Mezőgazdák, 1941 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1941-01-31 / 1. szám

2. oldal •MEZŐGAZDÁK« 1941. január 31. „Minden ügyünkben vegyük igénybe szövetkezetünket!“­ lattal megemlékezni nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr őfőméltóságáról, akire mi szövetkezeti emberek is, mint minden igaz, becsületes magyar, nemzetmentő és építő munkájában, büszkeséggel tekintünk fel és szembefordulunk mindazokkal, akik ezen providenciális férfiúval nyíltan vagy burkoltan szembe kerülhetnének. Az országnak soha nem volt nagyobb szüksége egy ilyen gondviselésszerű államfőre, mint ezekben a válságos időkben, amikor úgy az országon belül, mint kifelé ő képviseli mindazt, ami a nemzeti állam egységét, becsületét és jövőjét jelent­heti. Isten tartsa meg sokáig ! Igazgatósági jelentésünk ékesen beszámol szövetkezetünk 1939/40. üzletévi tevékenységéről. Működési körünk beállí­tása jellegzetesen összeforrt az irányított, háborús gazdál­kodás eseményeivel. Mi sem természetesebb, minthogy szövet­kezetünk, mely szervezeténél és hivatásánál fogva oly közel áll a kormányzathoz és mint hadi előkészítő üzem a legfőbb katonai parancsnoksághoz, egész szervezetével, leányintéze­teivel és vidéki hálózatával, úgy az áruellátás, mint az érté­kesítés vonalán, legjobb tudásával és erejével szolgálta a kormányzat által ellenőrzött és irányított gazdasági programoi megvalósítását. Az elmúlt gazdasági év, melyről igazgatósági jelenté­sünkben beszámoltunk, az utóbbi évtizedek egyik legnehezebb esztendeje volt, amikor a kormányzatnak minden erejét­ arra kellett fordítania, hogy hihetetlen rövid idő alatt, mint ahogy azt a külpolitikai helyzet indokolttá és szükségessé tette, rendkívüli anyagi erőfeszítések árán a hadsereget fej­lessze és szervezettségét és átütőerejét tökéletesítse. Szövet­kezetünk a maga bővült szervezetével támogatta a kormányt ezen célkitűzésében, új terheket vállalva, mely kettős próba elé állította az ügyvezetőséget és a szövetkezet egész tiszt­viselő karát, amennyiben a férfitisztviselők tekintélyes számának hadbavonulásával egyidejűleg kellett az átárjasí­­tási folyamattal kapcsolatos hézagpótlásokat végrehajtani. Ez hála Istennek feladatkörünk teljesítésében minden zökkenő nélkül történt, tehát rácáfoltunk azokra, akik erre az esetre a kereskedelem belső ellátási és kiviteli munkája folyamatának teljes csődjét jósolták. A Nemzeti Bank, amellyel szoros összeköttetésben vagyunk pénzügyi és hitelügyi politikájával, a pénzügyi kormányzattal legszorosabb egyetértésben, hatalmas és sikeres erőfeszítéseket tett az infláció lavinaszerű folyamatának meg­­gátlása és lehetetlenné tétele érdekében. Ha összehasonlítjuk az összes agrár- és iparcikkek áralakulását a szomszédos, különösen a keleti államokban érvényben lévő árakkal, úgy meg kell állapítanunk, hogy a magyar polgár, legyen az termelő vagy fogyasztó, nagy általánosságban, ha áldozatok árán is, abban a védelemben részesült, mely az adott viszonyok mellett, pénzünk érték­­állandóságának megmentése érdekében egyáltalán lehetséges volt. Reméljük, hogy ez az irányzat, a lehetőség határain belül fenntartható lesz. Szövetkezetünk munkakörébe tartozó agrárértékesítési probléma sikeres megvalósítása kizárólag attól függ, hogy a kormányzat illetékes közegeinek ármegállapításai időrend­ben is, hogy simulnak az adott eleven élethez, mert eddig is áruellátó és terményértékesítő működésünk szerint növe­kedett vagy csappant meg, ahogy a hivatalos árpolitika kihatott az agrártermelésre. A rossz árak ráfizetést, áru­hiányt, forgalmi hiányt, a termelés visszaesését jelentették, a termelés költségeinek latbavetésével történt árjavítás a fogyasztó felé árukínálatot, emelkedő forgalmat és a ter­melési kedv ösztönzését idézte elő. Ez a múlt világháború idején minden vonatkozásban kitapasztalt, közismert, nem új tünet. Minden törekvésünk oda irányul, hogy szövetkezeti munkásságunkat a szövetkezeti organizáció, propaganda és publicitás terén, lehetőség szerint szövetkezeti érdekkép­viseletünk, a Magyarországi Szövetkezetek Szövetségének szorosan és szeretettel ápolt kapcsolatain alapulva folytassuk, míg termelési, áruellátási és értékesítési problémákat, agrár­­szövetkezet élén, a két mezőgazdasági érdekképviselettel való szoros együttműködésben törekszünk megoldani. Ez a fel­fogás bír igazán gyakorlati értékkel, mert magában foglalja azokat a lehetőségeket és azokat a korrektívumokat is, amelyekkel egy háborús, államilag irányított gazdálkodásban a bürokratizmus lassúságával szemben a gyakorlati élet lüktető jelenségei figyelembevételével végezhetünk el szövet­kezeti alapon és közreműködhetünk a kormányzat ilyen irányú intézkedéseinek gyorsabb és gyakorlatibb keresztül­vitelében is. Az a körülmény, hogy a mai háborús viszonyok között Európa a tengerentúli behozatal elől el van zárva, valamennyi európai állam kormányát, így a mi kormányzatunkat is arra ösztönzi, hogy az adott helyzettel számolva, intézzék az irányított gazdálkodást. Nálunk elsősorban az agrár­cikkek több termelésének biztosításán van a hangsúly. Vonat­kozik ez a gabonaneműekre, állatokra, állati termékekre, az állatállományt fenntartó mindennemű takarmányokra és azokra a növényekre, amelyek ipari feldolgozásra alkalmasak, tehát a hadsereg és a polgári lakosság ellátásához, valamint az egyes exportvonalak kielégítéséhez szükségesek. Igen tisztelt Közgyűlés ! Ezzel a szövetkezet programmja is meg van adva, és meg lehetnek győződve, hogy minden törekvésünk oda irányul, hogy a földmívelésügyi kormány­zattal karöltve, annak utasításai szerint eljárva, úgy a ter­melői, mint az értékesítési vonalon, melyek feladatkörünkbe tartoznak, tagjainknak és az egész gazdaközönségnek szol­gálatára álljunk. Szövetkezetünk rendkívüli tagozottsága, melyről az igaz­gatósági jelentés áttekinthetően és részletesen beszámol, az igen tisztelt Közgyűlésnek világos képet nyújt állandóan növekvő munkánkról és adja Isten, hogy ezekben a súlyos és válságos időkben, erőfeszítéseink eredménye egy mara­dandó munkakör megalapozása legyen azon időkre, amikor ismét gondolni lehet az építő munkára és a magyar nemzeti állam szentistváni gondolatkörében való munkálkodásra. Kellemes kötelességemnek tartom ez alkalommal is meg­emlékezni közvetlen munkatársaimról és derék tisztviselő­­karunkról és munkásainkról, akik az idei nehéz esztendőben katonai szolgálatra bevonultak és azokról, akik kollegáik helyett kétszeres munkát végeztek. Adja Isten, hogy az 1940/41. üzletévben is feladat­körünket töretlen akaraterővel, a legsúlyosabb körülmények között is odaadó lelkiismeretességgel teljesíteni képesek legyünk. Ezek után a közgyűlés az 1939/40. üzletév zárószám­adásaival foglalkozott. Az igazgatóság jelentéséből nyilván­való a szövetkezet hatalmas fejlődése. A szövetkezet és leányvállalalatainak üzleti forgalma (érdekeltségek nélkül) meghaladta a 84 millió pengőt. Az igazgatóság jelentése, tekintettel azokra a rendkívüli viszonyokra, melyek között a szövetkezet munkáját végezte, kiemeli a mezőgazdaság nehéz helyzetét és a mezőgazdasági termelő tevékenység rendkívüli fontosságát a mai háborús viszonyok között. Sürgeti az igazgatóság jelentése a gazdasági politikában a mezőgazdasági termelés szempontjainak hatákonyabb érvényesítését és főképpen a mezőgazdasági árak alakulása és a mezőgazdasági termelés fejlődése közötti szoros össze­függésre hívja fel a figyelmet. A szövetkezet üzleteredménye az összes költségek, így a tagoknak kifizetett vásárlási visszatérítés levonása után 158.134-74 pengő üzleti feles­leggel zárult. Az igazgatóság jelentéséhez és a zárszámadáshoz gróf Teleki Béla főispán, nagybirtokos, szövetkezeti tag szólott hozzá.

Next