Műszaki Élet, 1977. július-december (32. évfolyam, 13-26. szám)
1977-07-01 / 13. szám
Új piacok a gépipari export növelésére A tőkés világgazdasági válság sok fejlődő országban is megnehezítette a gazdasági helyzetet. Ezért ezek az országok arra törekszenek, hogy a szocialista országokat bekapcsolják egy-egy fejlesztési programjuk megvalósításába. A KGST-tagállamok 1970-ben mintegy 5,1 milliárd, 1976-ban már 13,6 milliárd dollár értékű árut exportáltak „a harmadik világba”. Ennek az összegnek 1970-ben több mint 20 százaléka, 1970-ban már több mint 35 százaléka származott gépek és komplett berendezések szállításából. A fejlődő országok részesedése 22 százalék A magyar külkereskedelmi forgalomban is egyre nagyobb szerephez jutnak a fejlődő országok, részesedésük ez évben várhatóan meghaladja a 22 százalékot. (Az utolsó két évben a forgalom több mint 50 százalékkal növekedett.) A magyar exportszállítások — zömmel gépipari termékek — általában egy-egy fejlesztési programhoz kapcsolódnak. Ez előnyös a partner számára is, s a mi exportlehetőségeinket is bővíti. A MEDICOR piacpolitikájában kiemelt helyen szerepel Nigéria, amellyel 17 millió dolláros exportszerződést kötöttek. A magyar vállalat már megépült, vagy az építés alatt levő kórházak komplett felszerelését vállalta. Tárgyalásokat folytat a MEDICOR líbiai és ecuadori partnerével is, Líbiában két kórház szállításáról, Ecuadorban pedig egy komplett kórház felszereléséről. Partnernek ígérkezik még Algéria, Irán, Brazília, Peru, Bolívia és Mexikó is. A BUDA VOX exportprogramjában elsősorban azok a fejlődő országok szerepelnek, amelyek hírközlő rendszerüket kívánják fejleszteni, vagy kiépíteni. A vállalat exportjában Algéria áll az első helyen. A piackutatást Algériában még 1972-ben kezdték meg, azóta több megrendelést kaptak telefonközpontokra és átviteltechnikai berendezésekre. Exportjuk meghaladja a 6 millió dollárt, de tárgyalnak további, mintegy 10 millió dollár értékű telefonközpontok szállításáról és URH rádiótelefon-rendszer eladásáról több mint 1 millió dollárért. A Kohászati Gyárépítő Vállalat a magyar gépipari vállalatok közül elsőként kötött exportszerződéseket Venezuelában, Peruban, Ecuadorban kemencék szállítására, de műszaki segítséget nyújtott tanzániai, libanoni, argentin cégeknek és terveik alapján gyártanak ívkemencéket Indiában is. Jelenleg egy kohászati berendezéseket gyártó magyar—venezuelai vegyes vállalat létrehozásáról tárgyalnak. Várhatóan még az idén megállapodnak a feltételekben. Mind nagyobb a fejlődő országok érdeklődése a magyar olajkutatási, olajfúrási tapasztalatok iránt. A CHEMOKOMPLEX Irakban például több éve részt vesz az olajkitermelésben. Nigériában — a Szovjetunióval közösen — olajvezeték építéséről tárgyalnak, Jamaicában timföldgyár építését tervezik. India — ahol már üzemel magyar tervek alapján született timföldgyár — újabb timföldgyár szállításáról tájékozódik. Irán a másodlagos bauxit kitermeléssel kapcsolatos magyar tapasztalatok iránt érdeklődik. Növekszik az érdeklődés gépipari termékeink iránt Dél-Amerikában is. Brazíliában bányászati, oktatási, egészségügyi, járműipari termékekről tárgyalt a közelmúltban ott járt magyar gépipari delegáció. A fejlesztési programokhoz kapcsolódva Ecuadorban és Peruban is magyar gépipari termékek újabb szállításáról tárgyaltak. Az építéstől a szakemberképzésig Az eddigi üzletkötések tapasztalatai egyértelműen azt mutatják, hogy nem elegendő csupán egy-egy termelő berendezés exportja, hanem a létesítmény felépítésétől a szakemberképzésig mindenről gondoskodni kell. Jelenleg a TESCO révén 600 magyar szakértő dolgozik a fejlődő országokban. A vállalat 1980- ig 1000-re kívánja növelni a szakértői létszámot. Jelenleg 26 fejlődő országgal van műszakitudományos együttműködési megállapodásuk, ebből 13—14 országgal igen aktív a kapcsolatuk. Az elmúlt hetekben több vállalat képviselője tárgyalt északafrikai, közel-keleti, dél-amerikai országokban tervezési megbízatásokról, technológiai szerelésekről, áruszállításokról. Ahhoz azonban, hogy ezek a tervek valóra váljanak, a kiegyensúlyozott forgalom érdekében a magyar vállalatoknak a behozatallal is foglalkozniuk kell. Elsősorban nyersanyagok, félkésztermékek és mezőgazdasági cikkek vásárlásáról lehet szó, és keresni kell olyan együttműködési formákat is, amelyek a kétoldalú kereskedelmet tovább bővítik. A KGST-nek az atomenergia békés felhasználásával foglalkozó állandó bizottsága nemrégiben rendezte meg 32. tanácskozását. Megkértük Osztrovszki György akadémikust, az OMFB elnökhelyettesét, az OAB elnökét, hogy tájékoztasson a bizottság feladatairól, munkájáról. — A bizottság 1960-ban alakult, vezetője Petroszjanc szovjet akadémikus. Feladata a KGST-országok együttműködésének fejlesztése az atomenergia békés felhasználásában. Ez nagyon széles területet ölel fel. Az atomenergiával kapcsolatos kutatások hatalmas anyagi-szellemi ráfordításai nagyon is indokolják a nemzetközi együttműködést . — Enélkül nem sokat tudnának elérni, különösen a kisebb országokban — Valóban így van. Még a gazdagabb nyugati országok között is van együttműködés ezen a területen. A szocialista országoknak a Szovjetunió bocsát rendelkezésükre Dubnában és másutt számos nagyon drága berendezést, amelyen ezeknek az országoknak a kutatói is magas szintű kutatómunkát végezhetnek. A bizottság szervezi a tudományos-műszaki együttműködést és az információk cseréjét; számos tanácskozást, konferenciát is rendez. 1976. és 1980. között 13 témakörben, mintegy 70 témában folyik majd együttműködés. Ebben a KGST-országoknak kb. 90 intézete vesz részt. A magyarok közül elsősorban a KFKI és az Izotóp Intézet, de nagy szerepet vállal a Műszaki Egyetem tanreaktora, az Erőterv és más intézmények is. A KFKI- ban nemzetközi kutatócsoport működik, amelynek feladata az ottani ZRG berendezésen elsősorban a paksi típusú reaktorok kutatása. A paksi reaktotípus fejlesztése — A paksi atomerőmű nem teljesen kifejlesztett típus? — Dehogynem, hiszen ez a voronyezsi erőműtípus továbbfejlesztett változata. (Elsősorban a biztonsági berendezésekben történt jelentős fejlesztés; a Pakson, épülő hatalmas biztonsági tornyokat egyes szakértők még túlzottnak is tartják.) Az itt épülő első négy reaktor 440 MW teljesítményű lesz (esetleg elérhetik majd az 500 MW-ot is); ilyenek működnek már az NDK-ban és Csehszlovákiában is. Az ötödik és hatodik reaktor azonban, amely szintén Pakson épül, már 1000 MW teljesítményű lesz, és ez még bizonyos fejlesztési munkát kíván. Ilyen teljesítményű reaktor egyébként már működik a Szovjetunióban. Ennek a nagyobb teljesítményű típusnak az is előnye, hogy gazdaságosabb, egyes becslések szerint mintegy 15%-kal olcsóbban üzemel. Ezt azonban pontosan ki kell mérni. Ez is lesz egyebek között a KFKI-ban dolgozó nemzetközi kutatócsoport feladata, amelyről éppen a jelenlegi ülésen állapítottuk meg: olyan sikeresen dolgozik, hogy nevéből — miután ezt ideiglenes munkacsoportként hozták létre 1972-ben —, már el kellene hagyni az „ideiglenes” jelzőt. — Nagyon fontos az erőművek hűtési rendszerének a vizsgálata is, hiszen Paksnál a számítások szerint, mintegy 1,5 C-fokkal emelkedik majd a Duna vizének hőmérséklete. Környezetvédelmi szempontból kívánatos, hogy ez az emelkedés minél kisebb legyen .Egyébként van ahol az erőművek hűtővízét városok fűtésére használják, nálunk ezzel egyelőre nem próbálkoznak.) Kétségtelenül legjelentősebb tehát a bizottság munkája az atomenergetika területén. Ennek eredményeképpen ma már Bulgáriában, Csehszlovákiában, az NDK-ban működnek atomreaktorok, épül a paksi erőmű, és Kubában és Romániában is épülnek majd atomerőművek. A bizottság munkájához az is hozzátartozik, hogy energetikai prognózisokat készítsen. — És mit mondanak ezek az előrejelzések? — Úgy tűnik, hogy 2000 körül az energia mintegy felét, vagy még többet az atomerőművek szolgáltatják majd. Kérdés azonban, hogy ezek milyen típusú reaktorok lesznek. Fontos dolog, hogy az erőművek minél jobban felhasználják a fűtőanyagot. Az ehhez szükséges vizsgálatokat szolgálja egyebek között a KFKI 2 MW-os berendezése, amelyen 200 °C-ig és 200 atmoszféra nyomásig lehet a reaktorok üzemét — vagy üzemzavarát — modellezni. Nukleáris műszerek — Bizonyára van azért több más területe is az atomenergia békés felhasználásának. — Természetesen, és ezek is részét alkotják a bizottság munkájának. Például a radioaktív szennyező anyagok biztonságos elhelyezése és általában a sugárvédelmi kérdések, a nukleáris műszeripari együttműködés, az izotópok egészségügyi alkalmazása stb. A műszeripari együttműködés azért is fontos, mert az atomerőművek műszereinek mintegy 20%-a speciális, más erőművekben nem található műszer. A KGST-országok létre is hozták varsói székhellyel az INTERATOM—INSTRUMENT nukleáris műszeripari gazdálkodó egyesülést. E téren az összes KGST-ország teljes exportjának mintegy egynegyedét Magyarország szállítja. Jelentős része van ebben a Gammának, a MOM-nak, a KFKI- nak. — A Gammának elsősorban az orvosi műszerekben van vezető szerepe. Az idei vásáron nagy feltűnést keltett az a kamera, amelynek segítségével a sokszor órákig tartó izotópos vizsgálatokat — VT számítógéppel kialakított rendszerrel — néhány perc alatt el lehet végezni. — A KFKI Camac moduljai az automatizálás fontos eszközei, ezekkel lehet majd például a teljesen automatikusan működő erőműveket megvalósítani (természetesen számítógép is szükséges ezekhez). A MEDICOR is fontos részt vállal az atomenergia békés felhasználásának területén: évi 11 milliárd egyszer használható, sugársterilizált injekcióstűt gyárt. Ezeknek különösen olyan helyeken van nagy jelentőségük, ahol nem lehet a sterilizálást helyben megoldani. EGYED LÁSZLÓ A KGST országok az atomenergia békés felhasználásáért Kitüntetettek A „Gépipar Kiváló Dolgozója’» kitüntetést kapta: Beke Zoltán üzemvezető — DELTA Ipari Szövetkezet; Csordás Lajos műszaki vezető — Budapesti Autójavító Ipari Szövetkezet; Nagy Imre termelésirányító — Villamosrét és Alkatrészgyártó Kisipari Szövetkezet; Dávid László építésvezető — Gépipari Építő Vállalat; Krajcsovics Ferenc tudományos főmunkatárs — Villamosipari Kutató Intézet; dr. Bajor Keresztélyné osztályvezető — Villamos Berendezés és Készülék Művek; Klinkó Dezső tudományos munkatárs, osztályvezető-helyettes — Mezőgénfejlesztő Intézet; Csanádi Gyula főenergetikus — Finomszerelvénygyár; Hargitai Lajos osztályvezető — Finommechanikai Vállalat; Gardó József főmechanikus, Kirov Angel üzemvezető — Újpesti Gépelemgyár; László Béla műszaki-gazdasági tanácsadó, Mester Ferenc főosztályvezető — Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.; Busai István üzemvezető — Magyar Optikai Művek. A „Kohászat Kiváló Dolgozója” kitüntetést kapta: Sturmann Pál osztályvezető — Ózdi Kohászati Üzemek; Kecskeméti Márton osztályvezető — Dunai Vasmű Lőrinci Hengerműve; Nagy József üzemszervezési osztályvezető, Nagy Gyula technológus. Grátzer Antal üzemvezető — Soroksári Vasöntöde: Maczkó Márton és Riba Dezső tudományos osztályvezetők — Tüzeléstechnikai Kutató Intézet; Demeter József műszaki-gazdasági szaktanácsadó — Kohászati Gyárépítő Vállalat; Dredán István kereskedelmi igazgató — Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés. A téglagyártás közismerten a leghagyományosabb iparágak közé tartozik, problémái mégis abból fakadnak, hogy miként lehetne lépést tartani a viszonylag gyors nemzetközi fejlődéssel. A korszerű termék Kezdjük azzal, hogy a szakemberek a hagyományos téglát már egyáltalán nem tartják korszerűnek. Mi is gyártjuk az úgynevezett váz-kerámiát — közismertebb nevén az alfa blokkot —, amely 11 régi típusú téglának felel meg, több mint 40%-ban üregeit, és előállítása, felhasználása egyaránt előnyösebb a réginél. A gyártónak azért jobb ez a típus, mert előállításához kevesebb energiára van szüksége, a felhasználó pedig kevesebb anyagtömeget épít be, s mivel szigetelési tulajdonságai jobbak, a használat során szintén kevesebb energiára lesz szüksége. Joggal kérdezi ezután az olvasó, hogy ha már megkezdtük ennek a gázkerámiának a gyártását, akkor mi a probléma? A válasz nagyon egyszerű: nem veszik. A közönség megszokta a régit, annak már minden csínját-bínját ismeri, az újtól fél még akkor is, ha megmagyarázzák neki, hogy ez az új típus minden tekintetben előnyösebb. A közvélemény tájékoztatása és formálása a probléma, mert egyébként a téglaipar a jelenleginél többet is gyártana, ha volna aki megvenné. Ahhoz, hogy igazán korszerű és méretpontos, jó terméket lehessen előállítani, nem mindegy, hogy a Téglagyártás gyártás során milyen energiahordozót használnak. A hazai és külföldi tapasztalat egyaránt azt bizonyítja, hogy a szénhidrogének alkalmazása — különösen a gázé — szinte elengedhetetlen a kiváló minőséghez. Igaz, külföldön is használnak szenet, de az is igaz, hogynem olyan gyenge minőségű szenet, mint amilyet itt kap a téglaipar. Csakhogy az elosztásnál arra hivatkoznak, hogy ez az iparág mindig is a legsilányabb minőségű szenet használta, egészen addig, amíg ezeket a bányákat be nem zárták, és kezdtek átállni a gázfelhasználásra. Az új gyárakat is úgy igyekeztek telepíteni, hogy közel legyenek a gázvezetékhez. Most viszont újra előre tört a széntüzelés, és erre szorítják a téglaipart is. Persze, vitathatatlan, hogy a szén is felhasználható. De jelenleg ennek a minőség látja kárát. Tipizálási problémák Ha valaki végigmegy a M0 téglaipari üzemen, akkor azt látja, hogy hasonló célú berendezésekből a legkülönbözőbb típusokat szereztük be. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy maguk az üzemek sem koordinálták megfelelően beszerzéseiket, másrészt a külkereskedelmi szervek mindig a pillanatnyi piaci viszonyok alapján döntöttek, és az éppen a legolcsóbb termékek hatalmas variációját hozták be. A szakemberek ennek gazdaságosságát is vitatják, mert véleményük szerint egy hosszútávú szerződéssel nemcsak a szükséges engedményt kapták volna meg, hanem jobbak lennének a szerviz-lehetőségek, kiegyensúlyozottabb az alkatrészellátás. Ezen persze most már bajos segíteni, de legalább azt kellene elérni, hogy a most folyó beszerzésekkel olyan típusválasztékot alakítsunk ki, amely műszaki és gazdasági szempontból a legkedvezőbb számunkra. Az egységrakomány mozgatása Természetesen szó esett az anyagmozgatásról is, mégpedig az egységrakományok mozgatásáról. Ehhez targoncák kellenének, de jelenleg a téglaipar harmad-, negyedannyival rendelkezik, mint amennyire szüksége volna. A pénzt magának az iparágnak kell előteremtenie, s ha ez már megvan, még hosszú időbe telik a targoncák beszerzése. Hitelt nehezen kapnak, mert a gyártó üzemek legfeljebb a hiányzó létszámot tudják egészen minimálisan csökkenteni. A felhasználók jó része — egyéni lakásépítők — nem is érdekeltek a kérdésben. Tulajdonképpen a fuvarozót szorítja legjobban a probléma, hiszen a mai körülmények között a fel- és lerakás nagyon lassú. Igaz, jövőre már ez viszszaüt a gyártóra is, mert a fuvarozó nem lesz köteles elvállalni a szállítást, vagy felárat számíthat fel, így áll jelenleg a helyzet. Saját erőből a szükséges targoncák beszerzése nagyon lassan megy. A kérdés: kaphatnak-e segítséget, és ha igen, kitől? AZ ÉSZAKI ÉLET 3