Műszaki Élet, 1968. január-június (23. évfolyam, 1-13. szám)
1968-05-17 / 10. szám
. Az átlagembert — ha vízellátása biztosítva van, vagyis a csapból folyik a víz —, csak ritkán érdeklik a vízellátás, az ivóvízbeszerzés legtöbbször igen bonyolult és rendkívüli költségeket igénylő problémái. Pedig a „csak víz” nem is olyan lebecsülendő, amikor nincs, vagy ha beszerzése szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközik. A nyolcmilliós New Yorkban nyáron korlátozni kell a vízszolgáltatást. Budapest sem mentes az időnkénti vízhiánytól, mert a napi vízfogyasztás nyáron már a 750 000—800 000 m3-t is eléri, és alacsony Duna-vízállásnál többször fordult elő vízszolgáltatási zavar. Úgyszólván az egész világon növekszik a vízigény az iparosodással és a lakáskultúra fejlődésével. De az elmaradott országok, különösen Ázsia és Afrika népessége is vízhiánnyal küzd. Az Egészségügyi Világszervezet megállapítása szerint évente ötmillió gyermek pusztul el tífusz, dizentéria és más hasonló betegségek következtében, és ötszázmillió ember egészségét veszélyezteti a fertőzött ivóvíz. Sok országnak nincs is egyáltalán saját édesvize. Ilyen a mesésen gazdag Kuwait olajsejkség, ahová karavánok szállítják tömlőkben a vizet. Újabban négy WESTINGHOUSE-féle tengervíz desztilláló berendezés épül itt, amely az öböl nagy sótartalmú vizéből napi 19,7 millió litert édesvízzé alakít át. Még egy példát az édesvíz értékére, öreg tengerészektől hallottam, hogy 1905-ben, amikor az osztrák—magyar hadihajók keletre hajóztak, Adenben vették fel az ivóvizet és az édesvizet a kazánok számára. A víz egy literjéért 1 fillért fizetett a tengerészet, ami 10 aranykorona köbméterenkénti árnak felel meg. Ugyanakkor a budapesti vízmű 18 fillérért számlázta a vizet. Nagyon sok országban — mint láttuk — édesvíz csak a tengervízből állítható elő. Az utcák, közterek locsolására még megfelel a tengerparti fövenyből kutakkal nyert ún. black, azaz partszűrésű víz. Ez azonban még mindig kb. 0,1% szilárd vagy oldott sótartalmú víz. A tengervíz sótartalma 3,5%, a városi vízvezetékek megengedett sótartalma pedig nem haladhatja meg a 0,05%-ot. A víz tisztítása De más körülmény is közrejátszik abban, hogy a közönséges partszűrésű tengervíz ivóvíznek nem felel meg. Ez a biológiai és egyéb szennyezettség. Nagy forgalmú öbölben, kikötőben, nagyvárosok közelében a tengervíz — főleg a part és a parti vízrétegek — szennyezettek. Az emberi és állati szennyeződést, a hajók által a tengerbe engedett olajat és minden egyéb szennyet a dagály a partra és a parti homok mélyebb rétegeibe nyomja. Ilyen víz tehát csak desztillálás után válik ihatóvá. Az egész világon kb. 100 olyan lepárló berendezés működik, amely tengervízből édesvizet állít elő, és napi teljesítménye meghaladja a 190 millió litert (190 000 m3/nap). További ilyen berendezések építése vagy tervezése is folyik. Az atomenergia felhasználása nagy lehetőséget ad nagy teljesítményű lepárló berendezések létesítésére. Erről az atomhatalmak között megindult már az eszmecsere és a kezdeményező lépéseket is megtették. Az UNESCO lelkesen felkarolta az ügyet, de számottevő eredményről még nincs értesülésünk. Lepárló berendezések A lepárló berendezés egyelőre rendkívül drága, és csak napi 4000 m3 teljesítmény felett mutatkozik gazdaságosnak. Lehetséges azonban, hogy a fejlődés során már kisebb berendezés is gazdaságos lesz. Észak-Karolina területén 10 ha-nyi kiterjedésű tengervíz-sótalanító kísérleti telep működik az Egyesült Államokban, ahol különbözőmódszerekkel kísérleteznek 1963 óta. Ilyen pl. hevítés helyett — a fagyasztás. Az eljárás ugyanis a hőenergia-felhasználás szempontjából gazdaságosabb, mert a fagyasztáshoz kevesebb hő szükséges (80 kal/kg), mint az elpárologtatáshoz (600 kal/kg). Ugyancsak új a napenergia hasznosítása tengervíz-lepárlásra. Laboratóriumi kísérletekkel — kis méretekben — egyszerűen igazolható, hogy még a mi éghajlati viszonyaink között is, ahol tehát a napos órák száma alig haladja meg a 2000 órát évente, bizonyos évszakokban lepárolhatjuk a vizet. Melegebb éghajlati viszonyok között ez még hosszabb időn át lehetséges. Ilyen napenergiával működő lepárló készült 1964-ben az Égei-tenger Syma szigetén, amelynek addig egyáltalán nem volt ivóvize. A lakosság az esővizet gyűjtötte össze vagy a kikötőben szerezte be a vizet, ahová azt a hajók szállították. Ilyen előzmények után érthető, hogy mit jelentett a sziget lakosságának az ivóvíz. A napi 19 m3 vizet szolgáltató kis vízüzem felavatása olyan öröm volt a szigeten, hogy a harangok órákon át zúgtak, az egész települést zászlókkal díszítették, és az emberek sírtak örömükben. A kis lepárló üzem a község lakosságának közreműködésével a falu főterén létesült, ahol 75 m hosszú, csekély mélységű, kb. 2 m széles árkokat, illetve lepárló ágyakat ástak. Ezeket gumival bélelték a vízszivárgás megakadályozására, és erre egy fekete réteg került, hogy a Nap melegét felvegye. A lepárló ágyakat műanyag tetővel látták el. Éjszaka tengervízzel töltik fel az ágyakat, amelyeket nappal a Nap a műanyag tetőn át felhevít. Az elpárolgó víz a műanyag tető belső felén lecsapódik és az annak szélén levő gyűjtőcsatornába, innen pedig a víztárolóba folyik. Este a visszamaradó sót leöblítik és a berendezést újra feltöltik nyers tengervízzel. SZIGLIGETI GYULA Textilt helyettesítő papír A múlt év végén már kapható volt hazai gyártmányú papírzsebkendő és papír kéztörlő. Mint értesültünk, a választék tovább fog bővülni, a műszaki feltételekről már tárgyalnak. A Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesületben felkerestük dr. Morvay Sándor választmányi tagot, a Papíripari V. fejlesztési főosztályának vezetőjét és Nagy Tibort, az egyesület papíripari szakosztályának vezetőségi tagját, akik a következő tájékoztatást adták. — A papír- és textilnemez (filc) közötti alapvető különbség, hogy a papírt rövidebb rostokból nemezelik. A két termék fizikai tulajdonságai közötti különbség elsősorban a rostok hosszából következik. A textilpótló, illetve helyettesítő papírterméket rövid használatra szánják, mechanikai szilárdsága ezért igen kicsi lehet. Ebből a szilárdságból nem szabad sokat veszítenie nedves állapotban, mint ahogy az a laza szerkezetű, vékony papíroknál tapasztalható. A laza szerkezet pedig alapvető követelmény, tehát a felhasználás során a nedvességet gyorsan és hatásosan felszívja, de nem szabad közben rostjaira szétesnie. Mint higiéniai célú anyag, színének hófehérnek kell lennie. Az anyag tulajdonságai milyen tulajdonságai vannak azoknak a textilhelyettesítő papíroknak, amelyekből zsebkendőt, arctörlőt, pelenkát, egészségügyi betétet, vattát, kéztörlőt, s nem utolsósorban, lágy tapintású szalvétát készítenek. Az alapanyag a klasszikus papírgyártási technológiával készül; fehérített cellulózból igen vékony papírfátylat állítanak elő, miközben a rostpéphez nedves szilárdságot növelő adalékokat, melamin-formaldehid és hasonló származékokat kevernek. A további feldolgozás során e fátyolból a felhasználástól függően több réteget állítanak össze. Az arctörlő két réteges és csupán vágják, hajtogatják, csomagolják; a zsebkendőt három rétegből a széleken mintázott préseléssel összefogják, vágják, hajtogatják és csomagolják. A pelenka 16 rétegből áll, amelyet vékony vízkóz szálból, ritkán kötött hálós tömlőbe húznak be, és van olyan megoldás is, ahol az ilyen pelenka egyik külső oldalán víztaszító műanyag réteget is alkalmaznak. És a hazai helyzet? — Nálunk a papírzsebkendőgyártás múlt év nyarán indult meg, import alapanyagból, a Papíripari V. Csomagolóanyaggyárában. A korszerű új gép kapacitása 3 műszakban évi 200 tonna. A papírzsebkendőket nálunk eleinte százas csomagokban hozták forgalomba, most térnek rá a huszas csomagolásra, s huszas és tizes zsebcsomagokban hozzák be külföldről is. Belkereskedelmi szerveink úgy ítélték meg, hogy a fogyasztók elsősorban a zsebcsomagokat igénylik, s ezért a múlt évben az új gépről csak 5 tonnát vettek át, a többi 15 tonna zsebkendőt és arctörlőt importáltak. Az influenzajárvány rácáfolt a kereskedelem feltételezésére, és a papírzsebkendő hiánycikk (és újságcikk) lett. Azóta már javult a helyzet. A papírpelenka hazai gyártása is rövidesen megindul. Már szerelik az automata gépsort a Papíripari V. Lábatlani Papírgyárában, amelynek évenkénti kapacitása, három műszakos termelés mellett, 250 tonna. Reméljük, hogy nálunk is beválik majd ez a sok előnnyel járó, újfajta közszükségleti cikk, amelynek alapanyaga egyelőre még importpapír. A fejlesztés távlati koncepciójával szakosztályaink is sokat foglalkoztak, szakembereink véleménye egységes. A koncepció kétirányú. Mindenekelőtt, ki kell szélesíteni a termékek körét, arctörlőkre, kéztörlőkre, női egészségügyi cikkekre, s mindegyik termékfajtához be kell szerezni a korszerű célgépet. A következő feladat, hogy az alap papírfátylat idehaza tudjuk előállítani a különleges importcellulózból. A gépsor beszerzésére már folytak műszaki tárgyalások. Úgy tervezik, hogy a papírgyártó gépsort és a feldolgozó gépeket is Lábatlanban állítják fel. A nyersanyaggal kapcsolatos vertikalitás további fokozása már nem lenne reális, miután a textilt helyettesítő papírtermékek fenti körének hazai menynyiségi igénye optimális esetben is két nagyságrenddel kisebb, mint egy korszerű, e célra alkalmas, különleges cellulózt gyártó egység kapacitása. Jellemzésként megemlítjük, hogy például az USA-ban ezekből a termékekből évente 11 kg/fő a fogyasztás, ami az ottani teljes papírfogyasztás 5 százaléka, Franciaországban, kb. 0,4 kg, ami az ország papírfelhasználásának 0,5 százaléka, az NDK- ban hasonlóan kb. 0,5 kg jut egy főre, ami viszont a teljes felhasználás 2 százaléka. Ezek a kiragadott számok mutatják, hogy sok helyen felismerték már a papír sok előnyét a textillel szemben. Fontos hasznosítás az egyedi felhasználás mellett a kommunális intézmények fogyasztása, pl. papírpelenka a bölcsődékben. A kórházak steril műtőiben és vizsgálati asztalán is mind jobban terjed a papírlepedő, sőt egyes külföldi kórházakban már a betegek ágyain is papírlepedőt és papírpaplant találni. Nálunk e téren még sok a tennivaló, ami a számokban is jól tükröződik. A fajlagos textilhelyettesítő papírtermék fogyasztásunk csak grammokban fejezhető ki, ami összes papírfelhasználásunknak mindössze 0,05 ezreléke IU MŰSZAKI ÉLET Kandidátusi értekezések Március 11-én rendezték meg Bata Lajos „Folyadék-gáz korrelációs függvények vizsgálata a kritikus pont környezetében” című kandidátusi értekezésének nyilvános vitáját. Régóta ismeretes, hogy a kondenzáló gázok kritikus pontjuk környezetében kis szögek irányába erősen szórják a fénysugarakat. E jelenségnek, a kritikus opaleszcenciának az észlelése óta különféle sugárzások szóródását mutatták ki és tanulmányozták a legkülönbözőbb fizikai rendszerekben (röntgensugarak szóródását folyadékokon, folyadékkeverékeken rendeződő ötvözetekben, neutronokét ferromágneses anyagokban stb.). A kritikus szóródások minden esetben értelmezhetők voltak a lokális fluktuációk korrelációs hosszának megnövekedésével (Ornstein-Zernike elmélete). A másodrendű fázisátalakulások elméletének fejlődése során kiderült, hogy az Ornstein—Zernike elmélet nem tükrözi pontosan a kritikus szórások folyamatát. A kísérleti technika fejlődése lehetővé tette a tér-idő korrelációs függvénynek és a statikus párkorrelációs függvény Ornstein—Zernike típustól való eltérésének vizsgálatát is. A korrelációs függvényeket neutronszórás mérésekkel tanulmányozták. A neutronok segítségével külön tanulmányozhatjuk a saját korrelációs függvényt (az Inkoherens szórás mérésével) és a párkorrelációs függvényt (a koherens szórás alapján). A saját korrelációs függvény a rendszer molekuláinak egyedi mozgását, a tér-idő párkorrelációs függvény a sűrűségfluktuációk dinamikáját írja le. Az egyedi mozgások vizsgálatára a neutronokat inkoherensen szóró etilétert, a sűrűségfluktuációk vizsgálatára pedig a koherensen szóró széndioxidot választották. A sűrűségfluktuációk vizsgálata során az értekezés kimutatta, hogy a hideg neutronok kritikus szórást szenvednek a koherensen szóró széndioxidon. Etiléteren és benzolon a kisszögű röntgen-, széndioxidon a kisszögű neutronszórást leíró statikus párkorrelációs függvény eltér a klasszikus Ornstein Szernike alaktól. A megadott szórásfüggvény alapján az értekezés a szórt spektrumot két részre bontja: az izobár sűrűségfluktuációtól származó kvázi-rugalmas és az adiabatikus sűrűségfluktuációkkal összefüggő rugalmatlan spektrumra. Az Izobár sűrűségfluktuációk a kritikus pont környezetében hosszú élettartamú hullámok, a kutikus ponttól távolodva élettartamuk csökken. Sikerült kimutatni az adiabatikus sűrűségfluktuációkon létrejövő Brillouin— Mandelstam szórást is, az eddigi taltrahangos és lézeres vizsgálatoknál mintegy három nagyságrenddel nagyobb frekvenciáknál. Március 17-én tartották meg Kurutz Károly „Félvezető egyenirányítós ívhegesztő gépek vizsgálata és hegesztési tulajdonságainak minősítése” című kandidátusi értekezésének nyilvános vitáját. Eső jelleggörbéje egyenirányítós kézi ívhegesztőgépek hegesztési tulajdonságainak minősítésére nem alkalmazhatók a hegesztődinamókkal kapcsolatban kifejlesztett módszerek. Míg a dinamók esetében a minősítés általában a cseppátmeneti rövidzárást követő feszültség meghatározásával végezhető, egyenirányítós gépeknél a hirtelen rövidzárás alkalmával fellépő áramcsúcs az objektív megítélés alapja. A cseppátmeneti rövidzárást követő feszültség értéke minden esetben meghaladja az ív újragyújtásához szükséges értéket. Ez a megállapítás a gépek felépítésével magyarázható: az egyenirányítós áramforrások hálózati tápfeszültsége ugyanis állandó, és az eső jelleggörbe létrehozását az ívvel sorba kapcsolt áramkorlátozó szerv végzi, amelyen az áram megszakadása estén feszültséges és nem jön létre. A rövidzárásban történő cseppátmenetek alkalmával fellépő áramcsúcs négyzetével arányos a cseppre ható erő. A létrejövő impulzus értéke határozza meg a hegesztőgép fröcskölési tulajdonságának mértékét. A diódák igénybevétele és élettartama szempontjából ugyanez az érték mérvadó. Lapos statikus jelleggörbéjű automata és félautomata védőgázas ívhegesztésre alkalmas áramforrások minősítése a dinamókra kidolgozott módszerekkel elvégezhető, ha a statikus jelleggörbe esése a 4 V/100 A értéket nem haladja meg a munkaponti szakaszon. Az egyenáramú körbe helyezett fojtótekercs induktivitása befolyásolja az áramfelfutási meredekséget és a rövidzárási dinamikus áramcsúcs értékét. Helytelenül felépített, rossz hegesztési tulajdonságú gépek esetében csupán az egyenáram-köri induktivitás változtatásával a berendezés nem javítható meg. Geodéziai egyesületek A Geodéziai és Kartográfiai Egyesület több mint tíz éve baráti kapcsolatot tart a külföldi hasonló egyesületekkel, elsősorban a szocialista országok szervezeteivel. Az együttműködés bővülésével szükségessé vált a szervezett koordináció is. Az első ilyen jellegű megbeszélést a lengyel és német geodéták Görlitzben tartották, majd Liberecben és Várnában, ahol már öt ország egyesületeinek vezetői vettek részt. A budapesti megbeszélésen 7 ország geodéziai vezetői vesznek részt, köztük első alkalommal a Szovjetunió képviselői. A budapesti megbeszélésfontosabb napirendi pontjai közé tartozik az 1968. és 1969. évi nemzeti munkaprogramok egyeztetése (például a konferenciák időpontjának koordinálása, kölcsönös részvételek megállapítása, kutatási témák összehangolása stb.), egymás kör vezetőinek tanácskozása csönös tájékoztatása, közös rendezvények előkészítésének megbeszélése. A legközelebbi az ez évben Szófiában sorra kerülő földrendezési és meliorációs konferencia lesz, majd a varsói mérnökgeodéziai konferencia 1970- ben. Az értekezlet részvevői megtekintik a többi között a földalatti vasút geodéziai munkáit és látogatást tesznek a budapesti geodéziai és térképészeti vállalatoknál. A megbeszélések napirendje előtt a lengyel delegáció vezetője, Koronowski professzor átadja dr. Homoródi Lajosnak a lengyel geodéziai egyesület tiszteletbeli tagságáról szóló díszes oklevelet. Peewski professzor, a bolgár egyesület elnöke megkapja a lengyel műszaki egyesületek szövetségének (NOT) aranykoszorús jelvényét.