Molnárok Lapja, 1911 (18. évfolyam, 1-51. szám)
1911-01-07 / 1. szám
12 is csak a külföldi anyagot használják, mert nincs oly intézményünk, mely a hazai anyag fölhasználására mogtanutatná iparosainkat. A külföldi módszerekkel rendszerint külföldi technikusok kerülnek hozzánk, akiknek kisebb gondjuk is nagyobb annál, semhogy a műegyetemről kikerült fiatal technikusokat specziális irarban kiképezzék. Innen van az,hogy gyárosaink, ha speczialista technikusra van szükségük — kevés iparágtól eltekintve — alig, vagy egyáltalában nem kapnak ínyükre való hazai erőt s külföldről látják el magukat speczialista technikusokkal. Az országos ipari kísérleti intézet ezt az áldatlan állapotot gyökeresen kiirthatná magyar technikusaink javára. A műegyetemet végzett fiatalságnak ebben az intézetben tág tere nyílnék, hogy magát bizonyos iparágban specialistává kiképezze s az iparunkkal szoros érintkezésben álló kísérleti intézet megfelelő állásba is juttathatná technikusait. Megszűnnék egyúttal a műegyetemünkkel szemben meg-megújuló az a méltatlan szemrehányás is, hogy nem neveli eléggé speciális irányban a fiatalságot, így az encziklopédiás tudást nyújtó műegyetem és a speciális irányokban működő országos iparkísérleti intézet egymást teljes mértékben kiegészítenék. A kísérleti intézetet még más szempontból is szemügyre kell vennünk. A robbanószerek gyártása és az aczetilénfejlesztő készülékek forgalomba hozatala hatósági engedélyhez van kötve. Mindkét engedély kiadását bizottsági vizsgálat előzi meg s egyik bizottságnak sincs kellő felszerelése — nem is szólva arról, hogy saját kísérleti állomásuk sincs. A vasúti üzletszabályzatnak a veszélyes anyagok szállítás-feltételeit illető kérdéseket, iparunk érdekében álló könnyítések végett, műszakilag megvizsgálni nem bírjuk, sőt az üzletszabályzatnak kilátásba vett némely könnyítő feltételét sem lehet életbe léptetni, mivel a szükséges vizsgálatok végzéséhez nincs megfelelő kísérleti intézetünk. A vámügy, a közszállítás és az ipari egészségügy számos égető kérdését — kellően felszerelt kísérleti intézet híján — úgy ahogy leint és nem úgy, ahogy szükséges, bírjuk csak műszakilag felderíteni. Nyilvánvaló tehát, hogy nemcsak a hazai ipar, hanem az ipart illető állami közigazgatás is nagy mértékben nélkülözi a rég tervezett, de meg nem valósult országos ipari kísérleti intézetet. Jelenleg nincs oly fórumunk, ahol az iparban előforduló vitás műszaki kérdések — bírói beavatkozás nélkül — megbízhatóan és gyorsan eldönthetők volnának. Ilyenek pl. a gépek és teljes üzemi felszerelések szállításának garanciális kikötéseiből, így az anyagfogyasztást,, a teljesítőképességet s több e félét illető kikötésekből keletkezett vitás szakkérdések. Az ipari kísérleti intézet e vitás szakkérdéseknek hivatalos eldöntésével esztendőkig húzódó pereknek vehetné elejét. Rámutatok ugyanitt a budapesti tőzsdén egymásután készülő szokványokra, úgyszintén a szabadalmi perekre. Nincs intézetünk, ahol vitás esetekben a szükséges hivatalos vizsgálatok megejthetők volnának. Az elmondottakból önként folyik, hogy az intézet, mint tudományos intézet, feltétlenül megbízhatóan és formailag is kellően csak akkor működhetik, ha kísérleti tevékenységét minden külső befolyástól függetlenül fejtheti ki és ha mindenkor a hazai iparnak rendelkezésére állhat. Hogy ezt tehesse, az intézetnek egészen meglevő iparunk követelményeihez kell simulnia, vagyis részint annyi állomásra oszolnia, hogy minden fontosabb iparcsoportunk kérdéseivel különkülön, speciálisan képzett szakember vezetése alatt álló állomás foglalkozhasson, részint pedig az egyes állomások felszerelése oly tökéletes legyen, hogy a kísérletek kellő nagy mértékbe is végezhetők legyenek. Mivel továbbá felszerelését, illetőleg megmunkálandó anyagát illetőleg minden ipar más iparok közreműködésére szorul, sőt az ipari gyártó kísérletek nagy része ellenőrző chémiai elemzéseket és mechanikai anyagvizsgálatokat követel meg, legokosabb, költség szempontjából is, ha az ipari kísérlti intézetet úgy szervezzük meg, hogy összes állomásai egymás tőszomszédságában, közös igazgatás alatt legyenek, így a vezető szakemberek állandóan egymás rendelkezésére állanak és a kezelésbeli teendők is egyszerűbbé válnak. A közös kérdések csakis így oldhatók meg idővesztegetés és hiábavaló költségek nélkül. Huszonhét esztendővel ezelőtt, az akkor készülő budapesti általános kiállítás alkalmából, az ipari kísérleti intézmény megvalósítására — úttörőként — az első javaslatot Hieronymi Károly tette meg, s örömmel jelenthetem, hogy akiben ma kereskedelmi kormányunk vezérét tiszteljük, ugyancsak Hieronymi Károly néhány hét előtt az országos ipari kísérleti intézet részletes tervezetének kidolgozását rendelte el.A közel három évtizedes tárgyalások meddő ködéből műszaki miniszterünk bölcsesége égetően fontos ipari kísérleti ügyünket a megvalósulás küszöbére állította. Végre bizton r mélhetjük, hogy nemsokára az országos ipari kísérleti intézet áldásos működését megkezdheti! LAPJ 1. január 7. A wagyonhiányról. Irta: Matlekovits Sándor v. b. t. t. *) Közgazdasági életünknek egyik sajátságos vonása az időnkint jelentkező waggonyhiány. Gazda, bányász, erdőkihasználó, iparos, egyaránt érzi ezt az időnkint föltűnő bajt és érzi annál súlyosabban, mert rendszerint akkor nem kap vagyont, amikor a legjobban rászorul, amikor nagy készleteit legjobban tudná értékesíteni, vagy amikor sürgős szállításnál legjobban követelné a vaggonok rendelkezésre állását. Mikor néhány évvel ezelőtt az országot kőszénhiány sújtotta, a bányatulajdonosok a hiány egyik okául a vaggonok rendetlen állítását jelölték meg; fakereskedőink általános panasza az, hogy szállításra kész áruikat vaggonok hiányában a kellő időben ki nem tudják vinni és már nem is mernek pontos szállítási időre kötéseket vállalni, miután a vaggonok hiánya fenyegeti üzletüket; a gazda bő termése gyors elszállításban nem részesül, mert a szükséges vaggonok ritkán állnak rendelkezésére. Tagadhatatlan, hogy gazdasági életünknek vannak sajátságai, melyekből a vaggonhiány némileg természetes magyarázatát leli. Az aratás után következő őszi időszakban gazdáink nagy termésükkel piaczra akarnak jutni s igy hirtelen nagyobb számú vagyon iránt nyilvánul a kívánság: a czukorrépa fölszedése után a czukorgyárakba kell szállítani a répát, ismét tömeges vagyonszükséglet jelentkezik. Jó üzleti konjunktúrák folytán Fiume kikötőjében több nagy hajó vár árpafuvart, egy pár nap alatt le kell bonyolítani az üzletet, sürgősen kell szállítani, sok vagyont kell igénybe venni. Ámde ezek a kivételeseknek látszó jelenségek gazdasági életünkben rendszeresen fordulnak elő, s igy a vasútnak ezekkel a körülményekkel mint rendszerint előfordulókkal már *) „A Közlekedés“ czimű havi folyóiratból, melyet dr. Soltész Adolf felelős szerkesztése mellett a közlekedésügyi szakemberek elitje lát el kitűnő czikkekkel. Mutatványt küld a kiadóhivatal: Bpest, VII., Damjanich u. 12. számolnia kell és kielégítésükről működési tervezetében gondoskodnia kell. Az a rendszer, melynek alapelve a középszámítás, gazdasági életünkben, ahol végletek szokásosak, nem elégíthetik ki a kívánalmakat. Annak a hangoztatása, hogy ismerve azt az átlagot, mely egy-egy napra vagyonok követelésében mutatkozik, és hogy ezen átlagnak megfelelő mennyiségű vagyonok megszerzése és készenlétben tartása képezi a gondoskodás czélját, egy országban, hol köztudomás szerint időszakonként az átlagot messze túlhaladó mennyiségben szükséges a vagyon, mégpedig nem azért, mivel rendkívüli események álltak be, hanem mert rendes szállítások foganatosításáról van szó, nem helyes. Ha kivételek kivételes elbírálást követelnek, nem szabad kivételt ott látni, ahol az ország gazdasági helyzete ilyen kivételeket a rendszerint előforduló eseményekké alakított át. Ha a vasút azt tapasztalja, hogy a vagyonhiány nem kivételes, hanem rendszerint előforduló jelenség, akkor nem szabad megelégedni azzal, hogy az átlagos szükségletnek megfelelő számú vagyonról gondoskodik, mert ez esetben bizonyos, hogy minden évben meg-megújuló vagyonhiánnyal kell megküzdenie, szóval, ez esetben hibás az a rendszer, mely átlagra van alapítva. A vasút, mint elsőrendű közgazdasági intézmény, a valóságos forgalmi szükséglet teljes kielégítésére köteles, mert különben oly rendellenességeket teremt, melyek hátrányos hatásukkal a gazdasági életet teljesen megrontják és az üzleti pontosságot megsemmisítik. Meglehet, hogy a vasút pénzügyi szempontjából helyes elv a vagyonszükséglet átlagos mennyiségét alapul venni a vagyonok beszerzésénél. Nem akarjuk ezt egészen tagadásba venni, habár az ellenkező álláspont, vagyis az, hogy helyesen fölszerelt üzleti vállalat mindig a lehető legnagyobb szükségletnek megfelelő fölszereléssel bír, az üzleti életnek megfelelő és helyes. De ha már valamely forgalmi vállalat az átlagszükségletre alapította berendezését, akkor természetes kötelessége a kivételes követelmények kielégítése végett akkor intézkedni, hogy a megfelelő vagyonok kölcsön útján rendelkezésre álljanak; azonkívül gondoskodni kell, hogy helyes beosztás alapján a saját vaggonjai is a lehető teljes szolgálatképességre emeltessenek, azaz, a vagyonelosztás a leghelyesebb módon történjék. Ma az államvasutak 77.316 vaggont állítanak az áruszállítás számára. Az 1911. évre szóló költségvetés szerint még meg lesz rendelhető beruházás czimén 2836 vaggon, úgy, hogy az egész vaggonpark 1911. évben 80.151 vaggonra emelkedik. Mindenesetre nagy mennyiség. De rendkívüli szükségletben talán mégsem elég, és így mindenesetre kell gondoskodni a kivételesen jelentkező vagyonhiánynak más után leendő fedezéséről. Azt hisszük, hogy magában abban az eljárásban, melyet az állam a vasutak fölszerelésében követ, rejlik az időnként megújuló vagyonhiány egyik oka. Nálunk a beszerzések esetről-esetre beruházási befektetések alakjában rendeltetnek el. Új beszerzéseknél, új felszerelésnél egészen helyes ez az eljárás. MAGYAR LANGERHAUSENI GÉPGYÁR R.T. BBt* teljesen modern kivitelben Müller-féle precziziós szelepes vagy Köldök-tolattyús vezérművel és érzékeny tengelyregulátorral. — Tömítő-szelenczék utánállitás nélkül. — Egyhengeres Egyenáramú gőzgépek. Egyszerű szerkezet. Gazdaságos működés. Zajtalan járás. Kis helyszükséglet. Közlőművek modern kivitelben. Hab. vizsugár légsüritő berendezivattyúk (Bibus szab.). Legtökéletesebb szab. kettőskúpapcsolók egyedüli gyártása