Mezőgazdák, 1924 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1924-01-01 / 1. szám
2. oldal »MEZŐGAZDÁK« 1924. január 1. Az elmúlt esztendők eseményei felett sereg* szemlét tartva, nem vehetünk számba nagy ered ményeket és így a közel jövőre sem táplálhatunk vérmes reményeket, hiszen az államok gazdasági ésolitikai helyzetében a szemmel látható változásokosszú fejlődésnek eredményei és minden kétségen kívül áll az, hogy csak nehéz, évtizedes, fáradhatatlan munkával fogjuk tudni rekonstruálni azt a Magyarországot, amely 1914-ben volt s akkor a jó időre még elérhetetlen álmok birodalmába sülyedt. Gazdasági és társadalmi helyzetünknek szignaturáját az összeomlást követő esztendőkben teljes elszigeteltségünk adja meg. Ez az elszigeteltség hozta a magyar társadalomnak — rögtön az összeomlás után — az első keserű csalódásokat. Nincsen kétség ugyanis abban, hogy a háborút két ellentétes célú imperializmus vívta meg. Az egyik imperializmus ebben a küzdelemben összetörött. A forradalmi kormányok szerencsétlen pacifizmusa ebből a tényből ered. Minden vesztes államnak egészen természetesen elsőrangú érdeke és legforróbb vágya az, hogy a háború megszűnésével a pacifizmus nagy szellemi áramlata uralkodjék az államok egymás közötti érintkezésében, főképpen pedig a háború likvidációjában, miután ez az egyetlen lehetősége a könnyebben elviselhető következményekkel járó, enyhébb feltételű békének. Azt azonban tudni illett volna még a forradalmi államférfiaknak is, hogy a háború befejezése a győzelmes ellenfélnél az imperiálizmust és a militarizmust a legteljesebb mértékben igazolta, tehát az ellenfél imperializmusa és a militarizmusa erősebb, mint valaha. Ennek a megállapításnak igazságát a legjobban igazolták azok az arcpirulás nélkül ma már nehezen olvasható alkudozások, melyeket a forradalmi kormány ellenségeinkkel folytatott és amelyek megpróbáltatásos történelmünknek a nemzeti öntudat összeroppanásáról írott, legszomorúbb és legszégyenletesebb lapjaira emlékeztetnek. A háború társadalmi szempontból a társadalmak életében kóros tünet, melyet hosszantartó kóros folyamat előz meg és egy még hosszabban tartó kóros folyamat követ. A nemzetek életében ugyanis jelentkeznek bizonyos társadalmi és gazdasági szükségletek, melyeknek kielégítése el nem kerülhető. Bizonyos szükségleteknek kielégítésére a közfelfogás szerint ultima ráció a háború. A történelem bizonysága szerint azonban ezeknek a szükségleteknek kielégítése egyedül egy győzelmes háború útján sohasem lehetséges, az ultima rációnak tökéletlensége miatt. A helyzet csak még súlyosbodik azzal, hogy a háború előtt fennállott gazdasági és társadalmi szükségletek megnagyobbodnak és megsokasodnak azokkal, amelyek a háború alatt jelentkeznek, vagy melyeket egyenesen a háború hoz létre, melyek azonban a háború idején az államra és társadalomra nehezedő vasfegyelem miatt megfelelő módon ki nem elégíthetők. A vesztes félnél ezeket a nagy problémákat a háború sikertelen befejezése automatikusan felveti. Ez a háborút vesztett államok társadalmi és gazdasági anarchiájának az oka. A győztes hatalmak ebben a tekintetben jobb helyzetben vannak. Nekik is feltétlenül meg kell oldaniuk a náluk fennálló nagy társadalmi és gazdasági kérdéseket, de a megoldásra több idejük van, mert a háborús fegyelem náluk — éppen a fegyelmet igazoló győzelem miatt — több ideig fenntartható. Ebben a halogatásban merül ki például Franciaország egész háború utáni politikája. Ezek elől a kérdések elől azonban kitérni nekik sem lehet, így a háborús intézmények és szervezetek leépítésével párhuzamosan egyre sürgetőbben jelentkeznek azok a szükségletek, amelyeknek megfelelő kielégítése elől való elzárkózás, tekintettel a világháborúban felfegyverzett tömegek nek nagyságára, a háborúban bekövetkezett gazdasági és társadalmi eltolódásokra és a nemzeti társadalmakban az osztályharc és osztályellentétek folytán felgyülemlett jelentékeny robbanóanyagra, szerfelett kockázatos és veszedelmes magatartás. A háborút vesztett államok a háborút követő esztendőkben a háborús intézmények leépítésével járó zavarok tekintetében előnyben vannak a győztes államokkal szemben. A háború elvesztése ugyanis rendkívüli feladatok elé állítja a nemzeti társadalmat. Egyidejűleg következik be a háború likvidációja és az időszerű gazdasági és társadalmi problémák megoldásának égető szükségessége. A krízis tehát sokkal nagyobb. Nálunk például a kommunizmusban, mint valamennyi társadalmi és gazdasági köteléknek felbomlásában csúcsosodott ki. Azonban, ha a kérdéses állam ebben a nagy krízisben nem semmisül meg, a gyógyulás útját hamarább találja meg, mint győztes ellenfele. Nem sok időre tehát a háború befejezése után állami és társadalmi szerkezetének szilárdsága tekintetében a legyőzött előnyben lesz győztes ellen*fele felett. Egy napjainkból vett példa könnyen meg* világítja ezt a gondolatmenetet. Közvetlenül az összeomlás után, külpolitikai helyzetünket az a szoros egyetértés, az a merev elzár*kózottság súlyosbította, amely ellenségeink frontját velünk szemben jellemezte. A győztes hatalmak h hely* zetét abban az időben, hatalmas hadsereg, erős köz*ponti kormány determinálta. A kommunizmus alatt ennek az államszövetségnek nem volt számunkra egy megértő, biztató mozdulata sem. Az elmúlt esztendőkben azonban a győztes hatalmaknál olyan tünetek voltak észlelhetők, amelyek állami életükben a háború utáni kóros folyamat előrehaladottságáról és kiválóan veszedelmes voltáról tettek tanúbizonyságot. Mert akárhogy mtt vélekedjünk is Benito Mussolini olaszországi, Primo de Rivera spanyolországi, Plastiras ezredes és Venizelos görögországi szerepléséről, abban valamennyien meg kell hogy egyezzünk, hogy ezek a tünetek az illető államok közéletének súlyosan beteg voltát jelentik. Még nem látjuk közvetlen hatását a mexikói lázadásnak, Haller tábornok lengyel országi puccsának, mellyel a lengyel honfoglaló Pil*sudszkit félretolta. Hasonlóképpen nagy jelentőségű az angol konzervatív pártnak meglepetésszerű választási bukása is. Ezzel szemben hazánkban jelentékenyebb belü la lótakarót 7*-es (155X200 cm.) nagyságban, gabonazsákot 100 liter űrtartalommal, békeminőségben, vízmentes ponyvát kocsi-, kazal-és cséplőgéptakaráshoz, míg a jelenlegi készlet tart, gyári áron alul szállít a Magyar MEZŐGAZDÁK Szövetkezete textilosztálya Az olcsó készlet már csak rövid ideig tart, tanácsos a rendelést sürgősen feladni! „Minden ügyünkben vegyük igénybe szövetkezetünket!“