Mezőgazdák, 1934 (41. évfolyam, 1-3. szám)

1934-01-20 / 1. szám

4. oldal »MEZŐGAZDÁK« 1934. október hó 20. A Magyar Mezőgazdák Szövetkezete igazgatóságának jelentése az 1932. évi január hó­­től 1934. évi június hó 3-ig terjedő elszámolási időszakról. Tisztelt Közgyűlés! Legutolsó, XXXIX. rendes évi közgyűlésünk 1932. évi augusztus hó 6-án tartatott­­ jelentésünkben, melyet zárszámadásainkkal kapcsolatban a tisztelt Közgyűlés elé terjesz­tettünk, reámutattunk arra a súlyos helyzetre, melybe a magyar mező­gazdaság a jelentésünk tárgyát képező időszakban jutott. Kiemeltük, hogy akkor már sajnos, általában nem arról volt szó, hogy hogyan, intenzíven vagy extenzíven kell-e gazdálkodni, hanem arról, hogy a mezőgazdasági termelés az adott gazdasági, főképen piaci viszonyok között rentabilitását, jövedelmezőségét elveszítette és akárhogyan is gazdálkodott valaki, gazdálkodása jövedelmező nem lehetett. Reámutattunk nyomatékosan ebben a jelentésünkben arra, hogy »A szövetkezet léte és fejlődése életerős mezőgazdaság vállain nyugszik és ha az elgyengül, vagy megromlik, hatása alól egészen természetesen szövetkezetünk sem vonhatja ki magát. A mezei gazdálkodás eszköz- és üzemanyagfogyasztása nyilvánvalóan csak emelkedő mezőgazdasági kultúrában növekedhetik, a legelőgazdálkodás vagy a külterjes gabonatermelés nem igen kíván sem gazda­sági eszközt, sem üzemanyagot«. Majd később hangsúlyoztuk, hogy »Ezek a nehéz, kedvezőtlen viszonyok befolyásolták szövetkezetünk tevékenységét, melyben fejlődésről nem számolhatunk be. A csökkenő hitel­­képesség, az egyre szaporodó, teljesítésre képtelen adósok, az igények megszorításával magya­rázható kisebbedő vásárlási kedv csak úgy jellemezték ezt az időszakot, mint a növekedő közterhek és néhány nagy kartellírozott beszerzési forrás kíméletlen árpolitikája«. Mint a fentiekből kiviláglik, a helyzet súlyosságával már akkor tisztában voltunk s a t. Közgyűlésnek figyelmét felhívtuk azokra az aggályos tünetekre, amelyek komolyan veszé­lyeztették szövetkezeti munkánk eredményes folytatását. Beszámoltunk a pénzügyi krízisről, amely szövetkezetünkkel szemben hitelforrásainkból szigorúbb hitelcenzúrát kényszerített ki, aminek következtében üzemi tőkénk egyre csökkent és egyrészt a visszleszámítolási hitelkeretek szűkülése, másrészt a szövetkezetünknél elhelyezett idegen tőkék (betétek) kiáramlása mind­jobban megnehezítették szövetkezetünk pénzügyi vezetését. Megjelöltük azt az utat is, amelyre a vázolt nehéz viszonyok kényszerítettek s felsorol­tuk az eszközöket, amelyeket működésünk fenntartása érdekében igénybe venni kényszerültünk, nevezetesen költségeink radikális csökkentését, részben tisztviselői elbocsátások útján, részben a tisztviselői fizetések közvetlen leszállításával és a dologi költségek erős mérséklésével. Mindezekre jelen közgyűlési jelentésünk bevezetéseképen annak igazolásául hivatkozunk, hogy szövetkezetünk válságának első időszakában már helyesen ítéltük meg a kialakuló helyzet súlyos voltát, azt a tisztelt Közgyűlésnek őszintén feltártuk és igyekeztünk élni a legmesszebb­­menően azokkal az eszközökkel, amelyek megítélésünk szerint rendelkezésünkre állván, alkal­masak voltak üzleti működésünk anyagi egyensúlyának helyreállítására és biztosítására. Amikor az elmúlt súlyos és szövetkezetünk életében sorsdöntő időszakban történteket röviden összefoglalni kívánjuk, a fentebbi megállapításainkat kell megismételnünk. A gazdasági válság elmélyülése az 1929. évtől kezdve a kormányzat minden igyekezete ellenére feltartózhatatlannak bizonyult s az a mi észleletünk szerint mélypontját az 1932—33. gazdasági évben érte el. A leromlott értékesítési viszonyokkal küzködő mezőgazdaság, melyet HHP’5' „Minden ügyünkben vegyük igénybe szövetkezetünket!“

Next