Műszaki Élet, 1977. július-december (32. évfolyam, 13-26. szám)

1977-07-01 / 13. szám

Új piacok a gépipari export növelésére A tőkés világgazdasági válság sok fejlődő országban is megne­hezítette a gazdasági helyzetet. Ezért ezek az országok arra tö­rekszenek, hogy a szocialista or­szágokat bekapcsolják egy­-egy fejlesztési programjuk megvaló­sításába. A KGST-tagállamok 1970-ben mintegy 5,1 milliárd, 1976-ban már 13,6 milliárd dol­lár értékű árut exportáltak „a harmadik világba”. Ennek az összegnek 1970-ben több mint 20 százaléka, 1970-ban már több mint 35 százaléka származott gépek és komplett berendezések szállításából. A fejlődő országok részesedése 22 százalék A magyar külkereskedelmi forgalomban is egyre nagyobb szerephez jutnak a fejlődő or­­szágok, részesedésük ez évben várhatóan meghaladja a 22 szá­zalékot. (Az utolsó két évben a forgalom több mint 50 száza­lékkal növekedett.) A magyar exportszállítások — zömmel gépipari termékek — általában egy-egy fejlesztési programhoz kapcsolódnak. Ez előnyös a partner számára is, s a mi exportlehetőségeinket is bővíti. A MEDICOR piacpoliti­kájában kiemelt helyen szerepel Nigéria, amellyel 17 millió dol­láros exportszerződést kötöttek. A magyar vállalat már meg­épült, vagy az építés alatt levő kórházak komplett felszerelését vállalta. Tárgyalásokat folytat a MEDICOR líbiai és ecuadori partnerével is, Líbiában két kór­ház szállításáról, Ecuadorban pedig egy komplett kórház fel­szereléséről. Partnernek ígérke­zik még Algéria, Irán, Brazília, Peru, Bolívia és Mexikó is. A BUD­A VOX exportprogram­jában elsősorban azok a fejlődő országok szerepelnek, amelyek hírközlő rendszerüket kívánják fejleszteni, vagy kiépíteni. A vállalat exportjában Algéria áll az első helyen. A piackutatást Algériában még 1972-ben kezd­ték meg, azóta több megrende­lést kaptak telefonközpontokra és átviteltechnikai berendezé­sekre. Exportjuk meghaladja a 6 millió dollárt, de tárgyalnak további, mintegy 10 millió dol­lár értékű telefonközpontok szállításáról és URH rádiótele­fon-rendszer eladásáról több mint 1 millió dollárért. A Kohászati Gyárépítő Vál­lalat a magyar gépipari válla­latok közül elsőként kötött ex­portszerződéseket Venezuelában, Peruban, Ecuadorban kemencék szállítására, de műszaki segítsé­get nyújtott tanzániai, libanoni, argentin cégeknek és terveik alapján gyártanak ívkemencéket Indiában is. Jelenleg egy kohá­szati berendezéseket gyártó ma­gyar—venezuelai vegyes válla­lat létrehozásáról tárgyalnak. Várhatóan még az idén megál­lapodnak a feltételekben. Mind nagyobb a fejlődő or­szágok érdeklődése a magyar olajkutatási, olajfúrási tapaszta­latok iránt. A CHEMOKOMP­­LEX Irakban például több éve részt vesz az olajkitermelésben. Nigériában — a Szovjetunióval közösen — olajvezeték építésé­ről tárgyalnak, Jamaicában timföldgyár építését tervezik. India — ahol már üzemel ma­gyar tervek alapján született timföldgyár — újabb timföld­gyár szállításáról tájékozódik. Irán a másodlagos bauxit kiter­meléssel kapcsolatos magyar ta­pasztalatok iránt érdeklődik. Növekszik az érdeklődés gép­ipari termékeink iránt Dél-Ame­­rikában is. Brazíliában bányá­szati, oktatási, egészségügyi, jár­műipari termékekről tárgyalt a közelmúltban ott járt magyar gépipari delegáció. A fejleszté­si programokhoz kapcsolódva Ecuadorban és Peruban is ma­gyar gépipari termékek újabb szállításáról tárgyaltak. Az építéstől a szakemberképzésig Az eddigi üzletkötések tapasz­talatai egyértelműen azt mutat­ják, hogy nem elegendő csupán egy-egy termelő berendezés ex­portja, hanem a létesítmény fel­építésétől a szakemberképzésig mindenről gondoskodni kell. Je­lenleg a TESCO révén 600 ma­gyar szakértő dolgozik a fejlő­dő országokban. A vállalat 1980- ig 1000-re kívánja növelni a szakértői létszámot. Jelenleg 26 fejlődő országgal van műszaki­tudományos együttműködési megállapodásuk, ebből 13—14 országgal igen aktív a kapcsola­tuk. Az elmúlt hetekben több vál­lalat képviselője tárgyalt észak­afrikai, közel-keleti, dél-ameri­kai országokban tervezési meg­bízatásokról, technológiai szere­lésekről, áruszállításokról. Ah­­hoz azonban, hogy ezek a ter­vek valóra váljanak, a kiegyen­súlyozott forgalom érdekében a magyar vállalatoknak a behoza­tallal is foglalkozniuk kell. El­sősorban nyersanyagok, félkész­termékek és mezőgazdasági cik­kek vásárlásáról lehet szó, és keresni kell olyan együttműkö­dési formákat is, amelyek a két­oldalú kereskedelmet tovább bő­vítik. A KGST-nek az atomenergia békés felhasználásával foglalko­zó állandó bizottsága nemrégi­ben rendezte meg 32. tanácsko­zását. Megkértük Osztrovszki György akadémikust, az OMFB elnökhelyettesét, az OAB elnö­két, hogy tájékoztasson a bizott­ság feladatairól, munkájáról. — A bizottság 1960-ban ala­kult, vezetője Petroszjanc szov­jet akadémikus. Feladata a KGST-országok együttműködé­sének fejlesztése az atomener­gia békés felhasználásában. Ez nagyon széles területet ölel fel. Az atomenergiával kapcsolatos kutatások hatalmas anyagi-szel­lemi ráfordításai nagyon is in­dokolják a nemzetközi együtt­működést . — Enélkül nem sokat tudná­nak elérni, különösen a kisebb országokba­n — Valóban így van. Még a gazdagabb nyugati országok kö­zött is van együttműködés ezen a területen. A szocialista orszá­goknak a Szovjetunió bocsát rendelkezésükre Dubnában és másutt számos nagyon drága be­rendezést, amelyen ezeknek az országoknak a kutatói is magas szintű kutatómunkát végezhet­nek.­­ A bizottság szervezi a tu­dományos-műszaki együttmű­ködést és az információk cseré­jét; számos tanácskozást, konfe­renciát is rendez. 1976. és 1980. között 13 témakörben, mintegy 70 témában folyik majd együtt­működés. Ebben a KGST-orszá­­goknak kb. 90 intézete vesz részt. A magyarok közül elsősorban a KFKI és az Izotóp Intézet, de nagy szerepet vállal a Műszaki Egyetem tanreaktora, az Erőterv és más intézmények is. A KFKI- ban nemzetközi kutatócsoport működik, amelynek feladata az ottani ZRG berendezésen első­sorban a paksi típusú reaktorok kutatása. A paksi reakto­típus fejlesztése — A paksi atomerőmű nem teljesen kifejlesztett típus? — Dehogynem, hiszen ez a vo­ronyezsi erőműtípus továbbfej­lesztett változata. (Elsősorban a biztonsági berendezésekben tör­tént jelentős fejlesztés; a Pakson, épülő hatalmas biztonsági tor­nyokat egyes szakértők még túl­zottnak is tartják.) Az itt épülő első négy reaktor 440 MW tel­jesítményű lesz (esetleg elérhe­tik majd az 500 MW-ot is); ilye­nek működnek már az NDK-ban és Csehszlovákiában is. Az ötö­dik és hatodik reaktor azonban, amely szintén Pakson épül, már 1000­ MW teljesítményű lesz, és ez még bizonyos fejlesztési mun­kát kíván. Ilyen teljesítményű reaktor egyébként már működik a Szovjetunióban. Ennek a na­gyobb teljesítményű típusnak az is előnye, hogy gazdaságosabb, egyes becslések szerint mintegy 15%-kal olcsóbban üzemel. Ezt azonban pontosan ki kell mérni. Ez is lesz egyebek között a KFKI-ban dolgozó nemzetközi kutatócsoport feladata, amely­ről éppen a jelenlegi ülésen ál­lapítottuk meg: olyan sikeresen dolgozik, hogy nevéből — miu­tán ezt ideiglenes munkacso­portként hozták létre 1972-ben —, már el kellene hagyni az „ideiglenes” jelzőt. — Nagyon fontos az erőművek hűtési rendszerének a vizsgála­ta is, hiszen Paksnál a számítá­sok szerint, mintegy 1,5 C-fok­­kal emelkedik majd a Duna vi­zének hőmérséklete. Környezet­­védelmi szempontból kívánatos, hogy ez az emelkedés minél ki­sebb legyen .Egyébként van ahol az erőművek hűtővízét városok fűtésére használják, nálunk ez­zel egyelőre nem próbálkoznak.)­­ Kétségtelenül legjelentő­sebb tehát a bizottság munkája az atomenergetika területén. En­nek eredményeképpen ma már Bulgáriában, Csehszlovákiában, az NDK-ban működnek atom­reaktorok, épül a paksi erőmű, és Kubában és Romániában is épülnek majd atomerőművek. A bizottság munkájához az is hoz­zátartozik, hogy energetikai prognózisokat készítsen. — És mit mondanak ezek az előrejelzések? — Úgy tűnik, hogy 2000 körül az energia mintegy felét, vagy még többet az atomerőművek szolgáltatják majd. Kérdés azon­ban, hogy ezek milyen típusú reaktorok lesznek. Fontos dolog, hogy az erőművek minél jobban felhasználják a fűtőanyagot. Az ehhez szükséges vizsgálatokat szolgálja egyebek között a KFKI 2 MW-os berendezése, amelyen 200 °C-ig és 200 atmoszféra nyomásig lehet a reaktorok üze­mét — vagy üzemzavarát — modellezni. Nukleáris műszerek — Bizonyára van azért több más területe is az atomenergia békés felhasználásának. — Természetesen, és ezek is részét alkotják a bizottság mun­kájának. Például a radioaktív szennyező anyagok biztonságos elhelyezése és általában a sugár­­védelmi kérdések, a nukleáris műszeripari együttműködés, az izotópok egészségügyi alkalma­zása stb. A műszeripari együtt­működés azért is fontos, mert az atomerőművek műszereinek mintegy 20%-a speciális, más erőművekben nem található műszer. A KGST-országok létre is hozták varsói székhellyel az INTERATOM—INSTRU­MENT nukleáris műszeripari gazdálkodó egyesülést. E téren az összes KGST-ország teljes exportjának mintegy egynegye­dét Magyarország szállítja. Je­lentős része van ebben a Gam­mának, a MOM-nak, a KFKI- nak. — A Gammának elsősorban az orvosi műszerekben van vezető szerepe. Az idei vásáron nagy feltűnést keltett az a kamera, amelynek segítségével a sokszor órákig tartó izotópos vizsgálato­kat — VT számítógéppel kiala­kított rendszerrel — néhány perc alatt el lehet végezni. — A KFKI Camac moduljai az auto­matizálás fontos eszközei, ezek­kel lehet majd például a telje­sen automatikusan működő erő­műveket megvalósítani (termé­szetesen számítógép is szükséges ezekhez). A MEDICOR is fontos részt vállal az atomenergia bé­kés felhasználásának területén: évi 11 milliárd egyszer használ­ható, sugársterilizált injekciós­tűt gyárt. Ezeknek különösen olyan helyeken van nagy jelen­tőségük, ahol nem lehet a steri­lizálást helyben megoldani. EGYED LÁSZLÓ A KGST országok az atomenergia békés felhasználásáért Kitüntetettek A „Gépipar Kiváló Dolgozója’» ki­tüntetést kapta: Beke Zoltán üzem­vezető — DELTA Ipari Szövetkezet; Csordás Lajos műszaki vezető — Bu­dapesti Autójavító Ipari Szövetke­zet; Nagy Imre termelésirányító — Villamosrét­ és Alkatrészgyártó Kis­­ipari Szövetkezet; Dávid László épí­tésvezető — Gépipari Építő Válla­lat; Krajcsovics Ferenc tudományos főmunkatárs — Villamosipari Ku­tató Intézet; dr. Bajor Keresztélyné osztályvezető — Villamos Berende­zés és Készülék Művek; Klinkó De­zső tudományos munkatárs, osztály­vezető-helyettes — Mezőgénfejlesztő Intézet; Csanádi Gyula főenergeti­­kus — Finomszerelvénygyár; Hargi­tai Lajos osztályvezető — Finomme­chanikai Vállalat; Gardó József fő­mechanikus, Kirov Angel üzemveze­tő — Újpesti Gépelemgyár; László Béla műszaki-gazdasági tanácsadó, Mester Ferenc főosztályvezető — Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.; Busai István üzemvezető — Magyar Optikai Művek. A „Kohászat Kiváló Dolgozója” ki­tüntetést kapta: Sturmann Pál osz­tályvezető — Ózdi Kohászati Üze­mek; Kecskeméti Márton osztályve­zető — Dunai Vasmű Lőrinci Hen­germűve; Nagy József üzemszerve­zési osztályvezető, Nagy Gyula tech­nológus. Grátzer Antal üzemvezető — Soroksári Vasöntöde: Maczkó Már­ton és Riba Dezső tudományos osz­tályvezetők — Tüzeléstechnikai Ku­tató Intézet; Demeter József mű­szaki-gazdasági szaktanácsadó — Ko­hászati Gyárépítő Vállalat; Dredán István kereskedelmi igazgató — Ma­gyar Vas- és Acélipari Egyesülés. A téglagyártás közismerten a leg­hagyományosabb iparágak közé tar­tozik, problémái mégis abból fakad­nak, hogy miként lehetne lépést tar­tani a viszonylag gyors nemzetközi fejlődéssel. A korszerű termék Kezdjük azzal, hogy a szakembe­rek a hagyományos téglát már egyál­talán nem tartják korszerűnek. Mi is gyártjuk az úgynevezett váz-kerá­miát — közismertebb nevén az alfa blokkot —, amely 11 régi típusú tég­lának felel meg, több mint 40%-ban üregeit, és előállítása, felhasználása egyaránt előnyösebb a réginél. A gyártónak azért jobb ez a típus, mert előállításához kevesebb ener­giára van szüksége, a felhasználó pe­dig kevesebb anyagtömeget épít be, s mivel szigetelési tulajdonságai job­bak, a használat során szintén keve­sebb energiára lesz szüksége. Joggal kérdezi ezután az olvasó, hogy ha már megkezdtük ennek a gáz­kerámiának a gyártását, akkor mi a probléma? A válasz nagyon egyszerű: nem ve­szik. A közönség megszokta a régit, an­nak már minden csínját-bínját isme­ri, az újtól fél még akkor is, ha megmagyarázzák neki, hogy ez az új típus minden tekintetben előnyö­sebb. A közvélemény tájékoztatása és formálása a probléma, mert egyébként a téglaipar a jelenleginél többet is gyártana, ha volna aki megvenné. Ahhoz, hogy igazán korszerű és méretpontos, jó terméket lehessen előállítani, nem mindegy, hogy a Téglagyártás gyártás során milyen energiahordo­zót használnak. A hazai és külföldi tapasztalat egyaránt azt bizonyítja, hogy a szénhidrogének alkalmazása — különösen a gázé — szinte elen­gedhetetlen a kiváló minőséghez. Igaz, külföldön is használnak sze­net, de az is igaz, hogy­­nem olyan gyenge minőségű szenet, mint ami­lyet itt kap a téglaipar. Csakhogy az elosztásnál arra hi­vatkoznak, hogy ez az iparág mindig is a legsilányabb minőségű szenet használta, egészen addig, amíg eze­ket a bányákat be nem zárták, és kezdtek átállni a gázfelhasználásra. Az új gyárakat is úgy igyekeztek te­lepíteni, hogy közel legyenek a gáz­vezetékhez. Most viszont újra előre tört a széntüzelés, és erre szorítják a téglaipart is. Persze, vitathatatlan, hogy a szén is felhasználható. De je­lenleg ennek a minőség látja kárát. Tipizálási problémák Ha valaki végigmegy a M0 tégla­ipari üzemen, akkor azt látja, hogy hasonló célú berendezésekből a leg­különbözőbb típusokat szereztük be. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy maguk az üzemek sem koordinálták megfelelően beszerzéseiket, másrészt a külkereskedelmi szervek mindig a pillanatnyi piaci viszonyok alapján döntöttek, és az éppen a legolcsóbb termékek hatalmas variációját hoz­ták be. A szakemberek ennek gaz­daságosságát is vitatják, mert véle­ményük szerint egy hosszútávú szer­ződéssel nemcsak a szükséges enged­ményt kapták volna meg, hanem jobbak lennének a szerviz-lehetősé­gek, kiegyensúlyozottabb az alkat­részellátás. Ezen persze most már bajos segíteni, de legalább azt kelle­ne elérni, hogy a most folyó beszer­zésekkel olyan típusválasztékot ala­kítsunk ki, amely műszaki és gaz­dasági szempontból a legkedvezőbb számunkra. Az egységrakomány mozgatása Természetesen szó esett az anyag­­mozgatásról is, mégpedig az egység­­rakományok mozgatásáról. Ehhez targoncák kellenének, de jelenleg a téglaipar harmad-, negyedannyival rendelkezik, mint amennyire szüksé­ge volna. A pénzt magának az ipar­ágnak kell előteremtenie, s ha ez már megvan, még hosszú időbe telik a targoncák beszerzése. Hitelt nehezen kapnak, mert a gyártó üzemek legfeljebb a hiányzó létszámot tudják egészen minimáli­san csökkenteni. A felhasználók jó része — egyéni lakásépítők — nem is érdekeltek a kérdésben. Tulajdon­képpen a fuvarozót szorítja legjob­ban a probléma, hiszen a mai körül­mények között a fel- és lerakás na­gyon lassú. Igaz, jövőre már ez visz­­szaüt a gyártóra is, mert a fuvarozó nem lesz köteles elvállalni a szállí­tást, vagy felárat számíthat fel, így áll jelenleg a helyzet. Saját erőből a szükséges targoncák be­szerzése nagyon lassan megy. A kér­dés: kaphatnak-e segítséget, és ha igen, kitől? AZ ÉSZAKI ÉLET 3

Next