Magyar Vasut és Közlekedés, 1936 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-20 / 1-2. szám

D1 Jophan- Ebenpurti vasút kottás ünnepe Irta: vitéz Simon Elemér dr., Sopron ny. főispánja, a GySEV. igazgatósági tagja. 1935 december 16-án volt 25 éve annak, hogy a Győr — Sopron — Ebenfurt-i vasút köz­gyűlése gróf Batthyány Lajos v. k. t. tanácsost elnökévé és Haich Ká­roly m. kir. udvari ta­nácsost a Mátra—Kő­rösvidéki Egyesült HÉV. fiatal igazgatóját ügyvezető igazgatójává választotta. Azok, akik egy intézmény élén ál­lanak, mindenkor reá­nyomják arra egyénisé­gük bélyegét. Gróf Bat­thyány Lajos és Haich Károly kimagasló egyé­niségének hatása is ép­pen ilyen mérvben látszik meg a Győr—Sopron—Eben­furt-i Vasúton, amely vasútnak vezetői megválogatásá­­ban mindenkor kiváló szerencséje volt. A véletlen úgy hozta magával, hogy a vasút két korábbi elnökét, dr. Kunz Jenőt és szentmártoni Radó Kálmánt atyai bará­taim közé számíthattam, és a korábbi vezérigazgatót, Gerhardt Gusztávot is közelebbről volt szerencsém is­merni. E három kiváló férfiú nyomdokába kellett lép­nie gróf Batthyány Lajosnak és Haidh Károlynak, ami igazán nem volt könnyű feladat. Dacára ennek, e két kiváló képességű szakember vezetése alatt, hazánk e legnagyobb magán­vasútja, igazán nem remélt fejlődést ért el. A vezetésük alatt lefolyt negyedszázad, amelybe beleesik a háború és az azt követő forradalmi időszak is, különös megpróbáltatásnak tették ki hazánk közle­kedésügyét, de főképp annak irányítóit, illetve intézőit. E nehézségek a Győr—Sopron—Ebenfurti Vasútnál még fokozódtak azáltal, hogy vonalai részben Ausztria területén vannak és így az újabb államalakulatok foly­tán a vasút kettős állami fennhatósággal kellett, hogy számoljon. És éppen az itt vázolt nehézségek tették pró­bára Haidh Károly képességeit. A háború hihetetlen kö­vetelményeinek, amelyeket a vasutakkal szemben tá­masztott, hallatlan munkabírással és szakértelemmel fe­lelt meg. A forradalmak kiszámíthatatlan szeszélyeit mesteri ügyességgel tudta kivédeni és a kommunizmus szélsőségei között is meg tudta menteni a vasutat a fel­forgató elemektől — de meg tudta tartani a vasút egész személyzetének, beleértve a munkásokat is, — igaz tiszteletét és szeretetét, amely éppen ezekben az idők­ben nyilvánult meg vele szemben a legmeghatóbb mó­don. A trianoni béke folytán külön váltunk Ausztriától és ez a helyzet úgyszólván megoldhatatlan feladatok elé állította a Győr—Sopron—Ebenfurti Vasutat. Ezt a nagy problémát Haidh Károly oly csodálatos ügyesség­gel és körültekintéssel oldotta meg, hogy e páratlan mű­vével elérte azt, hogy a vasút két független állam terü­letén a legnagyobb zavartalansággal bonyolíthatja ma le, úgy a személy, mint az áruforgalmat. Ezzel a kitűnő tel­jesítményével Haidh Károly nemcsak a Magyar Nemzet háláját, hanem az Ausztria részéről tárgyaló kormány­megbízottak legteljesebb elismerését is méltán kiérde­melte. Az ő vezetése mellett a Győr—Sopron—Ebenfurti Vasút mindenkor úttörő munkát végzett a közlekedés technikai és szociális kérdéseiben is. A lefolyt negyed század alatt eljutott ez a vasút az oldalajtós tipikusan vicinális jellegű személyszállító kocsijaitól egészen a legújabb fajtájú Pullmann kocsiig, a kis kávédaráló mozdonyoktól egészen a legújabb „Árpád“-szerű moto­rosokig — és elég csak azt említenünk, hogy a modern sínautó közlekedéssel majdnem egy évtizeddel előzte meg a Győr—Sopron—Ebenfurti Vasút, hazánk többi vasútját. Soproni főműhelyeit pedig olyannyira fejlesztette Haidh Károly, hogy e műhelyek ma már a legkényesebb vasút-technikai munkálatokat is a legjobban el tudják végezni és nagyszámú munkáscsaládnak adnak kenyeret. Ezen kitűnő teljesítmények mellett az alkalmazot­tak szociális jóléte iránt is szokatlan nagy érzéket tanú­sít Haidh Károly. Számos intézményt hívott életre, ame­lyek mind e nemes célt szolgálják. Az ő támogatásával lé­­tesült a soproni Vasutas Sportegylet is, amelynek kereté­ben a vasút alkalmazottai a sportok terén is igen szép eredményeket értek el, úgy, hogy ma már a Soproni V. Sport Egylet Dunántúl egyik legjobb Sportegylete. Ez a kölcsönös megértés, ami a vasút vezetősége és alkalmazottai között oly örvendetes mértékben megvan, már a külsőségekben is megnyilvánul. Aki a Győr— Sopron—Ebenfurt vasút vonalain utazik és megfi­gyeli a vonat mentén levő művészi virágdísszel ellátott épületeit, vagy aki gyönyörködik a vasút men­tén kiültetett s mintaszerűen kezelt gyümölcsösök ta­vaszi virágpompájában, avagy őszi gazdag gyümölcs dí­szében, vagy aki megszemléli a Nagycenki állomás mű­vésziesen kiképzett székely stílusban épített állomási épületét, s annak kapuját, s az ott elhelyezett művészi magyar festményt, (amelyet Haidh Károly nagytehetség­gel megáldott leánya festett) — azok nem csodálkozhat­nak a vasút alkalmazottainak derűs s megelégedettség­től sugárzó arckifejezésén, amely a vasutasoktól oly­annyira megkívánható eredményes munka egyik legfőbb biztosítéka. Joggal kérdezhetjük, mi az oka annak, hogy Haidh Károly vezérigazgatói működése alatt ezeket az itt csak röviden vázolt eredményeket elérhette. Akik a dolgok mélyére látnak, s akik a viszonyokat alaposan ismerik, azok könnyen megadhatják e kérdésre a választ. Haidh Károly elsőrendű szakképzettsége és kiváló képességei mellett mindig szóhoz juttatta magában az embert és pedig azt az embert, akit a Mindenható elv mélyen érző szívvel és egy nagyon meleg lélekkel áldott meg. Átérzi mindezeket nemcsak a Győr—Sopron— Ébenfurti Vasút minden egyes alkalmazottja, de Sop­ron város egész társadalma is. Ennek köszönhető, hogy december hó 16-án nemcsak a vasút igazgatósága, ün­nepelte a maga ülésében gróf Batthyány Lajos elnököt és Haich Károly vezérigazgatót, akiket az igazgatóság megbízásából én voltam szerencsés üdvözölhetni, hanem a Magyar Kir. Kormány nevében Dr. Ladányi Dezső Haich Károly m. kir. üdv. tanácsos, a GySEV. vezérigazgatója. 4

Next