Molnárok Lapja, 1912 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-06 / 1. szám
10 sújtani, amiért ez közvetlenül az ő malma mellett építtette fel malmát. Az áldatlan harcznak ime az az eredménye, hogy a Rösinger-féle malom újévkor beszüntette az üzemét. Kell tehát ennél elrettentőbb példa azon vámmalmok számára, amelyek a 6 %-os őrléssel próbálnak boldogulni? Manapság minden iparosnak kötelessége számolni a megdrágult termeléssel és azért a saját pénzének és zsebének ellensége az, aki azért, mert drágább lett minden, most olcsóbban dolgozik és beéri kisebb keresettel. « * » Önzetlenség. Szorosan összefügg a fent szóvá tett anomáliákkal az a mindenképpen okos és találó levél, amelyet egy dunántúli vámmalom tulajdonosa intézett ugyancsak az újév alkalmából lapunk szerkesztőjéhez. Eme kortársunk néhány odavetett sorban azt kéri szerkesztőnktől, hogy tanítsa meg a szaklap révén a hazai molnárságot az önzetlenségre és próbálja meg őket a helyes útra téríteni annak hangoztatásával, hogy bizony gyakran az egyéni érdekeket a köz érdekei alá kell rendelnünk. „Ha ezt sikerülne megértetni a magyar malomiparosokkal“ írja kortársunk ,akkor a mi szaklapunk valóban olyan munkát végezne, amely a legnagyobb mérvben megérdemelné a magyar malomiparosok elismerését és háláját“. Valóban, a magyar molnárság széles rétegeiben rejlő nagyfokú intelligenciára és éleslátásra vall ez a néhány sor. Úgy látszik, manapság már a legkisebb falusi molnár is tudja, hogy tulajdonképpen hol rejlik a hazai malomipar betegségének csírája. Megnyugtató tudat és reményt ad az orvoslásra az, ha egy beteg felismeri a saját baját és önmaga állapítja már meg a gyógyulás eszközeit. Íme, most egy kartársunk mondja ki a nagy igazságot: tanuljuk meg egyéni érdekeinket alárendelni a közérdeknek, az egész malomipar érdkeinek. Tényleg egy csapásra lehetne malompárunk, különösen a malomkisipar minden báján segíteni, ha az önzetlenség erényét, a kölcsönös megértés jó tulajdonságát el tudnók sajátítani. Kortársunk eltalálta újévi levelében azt, hogy az új esztendőben mire volna legelső sorban szükségük a magyar malomiparosoknak. * * * Sztrájkmunka Egy berlini bíróság volt hivatva a minap eldönteni azt a kérdést, vájjon sztrájkmunka elvégzésére lehet-e kényszeríteni valamely munkást? A berlini nyomdaiparban nemrégen egy részleges sztrájk fordult elő. Egy nyomdatulajdonos ez alkalommal elvállalta egy a sztrájk által sújtott másik nyomda sürgős munkálatait. Amikor erről tudomást szereztek a munkások, megtagadták a szrájkmunka teljesítését, sőt az egyik munkás hivatkozva a sztrájkmunka erkölcstelenségére, nyomban felmondás nélkül elhagyta munkahelyét. Utóbb azután ez a munkás beperelte a nyomdatulajdonost egy heti bér erejéig. A bíróság az érdekes perben a múlt héten döntött és pedig oly értelemben, hogy a sztrájkmunka erkölcstelen dolog, ilyenre a munkásokat rákényszeríteni nem lehet, jogosan tagadják meg tehát az illető nyomdában a munkások a sztrájkmunka elvégzését. Ellenben jogtalan volt a munkából való kilépés a felmondási idő betartása nélkül, mert ehhez az illető munkásnak már nem volt joga. A bíróság ezért elutasította a keresetet, de tulajdonképen mégis egy igen fontos munkásügyi kérdésben állott a munkásság pártjára, amidőn kimondta azt, hogy a sztrájkmunka elvégzése erkölcstelen ténykedésnek tekinhető. Helyes eximsés! Felkérjük t. olvasóinkat, hogy hozzánk intézendő leveleken és küldeményeken szíveskedjenek mindenkor pontos czimünket kiírni, így: ,Molnárok Lapja“ Budapest, V., Csáky utcza 12. MOLNÁROK lapja Budapest, 1912 január 6. A gabonaév története. Irta : Ring Gyula. Már-már azt hittem, hogy az öreg Szilveszter apó sem igen lesz a szalonok kedvencz vendége az idén. Mert úgy látszott, nem fog, mint rendesen, zuzmarás szakállal és fénylő fehér hópihékkel kabátján megjelenhetni, hanem sárosan és csatakosan. Hiszen a szegény öregnek se sárcipőre, se taxaméterre nincsen pénze. Miért ? Valószínűleg ő is gabonával kereskedett az elmúlt esztendőben. Mert hát a letűnő évben nem igen lehetett arról hallani, hogy a gabonakereskedők valami nagyon megszedhették volna magukat. A legjobban bizonyítja ezt az év kimagasló eseménye , a nagy inzolvencia, amihez foghatót még nem látott sem a tőzsde régi szerény hajléka, sem mostani úgynevezett palotája. A hírlapok annak idején bőven beszámoltak a sajnálatos eseményről, amely élénk világot vet a mi kulisszánk naiv hiszékenységére. Egész hasábokat közöltek az eset hőséről, akit előbb a szerencse istenaszszonya a faképnél, majd Annuskája Bécsben hagyott, míg utoljára mindenki elhagyta, csak éppen hitelezői nem. Ezek előbb hazahívták, majd feljelentették, köröztették, bezáratták és végül 20% készpénzfizetés és a szokásos bonok ellenében abban a reményben jelentették ki, hogy a világ legderekabb embere, hogy a hűtlen Fortuna visszatérvén, ők a maradék 80°/0 követelésükhöz is hozzájuthassanak. Nagy megrökönyödésükre a tőzsdetanács a hitelezők ebbeli nézete ellen különvéleményt jelentett be és mindkét fél számításait keresztülhúzva, a manicheusok élénk tiltakozása mellett Fortuna azelőtti kegyenczét a tőzsdéről örökre kitiltotta. Minthogy azonban a macska az egerészésről le nem szokhatik, hősünk most már csak az Upor fölemelt pikkolói mellől intézheti immár jóval kisdedebb műveleteit. Úgy látszik , ez és az ilyenhez hasonló körülmények is hozzájárultak ahhoz, hogy a kávénak a tőzsdepalotában emelt eme székesegyháza, amint hírlik, a híres kanapé sorsára jut. Kidobják. Különben is, a szegény Uporra és híres házi zenekarára ugyancsak rossz idők jártak az idén. Ha nem is tilthatták meg a zenekarnak egyszer és mindenkorra azt, hogy játsszék, ravasz számítással lassankint a sajnálatraméltó dádék legdédelgetettebb műszereit teszik tökre. Legelőször is nagydobjuk fenekét rúgták be. Eltiltották őket attól, hogy prémiukat fizessenek. A szerencsétlenek hiába hivatkoztak a tőzsdeirodalom legnevesebb művelőire, akik szerint a limitált veszteséggel járó prémiumüzlet határozottan a legszelídebb és legszolidabb tőzsdeüzlet. Kénytelenek voltak utóvégre is sorsukba beletörődni, annak örvendve, hogy egyelőre legalább még lélekzetnök szabad. Hogy meddig ? Ki tudja? Mert hiszen nagyrészt a szegény Upor törzsvendégei ellen irányult a tőzsdetanácsnak az az intézkedése is, hogy nagybőgőjük húrjainak felét átvágta, akarom mondani, hogy az új októberi búzában az üzletkötést január elsejéig majdnem lehetetlenné tette. Minél kevesebb instrumentumon lehet játszani, annál kevesebbet is fognak játszani; ez most az a betlehemi csillag, amely a tőzsde egén feltűnt. És nehogy találkozzanak könnyelmű emberek, akiket a tőzsdebíróság jogsegélyének megvonása se riaszt vissza attól, hogy ilynemű üzleteket kössenek, — a tőzsdén titokban arról is beszélnek a rossz nyelvek, hogy ezek között tőzsdetanácsosok is akadnak — már készül is a deres, amel az ilyen kirúgásokat lehetetlenné fogja tenni. Máris elkészült a deres a svenczék letörésére, amelyek az elmúlt év kimagasló eseményei voltak. Míg az előbbi években mindig csak egy-egy czikkben csináltak svenczét, az idén már valamennyi czikkel cselekedtek hasonlóképpen. Búza-, rozs , zab- és tengerisvenczéhez egyidőben volt szerencsénk. Jobban mondva, a többinek volt szerencséje. Én magam, fájdalom, be kell ismernem, hogy mint rendesen, úgy most is a kontermin keserűkenyerét ettem. úgy látszik azonban, hogy nemcsak a jóból, hanem még a svenczékből is megárt a sok s ezért módosították újabban a szokványokat, így ha a jelek nem csalnak, most majd a hausse-ra fog rájárni a rúd. Talán máris mire terjedt volna annak, hogy legújabban hozzájuk pártoltam át ? Nem lenne teljes az év képe, ha meg nem emlékezném az ezidei időjárásról, amely a kenyérmagvak betakarítására nézve oly áldásos volt, de későbbi folyamában a takarmányneműek tekintetében oly végzetteljessé vált. Az idén az állatok jártak rosszul és az emberek jól. Az utóbbiból kiveszem a gabonakereskedőket. Nem azért, mintha ők már emberek sem lennének, hanem azért, mert ők is rosszul jártak. Aki közülök ép bőrrel menekülhetett a határidőpiacról, annak a pénzét a waggonhiány vitte el. Ami immár dupla átok. Azelőtt csak az hiányzott jórészt, amit a waggonokba berakhattak. Most már ezen kívül a waggon maga is hiányzik. Hiányzik tehát minden. Csak épp a kár és boszúság nem. Igen természetes az, hogy az idén is, mint rendesen minden évben, a statisztika tudósai és ellentudósai megint feltűntek és amint ez rendesen lenni szokott, a bevetett területtől a learatott mennyiségen át, egészen a fogyasztásig mindenben tévedtek. Valahányszor ilyen nagyképű statisztikuskodást olvasok, mindig eszembe jut az a tiszteletreméltó, öreg török, akit egyszer megkérdeztek, hogy hány éves ? Az igazhivő válasza nemes és egyszerű volt: — Nem tudom. A hitetlen gyaur, mert csak ilyen lehetett az indiszkrét kérdezgető, meglepetve tekintett rá. — Hát ez lehetséges ? — kérdezte csodálkozva. A muzulmán mosolygott: — Lássad efendim, én megolvasom a juhaimat, a birkáimat, a teheneimet, sőt megolvasom a szamaraim számát is. De miért olvassam meg az éveim számát? Hiszen ezekből senki sem lophat el egyet se ! Azt hiszem, hogy a mostani szilveszteri könyvlezáráskor is nem egy gabnakereskedő sóhajthatja el, hogy okosabb lett volna reá nézve, ha a statisztikusok, ellenstatisztikusok és álstatisztikusok hada se nagyon számlálgatta volna azt, amiből amúgy sem vihet el senki fia semmit. Mert nem egy gabonakereskedő járta meg azzal, hogy nagyon is lelkiismeretesen tanulmányozta az ő „adataikat“. De ha már „adatnál“ vagyunk, úgy egy „adatot“ szeretnék én is a Molnárok Lapja kedves olvasói részére kistatisztikálni, azt, hogy az Úr akaratából adassék nekik mindnyájuknak szerencsés és boldog újesztendő gyár ■—WOHANKA fele -NYERSOLAJAM benzin)MOTOROK