Mezőgazdasági Közlöny, 1934 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1934-06-01 / 6-7. szám

292 MEZŐGAZDASÁGI KÖZLÖNY mellett olyan csekély volt, ami gyakorlati szempontból elhanyagolható. Ilyen viszo­nyok közt a számvitel ki tudta mutatni a jövedelmezőséget s egyszersmind a vagyoni helyzetet is. Mik tehát azok az okok, amelyek a könyvviteli eredmények kifogástalan pontos­ságát lehetetlenné teszik s amelyek ma erejükben meghatványozódtak ? A könyvvitel egyik feladata, hogy az üzem jövedelmét évről-évre kimutassa. A mezőgazdasági üzem egy folyamatos vállalkozás, amely folyamatos költséggel és folyamatos bevételekkel jár. Az ezzel a vállalkozással elért nyereség vagy veszteség több tényezőből tevődik össze : a vállalkozásba fektetett vagyon értékének alakulá­sából és annak időközi hozadékából. Biztos és pontos választ a vállalkozás eredmé­nyéről csak akkor kapunk, ha a vállalatba fektetett tőkét likvidáljuk. Tegyük fel, hogy vettünk egy birtokot 1920 január 1-én. Eladtuk 1933 december 31-én. Befek­tettünk egy bizonyos összeget, rezsink volt rá egyrészt, másrészt a birtoknak hozadéka volt és a birtok eladásából is befolyt egy összeg. Ennek a négy tételnek az egyenlege pontosan megmutatja, hogy ezen a vállalkozáson mit kerestünk. Mihelyt azonban a gazdálkodási folyamatnak az eredményeit évekre akarjuk tagolni, az abszolút érték és abszolút számok helyett kénytelenek vagyunk becsült, szappenált értékeket is számításba venni. A kiszámított eredmény pontosságát ekkor már szubjektív szempontok befolyásolják. A könyvvitel ez esetben más megoldást nem nyújthat, mint azt, hogy úgy tesz, mintha minden gazdasági év végén likvidálna. Minden év lezártakor elméletben likvidálunk, szembehelyezve az üzem kezdőértékét + kiadást, a záróérték + bevétellel. Az így nyert tisztajövedelem helyes értékelés mellett egyenlő azzal az összeggel, amit nyertünk, illetőleg vesztettünk volna, ha záráskor a záróértékért az egész üzemet eladtuk volna. Ez a likvidációs fikción alapuló egy évre kiszámított eredmény értékéből és használhatóságából sokat veszít, ha a való­ságban nem likvidálunk, hanem tovább gazdálkodunk. A jövedelmezőségnek évről-évre való kiszámításánál alkalmazott szubjektív megítélések még a törzsvagyon-elmélet alkalmazása mellett is az üzem tiszta jövedelme szempontjából azzal a hátránnyal járnak, hogy az egyik év jövedelme a másik év jövedelmének javára vagy rovására bizonyos hibahatárt rejt magában. Ez az eltolódás jelentőségében hatalmasan megnövekszik, mihelyt az üzemet és annak eredményeit nem elszigetelten, hanem harmadik személyek szempontjából vizsgáljuk. Az üzem jövedelmezőségében érdekelt személyek, hogy csak a két legfontosabbról beszéljünk, a tulajdonos és az állam szempontjából a jövedelemnek évről-évre abszolút kiszámítása nagyjelentőségű. Fontos a tiszta jövedelem abszolút nagyságának ismerete a tulaj­donosra, mert egyrészt vagyonának csökkentése nélkül ennél nagyobb összeget az üzemből el nem vonhat, másrészt a tisztajövedelemből az állam adók formájában részesedik. Minthogy az államhatalom nem vállalkozótárs, aki az esetleges veszte­ségben is részesedik, a gazdára nem mindegy, ha az egyik év jövedelme a másik év jövedelmének a rovására nagyobb, mert a valóságosnál nagyobb jövedelem után adó jár, a következő év esetleges vesztesége után viszont nem jár visszafizetés. Az egyes évekre kiszámított jövedelemnek egyes évek közt fennálló eltolódása a vagyontárgyaknak év végén való elméleti likvidálásából, illetve felbecsléséből

Next