Mezőgazdák, 1935 (42. évfolyam, 1-11. szám)

1935-01-26 / 1. szám

2. oldal Bernát István dr. ünneplése. Negyvenedik évfordulója következett el annak, hogy a múlt évszázad utolsó esztendeiben nagy lendülettel meg­indult agrármozgalom a napisajtóban is megteremtette a maga orgánumát. Negyven esztendeje, hogy a Hazánk című napilap első számai megjelentek. Sajnos, a lap nem bizonyult hosszú életűnek. A súlyosan beteg magyar közélet, amelynek porondján olyan sivár meddőséggel folytak addig is és később is a közjogi harcok, ezekben az időkben még súlyosabb lázas betegséget kapott, felvetődött az egyházpolitikai kérdés. Sajnos, a Hazánk mögött álló gazdatáborra sem maradt ez az akkor nagyfontosságú politikai kérdés minden hatás nélkül és a megoszlás, az éles közéleti harc természetes következ­ménye a lap létalapját ingatta meg. Negyven esztendő múlva tudjuk csak igazán felmérni a lap megszületésének jelentőségét és azt, hogy megszűnése a magyar közéletre, a magyar agrármozgalomra, főképen pedig a közvélemény nevelésére milyen veszteséget jelentett. A Hazánk című lap megszületése és virágzása elsősorban Bernát István személyes agitációjának, munkásságának ered­ménye. Ezt az évfordulót használták fel barátai és tisztelői, hogy kifejezésre juttassák iránta azt a nagyrabecsülést, tiszteletet, ragaszkodást, melyet iránta éreznek. A bensőséges, megkapóan őszinte ünnepély, mely valóban spontán megnyilatkozása volt az ünnepelt iránt érzett tisz­teletnek és szeretetnek, az Országos Kaszinóban folyó évi ■január hó 3-án folyt le. Czettler Jenő dr. egyetemi tanár, a képviselőház alelnöke nyitotta meg az ünnepséget, meleg szeretettel üdvözölve Bernát Istvánt, akinek évtizedeken át tanítványa, majd munkatársa volt. Plasztikusan domborította ki Bernát István egyéniségének és közéleti munkásságának sokoldalúságát, beszélt a tudományos íróról, a katedranélküli professzorról, a szövetkezeti politikusról, a szerkesztőről. A nagy hatást tett ünnepi beszéd után különböző tudományos, gazdasági és társadalmi intézmények tolmácsolták üdvözletüket az ünne­­­peltnek. Szövetkezetünk képviseletében dr. gróf Somssich Gyula alelnök-vezérigazgató Bernát Istvánt a következő beszédben üdvözölte : „Nagyméltóságú Elnök Úr ! Méltóságos Uram ! Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! A Magyar Mezőgazdák Szövet­kezete is megragadja az alkalmat, hogy őméltóságát ezen alkalommal, amikor őt a társadalom mindazon szervezetei méltatják, melyekben hosszú közéleti tevékenysége során önzetlen, áldásos, nagyértékű munkásságát kifejtette, üdvö­zölje. Őméltósága tevékenyen és nagy eredménnyel munkál­kodott a múlt évszázad utolsó évtizedeiben annak az agrár közszellemnek a kialakításában, amely megteremtette azt a légkört, azt a hangulatot, melyben az országos szövetkezeti központok kialakulhattak. De nemcsak az előkészítés munká­jában vállalt oroszlánrészt, hanem a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete felügyelőbizottságában és igazgatóságában a szövetkezet megalakulása óta irányító tevékenységet fejtett ki. Húsz éve alelnöke igazgatóságunknak s amikor a gazdasági válság az agrárélet sok más intézményével együtt szövet­kezetünket is megingatta, mint igazgatósági alelnök, éppen a legkritikusabb pillanatban vette át az ügyek vezetését, nem keresve a szabadulás lehetőségét magas korára, valóban ezer­ágú elfoglaltságára való hivatkozással s így lett ő hathatós szavával, mély bölcsességével s egy hosszú és áldásos élet gazdag tapasztalataival kibontakozásunk irányítója s annak legfőbb biztosítéka. Nagyon nehéz nekem, aki mint vezér­­igazgató immár ötödik esztendeje a méltósága bizalmát és legközvetlenebb támogatását vagyok szerencsés élvezhetni, nem hosszasan és kimerítő részletességgel foglalkozni ezzel a nagyértékű s a magyar szövetkezeti mozgalom egyik leg­régibb és legnagyobb intézménye szempontjából sorsdöntő munkássággal. Az idő rövidsége kényszerít arra, hogy őszinte meggyőződéssel és lelkesedéssel csatlakozva az előttem el­hangzott szép szavakhoz, annak a jóleső kötelességnek tegyek eleget, hogy a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete igazgatósága és tisztviselőkara és a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete köte­lékébe tömörült agrártársadalom nevében felejthetetlen alkotó munkájáért hálás köszönetet mondjak és kérjem a Mindenhatót, hogy még sok ideig korát meghazudtoló testi és szellemi frisseségében legyen vezérünk azon a rögös úton, amelyen a gazdasági válság szörnyű hullámverései között az agrárszövetkezeti mozgalom a maga kibontakozását keresi“. Az ünnepségen népes közönség jelent meg, melynek sorai­ban ott láttuk agrárközéletünk majd valamennyi kitűnőségét, a tudományos, társadalmi és agrártársadalmi szervezetek képviselőinek nagy számát. Szövetkezetünkön kívül az ünne­peltet Mattyasovszky Miklós, a Magyar Tudományos Akadé­mia, Heller Farkas dr. egyetemi tanár a m. kir. József Nádor Műszaki és Közgazdaságtudományi Egyetem, Lenk Adolf igazgató, a Magyar Nemzeti Bank megbízásából köszöntötték, Schandl Károly dr. ny. államtitkár, alelnök-vezérigazgató az Országos Központi Hitelszövetkezet és a Szövetkezetek Szö­vetsége részéről hozott üdvözletét. Benedek Sándor ny. köz­­igazgatási bírósági másodelnök a Református Egyház és összes intézményeinek áldáskívánságait fejezte ki. Az Egyesült Keresztyén Nemzeti Liga és az Országos Kaszinó érzéseinek Dabasi Halász Lajos dr. ny. koronaügyész adott hangot, Szentjoby-Staub Elemér, a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara elnöke volt az Országos Mezőgazdasági Kamara szónoka, Beliczey Géza felsőházi tag, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület alelnöke a magyar gazdák nagyrabecsü­lését tolmácsolta a jubilánsnak, az ezerötszáz Hangya-szövet­kezet köszönetét Dömötör László ügyvezető-igazgató fejezte ki. Karafiáth Jenő dr. volt kultuszminiszter az Országos Nemzeti Klub részéről beszélt, a Gazdák Biztosító Szövetkezetének alelnökét köszöntötte a jubilánsban Láng József vezérigaz­gató, ezután Csepregi Horváth János a „Fructus“ Szeszfőző Szövetkezetek Központja képviseletében, Tölgyes István dr. a Falu Szövetség nevében szólt, végül a Magyar Távirati Iroda és az összes hírszolgálati szervezetek képviseletében vitéz leveldi Kozma Miklós felsőházi tag, elnökigazgató mondott üdvözlő beszédet. Bernát István meghatott szavakkal köszönte meg az üdvöz­léseket. »MEZŐGAZDÁK« 1935. január hó 26. KŐBÁNYAI BIZOMÁNYI SERTÉSHÍZLALÓ-TELEPÜNK bizományi hizlalásra sertéseket elfogad Tájékoztató iratokat, ISMERTETŐ­ FÜZETET és bejelentőlapokat megküldi sertéshízlaló-telepünk vagy a központ: Budapest, V., Alkotmány­ utca 29. „Minden ügyünkben vegyük igénybe szövetkezetünket!“ ^8 Hj|

Next