Műszaki Élet, 1979. július-december (34. évfolyam, 15-26. szám)

1979-07-27 / 15. szám

Az ipar szerkezete - más oldalrólAz alumíniumipari Többször írtunk már cikket arról, hogy miként alakult az ipar szerkezete a bruttó terme­lési érték, a foglalkoztatottak száma, vagy a termelő állóesz­közök bruttó értéke szerint. Most ugyanezt a kérdést más megközelítésben próbáljuk is­mertetni. A termékek rendeltetése szerint következő táblázatunk azt mutatja, hogy miképpen alakult az állami ipar termelése és szerkezete 1975—1978 között a termékek rendeltetése szerint. Amint a táblázatból látszik, az energiahordozók részaránya, sajnos csökkent, mint ahogy csökkent az ipari fogyasztási cikkek aránya is. Persze nehéz megállapítani egy-egy ilyen táb­lázatból, hogy az adott esetben minek örüljünk és minek nem; ez nagyon részletes, szinte ter­mékekig lemenő elemzést kí­vánna, sőt periódusonként vál­tozik, hogy melyek azok a ter­mékek, amelyeknek előállítása az adott esetben másnál fonto­sabb. Ezért a táblázat inkább arra alkalmas, hogy megvizsgál­juk: az előállított cikkek milyen rendeltetést szolgálnak, és volu­menük miként aránylik egy­máshoz. A dinamika szeri­n Érdekes az az arány is, amely a bruttó termelés ágaza­ti megoszlását a termelés dina­mikája szerinti csoportok alap­ján vizsgálja. Ezek szerint 1975 —-1978 között a szocialista ipar­ban a dinamikusan fejlődő ága­zatok aránya 45,5%-ról 48,2%­ra nőtt, az átlagosan fejlődő ágazatoké pedig 9,3-ról 10,2%­­ra, s ugyanakkor a mérsékelten fejlődő ágazatok aránya 45,2° ról 41,6%-ra esett vissza. Fel­tétlenül kedvező jelenség, hogy elsősorban a dinamikusan fej­lődő ágazatok értek el jó ered­ményt, persze kérdés, hogy mi­ként lehetne ezt az ütemet gyorsítani. Foglaltkoztatottra termelési költség Érdemes megvizsgálni azt is, hogy miként alakult az egy­ fog­­lalkoztatottra jutó bruttó ter­melési érték évi átlagos növe­kedési üteme szerinti csoportok aránya. Az a csoport, ahol a termelés stagnált, vagy még 2%-ig vissza is esett, 1975-ben 12,6%-ot tett ki, 1978-ban már csak 10,8%-ot. A 2.1—4%-os nö­vekedést mutató csoport 8,1%­­kal stagnált, a 4.1—6%-os növe­kedés csoportja 33,7%-ról 32,7%-ra esett vissza, vagyis éppen az a két csoport növelte arányát, ahol a termelési érték a leggyorsabban emelkedett. A 6.1—8% közötti csoport részese­dése 29,6%-ról 31,3%-ra, a 8,1% fölötti növekedést mutató csoport részesedése 16%-ról 17,1%-ra emelkedett. Ez a je­lenség kedvező, s reméljük, ezt a tendenciát erősíteni lehet. Végül nézzük meg azt is, ho­gyan alakultak a termelési költ­ségből az anyagköltség aránya szerint vizsgált csoportok, hi­szen az az érdekünk, hogy minél kevesebb legyen az anyagkölt­ség. Az a csoport, ahol az anyag­­költség az 50%-ot nem haladja meg, részesedését 5,5%-ról 5,9%-ra növelte. 50,1—60% kö­zött minimális volt a csökkenés, 17,8-ról 17,6%-ra. A 60,1 és 70% közötti csoport részesedése 29,6%-ról 30,5%-ra emelkedett, ezzel szemben a 70,1—80% kö­zötti csoport aránya 28,2-ről 27,5%-ra, a 80,1—90% közötti csoporté pedig 18,9%-ról 18,5%­­ra csökkent. Ezen a területen lé­nyeges változás nem történt, s valami különösen kedvező ten­denciának sem vagyunk tanúi. Ez pedig azért érdemel figyel­met, mert az anyagköltségek csökkentése a nyersanyagárak állandó emelkedése miatt alap­vető fontosságú. A magyar bauxi­tkinekre ala­pozott és felépült alumínium­­ipari vertikum és annak eddigi eredményei megalapozták a ma­gyar alumíniumipar­­üzemex­­portlehetőségének világpiacon való „jegyzését”. A magyar alu­míniumipar ilyen aspektusú je­lenléte a világpiacon ma már senki előtt nem kétséges. Ezt egyrészt az alumíniumipari vi­lágsajtóban megjelent és meg­jelenő híradások, kommentárok, valamint az elmúlt évek során mind növekvő tendenciával ér­kező érdeklődések, ajánlati fel­hívások, és nem utolsósorban a létrejön ügyletek sikeres reali­zálása bizonyítják. A már említett világpiaci „je­lenlét” egyúttal némi biztosíté­kot is nyújt a jövőre vonatko­zóan, hogy — eltekintve a mul­tinacionális és transznacionális vállalatok szövevényes tevé­kenységétől — mindazon terü­leteken megjelenhetünk, ahol egyrészt önálló nemzeti alumí­niumipart kívánnak létesíteni, másrészt — ez még a fejlett tőkés országokra is érvényes — régi, nem korszerű üzemeket és üzemi technológiákat kell kor­szerűsíteni, bővíteni, illetve in­­tenzifikálni. Indokolja az alumíniumipari export fővállalkozás szükséges­ségét — különösen komplex üzemexport esetén —, hogy ez­által aránylag nagy volumenű, olyan hazai berendezések és gépek is értékesíthetők, melyek önálló exportja egyébként nem, vagy csak kevéssé gazdaságosan lehetséges. Az alumíniumipari export fővállalkozást az is indokolja, hogy — gazdaságossága mellett — ösztönző hatással van a ha­zai színvonal állandó fejleszté­sére. Itt arra gondolunk, hogy egyrészt a külföldi üzemek lé­tesítésében részt vevő magyar személyzet a tervezés, építés és üzemeltetés során számos eddig nem ismert tapasztalatra tesz szert, másrészt arra, hogy a világpiacon való bennmaradá­sunkhoz elengedhetetlenül szükséges a folyamatos hazai kutató- és fejlesztő munka is. Minderre visszahat az a tapasz­­talatmennyiség, melyet a rész­ben szükséges import berende­zések kooperációs fejlesztése és gyártása során szerzünk. Mind­ezen eredményeket és tapaszta­latokat hazai üzemeinkben al­kalmazhatjuk, és ezzel azok referenciává is válnak megtevő és reménybeli vevőink számá­ra. Az eddigi eredmények A tapasztalatok azt mutatják, hogy mind népgazdasági, mind vállalati szempontból a komp­lex, illetve közel komplex ex­port fővállalkozások nemcsak gazdaságosaknak bizonyultak, hanem egyedi, nagy volume­nükkel népgazdasági hatásuk mértéke is jelentős. Az ALU­­TERV export fővállalkozásai gyakorlatában az elmúlt tízéves időszakban általában 3—4 éven­ként jelentkezett egy-egy ilyen nagyobb feladat (Korba, Tul­­cea, Obrovac). Ezeket a na­gyobb volumenű fővállalkozá­sokat és az egyenletes terhelést nemcsak jól kiegészítették ki­sebb volumenű tiszta szellemi export-, illetve gép- és beren­dezésszállítási megbízások, ha­nem a legutóbbi évek gyakor­latában ezek éves összvolumene már elérte és túlhaladta a szé­les körben ismert és értékelt koreai és tulceai export fővál­lalkozások egy-egy évre eső egyedi bevételeit is. Elsősorban az egyedi volumenével messze kiemelkedő obrováci fővállalko­zás sikereinek és eredményei­nek nyomán a CHEMOKOMP­­LEX VALUTERV, majd meg­alakulása után a Magyar Alu­míniumipari Tröszt nemzetközi kapcsolatokat irányító szerveze­te számos újabb kísérletet tett annak érdekében, hogy ugyan­csak az említett 3—4 éves pe­riódusnak megfelelően, az obro­váci vállalkozás után újabb nagy volumenű egyedi export fővállalkozások jöjjenek létre. A hazai alumíniumipar timföld­gyártási ágazatának jelentős és folyamatos fejlődésével megala­pozottan ezek a próbálkozások is zömmel korszerű kapacitású timföldgyárak létesítésére "vo­natkoznak ilyen például a gö­rögországi Iteában, Jamaicá­ban, Ghánában és az Indiai Gujarat államban létesítendő timföldgyárral kapcsolatos elő­készítő tevékenység. Célok A nagyobb és kisebb fővál­lalkozásokat tekintetbe véve kell ezután vizsgálnunk, hogy melyek lehetnek a mi céljaink. Nem vitás, hogy a szellemi exportot, a kisebb export fővál­lalkozásokat aktívan művelni és fejleszteni kell. Az eddigi ta­pasztalatok szerint a Magyar Alumíniumipar is rendelkezik olyan ismeretanyaggal és know­­how-al, amely még az igen fejlett tőkés országok alumí­niumiparának fejlesztésében és intenzifikálásában is vonzónak tűnik. Az is jól látható, hogy a komp­lett — elsősorban timföldgyári — nagylétesítmények megszer­zésére tett erőfeszítéseket to­vább kell folytatni. Jó esélye­ink vannak a szocialista orszá­gokkal való együttműködésre a hazai alumíniumipar fejleszté­sében, valamint a termékellátás hosszú távú megoldásában har­madik országokból. De a ren­delkezésünkre álló szellemi ka­pacitás lehetőséget ad arra is, hogy a magyar alumíniumipar bekapcsolódjék olyan tőkés konzorciumokba, melyek tag­jainak szándékuk van alumíni­umipari nagyvállalatok fejlesz­tésében vagy létesítésében tim­földátvételi, illetve finanszíro­zási lehetőségekkel részt venni, ugyanakkor az alaptechnológi­ákban nem jártasak, viszont képesek a kiegészítő tervezési és építési-szerelési munkák el­végzésére. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják,­­hogy a legkülönbö­zőbb formákban, a legkülönbö­zőbb partnerekkel tudjuk ezt a fontos szellemi exportot bizto­sítani, és ez minden tekintet­ben hasznos lehet népgazdasá­gunk számára. export-fővállalkozás Termékcsoportok 1975 1977 Energiahordozók 17,7 17,0 Ipari anyagok és félkésztermékek 35,0 35,0 Ebből: Kohászati 10,8 10,1 Gépipari anyagok 4,8 4,7 Vegyipari félkésztermékek 6,0 7,2 Textilipari 6,0 5,7 Építőanyagok 5,4 5,1 Ebből: Gépek és gépi berendezések 5,3 7,7 Járművek 6,9 7,2 Ipari fogyasztási cikkek 13,4 12,8 Ebből: Tartós fogyasztási cikkek 5,1 4,9 Ruházati cikkek 4,7 4,2 Iparilag feldolgozott élelmiszerek és élvezeti cikkek 8,1 8,2 Állami ipar 100,0 100,0 Kitüntetettek A Szocialista Magyarországért Ér­demrend kitüntetést kapta: Kom­játhy László igazgató — Csepel Mű­­­vek Csőgyára. A Munka Érdemrend arany foko­zata kitüntetést kapta: Bokor And­rás Igazgatóhelyettes — Alumínium­ipari Tervező és Kutató Intézet. A Munka Érdemrend ezüst foko­zata kitüntetést kapta: Dr. Geleji Frigyes főosztályvezető, — Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság: Pén­zes Imre főmechanikus — Almásfü­zitői Timföldgyár, d­ Pintér Tiha­mér főosztályvezető és Sebők Antal vállalkozási létesítményi főmérnök — Alumíniumipari Tervező és Ku­tató Intézet: Miklóssy Ferenc osz­tályvezető -- Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság: Nagy István vezetőhe­­lyettes főmérnök — Közératiszavidé­­ki Vízügyi Igazgatóság: Pados Imre osztályvezető — Északmagyarorszá­­gi Vízügyi Igazgatóság: Gálik Pál igazgató és Juhász Dezső létesítmé­nyi igazgatóhelyettes — Vegyimű­veket Építő és Szerelő Vállalat: Lám Béla osztályvezető — Közmű- és Mélyénítő Vállalat: Szalók János főosztályvezető — Phylaxia Oltó­anyag és Tápszertermelő Vállalat: Lukács János műszaki titkár — Kő­bányai Sörgyár A Munka Érdemrend bronz foko­zata kitüntetést kapta: Felföldi Já­nos osztályvezető — Agrárgazdasági Kutató Intézet: Dénes Árpád sza­kaszmérnök és Kocsis Imre szakasz­mérnökség-vezető termelési helyet­tes — Középtiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság: Szórády Tibor titkárság ve­­zető — Vegyiműveket Építő és Sze­­relő Vállalat. g pege hi& '5­­0 str­eer ipari ép­ítészet helyzet őszinte feltárása esetén meg­valósulhatna. Sajnos éppen a nagy­­beruházások esetében gyakran elő­fordul, hogy a tervező és a kivitele­ző csak a kulcsátadás határidejét is­meri, s mivel a többi faktor jórészt ismeretlen, a jól szervezett, gazda­ságos realizálás csak rendkívül ne­hezen valósítható meg. Együ­ttm­űködés és érdekeltség A gazdaságos és színvonalas mun­ka előfeltétele az lenne, hogy a be­ruházó, a tervező és a kivitelező szinte már az első pillanattól együtt dolgozzon. A készség a legtöbb eset­ben meg is volna, de éppen az előb­biekből következik az, hogy az együttműködés nem olyan, mint amilyen lehetne. Pedig v voltaképpen csak arra volna szükség, hogy a rendeleteket betartsák és betartas­sák, és ha olyan szemléletváltozást lehetne elérni, hogy mindegyik fél fontosnak tartaná a rendelkezések végrehajtását, akkor a probléma jelentős részét megoldottnak lehet­ne tekinteni. Mindezt elősegítené, ha sikerülne olyan érdekeltségi rendszert kifej­leszteni, amely egyformán érintené a beruházót, a tervezőt és a kivite­lezőt. Erre vonatkozóan már sok konkrét elképzelés létezik, s remél­hetőleg kialakul az a helyes gyakor­lat, amely segít a jelenlegi felemás helyzet felszámolásában. Előtérben a rekonstrukció A szakemberek felhívják a figyel­met arra, hogy a jövőben a rekonst­rukciós munkák volumene igen gyor­san növekszik majd. Nagy, zöldme­építkezéseink gazdaságossága, mű­szaki színvonala, szervezettsége mindig is sok vita tárgya volt. A szerkesztőségünkben tartott megbe­szélésen most az iránt érdeklődtünk, hogy maguk az érdekeltek milyen problémák megoldását tartanák a legfontosabbnak. A beruházások előkészítése A beruházások megfelelő és jó időben történő előkészítése már régóta napirenden van, mégis a be­szélgetés során úgy tetszett, hogy a döntő fordulatot a mai napig sem sikerült elérni. Sajnos ez nem i­s annyira a kis- és közepes beruhá­zásokra (bár azokra is), hanema el­sősorban az ipari nagyberuházások­ra vonatkozik. Az érdekeltek véleménye szerint — és erről talán kevés szó esett — a fő probléma az őszinteség hiánya. Amikor a szakemberek kidolgozzák a véleményük szerint optimális vál­tozatot és az illetékesek elé tárják ennek műszaki és gazdasági feltéte­leit, ettől jobbára megijednek, s fél­vén attól, hogy a beruházó nem kapja meg a szükséges összegeket és engedélyeket, vagy mert nem tud­nak az irányító szervek által meg­kívánt változatot produkálni, sok­szor olyan beruházási célokat fogal­maznak meg, amelyek már az in­dítás pillanatában is irreálisak. Az ezzel kapcsolatos huzavona később lehetetlenné teszi a gazdaságos munkaszervezést, rövidülnek az egyes munkafázisok határidejei, s végül is nem az valósul meg, amire a népgazdaságnak szüksége lenne, és ami — a szakemberek vélemé­nye szerint — megfelelő döntés és a­zős építkezésekre iparunk jelenlegi színvonalán már nem nagyon lesz szükség, a jelenlegi épületállomány már a fejlesztést is lehetővé teszi, természetesen a megfelelő rekonst­rukciók után. A baj csak az, hogy ennek a mód­szere még nincs kidolgozva, nincse­nek olyan szabályozók, amelyek meghatároznák, hogy mikor érdemes egy épületet átalakítani és mikor kell lebontani, és nincs egy olyan szervezet, amely biztosítaná a re­konstrukció előfeltételeit. Gondo­lunk itt pl. az állagfeltárásra vagy a közmű­helyzet megállapítására A szakemberek véleménye szerint a nagyszabású rekonstrukcióra fel kel­lene készülni, az ehhez szükséges szervezetet létre kellene hozni, ki­dolgozva azokat a szempontokat, amelyeket ebben a munkában fi­gyelembe kell venni. Néhány komplett rendszer Végül arról esett szó, hogy épít­kezéseinknél nagyon sokféle rend­szert használunk fel, és ez fölösle­ges és gazdaságtalan. Ehelyett ki kellene dolgozni két-három olyan építési rendszert, amelyet komplet­­tírozni lehet, és amelytől lehetőleg nem szabad eltérni. Ez megkönnyí­tené a tervezők és a kivitelezők fel­adatát, és gazdaságos lenne a beru­házó számára is. Lehetővé tenné ugyanis, hogy a szükséges elemek valóban kaphatók legyenek, és ne kelljen egyedi megoldásokat keres­ni ott, ahol a megfelelő típusok jól alkalmazhatók. Cikkünkben persze csak néhányat emeltünk ki a legfontosabb prob­lémák közül, jelezve ezzel is a ne­hézségek fokát.

Next