Molnárok Lapja, 1910 (17. évfolyam, 1-53. szám)

1910-01-01 / 1. szám

Budapest, 1910. január 1. MOLNÁROK LAPJA­ auer Zsigmond, Breitner Imre és végül Balla Vilmosból, akinek statisztikai kimutatásaira az idén semmit szabadott adni. E párthoz tarto­zott még­­ Weidinger Miksa is, akinél egy­hangú párthatározattal tekintettek el attól, hogy nevének kezdőbetűje oly messze esik a meg­­kivántató „B“-tól, mint Makó tiszta búzája Jeruzsálem eszralgimjeitől s csak azt vették figyelembe, hogy őt tagtársainak szimpátiája a hivatalos körök ellenére is a tőzsdetanácsba be­hozta. Viszont az „S“-párt korifeusai ezek voltak: Sándor Pál, Sándor Ármin, Schreiber D. és fiai, Strasser és König, Sceidelberg Willy, Stux Gyula és Hugó, és Somorjai Lajos. Ez utóbbi természetesen játékon kívül, minthogy nekie, egyrészt a tőzsdetitkárságnál viselt hivatalánál, másrészt koránál fogva most már még játsza­doznia sem szabad. Az októberi népcsata. Mint hajdan Lipcsénél úgyszólván egész Eu­rópa minden nemzete érdekelve volt a harcz­­ban, úgy az idei októberi terminusban is úgy­szólván minden gabonaember részt vett. Csak­hogy amíg a baissisták szállítási anyag híján tehetetlen dühvel nézték, mint szorítják be őket a haussisták, addig ezek a malmok elit­seregé­ben félve remélt segédcsapatokra találtak. Sőt az immár szövetséges haussisták vackerje, aka­rom mondani Blücherre (ah, az az ominózus „B“) a malmok táborából került ki. Természe­tes, hogy ily körülmények közt a haussisták rohamban foglalták el a baisse állásait, lekasza­bolva maguk körül mindent, ami ellenállani merészkedett, hogy végre háromszoros egetverő „Viktoria !“-kiáltással kitűzzék a győzelmi zászlót. Az import. Én még azt tanultam az iskolában, hogy Magyarország Európa élés­kamrája. Időközben, úgy látszik, egerek garáz­dálkodtak ebben az éléskamrában, mert immár jó­magunk is arra szorultunk, hogy a szomszéd éléskamrájából lássuk el magunkat. Különösen az idén. Amióta Magyarország áll, sohsem volt év, ahol annyi idegen búzát hoztak volna be, mint ebben az évben. A világ összes export­államainak gabonája nálunk tartja rendez­vonalát. Különösen brillírozik ebben a tekintetben a szent Oroszország, amelynek az idén különösen jó termése volt és amely szinte kiapadhatatlan gabonamennyiségek felett látszik rendelkezni. Ki tudja: nem-e a fehér cár végtelen birodal­mának terméke lesz végül az archimedesi pont, amelyre támaszkodva a baisse végül mégis csak összeroppantja az árak nálunk felépített, égbe­törő Eiffel-tornyát. Argentinja. A kilenczvenes években sok haus­­sista átkozta el Kolumbust, mint aki felfedezte azt az Amerikát, amely akkor csak úgy ontotta a töméntelen búzát és az ol­­csóbbnál­ olcsóbb kurzusokat. Az időközben meg­változott viszonyok és az ott minduntalan fel­bukkanó cornerek ezeket az embereket már-már kibékítették a nagy génuai felfedezővel, amikor most az új világ egy új állama lépett be a gabonaexportállamok sorába, szűz talajából mind nagyobb területet hódítva meg a búza­termelés részére és ezzel karöltve mind nagyobb búzamennyiségeket exportálva. És ez az export volt most pár év óta az, amely útját állta a diadalmas hausse további előnyomulásának. Érdekes tehát ezzel az országgal foglalkozni. Argentinja sajátságos ország, amelyet egy eddig meg nem fejtett rejtély tesz boldogtalanná. Mert amilyen mértékben közeledik Argentinja Péter és Pálja, olyan mértékben vesz erőt a kétségbeesés az egész államon. Kezdve az elnökön, aki az állampénztár, egész a lassóját oly mesterileg kezelő utolsó gauchóig, aki a pampák lovainak lopásából él. A szegény köz­társaság e szivettépő keservének az az oka, hogy még a legöregebb argentiniaiak sem tud­ják megmondani, hogy ők voltaképpen mikor aratnak. Későn-e, vagy korán? Épp most kapok Antwerpenből táviratot, amely szerint pár nappal ezelőtt Buenos­ Ayres­­ban egy, 12 előkelő gauchóból álló deputáczió szállott hajóra azzal a czélzattal, hogy tőzsdénk új elnökénél tisztelegve, plenáris ülés egybe­­hívását kérelmezzék, hogy ennek bölcsesége fejtse meg végre az őket kínzó rejtélyt, vissza­szerezve ezzel e jobb sorsra érdemes nép nyu­galmát és önbizalmát. Argentinia még arról is nevezetes, hogy di­rekt kábel köti össze Antwerpennel és így ez a város vindikálja magának azt a privilégiumot, hogy Európát általánosságban, Magyarországot pedig in­specziális ő lássa el az argentiniai ha­zugságokkal. E nemes feladatnak aztán becsü­letesen meg is felel. Oly buzgalommal, mely egészen az önfeláldozással határos, így eshetett meg aztán, hogy sohsem voltunk jobban infor­málva az argentiniai termés esélyeit illetőleg, mint éppen két évvel ezelőtt, amikor a Buenos­ Ayrest Antwerpennel összekötő kábel véletlenül elszakadt. Antwerpennek köszönhetjük azt, hogy immár teljesen tájékozva vagyunk Argentinia klimatikus viszonyai tekintetében és tudjuk, hogy egyrészt nagyon bizonytalanok, másrészt máshol sehol sem tapasztalható regeneráló erővel bírnak, így p. o. ott megtörténhetik, hogy az egyik nap a hirtelen beálló negyvenfokos hős­ég a szó szo­ros értelmében leégeti a fél termést, a meg­maradt felét pedig a másnap épp oly hirtelen bekövetkező húszfokos fagy teszi tönkre, hogy a harmadnap szerencsére megeredő langymeleg eső nemcsak a régi pompájában állítsa helyre a lefagyott és leperzselt növényzetet, hanem a várható termés hozamát még 25°/o-kal meg is javítsa. Az utóbbi időben Liverpool csinál konkur­­renc­iát az ősrégi belga kikötőnek és tekintve azt a szép eredményt, amelyet a hazudozás terén máris felmutat, biztosan remélhető, hogy mihamarabb túl tesz mesterén és az első sorba küzdi fel magát. A tőzsde­reform. Luther tudvalevőleg azzal kezdte közismert reformátori tevékenységét, hogy egy német templom ajtaját teliragasztotta pontokkal. Ez óta minden reform azzal kezdődik, ami másutt a véget szokta jel­képezni : a ponttal. Egy ilyen pontnak köszön­heti létét az a reform is, amelynek szenvedő alanyául a budapesti tőzsde van kiszemelve. Ezt a pontot pedig ravasz osztrák szomszédaink vezették be a kiegyezésbe, kötelezve benne Magyarországot tőzsdéjének reformjára. Persze nekik volt annyi eszük, hogy a saját tőzsdéjük tekintetében mi kötelezettséget sem vállaltak. Ezek után könnyen megeshetik az, hogy amely pillanatban Magyarország reformjával lehetetlenné teszi a határidőüzletet és ezzel végzetteljes csapást mér nemcsak malmaira és gabona­ kereskedelmére, hanem még termelőre is, ugyanebben a pillanatban a ravasz osztrák sógor a határidőüzletet nevetve újra életbe fogja léptetni, így egy csapással Budapest rová­sára a gabona­ kereskedelem központjává Bécset téve meg. Ez aztán valóban bohózatba illő fordulat lenne! Zárszó: A reform mindenütt a világon utolsó dolog lévén, ezzel én is elérkeztem volna pillanatfelvételeim utolsójához. Ha ezek nem sikerültek volna úgy, ahogy ez kívánatos lenne, erre az esetre már készenlétben tartom mentségemet. Azt a mentséget, amelyet mi amatőr-fotográfusok szoktunk az ilyen alkal­makkor használni: „Rossz volt a világítás!“ # Jó sütőképességű gabonaneműek termelése. A malomiparosok szempontjából rendkívül fontos az, hogy a mezőgazdákat jó sütőképes gabonaneműek termelésére ösztönözzék. Erre most negyedéve nálunk is történtek irányítások. Németországban ez irány­ban széleskörű mozgalmat indítottak a mezőgazda­­sági kamarák, így legutóbb Baden nagyherczeg­­ségben indított ily irányú akc­iót az ottani mező­­gazdasági kamara. Nagymennyiségű olyan gabonát importáltak ugyanis vetőmagként való felhasználásra, melynek elismert nagy a sikértartalma. A mező­­gazdasági kamara igen mérsékelt áron osztogatja ezt a vetőmagot. Ez a példa mindenkép utánzásra méltó.­­ Az olasz malomipar hanyatlása. Mint római konzu­látusok jelentik, az olasz malomiparban is állandó vissza­fejlődés tapasztalható. 20 évvel ezelőtt még 58.000 malom volt az országban üzemben. Tavaly már csak 28.000 volt a malmok száma. Daczára a malmok száma ezen feltűnő csökkenésének, a liszttermelés több mint egy­harmaddal növekedett. Igen sok malom, különösen Dél- Olaszországban és Szic­íliában a termelt lisztből óriási mennyiségű makarónit gyártanak. Ezen olasz nemzeti eledelből igen nagy mennyiséget külföldre is exportálnak. Az országban ezenfelül 484 rizsmalom is van üzemben és pedig 283 csak a Lombardiában, ahol a rizstermelést nagy mértékben űzik. A Közbenjárók és ügynökök az állami kedvezmények elnyerése ügyében. (Kereskedelmi Miniszter 77590/VI.—6.) Valamennyi kereskedelmi és iparkamarának. „Felmerült eset alkalmából egyrészt tudomás, másrészt a folyamodók­kal minden esetben leendő közlés végett értesítem a t. kamarát, hogy az állami támogatást kérő iparos és az illetékes közhatóságok közé magukat beékelő közben­járókra vagy ügynökökre semmi szükség nincsen, mert egyrészt a kellő felvilágosítást a felek az iparfelügyelő, kereskedelmi és iparkamara, a technológiai iparmúzeum vagy a kereskedelemügyi minisztérium iparfejlesztő szak­osztálya útján minden költség nélkül megkaphatják és ügyük a lehető gyorsasággal intéztetik el,­­ másrészt, mert nem hivatott személyek közbenlötte a folyamodóval szemben jogosult bizalmatlanságot teremt, a félnek költ­séget okoz és az ügy elintézését is hátráltatja, mert ilyenkor az eljáró hatóság azt is vizsgálni köteles, hogy a pénz- vagy gépsegély kérelmezése nem valamely, ebből közvetett hasznot reménylő vállalat kezdeménye­zéséből történt-e, amely esetben a kérelem feltétlenül el fog utasí­tani.“ 11 Legolcsóbb hajtóerő a „GNOM“ nyersolaj- és szivógázmotor. ----- 4000-nél több üzemben. ----- Könnyen kezelhető. ----- Villanyos gyújtással. ----- Okleveles gépész felesleges. ----­Ü­zemköltség- 1-2 fillér óra és lóerőnlként. Oberurseli Motorgyár Részv.-Társaság Oberursel­ tervei és Goyple felvilágositási noven és bérmentre. Iroda és raktár, Bécs, VI­ 2. Gumpendorferstrasse 72.

Next