Műcsarnok, 1900 (3. évfolyam, 1-32. szám)
1900-04-08 / 13. szám
163 — hogy legalább részt vehessen a pályázaton. És ha győzne, akkor újból a mienk volna egészen. Klein Miksa pedig bocsásson meg nekem, hogy ezt szóvá teszem, ámbár határozottan kért, hogy ne írjak erről. De én nem vehetek mást tekintetbe, mint a magyar művészet érdekeit. Üdvözöljük Klein Miksát itthon ! Sólyom Gyula: Tavaszi műkiállítás Szegeden. A Szegedi Képzőművészeti Egyesület vasárnap, április elsején, délután három órakor nyitotta meg ezévi tavaszi műtárlatát, mely a fiatal, de máris izmos egyesület által rendezett kiállítások sorában a harmadik s amelylyel a magyar művészet a szegedi sajtó egybehangzó ítélete szerint teljes diadalt aratott a magyar Alföld nagy metropolisában. A kiállítás, amelynek a rendezését az Egyesület határozottan kifejezett kívánságára Vastagh György festőművész, Szeged város érdemes szülötte vállalta magára, már hosszú idő óta foglalkoztatta a szegedieket, akik a legnagyobb érdeklődéssel kísérték a tárlat előkészítésének minden mozzanatát és a legspontánabb lelkesedéssel segítették nagy munkájában a tárlat buzgó rendezőit. Anélkül, hogy itt a tárlat bírálatába vagy művészi méltatásba bocsátkoznánk (bár volt alkalmunk a kiállítás anyagát a Műcsarnokban összegyűjtve láthatni), mégsem hallgathatjuk el, hogy a tárlat a maga összeségében messze fölülmúlja a Szegeden eddig rendezett két kiállítás művészi színvonalát, amit egyébiránt a szegedi újságok is kiemelnek és hangsúlyozzák, hogy a kiállításnak úgy anyagilag, mint erkölcsileg fényes sikere várható. Magáról a kiállítás megnyitásáról az alábbiakban számolunk be : A kiállítás megnyitása délután három órára volt kitűzve, de az érdeklődő közönség ezrei már jóval két óra előtt valósággal ellepték a kultúrpalota környékét. Ezalatt benn az előcsarnokban, mely az ünnepély alkalmára gazdagon föl volt díszítve délszaki növényekkel, a szegedi társaság előkelőségei, élükön a Képzőművészeti Egyesület vezetőivel gyülekeztek, a tárlatot megnyitó főispán fogadására. Egyebek közt ott voltak az állami hivatalok fejei, a táblabírák, élükön Dravecsky Adorján tanácselnökkel, Hodossy Lajos dr. a törvényszék vezetője, a tanintézetek igazgatói, Plats Bonifác dr. tankerületi főigazgató, a papság, a Szegeden állomásozó katonai tisztikar Pacor Vilmos altábornagy, kérparancsnok vezetésével, más intézetek, társulatok, képviselői stb. Kevéssel három óra után érkezett meg Kállay Albert főispán, akit a kultúrpalota előcsarnokában Steisel Frigyes, a Szegedi Képzőművészeti Egyesület érdemes elnöke az alábbi szép beszéddel üdvözölt: Mélyen tisztelt főispán úr ! Méltóságos uram ! A Szegedi Képzőművészeti Egyesület nevében örömteli szívből üdvözlöm méltóságodat egyesületünk harmadik tárlatának a küszöbén. A most méltóságod által megnyitandó tárlatunkat karöltve Vastagh György festőművészszel, városunk e jeles szülöttével rendeztük, miért is engedje meg méltóságod, hogy neki, ki e fáradságos és nagy gondot okozó munkát városunk kulturális haladásának érdekében önzetlenül teljesítette, mindenekelőtt hálás köszönetet mondjak. Köszönetet mondok még mai ünnepünk alkalmával városunk hatóságának, mert szerény egyesületünket a legmesszebbmenő támogatásban részesítette, de a művészet és ennek révén a művészek nevében hálás megemlékezéssel van egyesületünk e nagy magyar város közönsége iránt, mert ez valóban ősi erővel karolta föl a szépművészetek minden ágazatát és különösen nagy szeretettel és lankadatlan buzgósággal istápolja az egyesületünk által képviselt képzőművészetet. Ezer köszönet még a mai ünnepségünk fényét emelő vendégeinknek, kik nemes törekvéseink biztosítására ma itt megjelenni kegyesek voltak. Hogy céltudatos munkálkodásunkról részben ma beszámoljunk, kérem most már önöket hölgyeim és uraim, legyenek kegyesek tárlatunkat megtekinteni, melynek megnyitására hódolatteljes tisztelettel méltóságodat ezennel megkérem. (Éljenzés.) Erre Kállay Albert főispán a következő beszédben felelt : Mélyen tisztelt elnök úr! Valóban a legteljesebb elismerés illeti meg a Szegedi Képzőművészeti Egyesületet, mely alig egy éves fönnállása óta újból alkalmat nyújt nekünk arra, hogy hazánk művészeinek távlatilag egyesített alkotásaiban gyönyörködhessünk. Hogy közművelődési tekintetekből mily üdvösnek, mily hézagpótlónak tekintettük itt ezen művészeti gócpont létesítését, azt meggyőzőleg igazolja azon mélyreható, mondhatni páratlan érdeklődés, mely városunk művelt közönségénél az egyesület és annak céljai iránt kezdettől fogva nyilvánult.. Ma már eredmények állanak előttünk és pedig nemcsak a tárlatok elismert sikereiben, de főleg abban, hogy az egyesület, valamint annak megalapítói és vezetői által felköltött eszmék hatása alatt, a művészet iránti érzéket mely a művészetnek elengedhetlen jele és föltétele mind tágabb és tágabb körben látjuk népünk közt elterjedni. Nem kell e részben más bizonyítékra hivatkoznom. 13.