Műcsarnok, 1900 (3. évfolyam, 1-32. szám)

1900-04-08 / 13. szám

163 — hogy legalább részt vehessen a pályázaton. És ha győzne, akkor újból a mienk volna egészen. Klein Miksa pedig bocsásson meg nekem, hogy ezt szóvá teszem, ámbár határozottan kért, hogy ne írjak erről. De én nem vehetek mást tekin­tetbe, mint a magyar művészet érdekeit. Üdvözöljük Klein Miksát itthon ! Sólyom Gyula: Tavaszi műkiállítás Szegeden. A Szegedi Képzőművészeti Egyesület vasár­nap, április elsején, délután három órakor nyi­totta meg ezévi tavaszi műtárlatát, mely a fiatal, de máris izmos egyesület által rendezett kiállí­tások sorában a harmadik s amelylyel a magyar művészet a szegedi sajtó egybehangzó ítélete szerint teljes diadalt aratott a magyar Alföld nagy metropolisában. A kiállítás, amelynek a rendezését az Egye­sület határozottan kifejezett kívánságára Vastagh György festőművész, Szeged város érdemes szülötte vállalta magára, már hosszú idő óta foglalkoztatta a szegedieket, akik a legnagyobb érdeklődéssel kísérték a tárlat előkészítésének minden mozzanatát és a legspontánabb lelkese­déssel segítették nagy munkájában a tárlat buzgó rendezőit. Anélkül, hogy itt a tárlat bírálatába vagy művészi méltatásba bocsátkoznánk (bár volt alkalmunk a kiállítás anyagát a Műcsarnokban összegyűjtve láthatni), még­sem hallgathatjuk el, hogy a tárlat a maga összeségében messze fölül­múlja a Szegeden eddig rendezett két kiállítás művészi színvonalát, amit egyébiránt a szegedi újságok is kiemelnek és hangsúlyozzák, hogy a kiállításnak úgy anyagilag, mint erkölcsileg fényes sikere várható. Magáról a kiállítás megnyitásáról az alábbi­akban számolunk be : A kiállítás megnyitása délután három órára volt kitűzve, de az érdeklődő közönség ezrei már jóval két óra előtt valósággal ellepték a kultúr­palota környékét. Ezalatt benn az előcsarnokban, mely az ünnepély alkalmára gazdagon föl volt díszítve délszaki növényekkel, a szegedi társaság előkelőségei, élükön a Képzőművészeti Egye­sület vezetőivel gyülekeztek, a tárlatot meg­nyitó főispán fogadására. Egyebek közt ott vol­tak az állami hivatalok fejei, a táblabírák, élükön Dravecsky Adorján tanácselnökkel, Hodossy Lajos dr. a törvényszék vezetője, a tanintézetek igazgatói, Plats Bonifác dr. tan­kerületi főigazgató, a papság, a Szegeden állo­másozó katonai tisztikar Pacor Vilmos altábor­nagy, kér­­parancsnok vezetésével, más intézetek, társulatok, képviselői stb. Kevéssel három óra után érkezett meg Kállay Albert főispán, akit a kultúrpalota előcsarnoká­ban Stei­sel Frigyes, a Szegedi Képzőművészeti Egyesület érdemes elnöke az alábbi szép beszéd­del üdvözölt: Mélyen tisztelt főispán úr ! Méltóságos uram ! A Szegedi Képzőművészeti Egyesület nevében öröm­teli szívből üdvözlöm méltóságodat egyesületünk har­madik tárlatának a küszöbén. A most méltóságod által megnyitandó tárlatunkat karöltve Vastagh György festőművészszel, városunk e jeles szülöttével rendeztük, miért is engedje meg méltóságod, hogy neki, ki e fáradságos és nagy gon­dot okozó munkát városunk kulturális haladásának érdekében önzetlenül teljesítette, mindenekelőtt hálás köszönetet mondjak. Köszönetet mondok még mai ünnepünk alkalmával városunk hatóságának, mert szerény egyesületünket a legmesszebbmenő támogatásban részesítette, de a művészet és ennek révén a művészek nevében hálás megemlékezéssel van egyesületünk e nagy magyar város közönsége iránt, mert ez valóban ősi erővel karolta föl a szépművészetek minden ágazatát és kü­lönösen nagy szeretettel és lankadatlan buzgósággal istápolja az egyesületünk által képviselt képzőművé­szetet. Ezer köszönet még a mai ünnepségünk fényét emelő vendégeinknek, kik nemes törekvéseink bizto­sítására ma itt megjelenni kegyesek voltak. Hogy céltudatos munkálkodásunkról részben ma beszámoljunk, kérem most már önöket hölgyeim és uraim, legyenek kegyesek tárlatunkat megtekinteni, melynek megnyitására hódolatteljes tisztelettel méltó­ságodat ezennel megkérem. (Éljenzés.) Erre Kállay Albert főispán a következő beszéd­ben felelt : Mélyen tisztelt elnök úr! Valóban a legteljesebb elismerés illeti meg a Sze­gedi Képzőművészeti Egyesületet, mely alig egy éves fönnállása óta újból alkalmat nyújt nekünk arra, hogy hazánk művészeinek távlatilag egyesített alko­tásaiban gyönyörködhessünk. Hogy közművelődési tekintetekből mily üdvösnek, mily hézagpótlónak tekintettük itt ezen művészeti gócpont létesítését, azt meggyőzőleg igazolja azon mélyreható, mondhatni páratlan érdeklődés, mely vá­rosunk művelt közönségénél az egyesület és annak céljai iránt kezdettől fogva nyilvánult.. Ma már eredmények állanak előttünk és pedig nemcsak a tárlatok elismert sikereiben, de főleg ab­ban, hogy az egyesület, valamint annak megalapítói és­ vezetői által felköltött eszmék hatása alatt, a mű­vészet iránti érzéket mely a művészetnek elenged­­hetlen jele és föltétele mind tágabb és tágabb körben látjuk népünk közt elterjedni. Nem kell e részben más bizonyítékra hivatkoznom. 13.

Next