Magyar Vasut és Közlekedés, 1936 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-20 / 1-2. szám
D1 Jophan- Ebenpurti vasút kottás ünnepe Irta: vitéz Simon Elemér dr., Sopron ny. főispánja, a GySEV. igazgatósági tagja. 1935 december 16-án volt 25 éve annak, hogy a Győr — Sopron — Ebenfurt-i vasút közgyűlése gróf Batthyány Lajos v. k. t. tanácsost elnökévé és Haich Károly m. kir. udvari tanácsost a Mátra—Kőrösvidéki Egyesült HÉV. fiatal igazgatóját ügyvezető igazgatójává választotta. Azok, akik egy intézmény élén állanak, mindenkor reányomják arra egyéniségük bélyegét. Gróf Batthyány Lajos és Haich Károly kimagasló egyéniségének hatása is éppen ilyen mérvben látszik meg a Győr—Sopron—Ebenfurt-i Vasúton, amely vasútnak vezetői megválogatásában mindenkor kiváló szerencséje volt. A véletlen úgy hozta magával, hogy a vasút két korábbi elnökét, dr. Kunz Jenőt és szentmártoni Radó Kálmánt atyai barátaim közé számíthattam, és a korábbi vezérigazgatót, Gerhardt Gusztávot is közelebbről volt szerencsém ismerni. E három kiváló férfiú nyomdokába kellett lépnie gróf Batthyány Lajosnak és Haidh Károlynak, ami igazán nem volt könnyű feladat. Dacára ennek, e két kiváló képességű szakember vezetése alatt, hazánk e legnagyobb magánvasútja, igazán nem remélt fejlődést ért el. A vezetésük alatt lefolyt negyedszázad, amelybe beleesik a háború és az azt követő forradalmi időszak is, különös megpróbáltatásnak tették ki hazánk közlekedésügyét, de főképp annak irányítóit, illetve intézőit. E nehézségek a Győr—Sopron—Ebenfurti Vasútnál még fokozódtak azáltal, hogy vonalai részben Ausztria területén vannak és így az újabb államalakulatok folytán a vasút kettős állami fennhatósággal kellett, hogy számoljon. És éppen az itt vázolt nehézségek tették próbára Haidh Károly képességeit. A háború hihetetlen követelményeinek, amelyeket a vasutakkal szemben támasztott, hallatlan munkabírással és szakértelemmel felelt meg. A forradalmak kiszámíthatatlan szeszélyeit mesteri ügyességgel tudta kivédeni és a kommunizmus szélsőségei között is meg tudta menteni a vasutat a felforgató elemektől — de meg tudta tartani a vasút egész személyzetének, beleértve a munkásokat is, — igaz tiszteletét és szeretetét, amely éppen ezekben az időkben nyilvánult meg vele szemben a legmeghatóbb módon. A trianoni béke folytán külön váltunk Ausztriától és ez a helyzet úgyszólván megoldhatatlan feladatok elé állította a Győr—Sopron—Ebenfurti Vasutat. Ezt a nagy problémát Haidh Károly oly csodálatos ügyességgel és körültekintéssel oldotta meg, hogy e páratlan művével elérte azt, hogy a vasút két független állam területén a legnagyobb zavartalansággal bonyolíthatja ma le, úgy a személy, mint az áruforgalmat. Ezzel a kitűnő teljesítményével Haidh Károly nemcsak a Magyar Nemzet háláját, hanem az Ausztria részéről tárgyaló kormánymegbízottak legteljesebb elismerését is méltán kiérdemelte. Az ő vezetése mellett a Győr—Sopron—Ebenfurti Vasút mindenkor úttörő munkát végzett a közlekedés technikai és szociális kérdéseiben is. A lefolyt negyed század alatt eljutott ez a vasút az oldalajtós tipikusan vicinális jellegű személyszállító kocsijaitól egészen a legújabb fajtájú Pullmann kocsiig, a kis kávédaráló mozdonyoktól egészen a legújabb „Árpád“-szerű motorosokig — és elég csak azt említenünk, hogy a modern sínautó közlekedéssel majdnem egy évtizeddel előzte meg a Győr—Sopron—Ebenfurti Vasút, hazánk többi vasútját. Soproni főműhelyeit pedig olyannyira fejlesztette Haidh Károly, hogy e műhelyek ma már a legkényesebb vasút-technikai munkálatokat is a legjobban el tudják végezni és nagyszámú munkáscsaládnak adnak kenyeret. Ezen kitűnő teljesítmények mellett az alkalmazottak szociális jóléte iránt is szokatlan nagy érzéket tanúsít Haidh Károly. Számos intézményt hívott életre, amelyek mind e nemes célt szolgálják. Az ő támogatásával létesült a soproni Vasutas Sportegylet is, amelynek keretében a vasút alkalmazottai a sportok terén is igen szép eredményeket értek el, úgy, hogy ma már a Soproni V. Sport Egylet Dunántúl egyik legjobb Sportegylete. Ez a kölcsönös megértés, ami a vasút vezetősége és alkalmazottai között oly örvendetes mértékben megvan, már a külsőségekben is megnyilvánul. Aki a Győr— Sopron—Ebenfurt vasút vonalain utazik és megfigyeli a vonat mentén levő művészi virágdísszel ellátott épületeit, vagy aki gyönyörködik a vasút mentén kiültetett s mintaszerűen kezelt gyümölcsösök tavaszi virágpompájában, avagy őszi gazdag gyümölcs díszében, vagy aki megszemléli a Nagycenki állomás művésziesen kiképzett székely stílusban épített állomási épületét, s annak kapuját, s az ott elhelyezett művészi magyar festményt, (amelyet Haidh Károly nagytehetséggel megáldott leánya festett) — azok nem csodálkozhatnak a vasút alkalmazottainak derűs s megelégedettségtől sugárzó arckifejezésén, amely a vasutasoktól olyannyira megkívánható eredményes munka egyik legfőbb biztosítéka. Joggal kérdezhetjük, mi az oka annak, hogy Haidh Károly vezérigazgatói működése alatt ezeket az itt csak röviden vázolt eredményeket elérhette. Akik a dolgok mélyére látnak, s akik a viszonyokat alaposan ismerik, azok könnyen megadhatják e kérdésre a választ. Haidh Károly elsőrendű szakképzettsége és kiváló képességei mellett mindig szóhoz juttatta magában az embert és pedig azt az embert, akit a Mindenható elv mélyen érző szívvel és egy nagyon meleg lélekkel áldott meg. Átérzi mindezeket nemcsak a Győr—Sopron— Ébenfurti Vasút minden egyes alkalmazottja, de Sopron város egész társadalma is. Ennek köszönhető, hogy december hó 16-án nemcsak a vasút igazgatósága, ünnepelte a maga ülésében gróf Batthyány Lajos elnököt és Haich Károly vezérigazgatót, akiket az igazgatóság megbízásából én voltam szerencsés üdvözölhetni, hanem a Magyar Kir. Kormány nevében Dr. Ladányi Dezső Haich Károly m. kir. üdv. tanácsos, a GySEV. vezérigazgatója. 4