Mezőgazdák, 1941 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1941-01-31 / 1. szám

1941. január 31. »MEZŐGAZDÁK« Az igazgatóság nagyon helyesen mutatott rá azokra a rendkívüli nehézségekre, amelyek a világháború következté­ben a gazdasági életben is jelentkeztek. Ezek a nagyon nehéz és mindannyiunk szempontjából nagyjelentőségű feladatok, amelyeknek megoldása a kormányzatra hárul, csak úgy oldhatók meg, ha minden egyes intézmény és minden egyes ember kötelességének tekinti a magyar életben, hogy felelős­ségérzettel dolgozzék és a maga tehetségétől függően mindent megtegyen a közérdekű kérdések megoldása érdekében. Csak helyeselhető, hogy a Szövetkezet vezetőségét ez a szellem hatotta át és az elmúlt évben kifejtett rendkívüli munkáját ez a gondolat vezette, ami az igazgatósági jelentés­ből nyilvánvalóan megállapítható. Igaza van az igazgatósági jelentésnek abban a meg­állapításában is, hogy a rendkívüli idők legnagyobb súllyal a gazdatársadalom vállaira nehezednek. Az elmúlt esztendő kivételes intézkedései a mezőgazdaság termelő munkáját nehezítették meg a legjobb s a különböző korlátozó intéz­kedések, beleértve az árpolitikát is, leginkább a gazda­társadalomra jelentettek volna terheket és kötelezettségeket. A magyar gazdatársadalom ugyanúgy, mint a múltben, összes intézményeivel együtt, tehát legelsősorban az agrár­szövetkezeti szervezettel, vállalja ezt a kötelezettséget. Kifejezésre kell juttatnom azonban azt a reménységemet, hogy nem fog ismétlődni az, ami nemcsak gazdatársadalmi, de egyenesen nemzeti érdekből sem engedhető meg, hogy a teljesített szolgálat után megszűnnek az agrártermelés érdekei a gazdasági politikában irányító szerepet játszani A múltban ez, sajnos, többször megtörtént. Nem akkor kell felfedezni azt, hogy a nagy tömegek megélhetése és szociális nyugalma az agrártermelés eredményeire van alapozva, amikor baj van, és az agrártársadalomnak áldozatot kell hoznia, hanem azt az igazságot, amely a magyar közgazdasági élet alapigazsága, szem előtt kell tartani nyugodt időkben is, amikor erőgyűjtésre, szervező munkára, az egészséges fejlő­dés helyes irányban való elősegítésére megvan a mód és lehetőség. A termelés szempontjainak, közelebbről a termelés mennyiségbeli és minőségbeli fokozásának, ami csakis a tisztes haszon biztosításával érhető el, állandó szem előtt tartása, az arra hivatottaknak és felelős vezetőknek első­rendű kötelessége. Ez legcélirányosabban a helyes árpolitika mellett a gazdatársadalom saját értékesítő szerveinek, az agrárszövetkezeti hálózatnak fokozott kiépítésével és helyes munkaterületi beosztásával érhető el. Ezért örömmel üdvöz­löm a szövetkezet vezetőségének olyirányú tevékenységét, amely vidéki szerveinek fokozottabb kiépítését tűzte ki céljául. A szövetkezeti hálózatnak kiépítését nemcsak a termelés és értékesítés érdekei kívánják, hanem ez ma szociális érdek is, mert széles néprétegeket közvetlenül érint. Tapasz­talatból tudom, hogy amilyen nagy megnyugvást okoz a helyesen vezetett, alkalmazkodni tudó, gyakorlatias szövetkezeti szervezet, éppoly ellenszenvet és elégedetlen­séget okoz joggal a nehézkesen mozgó, kellő felkészültséggel nem rendelkező kereskedelmi működés. Igen tisztelt Közgyűlés! Éppen ezért ez alkalommal is a legnagyobb nyomatékkal kell felhívni a figyelmet arra, hogy minden olyan akadályt, amely a magyar agrártársada­lom kereskedelmi szervezete az agrárszövetkezeti hálózat fejlődésének útjában áll, a legsürgősebben és a legerélyesebben el kell távolítani. A közelmúlt idők megmutatták azt, hogy az agrárszövetkezeti hálózattól mit kell a magyar államnak és a társadalomnak követelnie, és ezek az intézmények, így a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete is, bizonyságot tettek arról, hogy mennyire teljesítőképesek és hogy helyes az a fel­fogás, amely a szövetkezeti mozgalomban a gazdasági élet alapvető szervezetét látja. Azonban igen tisztelt Közgyűlés, a legsúlyosabb rossza­­lással kell olvasnom az igazgatósági jelentésnek azokat a részeit, amelyek arról számolnak be, hogy főképpen az ipari hatalmasságok részéről, az agrárszövetkezeti mozgalom még mindig erős ellenkezéssel találkozik. Gondolok itt a bányákra, a gépgyárakra, több ipari kartelre, amelyek még ma is elég bátrak ahhoz, hogy szembehelyezkedjenek gazdasági életünknek és berendezésünknek keresztény magyar kezekbe való átállításával, ilyen szellemben való vezetésével és szembehelyezkedjenek a gazdatársadalomnak azzal a ter­mészetes jogával, hogy saját szükségleteinek kielégítését saját szervei által végezhesse és követelhesse. Szükségesnek tartanám, ha a mostani közgyűlésből is megkeresnénk az Országos Gazda Érdekképviseleti Szerveket és feltárva a visszásságokat, kérnék őket arra, hogy illetékes helyen e sérelmek orvoslását a legerélyesebben követeljék. Biztos vagyok benne, hogy ebben a kérdésben ott áll a gazda­érdekképviseletek mögött az osztatlan magyar agrártábor. Igen tisztelt Közgyűlés ! Nehéz időkben indult meg a múlt évszázad végén az agrárszövetkezeti mozgalom. Az elődök kezdeményezésének igazolása az, hogy most, amikor az agrárszövetkezeti mozgalom legrégibb szervezete, szövetkezetünk, az 1940/41 -es évben fennállásának 50-ik esztendejébe fordult, a kormányzat a gazdaságpolitika leg­fontosabb feladatának megoldására, országos érdekek meg­védésére és közérdekű szükségletek kielégítésére, ennek, az elődei által megindított mozgalomnak különböző szerveit veszi igénybe. Ez is biztosítéka annak, hogy szövetkezeti mozgalom hatalmas fejlődése előtt áll nálunk és biztos vagyok abban, hogy a kormányzat jóindulatú gondoskodása, amely eddig is nyomon kísérte a szövetkezeti munkát, a további fejlődést is meg fogja könnyíteni. Ebben az érzésben fejezem ki teljes elismerésemet a szövetkezet igazgatóságának, elsősorban a vezérigazgató úrnak és a tisztviselői karnak, amelynek munkája újabb nagy fejlődést és szép eredményeket tett lehetővé s egyben az évi zárszámadásokat és a jelentéseket elfogadásra ajánlom. A nagy tetszéssel fogadott s a megjelent közönségre nagy hatást tett hozzászólás után a közgyűlés egyhangúan elfogadta az igazgatóság jelentését, a zárszámadásokat és adta meg a felmentvényt. Ezek után a közgyűlés megejtette a választásokat. A szövetkezet elnöke újból gróf Teleki Tibor m. kir. titkos tanácsos, nagybirtokos, a Magyar Országgyűlés Felsőházának tagja, a Magyar Szent Korona őre, lett, az igazgatóság alelnökeivé dr. Bernát István m. kir. titkos tanácsos és dr. gróf Somssich Gyula felsőházi tag, vezérigazgató választa­tott meg, újból megválasztattak a szövetkezet igazgatóságá­nak tagjaiul : herceg Esterházy László nagybirtokos, dr. Kállay Zoltán min. osztályfőnök, dr. Koós Mihály ny. államtitkár, 3. oldal KÉRJE JUBILEUMI ÉVI K­ÉPES az összes gazdasági, konyhakerti és virágmagvakról, növényvédelmi szerekről, permetezőgépekről, szőlő- és­ kertgazdasági eszközökről // / » *« FORRJEGYZEKÜNKET. Megjelenik február hóban. RWST“ „Toborozzunk új tagokat szövetkezetünknek !“

Next