Magyar Vasut és Közlekedés, 1936 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-20 / 1-2. szám
V Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest VI. gróf Zichy Jenő u. 251 XXIV. ÉVFOLYAM | r/c KW 1936. JANUÁR 20. 1-2. SZÁM waffaMMimB Előfizetés: egész évre 20 pengő Telefon : 20-8-20 A magyar vasuttechnika előretörése — A mérnök, a munkás és a gép. — Irta: BORNEMISZA GÉZA oki. gépészmérnök, m. kir. iparügyi miniszter A Magyar Vasút és Közlekedés szerkesztőbizottságának azt a tervét, hogy az ez évi beszámoló ünnepi számában igazolni kívánja a magyar mérnöki tudás és a magyar munkáskéz technikai alkotásainak hódító útját és kimutatni óhajtja azt, hogy nemcsak Európa egyes államaiban, hanem még Indiában és a sivatagban is hirdetik a magyarvasuttechnika dicsőségét és a magyar kultúrfölény jogosságát, amint mérnök örömmel üdvözlöm és nagyon szívesen látom. A magyar vasúttechnika hatalmas fejlődése és előretörése ma már komoly tény, s azt minden kulturembernek örömmel kell fogadni és igaz lelkesedéssel kell tudomásul venni. A haladás eszméje elveszítené értelmét, ha igaz lenne az a divatos babona, hogy a technika ellensége az emberiség lelki kultúrájának. A technika annak a halhatatlan isteni szikrának szülötte, amelyet a Teremtő adományozott az embernek megsegíteni őt a természet mostohasága ellen folytatott örökös küzdelmében. A technika a gazdasági erők leigázását jelenti, a pusztító elemek megfékezését, az ember uralmát földi környezete felett és az eredményes munkamegosztás lehetőségét, jobb, emberhez méltóbb, boldogabb életet teremteni a földön. Ha nincs is közvetlen összefüggés a technika haladása és a lelki kultúra igazi kifejlődése mégis ott kezdődik, ahol megszűnik az ember közvetlen függése a természet erejétől. Azok a korszakalkotó találmányok — melyek nélkül a mai gazdasági élet és a mai kultúrember nem tudna megélni — egykor heroikus küzdelmet vívtak, hogy legyőzzék a nagyközönség és a szakemberek ellenszenvét s a gyakorlatban hasznosíthatók legyenek. A meg nem értést rendszerint az a hiedelem okozta, hogy az új találmányok, a gépek a munkások kenyerét veszik el, mert a mechanizmus feleslegessé teszi munkájukat. A technika történetének számos példája mutatja, hogy ez csupán átmeneti és látszólagos hátrány volt. A társadalom a technika fejlődését nem mindig kisérte barátságos érzésekkel, ellenkezőleg ösztönösen megérezte a gép működésével járó gazdasági zavarokat. Az az idő, amikor a társadalom vagy legalábbis az érdekeltek ellenszenvvel kisérték a technika haladását, első periódusa volt a természetes fejlődésnek. Ez az ellenállás lecsendesedett s elkövetkezett az az időszak, amikor a technikai fejlődés eredményeit a széles néprétegek szükséglete és kultúrája terén is érvényesíteni kell. A modern technikai fejlődést a gép reprezentálja. A gép csodálatos tanulságot tár elénk, megmutatja azt az igazságot, hogy a gépben minden alkatrész fontos, hogy megszűnik a munka, ha nincs helyén egy kis szerkezet, a csapágy vagy egy fogaskerék s hogy a legkisebb technikahiba is tönkreteheti magát a gépet és az anyagot, amit a géppel feldolgoztatni akarunk. A tanulságok azonban csak akkor igazi értékek, ha nemcsak látjuk, hanem az életben és a gyakorlatban követjük és meg is valósítjuk azokat. Ha a magyar mérnöki tudás és a becsületesen dolgozni tudó és akaró magyar munkás összefog, akkor együttes munkájuk és alkotásuk maradandó nevet biztosít a kulturvilágban a magyar technikának, a magyar névnek. Az együttes munkából és az összefogásból áll elő az a lendület, amelynek iránytűje állandó, töretlen akarattal, akadályokon, gátakon át egy szebb és boldogabb ország felé mutat amelyben minden dolgozni akaró és dolgozni tudó közmunkára talál.