Műszaki Élet, 1962. január-június (17. évfolyam, 1-13. szám)

1962-01-04 / 1. szám

Á.. iMÁvid­ ftA/tt-fúJÁ­" Külföldi tudományos lapok, szakfolyóiratok évek óta beszá­molnak a néhány mikron vastag­ságú üvegszálakból készült fona­lak, szövetek sokoldalú felhaszná­lásáról. Készítenek belőle tűz­álló függönyöket, modern bútoro­kat, nyomtatott áramkörhöz le­mezt, csónakot, autókarosszériát, és még ki tudná felsorolni, mi mindent. De vajon mi a helyzet nálunk? Folytatunk-e kísérlete­ket ennek a korszerű anyagnak a felhasználása érdekében? Üvegszövetet már nálunk is szőnek nyomtatott áramkörök céljára a Hungária Jacquard Szö­vőgyárban. Felkerestük a gyár főmérnökét, Dobrotka Lászlót, aki a következőket mondotta: — Van egy különálló szövödénk üvegszövet gyártására, de jelen­leg nincs annyi rendelésünk, amennyit gyártani tudnánk. Prog­ramirodánk vezetője, Ferencz La­jos azonban lelkes híve az üveg­szövet hasznosításának. Újító tár­saival együtt már két éve foglal­kozik ezzel a témával. Ide hívom, majd ő beszámol tevékenységük­ről. Tervek és kísérletek Ferencz Lajos mintakollekcióval és fényképekkel a hóna alatt, rö­videsen meg is jelent. A minták­ ok között azonnal magára vonta a fi­gyelmet három, piros alapon fe­kete pettyes műbőrdarabka. — Ez üvegalapú műbőr — mu­tatta. — Háromféle vastagságú üvegszövetet vontunk be mind­két oldalán műanyaggal, azért, hogy az üveg kopását a visszáján is megakadályozzuk. Az üveg ele­mi szálacskák szakítószilárdsága ugyanis rendkívül nagy, de kopás­­állósága csekély, ezért minden ol­dalról be kell vonni kopásálló ré­teggel. Az új műbőr mintakol­lekcióját most készítik a Győri Műbőrgyárban, egyelőre autóbusz­ülések bevonására. — Milyen kísérleteket folytat­nak még? — Széket szeretnének készíteni üvegszövettel erősített PVC-ből. Az üvegszövet ugyanis növeli a műanyagok szakítószilárdságát és ugyanarra a célra fele vastagságú, kemény PVC-lemez is megfelel anélkül, hogy jó tulajdonságait el­veszítené. Ebből az anyagból azonban nemcsak szép, áttetsző székeket lehet készíteni, hanem például sav- és lúgálló kádakat, elszívó berendezéseket, burkola­tokat, esőcsatornát és így to­vább. Tervezzük ezenkívül, hogy két polietilén fólia közé hálósan szőtt üvegszövetet hengerlünk, amit ponyva he­lyett kocsik lefedésére, üveg­házak borítására és még sok egyéb célra lehet majd használni. A bemutatott minták azt mu­tatják, hogy az üvegszövet fel­­használásával foglalkozó újítók valóban eredményesen tevékeny­kednek ennek a korszerű anyag­nak a széleskörű alkalmazása ér­dekében, és érdemes lenne támo­gatni törekvéseiket. Felettes ha­tóságuk, a Könnyűipari Minisz­térium segítsége folyamatban van, ezért a másik legilletékesebb szervhez, a Nehézipari Miniszté­rium Szervesvegyipari Főosztá­lyához fordultunk, hogy ők is tá­mogassák a felügyeletük alá tar­tozó üzemekben folyó kísérlete­ket. — Mi szívesen foglalkozunk ez­zel az anyaggal, mert hasznosnak tartjuk — mondotta Szász Endre­Redőnyt és függönyöket is szeret­nénk készíteni az éghetetlen üveg­­szöv­etből, különösen nyilvános helyeken, színházak, kiállítások részére. Ezek azonban még csak tervek, a kísérleteket most vé­gezzük. — Megvan minden lehetősé­gük a kísérletekhez? — Erre a kérdésre sem igennel, sem nemmel nem felelhetek. Sem én, sem társaim nem vagyunk annyira íróasztalhoz kötve, hogy szükség esetén ne foglalkozhat­nánk vele, esetleg munkaidőben is. Munkánkat azonban el kell végeznünk, és általában csak a délutánjaink és az éjszakáink áll­nak rendelkezésünkre. Anyagi eszközeink sincsenek, a kezdő lé­péseket mindig saját erőnkből kell megtennünk. Az újításokat csak akkor adjuk be, amikor már ki­kísérleteztük és megbízhatónak találtuk az eljárást. Most a fő­mérnökünk megígérte, hogy tá­mogat bennünket és kér számunk­ra pénzt. Jó lenne azonban, ha valamilyen felsőbb szerv segítene bennünket, mert a gyártó válla­latok több minisztériumhoz tar­toznak, és nekünk minden gyár­ral külön-külön kell tárgyalgat­­nunk és ez, persze, nagyon sok időt igényel. Két éve foglalkozunk ezzel a témával, de véleményünk szerint, még nagyon keveset tud­tunk elérni, noha kísérleteinknek vannak eredményei. né, a főosztály helyettes vezetője —, de még nem fordultak ilyen kéréssel hozzánk az újítók. Ke­ressenek meg bennünket, mutas­sák be eddigi kísérleteik eredmé­nyét és módot találunk majd reá hogy vagy a Szervesvegyipari és Műanyagipari Kutató Intézettel, vagy a gyártó vállalatokkal kísér­leti szerződést kössenek és meg­kapják a gyorsabb munkához szükséges segítséget. Reméljük, az ígért támogatás­sal meggyorsulnak a kísérletek és hamarosan nálunk is feltűnnek az üzletekben a sokoldalúan felhasz­nálható üvegszövetből készült bú­torok, függönyök és más haszná­lati tárgyak. — k — a Az újítók támogatást kérnek Üvegszövettel erősített, áttetsző hullámlemez Felülvizsgálják a tervezési irányelveket és hatósági előírásokat A beruházások tervezésére, ki­vitelezésére és üzemeltetésére vo­natkozóan a különböző hatósá­gok — elsősorban az Építésügyi Minisztérium, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Magyar Szabványügyi Hivatal, az Orszá­gos Vízügyi Igazgatóság, a Köz­lekedés és Postaügyi Miniszté­rium, az Egészségügyi Miniszté­rium, a Művelődésügyi Miniszté­rium saját szakszempontjaik ér­vényesítése céljából évek óta szá­mos előírást, tervezési irányelvet és szabványt adtak ki. Az előírások célja az, hogy lé­tesítményeinket a legkorszerűbb alapelvek figyelembe­vételével, a lehető legjobb műszaki megoldás­sal, a dolgozók testi épségének és egészségének biztosítása mellett, de gazdaságosan valósítsuk meg és üzemeltessük. Annak ellenére, hogy az alapvető cél mindenkor ez volt, az utóbbi években egyre több panasz érkezett tervezőktől, kivitelezőktől, hogy egyes előírások elavultak korszerűtlenné váltak és ezek be­tartása gazdaságtalan megoldá­sokra, sokszor anyagpazarlásra, vagy túlzott biztonságra vezet. A jobb megoldás érdekében a ter­vezők és az üzemeltetők kényte­lenek az érvényes hatósági elő­írások alól esetenként felmentést kérni, vagy saját felelősségükre áthágni azokat. Egy másik hiba, hogy a beru­házásokat érintő előírások, irány­elvek terjedelme igen nagy, s szövevényükben sokszor már azok is nehezen ismerik ki magu­kat, akik állandóan velük dolgoz­nak. Ezért egyre inkább szüksé­gessé vált a hatósági előírások egységes felülvizsgálata, rendezé­se és egyszerűbb, rugalmasabb szabályozási forma megterem­tése. 1961 közepétől az OT elnöké­nek utasítására, felsőbb párt­szervek irányítása alapján elkez­dődött a hatósági előírások szé­lesebb körű felülvizsgálata. A munka megszervezésére és koordi­nálására tárcaközi bizottság ala­kult 12 minisztérium és hatóság részvételével. A bizottság felhívta a nagyobb beruházó vállalatokat és tervező intézeteket módosító javaslatok tételére. Első ütemben csak a legsürgősebbnek ítélt te­rületekre kértek javaslatokat, ne­vezetesen az egészségügyi, bal­esetelhárítási, légoltalmi, tűzren­­dészeti, ipartelepeken belüli út-, vasút és csatornázásra, „von­atkozó előírások körére. Két hónap alatt 773 javaslat érkezett A javaslatokat e célra alakult munkabizottságok vizsgálták át. Mivel a javaslatok az előírások igen nagy területét érintették, először osztályozták azokat, majd megkezdték a javaslatok részletes felülvizsgálatát, s november vé­géig 125 javaslatot nyilvánítot­tak megvalósíthatónak. Az elfoga­dott javaslatok között szerepel a többi között az érintésvédelmi és villámvédelmi hálózatok egyesí­tése, a biztonsági övezetek helyi adottságoknak megfelelő csökken­tése, az üzemi helyiségek feszült­ségmentesítésének könnyítése, az ipari öltözők, mosdók, és egyéb szociális épületek túlméretezett­­ségének megszüntetése, légoltalmi előírások költségcsökkentő mó­dosítása, a távlati vízellátás és csatornázás méretezési módjának módosítása stb. Az eddig letárgyalt módosító javaslatok eredménye évi 533 millió Ft beruházási és üzemelési költségmegtakarításra becsülhető. A módosító javaslatokat az il­letékes hatóságok kodifikálják. Számos módosító rendelkezés már életbe lépett, de 1962 I. félévének végéig folyamatosan mind kiadás­ra kerül. A tárcaközi bizottság vezetői az eddigi eredmények alapján úgy határoztak, hogy a munkát to­vább kell folytatni és el kell érni, hogy a felülvizsgálat az előírások egész területét érintse. A fő cél a beruházások gazdaságosságá­nak és korszerűségének állandó emelése. Ezért a bizottság titkár­sági teendőit ellátó OT Beruhá­zási Iroda, az ÉM és a Szabvány­­ügyi Hivatal legfőbb feladatai közé tartozik 1962-ben is a felül­vizsgálat tovább folytatása. To­vábbra is várják a beruházók, tervezők és kivitelezők javasla­tait. Reméljük, hogy 1963-ra a to­vábbi munka eredményeként egy­séges, áttekinthető rendszerbe foglalt és gazdaságos hatósági előírásaink lesznek. Kárpáti andorné 2 MISIAHI ELEI MEGOLDHATÓ PROBLÉMÁK: Gyárépítés A magyar ipar gyors fejlődése hozta magával gyárépítő iparunk megteremtését is. Azóta ez az iparág otthon is, külföldön is be­bizonyította, hogy jelentős problé­mák megoldására is alkalmas, s nem egy ágazatban nemzetközi viszonylatban is az élre tört. A ki­vitelező vállalatoknál, tervezőinté­zeteknél és az egyetemi tanszéke­ken dolgozó szakemberekkel együtt szerkesztőségünk azt ku­tatta, milyen feladatok megoldása volna szükséges ahhoz, hogy ez az ágazat még zökke­nőmentesebben fejlődhessék. Az elhatározástól a kivitelezésig Eléggé általános volt a panasz, hogy a beruházások elhatározása körül még mindig sok a huzavona. Még abban az esetben is, amikor már eldöntötték egy-egy építkezés megkezdését, hosszú ideig tartó vi­ták során gyakran változik az a hely, ahová az új gyár felépítését rendelik, és persze minden új el­határozás a tervek jelentős módo­sítását követeli meg. Gyakran már építés közben változtatják meg az építendő üzem technológiáját, ami persze nemcsak a gépekre, hanem sokszor az építkezésre is kihat. Ez egyrészt sok felesleges munkát okoz a tervezőintézeteknek, más­részt jelentős mértékben megrövi­díti a kivitelezők rendelkezésére álló időt. Bizonyos mértékig ehhez a prob­lémához kapcsolódik a tervezőin­tézetek munkával való ellátottsá­gának a kérdése is. A Tervhivatal elég későn adja ki a tervezési munkák tervét, és az év elején — ez némi fejlődés ellenére lassan­ként rendszerré vált — a tervező­intézetekben fölösleges kapacitás van. Amikor azután megkapják a munkát, akkor rendszerint min­den sürgőssé válik, s az elmulasz­tott időt hajrámunkával akarják pótolni. Ez bizony sok esetben megbosszulja magát. A szakembe­rek felvetették azt a kérdést is, hogy helyes-e egyáltalán, hogy a tervezői kapacitásokat az OT osztja szét, mivel ez csak a problé­mák felületi kezelését jelenti anélkül, hogy a nehézségeket va­lóban megszüntetné. Jók-e a beruházási időnormák? A beruházási időnormákat bizo­nyos tapasztalatok alapján készí­tették el. Azóta — a műszaki fej­lődésre való hivatkozással — a normákat csökkentették, anélkül azonban, hogy megfelelő, tudomá­nyos igényű vizsgálatnak vetették volna alá őket. A szakembereknek az a véleményük, hogy ezek a nor­mák nagy volumenű beruházások­nál túl lazák, a kisebb volumenű­­eknél pedig túl szigorúak. Éppen ezért azt javasolják, hogy vizsgál­ják felül és ennek alapján megfe­lelőképpen módosítsák azokat. Milyen mélységű legyen a technológiai terv? Az építőipari tervezővállalatok és a kivitelezők képviselői egy­aránt hangoztatták annak szüksé­gességét, hogy lehetőleg teljes és végleges technológiai terv birto­kában dolgozhassanak. Ma még ugyanis a legtöbb esetben az a helyzet, hogy a technológiai és az építési tervezők majdnem „együtt dolgoznak”, s mivel a tervezők nem látják előre a végleges tech­nológiát, túlságos biztonsággal kell dolgozniuk, aminek azután a mi­nőséget és a gazdaságosságot ille­tően vannak káros következmé­nyei. A szakemberek véleménye szerint ezt a problémát valamilyen formában meg lehetne oldani, amennyiben a technológiai tervező idejében kapná meg feladatát. A tipizálás problémája Bizonyos ipari épületek elemei­nek tipizálásában Magyarország nagyon jelentős lépéseket tett, és az IPARTERV eredményei nem­zetközileg is elismertek. Az ipari típuscsarnokokat a szakemberek általában igen jóknak tartják. Most már „mindössze” arra volna szükség hogy középméretű kísér­leteket végezzenek, és azután meg­felelő mennyiségben — mondjuk úgy: raktárra — készítsenek be­lőlük. A sok dicséret ellenére azonban ezzel a problémával sen­ki sem foglalkozik behatóan, és még a kísérletekhez szükséges ele­meket is szinte „szívességből” kap­ta a tervezőintézet. A kérdés je­lentősége miatt megérdemelné, hogy az illetékes minisztérium az eddiginél komolyabban foglalkoz­zon vele. Ha elkészültek a falak... Az építkezések zömét az jel­lemzi, hogy magukat az épületeket hamar felhúzzák, gyorsan állnak a falak, s amikor már mindenki azt hiszi, hogy az új üzem hama­rosan megindulhat, akkor kezdő­dik igazán a huzavona. A világí­tás bevezetése, a nyílászáró szer­kezetek elhelyezése, és általában az épületgépészeti munkák körül mindig baj van, s ezeknek elvég­zése többszörösét teszi ki annak az időtartamnak, amennyit magá­nak az épületnek a felállítására fordítottak. Évek óta probléma, hogy letörnek a csapok, hogy rosz­­szak az ajtók és ablakok, s noha ezt mindenki tudja, mégsincs vál­tozás. Az iparágban dolgozó embe­rek szeretnék, ha egy komplex­vizsgálat megállapítaná végre a bajok és a visszafejlődés okait, s ha az illetékes minisztérium az okok feltárása után olyan intézke­déseket hozna, amelyek a nehéz­ségeket meg is szüntetnék. Érthe­tetlennek tartják ugyanis, hogy ilyen problémát most már évek hosszú sora óta nem tudunk megszüntetni. Szó volt még az értekezleten arról is, hogy valamelyest csök­kent a kivitelezés szakmai színvo­nala. Ennek egyik okát a jelenle­vők abban látták, hogy a tervező és kutatóintézetek elszívják a leg­jobb szakembereket. Éppen ezért szükségesnek tartanák a kivitelező vállalatok szakmai megerősítését. Az értekezlet részvevőinek véle­ménye szerint a felsorolt problé­mák jelentős része néhány bürok­ratikus akadály megszüntetésével is megoldható lenne, s éppen ezért remélik, hogy a megfelelő intézkedések nem késnek soká. M­indenkit Érdekel Az elmúlt két hétben a következő, az ipart érintő rendelkezések je­lentek meg: ^ Magyar Közlöny: A beruházások és felújítások rendjét szabályozza a 45/1961. (XII. 9.) Korm. sz. rendelet. A beruházások és felújítások rendjét szabályozó kormányrendelet vég­rehajtását tartalmazza az 1/1961. (XII. 9.) O. T. — P. M. — É. M. sz. rendelet. Könnyűipari Értesítő: A vállalati alkalmazottak prémiumrendszerét sza­bályozza a 43/1961. (Kip. É. 50—51.) Kip. M. sz. utasítás. A természetbeni juttatások kiadásáról szól a lap 50—51. számában a Pénzügyi és Ellenőrzési Főosztály közleménye. Építésügyi Értesítő: A hatályban levő típustervek jegyzékét teszi közzé a minisztérium a lap 50. számában a 84/1961. számú közleményben. A műszaki és adminisztratív dolgozók prémiumrendszerét tartalmazza a 72/1961. (Ép. Ért. 51.) É. M. sz. utasítás. Az Építésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó bányaüzemek mű­szaki üzemi tervének kidolgozásáról és jóváhagyásáról intézkedik a 73/1961. (Ép. Ért. 51.) É. M. sz. utasítás. Nehézipari Értesítő: A légtartályok vizsgálatát ellátó szakemberek kije­lölését szabályozza a 64/1961. N. I. M. sz. utasítás. Erdészeti Értesítő: Az újítási mozgalom fejlesztéséről szól a 44/1961. (Érd. M.—49—50.) OEF sz. utasítás.

Next