Molnárok Lapja, 1916 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1916-01-01 / 1. szám

8 Romániai gabonabehozatal. A német, magyar és osztrák kormány 50 ezer vaggon ro­mán gabonát vásárolt és további 50 ezer vaggonra szer­zett vételjogosultságot. A szállítás már meg is kezdődött és április 1-éig az 50 ezer kocsi leszállításának be kell fejezve lennie. A­­ kormány megállapodott egymással abban, hogy minden országra mennyi jut a román gabo­nából, Magyarországra 15 °/c. Sokan félreértik ezt az alacsony kvótát, pedig ez csak látszólag kis részesedés. Tekintetbe veendő ugyanis, hogy mi a saját gabona­készleteinkből eddig nagy mennyiséget engedtünk át Ausz­triának. Ha Ausztria is nagy mennyiségű román gabo­nához jut, akkor persze neki nincs szüksége többé a mi gabonánkra és így nekünk megmarad a készletünk. Az utóbbi hetekben a belföldi malmok bizony csak kevés gabonát kaphattak őrlésre, mert a szállítási nehézségek miatt sem lehetett árut juttatni a malomiparnak. Ezután remélhetőleg a malmok ezen panasza meg fog szűnni, mert a H. T. azon helyzetben lesz, hogy nagyobb mérvű gabonakiutalásokat teljesítsen, ha nem kell majd olyan nagy mennyiségeket Ausztriának disponálni. Több malom kérdi különben tőlünk, hogy milyen minőségű a román gabona. Erre ilyen általános választ adni nem lehet, mert nemcsak 1915 ös, hanem sok 1914-es román gabona is fog hozzánk kerülni, de különösen a tavalyelőtti román búza minősége igen jó. A felosztás. „Az Újság“ értesülése szerint a 100.000 vaggon román gabona felosztása úgy fog megtörténni, hogy 55 500 jut Németországra, 31.150, Ausztriára és 13.350 vagyon reánk. További nagy be­hozatalra annál inkább számíthatunk, mert Románia és Bulgária exportfeleslege kb. 450.000 vaggonra tehető. Kiegészíthetjük ezen adatokat a következő, bukaresti levelezőnktől kapott értesüléssel: A korábbi vételekből eredő gabona kivi­telét többé nem akadályozzák, így a megrakott uszályok útnak indulhatnak, ha helyettük üres uszály állíttatik ki. A vasúti gabonát az elő­jegyzések sorrendjében indítják útnak. Jelenleg az 1914. évi októberi előjegyzések vannak soron. Kenyérjegyek. A kormány rendelete, mely országszerte meghonosítja a kenyérjegy-intézményt, igen szükséges és ezt már régen kellett volna kiadni, Tgadhatatlan ugyanis, hogy a gabonafogyasztás arány­­a módon történt eddig. A termelők és a vidék annyi veret ettek, amennyit akartak, a városi lakosság k­ülönösen a munkásság pedig kénytelen volt a kenyér­­fogyasztását korlátozni. Az új rendszer egyforma gabona­elosztást honosít meg, mert senki több lisztet, illetőleg kenyeret nem fogyaszthat, mint amennyit a kormány­­rendelet előír. A naponként kifutó adag pedig elegendő, amiről mindenki meggyőződhetik, ha a rendelet alapján kiszámítja a saját szükségletét. Miután a legtöbb fogyasztó az ilyen számításban járatlan, a következő kis táblá­zatot ajánljuk a malmok figyelmébe, mert ez pontosan megmondja , ki mennyi lisztet fogyaszthat. Liszt-fogyasztási táblázat: (Czélszerű ezt a táblázatot a malom feltűnő helyén kifüggeszteni.) Liszt-gyűjtök: A kormány ezen rendelete egyszer és min­denkorra véget vet a káros és czéltalan lisztgyűjtésnek. Attól félve ugyanis, hogy lisztinség áll­hatna be, egyes háztartások nagy lisztkészleteket hal­moztak fel. Budapesten minden jobb polgári lakásban 2—3, sőt ennél több zsák liszt van az éléskamrában. De azért csak elhozatták a lisztjegyekre jutó heti liszt­adagokat is, sőt vettek azonfelül a péknél is mindennap kenyeret. Most ez a visszaélés megszűnik. Vagy lisztet, vagy kenyeret lehet venni a kenyérjegyek alapján, de mindkettőt többé nem. Megszűnik tehát a lisztgyűjtés oktalan és veszedelmes szokása. A mellőzött malomipar. Tudvalevőleg a legutóbbi népfelkelői szemle alkal-­ mával besorozott hadköteleseknek decz. 6 án, illetőleg utóbbi rendelkezés szerint d­ecz. 15-én kellett bevonulniok. A malomipar köréből tem­érdek kérvény érkezett a kereskedelemügyi mi­niszterhez, melyben nélkülözhetetlen malmi al­kalmazottak felmentését kérelmezték. Miután az illető ügyosztályban ezerszámra gyűltek össze az ilyen felmentési akták, természetesen nem lehetett minden ügyet a kitűzött időre elintézni és bizony sok, figyelemre méltó kérvény ma­radt elintézetlen, úgy, hogy fontos és nélkülöz­hetetlen helyet betöltő alkalmazottaknak is kellett a felmentési eljárás daczára bevonulniuk. Emiatt temérdek malom emelt nálunk panaszt és kérte közbenjárásunkat. Sajnálatunkra nem volt mó­dunkban ez irányban valamit tenni, mert a ke­reskedelemügyi miniszter a saját hatáskörében jelölte meg azon vállalkozókat és c­égeket, ame­lyeknél a bevonulás üzemzavart idézett volna elő. A honvédelmi miniszter azután ezen vállalatok alkalmazottainak bevonulását a benyújtott fel­mentési javaslatok elintézéséig elhalasztotta. Csodálatosképen mellőzték a malomipart, amiért külön köszönet jár báró Harkányi kereskedelem­ügyi miniszter úrnak, úgy látszik, a malomipart nem tekintik olyan iparágnak, melynek alkal­mazottai nélkülözhetetlenek, pedig a folytató­lagos üzem fenntartása talán a malomiparban volna éppen a legfontosabb. Korlátolt zsákelőállítás. Úgy nálunk, mint Ausztriában zsákhiány észlelhető. Pedig ná­lunk a malmok még hónapokkal ezelőtt elhatározták, hogy ezentúl közösen intézik a zsákbeszerzést és azóta a Malomegyesület elnöke, Langfelder Ede intézi nagy elfoglaltsága dacára a közös zsákbevásárlást is. Miután azonban a zsákelőállítás nem tart lépést a szükséglettel, egy közös értekezleten a pamutárugyárosok, zsák­­készítők, malmok, czukorgyárosok és mezőgazdák meg­beszélték a zsák­előállítás és beszerzés további módo­zatait. Ez decz. 17-én Bécsben folyt le. De ott végleges megállapodások még nem jöttek létre, hanem szüksé­gesnek bizonyult ezen tárgyalások folytatása. Értesülé­sünk szerint e czélból Budapesten fognak összegyűlni ugyanazon kiküldöttek, akik a bécsi tárgyalásokon is részt vettek. Megjegyezzük, hogy a fennálló miniszteri rendelet értelmében zsákok czéljaira új fonalakat csak akkor szabad készíteni, ha ezen zsákok folyó évi novem­ber 15-ike előtt lettek megrendelve. Híte jár annak is, hogy legközelebb egy „Zsákközpont“ fog alakulni, bár sokan kifogásolják a temérdek ilyen „Központ“ szerve­zését, annál inkább, mert megnehezíthetnék az érdekelt iparágak forgalmát, azonkívül az adminisztrác­iós költ­ségek is sok helyütt aránytalanul magasak. Különben a január 10-én levő állapot szerint fog megtörténni a zsákkészletek hivatalos bevallása. Vámmalmok egy-egy tétel- Egy konkrét esetből ben mennyit őrölhetnek? Kifolyólag felmerült a kérdés, vájjon a­ vámmalom köteles-e ellenőrizni, hogy egy őrle­­tőnek van-e joga egy nagyobb tétel gabona megőrlésére ? Előfordult ugyanis, hogy egy vidéki vámmalomhoz egy őrlelő fél beszállított 200 Mm. búzát és azt simalisztnek felőröltette. Utóbb kitűnt, hogy az illető gabonatulajdonosnak nem volt joga ezt megőröltetni és emiatt a hatóság eljárást is indított ellene, melynek folyamán azután a malmot is kérdőre próbálták vonni és megvádolták azzal, hogy ő ismerve az illető érlető fél gazdasági helyzetét, „bizo­nyára tudta“, hogy itt valamilyen visszaélésről van szó. Véleményünk szerint ez a hatósági felfogás téves és bizonyára azt felsőbb helyek nem is fogják mérvadónak elfogadni. Elvégre a vámmalom tulajdonosa nem rendőrhatósg, amely köteles volna megvizsgálni minden eset­ben, hogy valaki termelője-e annak a gabonának, amelyet megőrlésre a vámmalomnak beszállít. Ha kihágás történik, büntessék meg azt, aki azt elkövette, a malmot is természetesen, ha az vét az előírt lisitszázalékok kivonása ellen. De ha valaki nagyobb mennyiségű gabonát őröltet, mint amennyire joga van, ezért a vám­malmot felelősségre vonni nem lehet! Municzió és liszt. A háborúban a két legfontosabb kellék - a municzió és a kenyér. Sem az egyik, sem a másik nélkül háborút folytatni nem lehet. Mi ezt a háború kezdete óta hangoztatjuk és állást foglaltunk amellett, hogy mikor az állam a zavartalan lövedék­gyártást minden rendelkezésére álló intézkedésekkel biztosítani óhajtja, éppen úgy kötelessége volna a malom­üzem zavartalan menetéről is gondoskodni. Örvendünk, hogy most már ez a felfogás a legszélesebb körökben is tért hódított. Most már a vidéken is a legéberebb figyelemmel őrzik a malmokat is. Ahol pedig ilyen intézkedést még nem foganatosított a hatóság, ott a helyi sajtó avagy a fogyasztók maguk kérelmezik. Szek­­szárdon például a minapi képviselőtestületi gyűlésen került szóba az ottani egyik gőzmalomban felhalmozott gabona- és lisztkészlet és felhívták a hatóság figyelmét arra, hogy helyezze ezt az üzemet katonai őrség alá. Temér­dek malomtűz lett volna elkerülhető a háború legeleje óta, ha mindenütt idejekorán foganatosítottak volna ilyen óvintézkedéseket. A feldúlt kárpáti lakhelyek felépítése. Országos mozgalom alakult ki — tudva­levőleg — az oroszok betörése folytán elpusztított észak­­magyarországi falvak újjáépítése érdekében. Az egész országból gyűlnek be e czélra az adományok, az egész akc­iót pedig a kormány intézi, külön a helyszínre ki­küldött közegei révén. Tudvalevőleg egy-egy elpusztult ház újjáépítése 600 korona költséget igényel, úgy, hogy aki ilyen összeget adományoz, az biztosítja egy romba­­dőlt ház és otthon újjáépítését. A gyűjtés folyamán igen sok ilyen 600 koronás adomány történt egy-egy elpusztult ház felépítésére. Bizonyára magasztosabb ember­baráti tényt keresve sem lehet találni, mint egy ilyen házalapítványt. Bennünket rendkívül megörvendeztető indítvánnyal áll most elő Szirók Pál negyedi főmolnár. Szó szerint a következőket írja szerkesztőségünknek, azon kérelemmel, hogy sorait hozzuk nyilvánosságra : „A szaklap iránt érzett hálám jeléül egy kis drága­sági pótlékot mellékelek. Szabadjon azonban még más jelét is adnom a szerkesztő úrral szemben táplált sze­retetnek és tiszteletnek, mint aki bennünket évek hosszú sora óta tanít, pártfogol, nekünk tanácsot ad és közös érdekünknek mindenkor önzetlen szószólója volt, éppúgy a múltban, mint a jelen nehéz időkben, és hiszem , az lesz a jövőben is. Én tehát azt indítványozom, hogy indítsunk gyűjtést egy, a háború által elpusztított kár­páti faluban felépítendő ház költségeire, melyre a 600 korona felépítési költségeit a hazai molnárság adja össze. Ezt a házat emléktáblával jelöljük meg és ez viselje a „Julassy Ödön-ház“ vagy ,Molnárok Lapja“-Mz nevét". Kortársunk óhajának eleget téve, közöljük ezt a ben­nünket megtisztelő indítványát és csak hálásan köszön­jük a leveléből kiáradó nagy szeretetek Olcsó molnárokat remél Egy amerikai laptársunk azt Amerika mitttlünk, írja, hogy az európai háború ---------------------- lezajlása után kétségtelenül nagyszámú európai malommunkás fog az Egyesült Álla­mokba bevándorolni. A háború folyamán ugyanis Euró­pában sok száz malom pusztult el és a további hábo­rús események folyamán bizonyára még sok száz malom fog romba döntetni. Évekre lesz szükség, amíg ezen malmokat ismét felépítik. Addig a malommunkások ezrei fognak munka híjján kénytelen-kelletlen Amerikába ki­vándorolni, legalább így reméli ezt amerikai laptársunk és már előre megörvendezteti ezzel a kilátással az ame­rikai kartársakat, akik persze mindnyájan szívesen lát­ták eddig a külföldről bevándorló olcsó munkást. Lap­társunk reménye, legalább amennyiben mi és Német- Megengedett lisztfogyasztás fejenként, naponként hetenként havonként jan. 10-től gramm kgr. (30 nap) kgr. aug. 15-ig (210 nap) kgr. 1. Bárkinek......... 240 1-680 7­2 50­4 2. Nehéz testi mun­kával foglalkozók 300 2-1009 63 3. Őstermeléssel foglalkozók......... 400 2-800 12 84 MOLNÁROK LAPJA Budapest, 1916 január 1. Kezelési czélokra alkalmas: H# ___ _ 1 1 . ___ W ■ I Transzmisszió - kenderkötetek, zsineg M Ah hevederek,zsákmadzagok,fapeczkeske-V la al i£5 a GIBw V9 I­­EB és 9CI vekötök és minden egyéb­­ szakmába vágó czikkre a legolcsóbb és legszolidabb beszerzési forrása-HONI FONÓ ét KÖTELVERŐGYÁR R.-T., HÓDSÁG (mátska)JB Felvonó-hevederek

Next