Molnárok Lapja, 1909 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-02 / 1. szám

Budapest, 1909. január 2. MOLNÁROK LAPJA November 26-ig készáru 13.80. áprilisi búza 13.28. 0 1 2 3­­ 4 5 6 7 lisztárak : ~20.—19.50 19.— 18.50 18.— 17.60 17.— 16.— Ez évben a kampányban ezek voltak a leg­magasabb búza- és lisztárak, innentől kezdve némi hanyatlás állott be, melynek fő oka volt az, hogy a malmok felmondták az év végével lejáró lisztkötéseket, tehát nem igen akadt új lisztvevő a malmoknál, mert a második kéz jóval olcsób­ban kínálta a lisztet, búzában pedig nagyon kevés kínálat volt, ami a malmokat az üzem­­k­orlátozásra kényszerítette, ami dec­ember 1-től életbe is lépett. Az idő enyhére fordult, volt jó kilátás, hogy a bevetett búza kikel. A külföld hanyatló árakat jelzett, eladtak Ausztriába és Magyarországba szerb, román és argentiniai búzát, ezeknek hatása alatt lemorzsolódott dec­ember 22-ig készbúza 12.95-ig, április búza 12.28-ig, de azóta ismét javult a nézet és zárult: deczember 28-án készbúza 13.15, áprilisi 13.05. 0 1 2 3 4 5 6 7 lisztarak : lg _ 18 50 18 20 17.80 17.40 17.— 16.20 15.20 Ha a múltról a jövőre következtetni lehet, úgy ezt a képet rajzolhatjuk magunknak az 1909 év első feléről: Január—február hóban úgy a lisztkereskedő, mint a fogyasztó bőven lesz ellátva liszttel a dec­emberi kényszerből átvett lisztből és mivel ebben a két hónapban a mezőgazdasági munka szünetel, a fogyasztás csekély, Ausztria fedezheti szükségletét ebben a két hónapban saját terméséből. Próbálkozni fognak szerb, román és argentiniai búzát be­hozni, mely behozatal az egész évben talán el fogja érni a 100.000 Mm.-át, mert állandó behozatalra a gyenge minőség miatt nem szá­mítható, t. i. nekünk fehérliszt kell, nem pedig gyenge barna liszt, ami úgyis van elég. Tehát lisztáremelkedésre nincsen kilátás, a malmok valószínűleg ebben a hét hónapban nagyobb üzemkorlátozást fognak életbe léptetni részben a rossz liszteladás miatt, részben a búzaajánlatok hiánya miatt arra, szorítkozva, hogy szép csendesen — nem forszírozott —­­kereslettel búzát lehetőleg nem nagyon drágán szerezzenek be — márcziusban a mezőgazda­­sági munka megkezdésével kezd a jó barna liszt minden oldalról keresve lenni, a fehérliszt­fogyasztás úgyis jó, a második kéznek már nincsen olcsó áruja, tehát a fogyasztás a malmokra van utalva, amit a malmok ki­használnak és összhangzásba hozva a liszt- és búzaárakat, szép haszonnal nekiindul­nak a tavaszi üzletnek. És mivel a fogyasz­tás folyton fokozódik, a búza pedig állandóan kevesebb lesz, lassú tempóban emelkedik a búzaár június végéig 13 Vs forintig, mely ár mellett a mezőgazda, malom, lisztkereskedő és közvetítő számadását megtalálja és boldog meg­elégedéssel nézhetnek a második félév elé. Így kellene t. i. lenni, de hogy így lesz-e, azt a malomvezetők mutathatják meg. Krónikás. # Tilalomfa. Mi csak a minap tettük szóvá azt a hallatlan csalást, melyet egy amerikai malom követ el azáltal, hogy magyar elnevezésű lisztet hoz forga­lomba, sőt hogy a magyar megjelölést („Hungarian Flour“) be is jegyeztette mint védjegyet. A Brown’s „Hungarian“-liszt tényleg igen keresett czikk az angol lisztpiaczon. Most aztán egy furcsa ítéletet olvasunk egy minneapolisi lapban. Egy ottani malom ugyanis be akarta jegyezni a védjegylajstromba az „77. S.“ belüket az amerikai czimerben előforduló sasmadár képével koronázva. A védjegybíróság betiltotta eme védjegy lajstromzását, mert az„U. S.“ betűk, „United States“ azaz az Amerikai Egyesült­ Államok általá­nosan elfogadott megrövidítése, továbbá a kifogásolt védjegyben előforduló sas-czimer is megtévesztésre adhat okot, amennyiben azt a hiedelmet kelti, hogy az illető gyártmány feljogosított az amerikai állami czimer használatára. Valóban furcsa, hogy amikor tilalomfának állítják oda az amerikai jelzést és az amerikai czimert, ugyanakkor megengedik, hogy ilyen hallatlan csalást kövessen el egy malom és beje­gyeztesse védjegynek a „magyar liszt“ megjelölést. Birkatürelmünkre vall, hogy mi ilyet eltűrünk és nem tiltakozunk az ilyen, nevünkkel űzött csalás ellen. Pedig úgy tudjuk : a magyar kormánynak két szak­tudósítója működik Amerikában, van ott nagykövetünk, sőt kereskedelmi levelezőnk is. Azért csak szabadon lehet csalni a magyarnak mondott amerikai liszttel. Egyről-másról. 1908. Ha az újév küszöbén visszapillantást vetünk az 1908. évi malomüzletre, ismét szomorúsággal kell konstatálnunk, hogy a le­folyt esztendő nem sok jót hozott a malom­iparnak. A nagy malmokra hogy milyen nehéz idők jártak, arra elegendő egyetlen egy tényre reámutatnunk: arra, hogy a fővárosi és az ezekhez csatlakozott vidéki nagy malmok az év 8 hónapján át dolgoztak egy üzemredukc­iós egyezmény alapján vagy 2/3 üzemképességgel, a hátralevő 4 hónapban pedig szintén csak hetenként 6 napon át. Hozzávetőleg az év 365 napjából csak 250 napon, azaz körülbelül 8 hónapon át dolgoztak csupán a nagy malmok, tisztán üzemtöbbköltség és kamatveszteség czímén tehát óriási áldozatok hárultak a nagy malmokra. Az augusztus—novemberi négy hónap szerencsére igen jól ütött ki és csupán ennek tudható be, hogy az idei év aránylag mégis jó eredményeket fog felmutathatni. Az őszi kam­pányban állandóan nagy volt a lisztkereslet, a malmoknál nem volt készlet, az őrlési díj mindig kielégítő volt. Csupán a kiviteli üzletre volt panasz, de e tekintetben legalább egyforma volt az egész esztendő: sivár és reménytelen. Általánosságban tehát azt a jövendölést merjük megkoc­káztatni, hogy a részvénymalmok az 1908. évre — kivételektől eltekintve —­ fognak osztalékot fizetni, ha mindjárt busás jövedelem nem is fog jutni a malomrészvényeseknek. * * * 1909. Ellenben igen bizonytalan jövő elé tekint a malom-nagyipar nemcsak a jövő évre, de egyáltalán a jövőt illetőleg. Nem férhet ugyanis már semmi kétség ahhoz, hogy liszt­kivitelünk pusztulása a kormányok magatartása folytán teljeséggel feltartózhatatlan folyamat. Az 1908. év első tíz hónapjában 313 ezer q volt csupán a vámkülföldi lisztkivitelünk, 1907- ben 454 ezer q. De ha visszalapozunk vagy tíz évre a hazai malomipar történetében, csak akkor látjuk , hová jutott a lisztexport. 1899-ben 1,004.601 q volt vámkülföldi lisztkivitelünk, ebből 495 ezer q esett Angliára. Az idén még csak 91 ezer q az angol exportunk! Még tíz évre visszalapozva azt találjuk, hogy akkor 856.000 q magyar lisztet tudtunk egy év alatt csupán Angliában eladni! Ma úgy áll a helyzet, hogy a lisztkivitel teljesen pang. Augusztus óta az exportmalmok nem tudnak eladni a vámkül­földön neves tételeket és a magyar liszt ára egyáltalán olyan magas, hogy a fogyasztók már nem is törődnek a mi lisztárainkkal. Miután a malomnagyiparnak a lisztkivitel egyik életforrása, a kivitel teljes pangása mellett a nagy malmok jövője igen aggasztó. Azért az 1909. év elé a malmok nem is tekinthetnek valami nagy bizodalommal, tetézi pedig a bizonytalanságot a kedvezőtlen mezőgazdasági helyzet is. * * * A malomkisipar Külön szólunk a malomkisipar helyzete. 1908. évi üzleti tevékenysé­géről, mely ugyancsak nem adott sok örömre okot. A vámmalmok között állandó az öldöklő verseny, folyton új és újabb malmok létesülnek, legtöbbnyire ott, ahol már a meglevő malmok sem igen tudnak boldogulni. A csavarozás csúnya mestersége még mindig dívik és bizony annak törvényes megszüntetése még a messze jövő feladatai közzé tartozik, lévén az új ipartörvény sorsa is meglehetősen bizonytalan. A malomkörzetek alakítása a lefolyt évben alig haladt és csak nagy ritkán hallottunk egy-egy újabb körzet megalakulásáról. A malom­­kisipar kedvezőtlen helyzetét legújabban minden­féle gyanús élősdi alakok kezdik kihasználni és nagy sajnálattal kell konstatálni, hogy a vidéki kis­malmosok felülnek az ilyen­­csalóknak. Amikor tavaszszal egy revolver-„szaklap“-nak azóta börtönbe került szerkesztője a vidéki kis­­malmosokat kongresszusra csábította Budapestre, bizony akadtak könnyen hívők, akiket becsap­hatott a szélhámos szerkesztő. Sőt lapjára elő­fizetőket is talált a malomiparosok legújabb boldogítója, ez persze egyéni ízlés dolga. Azért írjuk meg most ismét ezeket, hogy a malom­iparosok okuljanak ezeken az eseményeken és ne üljenek fel semmiféle megbízhatatlan ala­koknak, akik holmi „szaklapoknak“ elkeresztelt nyomtatott papirossal beállítanak hozzájuk és fűt-fát ígérnek, de igazában csak elszedik a molnárok pénzét. A régi, kipróbált vezetőiket ne tagadják meg a malomiparosok, a megbízha­tatlan új „apostolok“ kedvéért, akik a börtönben ülő volt „szaklap-szerkesztő“ kebelbarátaiból és volt írnokaiból kerülnek ki. * * * A román kereske- A Balkán-államokkal folyó delmi szerződés, kereskedelmi szerződések megkötésére irányuló tár­gyalások közül bennünket a Romániával kötendő szerződés érdekel legközelebb, mert annak ke­retén belül meg van adva annak a lehetősége, hogy a kormány tegyen valamit a súlyos vál­ságban tengődő lisztkivitelért. Ugyanis Románia tőlünk kedvezményeket követel a mezőgazda­­sági terményeinek exportja részére, cserébe a nekünk adandó iparczikkek utáni vámkedvez­ményekért. Mi azonban a fennálló szerződé­sekre való tekintettel nem adhatunk Romániának kedvezményt az állatok importja terén, mert a Balkánról nem szabad megengednünk az élőállat­behozatalt, így csupán mezőgazdasági termények után adhatunk kedvezményt, első­sorban kínál­kozik pedig erre nézve a román búza, melyet keverési czélokra régente is használtak mal­maink (1899-ben 1,6 millió­­ román búzát im­portáltunk, akkor még az őrlésforgalom alapján.) Miután a beviteli jegyek intézményének meg­honosítása érdekében a gazdasági egyesületek is állást foglaltak, a román búzaimportot a kor­mány a beviteli jegyek segélyével lehetővé te­ 1i 30 HP motor. Mező-Bánd (Erdély), 1908 augusztus 15. Oberursel­ Motorgyár Részvénytársaság tekintetes igazgatóságának Bécs, Vill. Gumpendorferstrasse 72. Minthogy az oberurseli motorgyárból rendeltem volt 1906. évben egy 30 lóerős gázfejlesztős motort, hozzátartozó felszerelésekkel, amelyet az év őszén, a gyár megbizottjával fel is szereltetett és egy 3-járatú 42" kövekkel felszerelt lisztelő­ malomhoz üzembehozva átvettem és azóta már a harmadik éve hogy üzemben van. Minthogy a motor a hozzátartozó részletekkel a legnagyobb megelégedésemre működik és hogy a mai napig a legkisebb baját észre nem vettem, úgy a hajtásnál a leg­nagyobb erőt fejt ki, úgy annyira, hogy nem 30 lóerőnek, de hiszem, hogy 35 lóerőnek is megfelel, amit abból következtetek, hogy két gyapjúfésűt akasztottam utána és amúgy is csak játszódva hajtja a három 42 czollos köveket. Ezért nem mulaszthatom el, hogy a nagyrabecsülendő gyárnak a legőszintébb megnyilvánulásomnak a motor valódi jóságáért ezen soraim által ne nyilvánítsam, amiért fogadják legnagyobb elismerésemet, ezek után maradtam teljes tisztelettel idősb Lörinczy János birtokos és malomtulajdonos.

Next