Molnárok Lapja, 1920 (27. évfolyam, 2-52. szám)
1920-01-10 / 2. szám
8i Arkeast4,6 K 6. UadőMvatal: BUDAPEST, V.,líhyuttu 12. Telefon : 68—66. Bfiig Lajcz Ini : Homnárlap Postatakarékpénztár! checkszimla: 63163. POLITIKAI SZAKLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON . „Gépissek Szaklapja 1* malléklettal / XXVII. évfolyam Budapest, 1920. január 10. 2. szám Előfizetési árak: tulajdonosoknak és bérlőknek : egész évre 80 — kor., fél évre 40 - kor. alkalmazottaknak: egész évre 40— kor., fél évre 20 — kor. ------.. . n / Egy malomigazgató ünneplése. Múlt számunkban röviden megemlékeztünk az Első Budapesti Gőzmalom R.-T. vezérigazgatójának, Langfelder Edének jubileumáról, aki ezen minőségében huszadik éve működik. Ez évi január 1-én volt az évforduló és az óriási malomvállalat alkalmazottai meleg ováczióban részesítették a vezért," aki azt a meglepetést tartogatta számukra, hogy még java munkaerejében kiszakított saját vagyonából 200.000 koronát és azt alkalmazottainak ajándékozta két alapítvány formájában. Az emberiességnek, szeretetnek és a dolgozók megbecsülésének ezen gyönyörű példájánál meg kell állnunk és még a mai sivár időkben is, hogy az elismerésnek, a tiszteletnek zászlaját meghajtsuk Langfelder Ede és szerető életpárja előtt. Harmonikusabb együttest el sem képzelhetünk, mint ezen emberpárnak egyszerű, feltűnéstőlmentes életét, amelynek találó visszasugárzása az, amit megtenni jónak láttak. Vajha példájukat követnék mindazok, akiknek vagyonban és földi javakban bőven van részük, de akiknek szíve ilyen ellágyulásokra nem képes. Újév reggelén a malom irodájában Barna János igazgatóhelyettes mondta a vállalat munkásai és hivatalnoki kara nevében az üdvözlő beszédet, amelyre Langfelder Ede így válaszolt: Kedves munkatársaim és barátaim ! Szívem mélyéből köszönöm szíves megjelenésüket és üdvözlésüket, mely — őszintén megmondom — ez egyszer nem ér meglepetésszerűen, de mely nekem, ki különben nem vagyok rajongója a külsőségeknek — igen jól esett. Először azért, mert új tanújelét látom benne szíves barátságuknak és régi ragaszkodásuknak a vállalathoz és személyemhez és mert hozzájárul ahhoz, hogy elfelejtesse velem a nemrég elmúlt idők borzalmát, az örökös rettegést és vele járó lelki kínokat, melyeknek — mondhatom — mindnyájan ki voltunk téve, én talán nagyobb mérvben, mint Önök és amelyek megrontották kedélyünket, családi életünket, egészségünket, gazdaságunkat és vállalatunkat egyaránt. Nem akarok visszaemlékezni az egyes esetekre, de azt hiszem, hogy Önök velem együtt azt kívánják, adja az ég, hogy ezek a szomorú idők most már végleg elmúltaknak legyenek tekinthetők és vissza ne térhessenek. Másodszor azért esett jól szíves mai megjelenésük, mert általa alkalmam nyílik egy Önökkel szemben fennálló tartozásom lerovására. Nem olyan régen volt, hogy szívesek voltak engem 40 éves szolgálatom évfordulóján üdvözölni. Akkor, 1918. július 1-én éppen szabadságra elutazásom előtt állottam és igy visszajövetelem után volt szándékom az urak szívességét külső formában is viszonozni, de visszajövetelemkor már izzó talajt találtam itthon és vállalatunk sem maradt érintetlenül ezen áramlattól. Nyugodtabb időpontra voltam kénytelen elodázni szándékom megvalósítását. Ezen időpontot most elérkezettnek gondolom, de időközben történtek dacára az őszinte baráti érzelmeim Önökkel szemben egy pillanatig sem szűntek meg, mert meg voltam róla győződve, hogy Önök sem változhattak meg mind máról-holnapra és hogy az általános megnyugvás helyreálltával Önökben megint régi, hű munkatársaimra fogok találni, akiknek — igen tisztelt igazgatóságunk határtalan bizalmán kívül — köszönöm elsősorban, hogy sikerült ezen vállalatunkat nemcsak azon polcon tartani, melyen átvettem annak idején nagynevű elődeimtől Haggenmacher és Ziickler vezérigazgatóktól, a kiknek örökké hálával tartozunk — hanem tetemesen fejleszteni is. És habár jelen pillanatban iparunk helyzete reménytelennek látszik, ez nem tudja visszaszorítani Önökkel szemben érzett hálámat hű, odaadó segítségükért, melyben engem oly hosszú időn át a legnagyobb készséggel részesítettek. Hogy ennek a benső hálámnak pozitív, csekély tanújelét adjam, elhatároztam, hogy hivatalnokaink és szolgáink számára egyrészt, munkásaink számára másrészt, százezer-százezer koronás alapítványt létesítsek, melyek arra szolgáljanak, hogy alkalmazottaink, azok gyermekei, özvegyei, árvái, támogatást és segélyezést nyerjenek mindazon rendkívüli esetekben, amelyekben reászorultak és melyekre a nyugdíjalapunk és a már létező munkássegélyalapunk hatásköre ki nem terjed. Ezen két alap gondozására az Első Budapesti Gőzmalmi R.T. mindenkori igazgatóságát fogom felkérni, olyképen, hogy e két alap gondozása egy-egy bizottságra legyen bízva, mely bizottságok álljanak a mindenkori vezérigazgatón és műszaki főigazgatón (illetve két ügyvezető-igazgatón) kívül az igazgatóság által kiküldendő egy kereskedelmi, egy műszaki főtisztviselőből (igazgatóhelyettes vagy cégvezető) és a hivatalnokoknál a hivatalnokok szabad választásával 5—5 évre a bizottságba beválasztandó egy kereskedelmi tisztviselő és egy műszaki szakmabeli hivatalnokból, összesen hat tagból; a munkásoknál az első négy bizottsági tagon kívül az ezek által a műszaki főigazgató ötös javaslata alapján a bizottságba beválasztandó két szakmunkásból, tehát szintén 6 tagból. A bizottságok működésének időtartama mindenkor essék össze az igazgatóság mandátumának tartamával. A bizottságok elnöke a mindenkori vezérigazgató, akadályoztatása esetén a műszaki főigazgató. Amíg én életben maradok, az elnöki tisztet magamnak kérem fentartani. Épúgy kérem legyen nekem megengedve, hogy az első 1920/1924-ig terjedő időszakra a bizottsági tagokat magam kinevezhessem és pedig úgy hogy a bizottsági tagság elvállalására felkérem : a hivatalnokok és szolgák segélyalapja számára: Langfelder Ede vezérigazgatón kívül Maier Ottó műszaki főigazgatót, Barna János és Rödler Frigyes igazgató-helyetteseket, Vermes Oszkár kereskedelmi tisztviselőt, Schneider János műszaki tisztviselőt, a munkások segélyalapja számára: Langfelder Ede vezérigazgató, Maier Ottó műszaki főigazgató, Barna János és Rödler Frigyes igazgatóhelyetteseket, Nyitrai Kálmán asztalos előmunkást és Bernát György főtisztítót. Remélem, hogy a megnevezettek kérésemet teljesteni fogják, amiért fogadják előre is hálás köszönetemet. Ezen két alap működési körét, fennállásának feltételeit külön alapítványi szabályzattal fogom körülírni, mely szabályzatra az igazgatóság jóváhagyását kikérem. Ki legyen benne mondva, hogy ezen két alap bárkinek tetszés szerinti anyagi hozzájárulásával gyarapítható legyen. Én a magam részéről ezen két alap tényleges és azonnali létesítésére ezennel átadok Önöknek seniorunk, főkincstárosunk Gerisch barátunk kezeihez, 100.000 koronát a hivatalnokok és szolgák segélyalapja és 100.000 koronát munkásaink segélyalapja számára, összesen 200.000 koronát készpénzben és csak azon kérést fűzöm hozzá, hogy ezen két alap mindegyike a „Langfelder Ede vezérigazgató és neje segélyalapja“ nevét viselje örök időkre, hogy majdan későbbi időkben is, ha már nem leszek, — az Első Budapesti Gőzmalom r.-t. tisztviselői, szolgái és munkásai, valamint igazgatói utódaim — tudják, hogy működött egyszer ezen vállalatnál egy Langfelder Ede nevű vezérigazgató, aki a tisztviselők, szolgák és munkások hű, lelkes és őszinte barátja volt mindenkor és hogy hű élete párja, aki a bánatban is hősiesen kitartott mellette, őt ebbeli érzelmeiben és fáradozásaiban mindig megerősítette és buzdította. Maradjanak Önök továbbra is a vállalatnak és az igazgatóknak megbízható barátai, támaszai és munkatársai, én a magam, valamint Maier műszaki főigazgató kollegám nevében is ígérem, hogy az Önök erkölcsi és anyagi érdekeit épúgy mint a múltban, ezentúl is ugyanazon őszinteséggel és szeretettel fogjuk szívünkön hordani és kívánom, hogy a jó Isten éltesse Önöket és családjaikat örömben és egészségben. A tisztelgők között nem egy szem könyökbe borult és amikor magukhoz tértek meglepetésükből, Kovács cégvezető a tisztviselők. Maier igazgató a munkások nevében külön-külön talpraesett beszédben megköszönték a vezérigazgató nagylelkű tényét. Langfelderné Őnagyságánál a tisztviselők nevében Pór és Gerisch igazgatók, Ozorai és Vermes főtisztviselők és Quittner Judit kisasszony f. hó 4-én tisztelegtek és egy remekbe készült hálafeliratot nyújtottak át. Az önmagában dicséretes tettekhez csak azt tehetjük hozzá, hogy Langfelder Ede nyugodt öntudattal tekinthet vissza kora ifjúságától mostanig szakadatlanul produktív munkában eltöltött életére és elmondhatja Vörösmarty szavait: „Köszönöm — élet — áldomásidat. Ez jó mulatság, férfi-munka volt." Pestmegyei Molnárszövetség. A vármegye molnárai, úgyszintén az ide táviratilag meghívott Cson- Bács megye molnárai (ezgrád-, Esztergom-, utóbbi megyéknek az idegen megszállás folytán csak néhány községből) Budapesten az Orsz. Iparegyesület nagytermében f. hó 6-án d. e. és délután tartották meg gyűlésüket, amelyen a borzasztó közlekedési viszonyok daczára mintegy 400 érdekelt jelent meg. Közérdekből e helyen csak a külsőségekről emlékezhetünk meg, de ha munkánk befejeztetik, akkor az okiratok és szerződések szó szerinti szövegét és a számszerű eredményeket is közölni fogjuk. Kálmán István túrás gőzmalomtulajdonos mint társelnök nyitotta meg az ülést alábbiakban: Kartársi szeretettel üdvözlöm a Pest megyei Molnárszövetséget. Tanúságot kell tennünk ma arról, hogy a vármegye nagy hagyományaihoz méltók vagyunk és egységesek, amikor igazi komoly időkben fontos elhatározások előtt állunk. A gyűlést megnyitom. Jegyzőkönyvvezetőül felkérem Elek Oszkár