Műcsarnok, 1898 (1. évfolyam, 1-21. szám)

1898-05-01 / 1. szám

már előre is számít művész vagy laikus olvasóinak szíves közreműködésére és támogatására. Idővel, amennyiben sikerült a közönség körében is visszhangot és komoly érdeklődést keltenie, tért fog nyitni a tárgyilagos bírálatnak, továbbá úgy aktuális érdekű, mint általános művé­szeti vagy műtörténeti kérdéseket tárgyaló cikkelyeknek és tanulmányoknak is, sőt a lehetőséghez képest művészi kivitelű reprodukciókban fogja bemutatni a hazai képzőművészet legkiválóbb alkotásait. Szóval, ez az egyelőre szerény meg­jelenésű lapocska kezdete akar lenni egy gazdag és tanulságos tartalomra és elő­kelő irodalmi és művészi színvonalra törekvő általános képzőművészeti folyóirat­nak amely minden személyes érdek mellőzé­sével egyedül és kizárólag a magyar képző­­művészetnek ügyét akarja szolgálni, s mely ennélfogva, úgy hiszszük, joggal tarthat számot a művészet sorsa iránt őszintén és önzetlenül érdeklődők szeretetteljes támo­gatására. A műterem-bérház ügye. A jól világított, olcsó és kényelmes műter­meknek úgyszólván teljes hiánya évek hosszú sora óta nyomasztó súlylyal nehezedik rá mű­vészi életünk egészséges fejlődésére. Művé­szeinknek nagy része — azokról nem is szólva, akik közönséges lakószobákban kénytelenek meghúzódni — igazán siralmas és amellett méregdrága műtermekben tengődik, amelyek­ben drága pénzért a helyi viszonyoknak és a gyarló világításnak ezer akadályával kényte­len küzködni, ami a magyar művészek egyéb tekintetben sem valami fényes helyzetét oly súlyossá, sőt tarthatatlanná teszi, hogy igazán nem csodálkozhatunk rajta, ha egyesek — s olykor bizony tán éppen a legtehetségesebbek — a meddő kezeimet megunva, kezükbe veszik a vándorbotot és külföldre költöznek. A művészek körében ebben az irányban évről évre sűrűbben fölhangzó jogos panaszok már több évvel ezelőtt arra indították társula­tunk vezetőségét, hogy módot keressen arra, hogyan és miképpen lehetne a művészeknek ebbeli igényeit kielégíteni. Akkor még társula­tunk anyagi helyzete nem lévén a legszilárdabb, arra gondolnunk sem lehetett, hogy az ügyet a magunkévá tegyük és saját hatáskörünkben iparkodjunk a kérdést megoldani. De már ak­kori igazgatóságunk közvetve több irányban próbált lépéseket tenni, hogy az illetékes kö­rök érdeklődését az ügy iránt felkeltse és esetleg a műépítészek útján a háztulajdonosokat rábírja, hogy legalább néhány, a művészek igényeinek minden tekintetben megfelelő műterem építésére vállalkozanak, de közvetítése eredménytelen maradt. Ezt látva és a művészek mind hangosabban nyilvánuló panaszát méltányolva, múlt évi igaz­gatóságunk végre elhatározta, hogy abban az esetben, ha a Kmetty­ utca 29. és 31. számú üres telkeket, melyek a város egy régibb közgyű­lési határoza értelmében művészi célokra van­nak föntartva, a várostól megkaphatja, magára veszi a vállalkozás kockázatát és a maga ere­jéből építtet egy műterem-bérházat, amelyben a művészek közül legalább néhányan otthont és hajlékot találjanak. A választmány hozzá­járulását kieszközölve az igazgatóság mindenek­előtt a telkek ügyében kérdést intézett a város­hoz, ahonnan dr. W­ágner Géza igazgatósági tag hathatós közbenjárására azt a választ kapta, hogy a fő- és székváros tanácsa örömmel üd­vözli a társulat elhatározását, mielőtt azonban az ügyben véglegesen határozna, a társulatnak a műterem-bérház építésére vonatkozó részle­tes tervezetét és konkrét ajánlatát óhajtaná látni. Társulatunk igazgatósága ezen az alapon tette meg a további lépéseket, s mindenekelőtt egy fővárosi műépítész által tervet dolgoztatott ki, melyet véleményadás végett saját művészeti bizottsága és a »Magyar Képzőművészek Egye­sülete« elé terjesztett. Az utóbbi a tervekkel nem lévén megelégedve három tagú bizottságot küldött ki, mely az illető műépítészszel egye­temben újabb tervet készített, mely a »Magyar Képzőművészek Egyesületé«-nek plénuma által is jóváhagyatván, igazgatóságunknak április hó 18-ikán tartott rendkívüli ülésen került tár­gyalás alá. Igazgatóságunk a tervet beható tanulmány tárgyává tette, de arra a meggyőződésre jutott, hogy a tervhez úgy a rendelkezésre álló terü­let kihasználása, mint az épület beosztása és célszerűsége szempontjából sok szó fér s így örömest elfogadta Kardos Gyula igazgató­­sági tag ajánlatát, aki vállalkozott rá, hogy a legrövidebb idő alatt elkészíti a műterem-bér­ház terveit, melyeket készségesen bocsát úgy a társulat művészeti bizottságának, mint a »Magyar Képzőművészek Egyesületé«-nek elbí­rálása alá.

Next