A Műiparos, 1918 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1918-01-01 / 1. szám

1. szám. A MŰIPAROS 1. A háborús túlszükséglet áruk iránt; 2. az áruk utántermelésének megkereskedése; 3. az ijedelem, mely megzavarta az emberek nyugodt ítéletét és akadályozta a közgazdasági tör­vények érvényesülését; 4. a közigazgatás, mely nem találta meg a jót előremozdító és a rosszat akadályozó intézkedéseket; a háborúban leginkább csak a negatív kormányzást tapasztalhattuk; 5. a gazdasági erkölcsök teljes meglazulása; akinek áruja volt, az minden eszközzel túlgazdagodni igyekezett; 6. a bankjegyek túlszaporodása, aminek miként való rendezhetőségét, a bankjegyek visszaszívásának módját és lehetőségét nem látják és ezért nem bíz­nak bennük; 7. az állam háborús eladósodása, melyből a nagyközönség nem látja a kiutat és a kormányzás sem adta meg puszta kijelentését sem annak, mintha ő tudná a kiutat?! Az első öt pontról tegyük föl, hogy a háború megszűntével ők is meg fognak szűnni, mint ható okok; csak az „utántermelés“ fogalmát helyettesít­sük a „többtermelés“ megteremtésének fogalmával. A hatodik ponttal, a bankjegyek forgalmának kérdé­sével az eddigiekben foglalkoztunk. Marad az utolsó hibaforrás kiküszöbölésének megbeszélése. Hogy kép­zeljük el az állami eladósodás kérdésének rendezését? Ez egészséges adópolitikával érhető el. Természetes azonban, hogy az adóztatás ezért változatos maradhat. A fényűzési cikkeknél az adó­­áthárítás nem közgazdasági veszedelem. Szesz, dohány, kártya nyugodtan drágítható, de kenyér, petróleum, munkásruha, munkáslakás nem, mert ezekkel csak a termelést nehezítjük, az államfinanciák szempontjából ezek nagyobb adójával az állam csak a saját adó­alapjainak fejlődését akadályozná. Viszont bármily magas legyen is az örökösödési adó, nem lévén az örökösödésnek termelési költsége és áthárítható sem lévén az, nem fogja nyomni sem a termelést, sem a fogyasztást. Az adóztatásnak három alapja lehet: 1. a társadalmi és egyéni ritkaság túljövedel­­mének megadóztatása; 2. a luxusfogyasztás megadóztatása és 3. minden kereső egyénnek állampolgári adója. Ez adóalapok kellő közgazdasági és etikai alap­pal bírnak, amit megvizsgálhatunk. A jószágok közgazdasági értéke mindig azokat megelőző értékekből alakul. Melyek ezek? 1. A természet szabad adományai; 2. a társadalmi együttélés rendszerének közre­működése ; 3. a gazdálkodó munka, melynek három faj­tája van: a) az átlagos munka, mely a termelés céljára normálisan megfelelő mennyiségben áll rendelkezésre; b) a ritka munka, melyet a külön tehetség és a vállalkozói szervezőképesség végez; c) a tőkében összegyülemlett munka. Ez értéktényezők közül a természet (ad 1.) min­den embert az ő gyermekének tekint, akiknek egy­formán kész a maga adományait szolgáltatni. Azután az átlagos munka (ad 3. a) minden embernek szintén a természet adta föltétlen sajátja. E kettőhöz mit sem ad az állam, nincs joga tehát abból valamit elvenni. Ezért van joga minden embernek a létminimumhoz. A többi értéktényezőt az állami együttélés adja, vagy segíti érvényesülni, ezekből kell tehát az államnak viszontszolgálatot igényelnie. Külföldi valutarendezés. Aranyunk nincs. Exportálni való árunk sincs. Hitelünk sincs ma. De minden lehet, ha termelünk. Föltéve, hogy békekötés után a nemzetközi közgaz­daság ismét helyreáll, akkor külföldre kell mennünk a következő ajánlattal: „Mi termelünk gabonát, lisztet, fát, cukrot és szeszt. Nálatok van gép, szerszám, tenyészárat, mű­trágya, gyapot és vas. Cseréljük ki ezeket. Ti adjá­tok ide áruitokat most, mi évente törlesztjük ezek ellenértékét kamatostul nem pénzzel, hanem a mi áruinkkal. Adunk garanciát. Itt vannak bankjaink, ezeknek nemcsak pénzük van, amelyet ti ma nem becsültek, de vannak valóságos értékeket termelő vállalataik. Itt vannak bányáink, nagybirtokaink és erdeink. Sőt az Országos Központi Hitelszövetkezet összpontosítja még kisbirtokainkat is. És itt vannak gyáraink, cukor-, szesz-, liszt, sőt van néhány nagyobb­­szabású vasgyárunk is. Mindezekből lekötünk, ameny­­nyi csak kell, nyissatok nekünk ezek alapján egy milliárd arany franknyi szabad könyvhitelt. A pénzt nem vesszük ki, hanem annak alapján ti lesztek kül­földön a mi bankárunk és bevásárlónk. Ami árut kül­földön vásárlunk, azt mi a ti valutátokra kiállított kamatozó pénztárjeggyel fizetjük. Ezt a Ti országo­tokban is mindenki elfogadja, hiszen Ti azt az ottani pénzben a mi terhünkre mindennap kamatostól együtt beváltjátok. „Ti jó üzletet csináltak, mert 1. jó kamatot fizetünk, mely változás alá nem közérdekű kérdésben minden felszólalásnak, véleménynek helyet adunk. Mindenki munka­társunk, mindenki írhat ipari szakmai és ipari közgazdasági kérdésekről. Mindennemű felvigosítással és tanácscsal díjmentesen szolgál a szerkesztőség. 3. oldal.

Next