Automobil Motorsport-Turizmus Közlekedés-Útépítés, 1930 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1930-04-03 / 6. szám
1930 április 3. AUTOMOBIL—MOTORSPORT—TURIZMUS A „Pionír Run“ A legeredetibb megbízhatósági motorkerékpárverseny, amelyet eddig rendeztek. Óriási sikere volt a London és Brighton között megrendezett versenynek, amelynek legmodernebb gépe is már 15 év előtti konstrukció volt. A szokástól teljesen eltérő megbízhatósági verseny került eldöntésre az elmúlt napokban London és Brighton között, kb. 75 km-es távon. A versenyre ugyanis csupán egészen régi gyártmányú motorkerékpárok nevezhettek. Voltak az indulók között 15 évnél régebbi gépek, sőt némelyek még 1900 előtt láttak napvilágot. Óriási érdeklődő tömeg — közel 100.000 ember — volt szemtanúja a nagyszerű mítingnek, amely egyszersmind fényes tanúbizonyságát adta az angol gépek tartósságának. Különös érdeklődést tanúsított a verseny iránt az ifjúság, amely ezúttal saját szemével láthatta a régi autószakkönyvekből ismert felületi gázosítókat, leszakítós gyújtásokat stb. Az indult gépek közül nem egy rendkívül változatos és érdekes múltra, tekinthet vissza. Volt olyan gép az indulók között, amelyet 18 hónapon keresztül köszörűkő meghajtására használtak. Egy másik pedig végigszolgálta a háborút. Nem kevesebb, mint 67 őslény állott starthoz, nyergükben európai hírnevű vezetőkkel, sőt az egyik motor aggastyán számára az a szerencse jutott osztályrészül, hogy egy fiatal hölgy vezette. Néhány igen kitűnő régi modell jellemrajza egykét vonással a következő: C. Bullen-Brown 142 kcm-es Clement-Garrardja, amely 1902-ben született, még az eredeti nyereggel s gyújtógyertyával állott starthoz, míg akkumulátoros gyújtásának megszakítóját egy hajtórúdszerű kar működtette, amely a vezérműből nyerte meghajtását. George Burtenshaw 1903-as modellű Lagonda-ja óriási feltűnést keltett, ami érthető is, hiszen a tömeg legnagyobb része nem látott még „előkocsit”, vagyis olyan triciklit, amelynek elől két kereke van és azon rajta egy ú. n. kosár-ülőhely, míg a hátsó egykerék felett ül nyeregben a vezető. A motor a jobb hűtés kedvéért, a kosár mögött, védett helyen nyert elhelyezést. J. W. Througton 200 kcm-es Wearwell-je (AJS-motorral) is élénk tetszésre talált. Ezt a gépet valamikor 4 shillingért vette tulajdonosa és a versenyre különös gonddal készítette elő, így pazar színezését illusztrálandó, megemlítjük, hogy váza pirosra, kerekei sárgára és sárhányói égszínkékre voltak zománcozva. E. Mondey — egy humoros vezető — 1900-ból való, 300 kcm-es Kerry-gépen startolt, de nem tartván stílszerűnek ilyen régi géphez modern ruházkodást, autószemüveggel ellátott cilindert tett a fejére és éktelen biciklicsengőzaj közepette távozott. Egy fiatal vezető egy 1904-ből való, Globus beépítésű géppel kísérelte meg a kalandosnak ígérkező versenyt, amely dacára a folyó tanknak, sikerült és fényes dicsőséget hozott a gép vezetőjének, aki azt egy ócskavasas raktárából vette, magyar pénzben körülbelül 10 pengőért. Dacára annak, hogy az útvonal számos meredek emelkedőt tartalmazott, az ősgépek közül sokan eredménnyel szerepeltek, sőt volt olyan, amely 45 km-en felüli sebességátlagot futott. Az egyik versenyző, aki egy 1909. évi Chater-Sea nyergében indult, az első mérföld után rájött, hogy kéthengeres gépének csak egyik hengere megy, de a gép oly megbízhatónak mutatkozott, hogy a vezető szükségtelennek tartotta megcsinálni motorját és még így is könnyen célbaért. Sok versenyző A Pionir-Run résztvevőinek felvonulása. Előtérben egy jól megterhelt háromkerekű. A Pionir-Run résztvevői egy angol városon haladnak keresztül. A Pionir-Run indulói idegesen várják a startot. 15