Molnárok Lapja, 1920 (27. évfolyam, 2-52. szám)

1920-01-10 / 2. szám

8i Arkeast4,6 K 6. UadőMvatal: BUDAPEST, V.,­­líhyuttu 12. Telefon : 68—66. Bfiig Laj­cz Ini : Homnárlap Postatakarékpénztár! checkszimla: 63163. POLITIKAI SZAKLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON . „Gépissek Szaklapja 1* malléklettal / XXVII. évfolyam Budapest, 1920. január 10. 2. szám Előfizetési árak: tulajdonosoknak és bérlőknek : egész évre 80 — kor., fél évre 40 - kor. alkalmazottaknak: egész évre 40­— kor., fél évre 20 — kor. ------.. . n / Egy malomigazgató ünneplése. Múlt számunkban röviden megemlékeztünk az Első Budapesti Gőzmalom R.-T. vezérigazga­tójának, Langfelder Edének jubileumáról, aki ezen minőségében huszadik éve működik. Ez évi január 1-én volt az évforduló és az óriási malomvállalat alkalmazottai meleg ováczióban részesítették a vezért," aki azt a meglepetést tartogatta számukra, hogy még java munka­erejében kiszakított saját vagyonából 200.000 koronát és azt alkalmazottainak ajándékozta két alapítvány formájában. Az emberiességnek, szeretetnek és a dolgo­zók megbecsülésének ezen gyönyörű példájá­nál meg kell állnunk és még a mai sivár idők­ben is, hogy az elismerésnek, a tiszteletnek zászlaját meghajtsuk Langfelder Ede és szerető életpárja előtt. Harmonikusabb együttest el sem képzelhetünk, mint ezen emberpárnak egyszerű, feltűnéstől­­mentes életét, amelynek találó visszasugárzása az, amit megtenni jónak láttak. Vajha példájukat követnék mindazok, akiknek vagyonban és földi javakban bőven van részük, de akiknek szíve ilyen ellágyulásokra nem képes. Újév reggelén a malom irodájában Barna János igazgatóhelyettes mondta a vállalat mun­kásai és hivatalnoki­ kara nevében az üdvözlő beszédet, amelyre Langfelder Ede így válaszolt: Kedves munkatársaim és barátaim ! Szívem mélyéből köszönöm szíves megjelenésüket és üdvözlésüket, mely — őszintén megmondom — ez egyszer nem ér meglepetésszerűen, de mely nekem, ki különben nem vagyok ra­jongója a külsőségeknek — igen jól esett. Először azért, mert új tanújelét látom benne szíves barátságuknak és régi ragaszkodásuknak a vállalathoz és személyemhez és mert hozzá­járul ahhoz, hogy elfelejtesse velem a nemrég elmúlt idők borzalmát, az örökös rettegést és vele járó lelki kínokat, melyeknek — mondhatom — mindnyájan ki voltunk téve, én talán nagyobb mérvben, mint Önök és amelyek megrontották kedélyünket, családi életünket, egészségünket, gazdaságunkat és vállalatunkat egyaránt. Nem akarok visszaemlékezni az egyes esetekre, de azt hiszem, hogy Önök velem együtt azt kíván­ják, adja az ég, hogy ezek a szomorú idők most már végleg elmúltaknak legyenek tekint­hetők és vissza ne térhessenek. Másodszor azért esett jól szíves mai megje­lenésük, mert általa alkalmam nyílik egy Önök­kel szemben fennálló tartozásom lerovására. Nem olyan régen volt, hogy szívesek voltak engem 40 éves szolgálatom évfordulóján üd­vözölni. Akkor, 1918. július 1-én éppen sza­badságra elutazásom előtt állottam és igy visszajövetelem után volt szándékom az urak szívességét külső formában is viszonozni, de visszajövetelemkor már izzó talajt találtam itt­hon és vállalatunk sem maradt érintetlenül ezen áramlattól. Nyugodtabb időpontra voltam kénytelen elodázni szándékom megvalósítását. Ezen időpontot most elérkezettnek gondolom, de időközben történtek dacára az őszinte baráti érzelmeim Önökkel szemben egy pillanatig sem szűntek meg, mert meg voltam róla győ­ződve, hogy Önök sem változhattak meg mind máról-holnapra és hogy az általános meg­nyugvás helyreálltával Önökben megint régi, hű munkatársaimra fogok találni, akiknek — igen tisztelt igazgatóságunk határtalan bizal­mán kívül — köszönöm elsősorban, hogy sikerült ezen vállalatunkat nemcsak azon pol­­c­on tartani, melyen átvettem annak idején nagynevű elődeimtől Haggenmacher és Ziickler vezérigazgatóktól, a kiknek örökké hálával tartozunk — hanem tetemesen fejleszteni is. És habár jelen pillanatban iparunk helyzete reménytelennek látszik, ez nem tudja vissza­szorítani Önökkel szemben érzett hálámat hű, odaadó segítségükért, melyben engem oly hosszú időn át a legnagyobb készséggel része­sítettek. Hogy ennek a benső hálámnak pozitív, cse­kély tanújelét adjam, elhatároztam, hogy hiva­talnokaink és szolgáink számára egyrészt, munkásaink számára másrészt, százezer-száz­ezer koronás alapítványt létesítsek, melyek arra szolgáljanak, hogy alkalmazottaink, azok gyermekei, özvegyei, árvái, támogatást és se­gélyezést nyerjenek mindazon rendkívüli ese­tekben, amelyekben reászorultak és melyekre a nyugdíjalapunk és a már létező munkás­segélyalapunk hatásköre ki nem terjed. Ezen két alap gondozására az Első Budapesti Gőz­malmi R.­T. mindenkori igazgatóságát fogom felkérni, olyképen, hogy e két alap gondozása egy-egy bizott­ságra legyen bízva, mely bizottságok álljanak a mindenkori vezérigazgatón és műszaki főigazgatón (illetve két ügyvezető-igazgatón) kívül az igazga­tóság által kiküldendő egy kereskedelmi, egy műszaki főtisztviselőből (igazgatóhelyettes vagy c­égvezető) és a hivatalnokoknál a hivatalnokok szabad választásával 5—5 évre a bizottságba beválasztandó egy kereske­delmi tisztviselő és egy műszaki szakmabeli hivatal­nokból, összesen hat tagból; a munkásoknál az első négy bizottsági tagon kívül az ezek által a műszaki főigazgató ötös javaslata alap­ján a bizottságba beválasztandó két szakmunkásból, tehát szintén 6 tagból. A bizottságok működésének időtartama mindenkor essék össze az igazgatóság mandátumának tartamával. A bizottságok elnöke a min­denkori vezérigazgató, akadályoztatása esetén a műszaki főigazgató. Amíg én életben maradok, az elnöki tisztet magamnak kérem fentartani. Épúgy kérem legyen nekem megengedve, hogy az első 1920/1924-ig terjedő idő­szakra a bizottsági tagokat magam kinevezhessem és pedig úgy hogy a bizottsági tagság elvállalására fel­kérem : a hivatalnokok és szolgák segélyalapja számára: Langfelder Ede vezérigazgatón kívül Maier Ottó műszaki főigazgatót, Barna János és Rödler Frigyes igazgató-helyetteseket, Vermes Oszkár kereskedelmi tisztviselőt, Schneider János műszaki tisztviselőt, a munkások segélyalapja számára: Langfelder Ede vezérigazgató, Maier Ottó műszaki főigazgató, Barna János és Rödler Frigyes igazgatóhelyetteseket, Nyitrai Kálmán asztalos előmunkást és Bernát György főtisztítót. Remélem, hogy a megnevezettek kérésemet teljesteni fogják, amiért fogadják előre is hálás köszönetemet. Ezen két alap működési körét, fennállásának feltételeit külön alapítványi szabályzattal fogom körülírni, mely szabályzatra az igazgatóság jóvá­hagyását kikérem. Ki legyen benne mondva, hogy ezen két alap bárkinek tetszés szerinti anyagi hozzájárulásával gyarapítható legyen. Én a magam részéről ezen két alap tényleges és azonnali létesítésére ezennel átadok Önöknek seniorunk, főkincstárosunk Gerisch barátunk kezeihez, 100.000 koronát a hivatalnokok és szolgák segélyalapja és 100.000 koronát mun­kásaink segélyalapja számára, összesen 200.000 koronát készpénzben és csak azon kérést fűzöm hozzá, hogy ezen két alap mindegyike a „Lang­felder Ede vezérigazgató és neje segélyalapja“ nevét viselje örök időkre, hogy majdan későbbi időkben is, ha már nem leszek, — az Első Buda­pesti Gőzmalom r.-t. tisztviselői, szolgái és mun­kásai, valamint igazgatói utódaim — tudják, hogy működött egyszer ezen vállalatnál egy Langfelder Ede nevű vezérigazgató, aki a tisztviselők, szol­gák és munkások hű, lelkes és őszinte barátja volt mindenkor és hogy hű élete párja, aki a bánatban is hősiesen kitartott mellette, őt ebbeli érzelmeiben és fáradozásaiban mindig meg­erősítette és buzdította. Maradjanak Önök továbbra is a vállalatnak és az igazgatóknak megbízható barátai, támaszai és munkatársai, én a magam, valamint Maier műszaki főigazgató kollegám nevében is ígérem, hogy az Önök erkölcsi és anyagi érdekeit épúgy mint a múltban, ezentúl is ugyanazon őszinte­séggel és szeretettel fogjuk szívünkön hordani és kívánom, hogy a jó Isten éltesse Önöket és családjaikat örömben és egészségben. A tisztelgők között nem egy szem könyökbe borult és amikor magukhoz tértek meglepeté­sükből, Kovács c­égvezető a tisztviselők. Maier igazgató a munkások nevében külön-külön talpraesett beszédben megköszönték a vezér­­igazgató nagylelkű tényét. Langfelderné Őnagyságánál a tisztviselők ne­vében Pór és Gerisch igazgatók, Ozorai és Vermes főtisztviselők és Quittner Judit kisasszony f. hó 4-én tisztelegtek és egy remekbe készült hálafeliratot nyújtottak át. Az önmagában dicséretes tettekhez csak azt tehetjük hozzá, hogy Langfelder Ede nyugodt öntudattal tekinthet vissza kora ifjúságától mostanig szakadatlanul produktív munkában eltöltött életére és elmondhatja Vörösmarty szavait: „Köszönöm — élet — áldomásidat. Ez jó mulatság, férfi-munka volt."­ Pestmegyei Molnár­szövetség. A vármegye molnárai, úgyszintén az ide távi­ratilag meghívott Cson- Bács megye molnárai (ez­grád-, Esztergom-, utóbbi megyéknek az idegen megszállás folytán csak néhány községből) Budapesten az Orsz. Iparegyesület nagytermében f. hó 6-án d. e. és délután tartották meg gyűlésüket, amelyen a borzasztó közlekedési viszonyok daczára mintegy 400 érdekelt jelent meg. Közérdekből e helyen csak a külsőségekről emlékezhetünk meg, de ha munkánk befejeztetik, akkor az okiratok és szerződések szó szerinti szövegét és a számszerű eredményeket is közölni fogjuk. Kálmán István túrás gőzmalomtulajdonos mint társelnök nyitotta meg az ülést alábbiakban: Kartársi szeretettel üdvözlöm a Pest megyei Molnárszövetséget. Tanúságot kell tennünk ma arról, hogy a vármegye nagy hagyományaihoz méltók vagyunk és egységesek, amikor igazi komoly időkben fontos elhatározások előtt állunk. A gyűlést megnyitom. Jegyzőkönyvvezetőül felkérem Elek Oszkár

Next