Molnárok Lapja, 1932 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1932-01-30 / 5. szám

Budapest, 1932 január 30. MOLNÁROK LAPJA Különbség daráló és daráló között. Az a körül­mény, hogy a kereskedelmi kormány képesítéshez kö­tötte a darálást, érdekes jogi helyzetet teremtett. Ugyanis 1927 december 12. elő­tt bárki képesítés nélkül kaphatott iparjogot darálóra. De kifejezetten c­sak darálásra. Viszont a darálásnak molnárszak­­képzettséghez kötése után nincsen iparjogi szempont­tól daráló, csak malom van. Ebből következik, hogy aki képesítés nélkül, régi jogon darál, annak darálója van és lisztgyártásra nem térhet át,­­még rendes telepengedélyezési eljárás u­tán sem, csak molnárszak­­képzettség megszerzése, illetve igazolása esetén. Vi­szont, aki 1927 december 12. óta szabályosan kapott iparigazolványt, annak nem darálója, hanem malma van, az tehát bármely pillanatban a telepengedélye­zési eljárás folyamán kapott engedélyt feltételezve — áttérhet lisztgyártásra is. Ebből láthatóan kétszeresen­­ kell vigyázniok a malmoknak a jogosulatlan darálókra és azok ki­irtását erélyesen szorgalmazniok kell, mert ma még csak darálással konkurrálnak, holnap azonban liszt­­gyártással is versenyezhetnek. És ... talán kevés a malom ebben az országban? * „A megtakarítás rendezése" címen a szaklap múlt év december 9-i számában közöltük a minisz­teri szakértők eljárását ebben a teljességgel rende­zetlen kérdésben. A Hajdúnánási Gőzmalom rt. e sorokra reflektálva, közli az ottani­ forgalmiadóhi­vatal eljárását a megtakartás kérdésében, amely a következő: A lisztmegtakarítást átszámítják min­dig búzaalapra és pedig minden 100 kg­­iparliszt­­et 134 kg búzával vesznek egyenlőnek. Minden 100 kg megtakarított liszt ellenében tehát a bevallásban 134 kg búza után állítanak be a 4 f gabonalevél­­ellenértéket és a 2,5 f lisztforgalmúadóváltságot és ezt a jegyzetben mindenkor megindokolják az átszá­mítási kulcs feltüntetésével. . . Ez a módszer alapjában ugyanaz, mint amit mi említettünk, mert csak a liszteket adóztatják es pedig­­6-ossal bezáróan, a rakamányőrleményeket pedig, vagyis 6-oson felül adózatlanul hagyják. A kiőrlést 75%-osnak véve fel, ezért fizetik az 1 kg megtaka­rított liszt adóját 1.34 kg búza után. Anyagilag elő­nyösebb is a molnárságra, mert nem számítja, mint a másik módszer, a szelvényellenértéket. Csak egyet nem old meg: a kereskedelmi őrlésből eredő megta­karítást. Pedig ilyen is van. Továbbá felsőbb hatóság nem hagyta jóvá a módszert és esetleg visszamenőleg módosítja, éppen mert 6-oson felül nem adóztat. * A veszedelmes ocsu. Azért veszedelmes por­téka az ocsu, vagy mondjuk szabatosabban: a malmi tisztítási és koptatási hulladék, mert könnyen balet­­takötelezettség alá kerülhet. A 3600/1931. M. E. rendelet 2. § (1) bekezdése többek között a követke­zőket mondja: „A 10%-nál több búzát vagy rozsot, illetve búza- és rozstörmeléket tartalmazó ocsut, kon­kolyt és rostaalját szintén gabonának kell te­kinteni.“ Jól tessék vigyázni, nem csupán az egész szemek számítanak a 10% szempontjából, hanem a tört sze­mek is. A „törmelék“ szó nem hagy fenn e tekintet­­tel semmi kétséget. Ebből következik, hogy nagyon rossznak kell lenni a hulladéknak, hogy az kiessék a gabonajegykötelezettség alól. Erre nagyon tessék vigyázni, mert az egész ocsuérték sem ér fel a ga­­bonaj­egy kötelezettséggel! De htát honnan származhat ocsu, illetve kop­­tatási termék? Származhat mindkét fajta keres­kedelmi őrlésből és a vámőrlésből. Az az pesti, amely a kétfajta kereskedelmi őrlésből ered, egyáltalán nem veszélyes, ugyanis azok mellett már van gabonalevél. A malomba vitt gabona teljes súlyára, visz magával gabonalevelet a pék vagy keerskedő és a malom ál­tal vásárolt — saját kereskedelmi őrlésiben feldolgo­zandó ■— gabona kiválasztandó ocsujára is megvan a gabonalevélfedezet. Bajt tehát csak a vámőrlési ocsu okozhat. Elvileg vámőrlésnél sincs baj, mert a kiválasztott ocsut a félnek vissza kell adni. Igen ám, de ott van elsősorban is a csereőrlőmalom, ahol becs­léssel megy a koptatás, tehát az ocsu kiadott meny­nyi­sége nem is fedezheti a tényleg kivett hulladékot. No meg aztán országszerte az őröltetők nagyobb ré­szének kínálás dacára sem kell az ocsu, a szemét. Ez ottmarad a malomban. Ebből a mennyiségből lehet veszedelem. Mert ha ebben a hulladékban 10%-nál több a­ gabona, akár törmelékben is, akkor bizony ennek megdarálásakor 4, továbbá 2,5 filléreket kell fizetni (az ocsu összesen sem igen ér ennyit!), ha pedig darálatlanul eladja a malom, akkor azt csak gabonajegy­­ellenében teheti. Ne legyen hát abban a hulladékban 10% gabona, még törmelékben sem! Egyébként, amint kutatásunk során megállapí­tottuk, aránylag kevés malom vizsgálatánál merült fel eddig bonyodalom az ocsu miatt, de azért szórvá­nyosan az ország minden részén előfordul egy-két eset, hogy az ellenőrzés fennakadt rajta.­­ Tisztességes hangot a fellebbezésekben! Teljesen érthető, hogy a mai viszonyok között mindenki el van keseredve és egyúttal ideges is. Tehát eljár a szája könnyebben, mint a normális időkben. Amíg azonban valami papirosra kerül, addig éppen elég alkalma van a „szerző“-nek meggondolni, hogy a papiroson mindig megmaradó kiszólás illő-e, jó-e és hasznos-e. A napokban a budapestvidéki pénzügyigazgatóságon volt alkalmunk látni egy bírság elleni fellebbezést, amelynek legfőbb érve ez volt: ,h ha pedig el nem engedik a bírságot, akkor majd másként fogok be­szélni!“ Mondanunk sem kell, hogy erre a kemény legényes kifejezésre nem engedték el a bírságot. Sőt! Éppen eleget írunk a szaklapban ellenőri tájé­kozatlanságról, tévedésről, ellenőrzési balfogásokról, lehetetlen álláspontokról, borzalmas rendeletmagyará­zatokról, tehát nem illethet elfogultság vádjával egy malomtulajdonos sem bennünket. Azonban az ezek miatti — sok esetben jogos — elkeseredésnek nem az a levezetése, hogy fellebbezésünkben gorombaságo­kat és­­— mint a fenti példán látjuk — fenyegetése­ket vetünk papirosra. Ezzel nem használ magának a fellebbező, sőt éppen ellenkezően: sokat árt. Mert „aki haragszik, annak nincs igaza” — a közmondás szerint. Elvégre a fellebbező az államhatalommal áll szemben, amikor annak hatóságaihoz fordul panaszá­val. Az államhatalom nem ijed meg egy kilátásba helyezett „máskép beszólástól“. És nem is ezen az alapon bírálja el a fellebbezést. Hanem érvek alap­ján. Ne gorombaságokat tehát új fellebbezésekbe, ha­nem okos indokolásokat, megdöntő érveket... a mol­nár saját érdekében!* Súlyos önvallomás. Látszólag nem tartozik ide a most elmondandó eset, de valójában mégis ide való. Sőt. Vezércikket kellene róla írnunk. Néhány kérdést tesz fel egyik molnár és tanácsot kérő leve­lét ezekkel a szavakkal vezeti be: „Mivel nagyrabecsült lapjuk előfizetője nem vagyok, nem ismervén a balettarendeletnek a malmokra vonatkozó rendelkezéseit, tisztelettel kérem információjukat... stb.“ Sok beszéd helyett csak két kérdést teszünk fel azokhoz a malmokhoz,­­akik szintén írhatnák ezt a levelet (nagyon sokan vannak!) : 1. Hogyan tudják a dolgukat csak tíz percre is intézni a malmi életet valósággal keresztül-kasul szövő balettarendszer ismerete nélkül? 2. Hogyan tudnak a különféle felekezethez tar­tozó örökös ellenőrzések megállapításai, elvei stb. ellenében védekezni vagy azokhoz hozzászólni, illetve megállani a vádakkal szemben, amikor az ellenőr látja, hogy „ezzel akármit lehet csinálni, hiszen nem ért hozzá?“ Olcsóbb lisztfuvar A szaklap legutóbbi számában Budapestre­ ismertettük a MÁV rendelkezé­------------------- sét, amellyel a szaklapban is felsorolt vidéki állomásokról a fővárosba irányított kocsiszállítmányú lisztküldeményekre kedvezményes vasúti szállítási díjat — a 11. osztály tételeit — enge­délyezett. Több malom fordult hozzánk azzal, hogy kimaradt községének állomása a jegyzékből, noha szintén erőteljes fővárosi szállító. Az első jelentkezé­sek alapján a MÁV pótlóan már be is­ sorozta a ked­vezményes névsorba a következő további vasútállomá­­sokat: Bácsalmás, Hódmezővásárhely-Újváros, Kisújszállás, Kondoros, Rudics, Szeghalom. Ezek az állomások is január 21-től visszamenően élvezik az olcsóbb fuvardíjat, ami azt jelenti, hogy reklamálás alapján a közben drágább ■— régi — fu­vartétellel elszámolt fuvarlevelek különbözeteit vissza­fizeti a MÁV visszatérítési osztálya. A fentieken kívül a Szövetség — az illetők jelent­kezése alapján bevezeti még a következő állomásokat: Kurd-Csibrák, Gádoros, Sárrétudvari, Békés, Balmaz­újváros, Sáp, Kelebia, Battonya, Soltvadkert-Tázlár, Csom­­­ás, Újkécske, Hajdúszoboszló, Magyarbán­­hegyes, Vámosgyörk és természetesen a még ezután (febr. 1-ig) jelentkezők kérelmét is továbbítjuk a ke­reskedelemügyi miniszterhez és a MÁV-hoz. Védekezési eljárás A karácsonyi lapban fenti —-— 1—L~f~— címen megjelent cikkemhez a lisztfeldolgozásnál a Molnárok Lapja legutóbbi számában Emmel Miklós al­­molnár (Levice-Léva) szól hozzá, melyre válaszomat a következőkben adom: Ha Ön a Molnárok Lapjának szorgalmas olva­sója, kissé jobban gondolkozik a felvetett nagyterje­delmű diagrammon, ami Ön szerint óriási teret fog­lal el és mégsem látni belőle semmit. Magyarországon a tavalyi, valamint az idei ín­séges gyenge búzákat denaturálják, illetékes szerv: a Futura útján, amit megfestet, „eozinál“ és búza­daraként hoz forgalomba; ennek gyakorlati hiva­tása a gazdatársadalmon segíteni és olcsóbbá tenni a takarmányféléket. Gondoltam, közérdekű s az ország szempontjá­ból is jelentős a felvetett őrlési vázlat, ami odakon­­kludál, hogy nem-e praktikusabb felőrölni a gyenge búzát, mint feldarálni. A gyakorlati molnárnak ez azonnal szembetűnik. (Ezúton mondok köszönetet mindazon főmolnár kartársaimnak, kik levélben ke­restek meg.) Tessék elgondolni: hány malom, pék, sütőmester lett volna foglalkoztatva, ha csak a következőképpen dolgozzák fel az ínséges búzát és nem eozinálják: pl. 100 kg búzából gyártandó 15% kg liszt, 30% kenyér­liszt, ez emberi táplálkozásra feltétlen alkalmas, to­vábbá 30% 8-as takarmányliszt és 24% korpa, 1% portás, összesen 100%. Ezt minden típusú malom egyaránt meg tudja csinálni. Evidens, hogy így csak egészségesebb a meg­oldás, mert szerintem nagy vérkeringést teremtünk ezzel több oldalon. Segítünk az ínségeseken és fokozzuk a takarmányárukat is és exportcélokra történő állat­hizlalásunkat rentábilissá tesszük, miáltal gazdáinkon segítünk. Vegyünk csak 2000 vagon búzát alapul, hogy mit jelent számokban, kell, hogy az illetékesek gondolkozzanak rajta. A védekezési eljárás még korántsem fejeződött be, éppen ezért nem nyilatkozom­­a Matisz-féle hűtő­­berendezésről), mert ha elolvassa az 1931 okt. 31-én megjelent szaklapszám 529. oldalán cikkemet, rájön, hogy kivel vagyok nexusban. (Törökszentmiklós.) Matisz János vezető főmolnár. KÖZLEMÉNYEK uiiiMiiiniNiiiiiiniHiiiiiiiiiiiiiiniiiimiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinNiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiimiiiiiiiiuiiiiimiiiiiiiiiimiHiiiiiiiiilmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiuiiuii A Magyar Molnárcéh februári összejövetelei:­ ­ Febr. 1. Fesztelen összejövetel. I „ 8. Dr. Lőrinczy Lili felolvasása a lisztek kezeléséről. I „ 9. Keddi kötelező összejövetel. Választ-­­­mányi ülés a Fővárosi Malomegye-­­ sület helyiségében (Bpest, V., Hold- I u. 21. sz.) délután 1 7 órakor. I „ 15. A február 8-i előadás vitaestje. I „ 22. Céhnap. | „ 29. Fesztelen összejövetel. | A hétfői összejövetelek a Belvárosi Kávéház eme- | I leti különhelyiségében tartatnak délután 6 órakor. | | Összejöveteleinken vendégeket szívesen látunk. Pályázat malomipari újításokra. A Magyar Molnárcéh pályázatot hirdet újabb malomipari elgon­dolások bemutatására. A bemutatásra kerülő rajzok, leírások tisztán, világosan vetendők papírra, hogy ezekből könnyen megérthető legyen a közölt eszme. A bemutatott vagy személyesen benyújtott, rajzok, leírások a Céh hivatalos helyiségében (Bpest, V., Hold­­u. 21. sz., III. em.) nyújtandók be és ugyanott lesz­nek 1932 március 21-én elbírálva. A legjobb munka 50 P, a második 30 P jutalomban részesül. A Céh oda fog hatni, hogy a bemutatott és díjazott elgondolások életre kelhessenek. Cégjegyzési hírek. Hódmezővásárhelyi Bauer­­malom rt.-nál új igazgatósági tag lett: dr. Kubinyi Andor, László Jenő, dr. Lingauer Sándor és dr. Vajda Ákos, míg Wohlstein Ármin igazgató per procura toldat nélküli cégjegyzési jogosultságot kapott. Dr. Csáky Lajos, Lewitter Miksa, Palócz Bódog és Her­­czog Antal igazgatósági tagsága megszűnt. — Felső­bácskai Műmalom rt-ra változott meg az eddigi „Felsőbácskai Műmalom, Milk­ó Pál és Károly rt.“ cége s igazgatósági tag lett Milkó Pálné Lőwy Anna, míg Milkó Károly igazgatósági tagsága megszűnt. — Kiskunmajsai Gőzmalom rt.-nál megszűnt az igazgató­­sági tagsága Schwarz Mórnak. — Back Hermann Győri Hengermalma rt.-nál dr. Friebeisz János, bé­­gavári Back Alfréd, báró Friebeisz Jánosné szül. Back Ida igazgatósági tagsága, valamint Opitz Ká­roly cégvezetői minősége és cégjegyzési jogosultsága töröltetett. — Első Barcsi Hengermalom rt.-nál megszűnt a cégvezetői minősége és cégjegyzési jo­gosultsága Schwarcz Vilmosnak. Abaújszántói malom. A valamikor Fuchs és Cservény-féle, majd a Cserveny-örökösök, legutóbb Helmeczy Adolf tulajdonát képező malom bírói ár­verés alá került, míg végre utóajánlat folytán Rónai Pál, az abaújkéri malom tulajdonosa vásárolta meg. A malom teljesen modernül, újonnan be lesz ren­dezve és árpagyöngygyárral kibővítve. A régi gépek kiárusításra kerülnek. A szerelési munkák már meg­kezdődtek. Malomipari szabadalmat nyert 104548. X/1. szám­y alatt Kendoff Antal gépészmérnök, malomipari szakértő (Budapest) fajtázógépre. Halálozások. Megilletődve vesszük a hírt a ba­ranyamegyei Siklós helységből, hogy egy igazi derék ember, megértő szakember: Vadnai Viktor malom­tulajdonos folyó hó 24-én, életének 67-ik évében, a halotti szentség felvétele után, visszaadta jó lelkét a Teremtőnek. Temetése Pécsett, kedden délután volt a róm. kat. egyház szertartása szerint. Két fia: Aurél és Viktor, özv. Angyal Lajosné nővére, menye, unokái és rokonai siratják. A magyar malomiparnak nem volt olyan közös kérdése, amelynek tárgyalásáról hiányzott volna a megboldogult, akinek emlékét sze­retettel megőrzik volt kartársai. Özv. Kiss-Benedek Vilmosné, szül. Fábián Te­rézia, négy leánya, két fia, veje nevében gyászjelen­tést adott ki Kiss-Benedek Vilmos bélapátfalvai malomtulajdonos, bántapolcsányi lakosnak, életének 53., boldog házasságának 30. évében, január 25-én, reggel 8 órakor történt váratlan elhunytáról. Január hó 27-én délután a bántapolcsányi r. kft. temetőbe he­lyezték örök nyugalomra. — Hogy mi volt a váratlan halál oka, arra nem mond magyarázatot a gyászjelen­tés. Kiss-Benedek József malomtulajdonosnak Nagy­­visnyóról küldött alábbi sorai mondják el: Fájdalommal jelentem, hogy szeretett testvé­rem, bántapolcsányi lakos, a legkiválóbb hivatása közben 25-én korán reggel megindította a malmát, valószínűleg olajozni akart (mert az olajozó a kezé­ben volt). Vízimalom lévén, a víz tésreeskelt a talp­fára, amelyen végigment, közben Valószínűen meg­csúszott és a nagy főmeghajtó fogaskerék küllője közé­ esett, amely teljesen összeroncsolta. A malom megállt és az őrlelő, aki nem tudta,­­miért állt meg a malom, hazament a skb. négy és fél km.-nyire fekvő lakására keresni. A család kutatott és felesége ta­lálta meg a kőpad alatt, amint a kerék között volt Szétroncsolva, közelben szakember nem volt, úgy hogy a szomszéd községbe futottak az öccséért, áld szin­tén molnár, aki Szendrei Andor dédesi fűszerkeres­kedővel óriási munkával tudták csak a hullát ki­szedni. Régi molnárcsalád tagja, kb. 150 évre vissza­menően az egész család molnár volt (ma is 7 molnár­­családot számol). Kiváló szakember volt, aki a leg­kisebb lépésit sem tette meg gondatlanul s mégis ily szerencsétlenség áldozata lett. Salgó Sándor, a Kemény Manó budapesti mű­szaki cég munkatársa, hosszas szenvedés után f. hó 23-án 42 éves korában elhunyt. A megboldogult több, mint két évtizeden keresztül működött a műszaki szakmátó­n. Előzékeny modoráért közkedveltségnek örvendett a molnárság körében. 40

Next