Mezőgazdák, 1936 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-22 / 1. szám
1936. január 22. »MEZŐGAZDÁK« ember sertése. Bebizonyosodott, amit szinte senki sem hitt, hogy a magyar mangalica belterjesebben is tenyészthető és fiatal korból kiindulva, gyorsan kihízlalható és hogy a modern viszonyok közé beilleszthető. A haladásnak ezen igazolt iránya elé nem lehet semmiféle gátat emelni, mert azt a velejáró anyagi előnyök hajtóereje röpíti. Az expressz elnevezés a régi rendszer lassúságával szemben igyekszik találóan megjelölni ezt az új irányzatot. Ez alatt azonban ne értsük azt, hogy ha egy sertést vagy malacot hízóba fogunk, annak súlyát valami boszorkányos varázsszavakkal rohamosan tudjuk növelni, hanem érteni kell alatta azt a magasabb színvonalú sertéstartást, amelynek alkalmazásával a fiatal malacból kész zsírsertést tudunk előállítani arra az időre, amely kor mellett máskor a sertés még mint soványsüldő várta a hízóbafogását. De nagyon alkalmas ezen közismert nemzetközi kifejezés arra is, hogy exportvonatkozásban akár élve, akár hasítva ezen új típusú és eddig nem ismert minőségnek megjelelője legyen. Erre később még vissza fogok térni. Beigazolást nyert, hogy a mangalicaállományunkban nagy átlagban megvannak azok az élettani tulajdonságok és hajlamok, amelyek azt a belterjes tartásra alkalmassá teszik. Ebben a pillanatban még nem tudom magamat százszázalékig azonosítani azon tenyésztők törekvéseivel, akik az expresszirányzat hatása alatt a tenyésztés terén is nagy lépésekkel kívánnak továbbmenni és „új típusú, gyorsabban fejlődő mangalicát“ akarnak kitenyészteni. Ebben az irányban bizonyos óvatosság ajánlatos. Mangalicaállományunk máris elég finom , nagy tömegében magán viseli a beltenyésztés jellegét és azt lehetne mondani, hogy már az egész ország mangalicaállománya rokonságban van egymással. A mangalicának nagy értéke az edzettsége, a különböző idő és takarmányozási viszontagságok elviselése, úgy a rideg, mint a belterjes tartásra való alkalmatossága. A mangalicákat ezen jó tulajdonságaiból kivetkőztetni nagyon meggondolandónak tartom. A tenyészsertést vagy a tenyészsertésnek szánt növendéket nem lesz tanácsos, sőt veszélyes az expresszrendszer szerint tartani. Meggyőződésem szerint a mangalica tenyészanyagot nem fog sikerülni szűk helyen és legelő vagy kijárótér nélkül tartani úgy, mint a hússertést. Ezért a tenyészsertés nem követheti az expressztartás irányzatát, annak inkább a külterjes irányzathoz kell közelebb állania. A régi rendszerrel szemben tehát fordított helyzet fog előállani; a haszonsertést fogjuk erősen a belterjes rendszer mellett tartani, míg a tenyészsertés a javított külterjes irányzatot fogja követni. Sokszor el akartunk térni a tisztavérű mangalica tenyésztésétől azért, hogy lépést tudjunk tartani a szomszéd államok sertéstermelési iramával és minőségével, ahol a húsjellegű sertésekből kis súllyal bár, de fiatalon és gyorsan tudtak a piacon megjelenni és a húsjellegű sertések tenyésztésével kísérleteztünk. Azt tapasztaltuk, hogy a szomszéd államok két, sokszor három generációt is értékesítettek addig, míg mi a mangalicából egyet. Úgy véltük, hogy őket csak hússertésekkel vagy ezeknek mangalicával való keresztezésével lehet utánozni. E hatás alatt a mangalica ismert kiváló tulajdonságai forogtak veszélyben, jövőjét meginogva láttuk és úgy éreztem, hogy a mangalica csak akkor lesz megmenthető, ha az újabb takarmányozási ismeretek alkalmazásával a belterjesség felé hajló tartására és gyors hizlalásra is megfelelőnek bizonyul. Ezen túl vagyunk. A magyar mangalica a legfényesebb eredményekkel állta ki a próbát és ma már ott tartunk, hogy folyamatban van a mangalica belterjes tartása, illetve expresszhízlalása. Az igazságnak tartozunk annak megállapításával, hogy a mangalicasüldő, különösen a háború előtti, régebbi években zsákból csak alkalomszerűleg fogyasztott és így a mangalica tenyésztője nem is gondolhatott, oka, módja sem volt arra, hogy számítást tegyen annak megállapítására, nem volna-e előnyösebb a mangalicát belterjesen tartani. Elháríthatatlan akadálya volt annak még akkor a sertéspestis és a fiatalon befogott sertéseknél a rendszeresen bekövetkező „lezsugorodás“, vagyis az angolkór is. A mai fejlett állatgyógyászati és takarmányozástani ismeretek mellett adva van a mód a mangalicánál is a legbelterjesebb tartás lehetőségére. Ezeket tudva és látva, további maradiságunkat nem menthetjük most már semmivel sem. Le kell térni az őseinktől átvett és megszokott, de nem mindenütt megindokolható külterjes nevelés és hizlalás rendszeréről. Teljes érvényű termelő ellátásáról. Sertéstartásunkat és hizlalásunkat a jövedelmezőségi és minőségi színvonal tekintetében csak akkor sikerül ugrásszerű fokozatokkal emelni, ha takarmányozásukat a teljesérvényű termelő ellátás elméletének megfelelőleg irányítjuk. Ismeretes a sertés azon tulajdonsága, hogy megfelelő táplálkozás mellett testének súlyát havonként rendkívül nagy százalékkal képes növelni. Ezen nagy gazdasági értéket jelentő energiát a sertésből csakis a teljes érvényű termelő ellátás mellett tudjuk kézzelfogható anyagi értékekre kitermelni. A teljes érvényű termelő ellátás alatt azt a takarmányozást értem, amely mellett a fenntartó takarmányokon kívül a sertés naponként hozzájut a termelő takarmányhoz, valamint a nélkülözhetetlen segédtápszerekhez (D-vitamin, szénsavas mész, konyhasó.) A takarmányféleségek a sertés mindenkori súlyának és korának megfelelő összetételűek és oly napi adagnak, amely mellett az eszményi csont és izomfejlődéssel kapcsolatos maximális súlytermelés áll elő. A teljesérvényű ellátás ellen a leggyakoribb hibát a legtöbben a malacok elválasztása után követik el azzal, hogy az elválasztott malacokat csak árpára fogják. Ekkor a teljesérvényű ellátásban átmenet nélkül, hirtelen nagy szakadás áll be, amely nem a fejadag mennyiségében, hanem annak tápértéki összetételében nyilvánul meg. Így Már a csecs alatt kezdődő és megfelelő összetételű takarmányozás mellett úgyszólván nem is kell leválasztani a malacokat, azok fokozatosan maradnak le a csecsről és megsínylés nélkül térnek át a mesterséges takarmányozásra. Még a fiatal, zöld lucernalegelővel kapcsolatos etetés sem felel meg a teljes érvényű táplálékszolgáltatás követelményeinek, mert azzal a sertés csak jóllakik, de megközelítőleg sem veszi fel azt a tápanyagmennyiséget, amelyre a teljesérvényű ellátásnál szüksége van. A teljesérvényű termelőellátást akkor sem sikerül elérni, ha a lucernalegelő mellé még szemeseleséget is adunk. A teljesérvényűségtől annál jobban eltávolodunk, minél többet tesz ki a sertés eleségében LÓTAKARÓK úgy nehéz, mint könnyebb gazdasági kivitelben legelőnyösebben áruosztályunknál szerezhetők be. ViIHF1 „Toborozzunk új tagokat szövetkezetünknek!“ 3. oldal