Műszaki Élet, 1966. július-december (21. évfolyam, 14-26. szám)

1966-07-14 / 14. szám

r:­*@ KOZVELEMO­NYV KORSZERŰ Ülést tartott GYÁRTÁS- az MTESZ országos vezetősége TECHNOLÓGIA J­únius 29-én ülést tartott az MTESZ országos vezetősége. Az ülést Kiss Árpád, az MTESZ elnöke nyitotta meg, majd dr. Valkó Endre főtitkár számolt be a legutóbbi vezetőségi ülés óta eltelt időszak eseményeiről. A munka ebben az időszakban is tovább javult, s bár a számszerű adatok nem mindig jelzik a valódi fejlődést, mégis érdemes megemlíteni, hogy az MTESZ ke­retében a múlt évben 15 600 rendezvényt tartottak. A főtitkár ezután arról szólt, hogy az MTESZ közéleti szerepét és jelentősé­gét a jövőben jobban kell hangsúlyozni, mint eddig, s hogy ez nemcsak ná­lunk aktuális, azt jól mutatják a szociális országokban működő testvéregyesületek törekvései. „Ebbe a témakörbe tartozik az is — folytatta dr. Valkó Endre —, hogy a köz­gyűlés határozatai alapján olyan állami szervekkel, intézményekkel, mint az Aka­démia, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, amelyekhez sokszoros közvetlen és kézenfekvő kapcsolatok is fűznek, szabályozottabb mederbe tereljük a közös munkát. Az elmúlt közgyűlés határozata után elkezdtük ezeknek a kérdéseknek a rendezését, sajnos, azonban egyelőre megálltunk a félúton. Ettől eltekintve nem lehet mondani, hogy a „közéleti szerep” szempontjából az elmúlt év rossz lett volna. Ezt szinte szimbolizálja az elmúlt periódus legkiemelkedőbb vitája, amely­nek során Nyers Rezső elvtárstól hallottunk felvilágosításokat a gazdasági irányí­tás reformjára irányuló munkáról. Ez alkalommal az elnökség és a meghívott egyesületi vezetők kifejtették észrevételeiket, javaslataikat is. A gazdasági mechanizmus átalakítása egyébként olyan sok vonatkozásban és olyan közelről érinti munkánkat, hogy erről külön is kell beszélni. Azért is közel­ről érinti szövetségünk munkáját, mert azoknak az ellentmondásoknak a feltá­rásában, amelyeknek felismerése az ismeretes párt- és kormányhatározatokhoz ve­zetett, azoknak a vitáknak szerepük volt, amelyek az MTESZ keretében az el­múlt években a különböző ágazatokban folytak. Hiszen a gazdasági életünkben jelentkező ellentmondásokat éppen azok a vezető műszakiak, akik az MTESZ-ben és az egyesületekben dolgoztak, érezték leginkább saját bőrükön. Az MTESZ-ben lefolytatott viták bőséges anyagot szolgáltattak a régi mechanizmus kritikájához. Így érthető, hogy az MTESZ körében különösen nagy a várakozás, az érdeklődés a reform iránt, de hozzá kell tenni, hogy ezt a nagy érdeklődést mi itt, az MTESZ- ben csak kis részben és csak bizonyos szűkebb körben elégítettük ki eddig. Min­denesetre folytak nagyon eredményes viták olyan témakörökben, mint a beruhá­zások és a műszaki szervezés az új mechanizmusban, a specializáció és a koope­ráció problémái, a munka díjazása és az anyagi érdekeltség kérdése, de még né­hány kínálkozó témával egyelőre adósak maradunk. Meg vagyunk győződve arról, hogy a gazdaságirányítás átfogó reformja bebizonyítja, hogy a mi rendszerünk gazdaságilag is a leghatékonyabb, s hogy kitermeli azokat a gazdaságszervezési módszereket, amelyek a termelő erők mai színvonalának megfelelnek.” A beszámoló kitért a szövetség munkájában jelentkező új vonásokra is, így növekszik a tevékenység „komplexitása”, például a társadalomtudományok képvi­selői egyre több téma megoldásába kapcsolódnak be. Főleg a Központi Ipargazda­sági Bizottság munkájában egyre több közgazdász vesz részt, a jogászok bekapcso­lódását jelzi a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület jelentkezése, de üdvözölhetünk itt pszichológusokat, szociológusokat is. Hangoztatta az előadó, hogy ez a tenden­cia nem meglepő, mivel az utóbbi tíz évben általánosabbá vált az a felismerés, hogy a termelés fejlesztése nemcsak műszaki, nemcsak természettudományos, ha­nem gazdasági és társadalmi összefüggéseken is múlik. Ezután Lázár György, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese tájékoztatta az országos vezetőség tagjait a harmadik ötéves terv egyes problémáiról. Nem általános képet akart adni, mint ezt többször is megjegyezte, hanem elsősorban né­hány érdekesebb problémára kívánta a figyelmet felhívni. E tájékoztatóból mi természetesen csak egy-két kérdést tudunk kiragadni. „A terv kidolgozásakor — hangoztatta a többi között — igen fontos kérdés volt a fejlődés ütemének reális megközelítése. Ez nagyon banálisan hangzó dolog, hiszen minden periódusban a gazdasági tervezésnek fontos feladata, hogy a fej­lődés ütemét, a népgazdaság fejlődésének arányait reálisan határozza meg. Kü­lönösen nem kell ezt Magyarországon hangsúlyozni, hiszen végigéltünk olyan idő­szakot, amikor a fejlődés ütemének túlfeszítése volt a jellemző, és ennek minden következményét is együttesen megéltük. Másrészt nyilvánvaló, hogy a fejlődés ütemének nagyobb mértékű alábecslése végső soron szintén valamilyen formában gazdasági zavarokhoz és gazdasági problémákhoz vezet. Ezért nem elvont kérdés, hanem a gazdaság menetére, a gazdasági életre, a gazdaság gyakorlatára nagy erő­vel visszaható feladat, hogy a fejlődés ütemét a terv reálisan tűzi-e ki. Azok a számok, amelyek a fejlődés ütemét illusztrálják, persze leegyszerűsített formában, a harmadik ötéves terv parlamenti vitájából ismeretessé váltak. Eszerint a nem­zeti jövedelem 19—21 százalékos növelését tervezzük úgy, hogy ezen belül a lakos­ság fogyasztása 18—20%-kal emelkedjék, a felhalmozás pedig 22—24%-kal. A nemzeti jövedelem ilyen növekedése azon alapul — amint ez ugyancsak is­meretes, — hogy a szocialista ipar termelése 32—36 %-kal, a mezőgazdaságé 13—15 %-kal fog emelkedni. Feltételezi továbbá a terv, hogy a termelékenység az iparban ebben a periódusban 24—27 %-kal emelkedik, és a termelési költségek évenként durván 1 %-kal nőnek.­­ „Ezzel kapcsolatban — mondotta Lázár György — sokan úgy vélik, hogy a fejlődés ütemének növekedésében bizonyos lassulás mutatkozik. Amikor ezt az ütemet megállapították, figyelembe vették az állóeszközök jobb kihasználásának és bővítésének lehetőségeit, a munkaerőproblémákat és a termelékenység emelke­désének lehetőségeit, valamint a műszaki színvonal és a minőség javításának elő­irányozható ütemét.” Ezeknek az alapján alakultak ki a közölt előirányzatok, s ezeket az előadó reálisnak és helyenként inkább feszítettnek, mintsem túl óvatos előirányzatnak tekinti. Szólott ezután a tervben megnyilvánuló főarányokról is: „A nemzeti jövede­lem felosztásának alapvető aránya a fogyasztás-felhalmozás egymáshoz való vi­szonya: a tervből az olvasható ki, hogy e tekintetben a terv valamiféle lényeges­nek mondható változást nem irányoz elő. A fogyasztás aránya az 1961—65-ös évek­ben, illetve az 1967—70-es években egyaránt 77—78% körül lesz. Ennek az arány­nak a tervezésekor ugyancsak különböző mérlegelési — habár korlátok között tar­tott — lehetőségek voltak, és annak minden tényezőjét figyelembe véve jutottunk arra a meggondolásra, hogy ezen az arányon a harmadik ötéves terv időszakában nem célszerű változtatni. Persze, az a kérdés felmerül (és a tervezésben ez a konfliktus benne van), hogy az erőforrásokat hogyan osszuk meg a jelen szükségletek kielégítése és a jövő szükségletek kielégíthetőségének megalapozása között. Nyilvánvaló, hogy nagyon sok minden (Magyarországon különösen sok minden) szólhat amellett, hogy a nem­zeti jövedelemből valamelyest, ha nem is nagymértékben, de növeljük a felhal­mozás arányát, amely a nemzetközi adatokból kitűnőleg — igaz, hogy ezek kü­lönböző okoknál fogva nehezen hasonlíthatók egymással össze —, nem a legma­gasabbak közé tartozik. Tekintetbe véve azt, hogy a párt gazdaságpolitikájának változatlanul és sérthetetlenül alaptétele az, hogy a szocializmus építésének együtt kell járnia az életszínvonal állandó, rendszeres emelkedésével, és tekintetbe véve azt, hogy az új irányítási rendszer fontos elemnek tekinti az anyagi érdekelt­ség jobb érvényre jutását és végrehajtását a gazdaságban, úgy látszott helyesnek, hogy ezt az arányt tartsuk fenn, ne növeljük a felhalmozás arányát a fogyasztás terhére, és a fogyasztáson belül is elsősorban azokat az elemeket bővítsük, ame­lyek a reálbérek gyorsabb ütemű emelését alapozhatják meg.” Szólott még az előadó a tüzelőanyag-mérleg szerkezeti változásairól, az elő­­regyártás gyors fejlesztéséről az építőiparban és néhány mezőgazdasági problémá­ról, elsősorban a hozamnövelés lehetőségeiről. Az előadást vita követte, majd Lá­zár György OT-elnökhelyettes válasza után Kiss Árpád elnök az országos vezető­ség ülését bezárta. A Gépipari Tudományos Egyesület ve­zetősége — Műszaki Közvéleménykutató Bizottsága tevékenységének keretében — kérdéseket tett fel a GTE tagságának a gyártásfejlesztéssel kapcsolatban. A beérkezett válaszokat gépi adatfeldolgo­zással összefoglalva, a bizottság értéke­lést készített, amelynek lényegét közöl­jük. Nem alkalmazzák az új eljárásokat A válaszadók megoszlása az iparágak között, valamint budapesti, illetve vidé­ki munkahely vonatkozásában megfelel a KGM iparági arányának, s így bizo­nyos fokig reprezentálják a KGM-et. A válaszadók 39%-a szerint vállala­tuknál nem alkalmazzák a korszerű el­járásokat. Ez az arány nem „abszolút” elítélő, de ha figyelembe vesszük, hogy az igennel válaszoló 61% a következő kérdésre: „Kielégítő-e az új technoló­giák alkalmazásának az üteme”, 82%­­ban nemmel válaszolt, akkor már lé­nyegesen kedvezőtlenebb képet kapunk. Ezek szerint ott is, ahol az új techno­lógiákat alkalmazzák, lassú a bevezetés üteme. Figyelemre méltó, hogy a válaszadók végzettségtől és beosztástól függetlenül nagyjából azonos arányban ugyanígy válaszoltak. A budapesti és a vidékiek szempontjából vizsgálva, nincsen nagy eltérés, csak a vidék általában elége­dettebb a gyártásfejlesztés színvonalá­val. A válaszokból az tűnik ki, hogy elsősor­ban a forgácsolásban, másodsorban a for­gácsnélküli hidegmegmunkálásban alkal­mazzák az új technológiai eljárásokat. A válaszadók 32%-a szerint készíte­nek, 68%-a szerint nem készítenek gaz­daságossági számításokat egy új tech­nológia bevezetésekor. Indokolásul 67% a termelés sürgető kényszerét hozza fel, 12% nem is ismer megfelelő számítási módszert, 15% nem is tartja fontosnak. Ez egyébként meglepő és különös figyel­met érdemel. (Ezzel kapcsolatban he­lyes lenne az alkalmazandó eljárást szá­mítási űrlap formájában kiadni, és hasz­nálatát kötelezően előírni.) A bevezetés akadályai A korszerű technológia bevezetésének legfőbb akadálya a mérnökök 46%-a, a gyártmány- és a gyártásfejlesztők 41%-a, az összesség 56%-a szerint a rendelke­zésre álló eszközök elégtelensége. Ál­talában a második helyen szerepel a megfelelő sorozatnagyság hiánya. . Sorrendben a további akadályok: be­ruházási nehézségek, a profilkialakítás bizonytalansága, a gyártmány-konstruk­ciók helytelen kialakítása, az üzemi munka szervezetlensége, az anyagellátás fogyatékossága, a tervmódosítások,­­ a szakmai színvonal elégtelensége. A profilkialakítás bizonytalansága — mint egyik elsőrendű akadályozó té­nyező — annál figyelemre méltóbb, mi­vel a gyártmányfejlesztés akadályozó té­nyezői között is a legfontosabbak között szerepel a beérkezett vélemények sze­rint . Ismeretei forrásaként a válaszadók 50%-a saját tanulmányaira hivatkozott. Második helyen szerepel a belföldi ta­pasztalat, harmadik helyen pedig a kül­földi tanulmányút. A válaszokból az is kiderül, hogy a vezetők feltehetően sű­rűbben jutnak külföldre, mint a beosz­tottak, és ezért valamivel magasabb szá­zalékban hivatkoznak a tanulmányútra, mint ismeretszerző forrásra. 2 MŰSZAKI ÉLET Kiosztották a Beke Manó emlékdíjat A Bolyai János Matematikai Társu­lat — mint arról már múlt számunk­ban hírt adtunk — július 4 és 7 között Szombathelyen tartotta ez évi vándor­gyűlését, ahol átadták a Beke Manó emlékdíjakat. Az emlékdíjjal és 3000—3000 Ft-tal jutalmazták dr. Lánczi Ivánnét és Rei­man Istvánt, az ELTE Természettudo­mányi Karának oktatóit. Az emlékdíjat 1500 forint jutalommal Barabás Sarol­tának, a győri Kazinczy Ferenc Gim­názium nyugalmazott tanárának, dr. Darkó Bélának, a miskolci Földes Fe­renc gimnázium tanárának, dr. Hanzó Lajosnénak, a szarvasi II. sz. általános iskola tanárának és Szívós Jánosnak, a szombathelyi Nagy Lajos gimnázium ta­nárának adták át. Szeptember 1-én rendezi meg a fiatal közgazdászok tanácskozását az MTESZ Köz­ponti Ipargazdasági Bizottsága a KISZ-szel közösen, a 30 éven aluli köz­gazdászok társadalmi, anyagi és kulturá­lis helyzetének megvitatására. A Bolyai János Matematikai Társulat új vezetőségét a július 1-i közgyűlésen választották meg. A társulat elnöke, Ha­jós György, budapesti alelnöke Surányi János, vidéki alelnöke Marót Rezső, fő­titkára Császár Ákos lett. A titkári teen­dőket a Dunántúlon Czapáry Endre, a Dunán inneni területen pedig Reményi Gusztáv látja el Az Építőipari Tudományos Egyesület épületszerkezeti és technológiai szak­osztálya július 15-én tanulmányi kirán­dulást szervez a budapesti I. sz. Ház­gyár és a Kelenföldi Lakótelep megte­kintésére. A részvevőknek bemutatják a házgyár kivitelezésében épülő új lakó­telep paneljeinek gyártását, szállítását, szerelését és a befejező munkákat. MŰSZAKI KUHF A Magyar­­ Meteorológiai Társaság XII. vándorgyűlését augusztus 12 és 14 között tartja meg Esztergomban. A Gépipari Tudományos Egyesület ez év őszén ismét megindítja hagyományos továbbképző tanfolyamait. A 26 tanfo­lyam részvevői a szerszámgépek auto­matizálásának legújabb irányaival, az ömlesztett anyagok távolsági szállításá­val, a kulturált gépjárműközlekedéssel, valamint a különleges gépjárművekkel, a fedőporos hegesztéssel, a korszerű fe­lületvédelmi technológiákkal stb. foglal­koznak. Épületlátogatásokat vezet az Építőipari Tudományos Egyesület épületszerkezeti és technológiai szakosztálya a legtanul­ságosabb budapesti és vidéki építkezé­sek megtekintésére. Ezzel kívánják elő­segíteni, hogy a fiatal építészmérnökök minél átfogóbb képet nyerjenek az épí­tőipar helyzetéről, megismerkedjenek a korszerű szerkezetekkel és építési mó­dokkal. Az első épületlátogatás július 12-én zajlott le, amikor a Hevesi téri színház (volt Magyar Színház) építési, szakipari és gépészeti munkáit mutat­ták be. Az Országos Erdészeti Egyesület 100 éves jubileuma alkalmából „Clusius Em­lékéremmel” kívánja jutalmazni az el­nökség azokat az egyesületi tagokat, akik tudományos munkásságukkal, ismeret­­terjesztő tevékenységükkel, egészségvé­delmi közreműködésükkel, oktatásügyi munkásságukkal, szervező tevékenysé­gükkel és Clusius botanikai munkásságá­nak magyar vonatkozásait kutató munká­jukkal érdemeket szereztek a magyar mi­kológia fejlesztésében.

Next