Műszaki Élet, 1980. július-december (35. évfolyam, 14-26. szám)

1980-07-11 / 14. szám

magyar műanyag-feldolgozó ipar fejlődése 1979-ben Magyarország látszólagos mű­anyag-felhasználása (vagyis a hazai termelés és a külkeres­kedelmi forgalom egyenlege alapján számított műanyagfo­gyasztás) a statisztikai adatok szerint 1979-ben némileg visz­­szaesett (Műszaki Élet, 1980. 11. sz., 19. oldal). A műanyag-feldol­gozó ipar adataiból azonban me­gállapítható, hogy tényleges műanyag-felhasználásunk az elmúlt évben is növekedett. En­nek az ellentmondásnak az az oka, hogy a látszólagos mű­anyag-felhasználás adatában nem szerepel a készletváltozás. A műanyag-feldolgozó ipar eredményeiről számot adó táb­lázat szerint 1979-ben 8%-kal több műanyagból előállított ter­méket gyártottunk, mint egy évvel korábban. A legfontosabb termékcsoport a fólia. Ezen belül a legnagyobb mennyiséget a kis sűrűségű po­lietilénből készültek képviselik. Növekszik a polipropilénből és a nagy sűrűségű polietilénből készült fóliák jelentősége is. Az előbbi típus felhasználását ösz­tönzi, hogy a Tiszai Vegyi Kombinát 1978-ban megkezdte a polipropilén előállítását. A TVK-ban folyamatban van a két irányba nyújtott PP-fóliát gyártó sor beruházása. Az ezen előállítandó termék jelentős igényeket fog kielégíteni, és ja­vítja majd a külkereskedelmi mérleget is. Fontos eredmény a kemény pro-fólia gyártásának bevezetése a Borsodi Vegyi Kombinátban. Az elsősorban csomagolási célokra kifejlesztett termékek révén ugyancsak je­lentős tőkés import csökkentése vált lehetővé. Mérsékelten növekedett a fröccstermékek előállítása. Gyorsan bővült a csövek ter­melése. A pvc-csövek gyártásá­nak fejlődése a Hungária Mű­anyagfeldolgozó Vállalatnál biztosítja a növekvő igények kielégítését. A nagy sűrűségű polietilén csövek méret- és tí­pusválasztékát a Pest megyei Műanyagipari Vállalat tovább fejlesztette. Nagyobb átmérőjű csövek gyártásával növelik a kínálatot, különösen gázszállító vezetékek céljaira. gázó ipar a kereslet ösztönző hatására az elmúlt évben is egészségesen fejlődött. DR. SZABÓ FERENC Műanyagfeldolgozás Magyarországon 1918 és 1979 között Számottevően bővül a mű­anyag habok előállítása, külö­nösen a bútor-, az építő-, a jár­mű- és a cipőipar kereslete nő a poliuretán habok iránt; a po­­lisztirol habok fő felhasználója az építőipar. Ezek a gyártmá­nyok számos területen jelentős energiamegtakarítást eredmé­nyeznek. A műbőrök előállítása némi­leg növekedett, a papírbevona­toké jelentősen csökkent. Egészségesen fejlődik az üre­ges testek előállítása, bár a ter­melést fékezi, hogy az e célra legfontosabb műanyagot, a nagy sűrűségű polietilént a magyar ipar nem gyártja. Továbbra is fontos termék­­csoport a pvc-padló. A bő­vülésének fő ösztönzője a na­gyon eredményes gyártmány­­fejlesztés. A Hungária Mű­anyagfeldolgozó Vállalat új tí­pusokat és új mintázatokat fej­lesztett ki. A profilok felhasználását ked­vezően befolyásolja, hogy az ablakprofilok konfekcionálását már több vállalat végzi. Várha­tó, hogy a festést, mázolást nem igénylő, jól szigetelő műanyag termékek alkalmazása továbbra is gyorsan növekszik. Kedvezőtlenül alakul a leme­zek és a kábelbevonatok terme­lése. Valószínű, hogy ez csak átmeneti jelenség, bár ez az irányzat más országokban is megfigyelhető. Továbbra is kedvező az erősí­tett és rétegelt termékek, vala­mint a textilipari technológiá­val továbbfeldolgozásra gyár­tott fóliacsíkok és szalagok elő­állításának fejlődése. összefoglalva megállapítható, hogy a magyar műanyag-feldol­ Feldolgozási eljárás, illetve a termék 1978 1979 1979 az megjelenési formája --------------------------------------------- 1980. év tonna %-ában Sajtolt termék 13 894 14 676 106 Fröccstermék 32 148 32 868 102 Üreges test 7676 8587 112 Fólia 62 718 68 518 109 Lemez 11 403 10 992 96 Padlóburkolat 22 869 23 950 105 Habanyag 19 918 23 941 120 Cső 17 287 21 319 123 Profil 16 079 17 526 109 Kábelbevonat 20 730 19 536 91 Porbevonat 227 194 85 Műbőr- és papírbevonat 17 710 15 712 gc. Textil vagy papír vázanyagú rétegelt termék 2 418 4 362 180 Üvegszál vázanyagú termék 4 138 4 348 105 Fóliacsík és szalag 7 156 8 279 116 Egyéb műanyag termék 4 196 6 869 164 összesen: 260 575 281 707 108 & '© 8 © "©vi © a '2s 8 A cipőválasztékkal kapcsolatban a vásár­lók „közérzete” nem megnyugtató. Az ipar néhány veze­tőjével folytatott beszélgetés során ennek okait kutattuk. Követjük-e a diatot? Az ipar vezetőinek véleménye sze­rint gyáraink többsége ma már alap­jában követni tudja a divatot, s a ko­rábbi lemaradásokat behoztuk. Ez megnyugtatóan hangzik ugyan, még akkor is, ha arra gondolunk, hogy valami kis lemaradás csak van, mégis a beszélgetés során kiderült az is, hogy így ez a megállapítás nem is eléggé egyértelmű. Az érdekeltek ugyanis ott vannak mindenütt, ahol lenni kell, különbö­ző konferenciákon, külföldi kiállítá­sokon, de ha hazajönnek és a látot­tak alapján gyártani akarják a cipőt, nagyon sok nehézségbe ütköznek. A hazai tapasztalatok szerint egy elfo­gadott modell kb. másfél év múlva kerül a kereskedelembe, ez pedig hosszú idő. A késedelem okai közis­mertek. Külföldön a nagyüzemi ci­pőipar is elsősorban összeszerelő ipar, magyarán: az összes szükséges kellé­ket megveszi a nagykereskedelem­ben. Ennek nemcsak az az előnye, hogy bizonyos alkatrészeket nem ma­gának kell előállítania, hanem az is, hogy ezek a kellékgyártó vállalatok éppen úgy figyelnek a divat változá­sára, mint maga a cipőgyár, vagyis a divatos cipőhöz divatos kellékeket tudnak gyártani. Mint sok más ágazatban, ez az ipa­ri háttér a cipőgyártásban is hiány- Cipőipar­ zik. Ez sokszor szinte megoldhatat­lan helyzet elé állítja a gyárakat, ami nem kívánt kényszermegoldáshoz ve­zethet. Ez a következménye annak is, hogy a cipőipar nem mindig tud meg­felelő bőrhöz jutni, mert a bőrgyá­rak sem elsősorban a cipőipar vá­lasztékigénye, hanem saját gazdasá­gossági számításaik szerint dönte­nek. Mindehhez még hozzá kell számí­tani az ún. kötött börzéből szárma­zó hátrányokat is. Nálunk a keres­kedelem a börzén rendeli meg a kö­vetkező időszakra szükséges mennyi­séget, ez pedig azt jelenti, hogy amennyiben egy minta a börze nap­jára nem készül el, lehet az a leg­divatosabb és legkeresettebb cipő, akkor sem rendelnék belőle a követ­kező börzéig. Az ipar egyébként a börzékkel kapcsolatban már régóta kifogásolja azt is, hogy a kereskede­lem szakemberei nem annyira a di­vatos, hanem inkább a hagyományos cipőket keresik-Azért ne legyünk igazságtalanok! A jelenlegi helyzetben az ipar is ké­nyelmes, hiszen kapacitását teljes mértékben ki tudja használni, s amennyi cipőt gyárt, az akkor is el­kel, ha egy új minta lemarad a bör­zéről, ha a felhasznált kellékek nem olyan divatosak, mint lehettek vol­na. Általában megállapítható, hogy az ipar problémája nem az, hogy miként tudja eladni term­ékeit, ha­nem inkább az, hogy a neki szállító vállalatoktól akkor, amikor kell, olyan mennyiségben és olyan minő­ségben kapjon alkatrészeket és kel­lékeket, amilyenre szüksége van. A vidéki telepítés problémái A budapesti munkaerőhiány a ci­pőipart is arra kényszerítette, hogy vidéki üzemeket vegyen át, illetve új üzemeket építsen. Kétségtelen, hogy távlatilag ez a munkaerő-probléma megoldása, nem is szólva arról, hogy csak ilyen módon lehet Budapest ter­hein enyhíteni. Csakhogy ami jó és helyes távlatilag, az még gondokat okozhat a közbeeső időszakban. Egé­szen természetes, hogy az ipari mun­kához nem szokott emberek készsége rosszabb, s nem lehet rájuk bízni olyan műveleteket, amelyekhez ta­pasztalatok, ipari hagyományok szük­ségesek. Most nem is arról beszélünk, hogy ez hátrányosan befolyásolja a gyárak gazdasági mutatóit, hanem inkább arról, hogy hátrányosan befolyásol­ja a felkínálható választékot. Nem biztos ugyanis, hogy azok a lábbeli­típusok, amelyeknek előállítására ezek az üzemek képesek, eléggé ke­resettek, de fordítva jelenti ez azt is, hogy bár a mennyiségi terveket tel­jesítik — s ez még ma sem közöm­bös —, nem tudnak olyan minősé­get és választékot biztosítani, ami­lyenre a vevőnek szüksége lenne. Mindent összevéve, nem az a prob­léma, hogy az ipar nem tudja kihasz­nálni kapacitását, nem tudja áruit értékesíteni, hanem inkább az, hogy ipari háttér hiányában nem mindig azt kínálja a vásárlónak, amit az ke­res. Ez pedig később megbosszulhat­ja magát. mm­t h Az első öt hónap külkereskedelmi eredményei Az 1980. évi tervben előirány­zott feladatok legtöbbjének megvalósítását már az év első öt hónapjában elkezdték. Hatá­rozottnak és tartósnak ígérkezik az export növekedése, amely összességében 5,6%-kal, a nem rubel elszámolása pedig több mint 20%-kal haladta meg az 1979. év első öt hónapjának ki­vitelét. A növekmény jelentős része anyag, félkésztermék és alkatrész, melyeket kedvező áron sikerült eladni. Ezen ter­mékek exportja több mint 40%-os növekedést mutat. Igen jelentős a nem rubel elszámo­lású gépkivitel 20%-os növeke­dése is. Ez az eredmény különösen fi­gyelemre méltó akkor, ha szá­mításba vesszük, hogy a kivitelt a korábbinál fajlagosan keve­sebb tőkés­ importtal sikerült növelni. Az átlagosnál nagyobb kivitelt értek el azok a válla­latok, amelyek termékeiket kor­szerűsítették, és azok minden piacon jól értékesíthetők. A képhez hozzá tartozik az is, hogy a vállalatok második fél­évi felvett rendelései nagyobb kivitelt ígérnek. * Új értékesítési formák Az elmúlt időszakban több olyan együttműködés is szüle­tett, amely új termékek létre­hozását segíti. Az Autóvillamos­sági Gyárban pl. elkezdték a Bosch-licencia alapján készülő indítómotorok sorozatgyártását, a Simontornyai Ipari Szövetke­zet pedig az osztrák Minka-cég­­gel belsőtéri padlásfeltáró lép­csők gyártásában állapodott meg. A gyógyszeriparban május végén a Biogal Gyógyszeráru­­gyár, a svájci Zyma AG és a Medimpex megalakította az első magyar—svájci közös tőkeré­szesedésű termelő vállalatot. A Debrecenben létesítendő üzem 1983 elején kezd termelni, első­ként a Catergen nevű új máj­terápiás készítményt állítják elő, melynek a licenciáját a Zy­ma adja. A közös vállalat kb. évi 4 millió dolláros termelési értékének a felét a svájci cég visszavásárolja, a másik felét pedig szocialista és fejlődő or­szágokba exportálja a Medim­pex. Természetesen hazánknak is jut az új készítményből. A bővülő export érdekében nemcsak a nagyvállalatok, ha­nem a kisebb szövetkezetek is igyekeznek újabb és újabb gyártmányokat kivenni kiviteli listájukra. Így például több gép­ipari szövetkezet olyan fogyasz­tási és híradástechnikai cikkek gyártását kezdte meg, amelyek jól értékesíthetők a fejlődő or­szágokban. A könnyűipari vál­lalatok is újdonságokkal csatla­koznak a kivitelhez. A termé­szetes rusztikus anyagok térhó­dításával divatba jöttek a pony­vaszerű kenderanyagból készült bútorszövetek, s újabban a fal­burkoló tapéták is, így a sze­gedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalat 1980-ban már mintegy 100 ezer négyzetméter ilyen anyagot szállít a skandináv or­szágokba, de kendertapéta-szál­­lítmányokat már küldtek Ang­liába és Franciaországba is. Várhatóan ezeket a megrendelé­seket továbbiak követik. Szocialista import A vállalatok a nem rubel el­számolású országokból mintegy 8%-kal kevesebb értékű termé­ket importáltak, a szocialista importból származó gépek érté­ke viszont az előző év első öt hónapjához­ viszonyítva közel 10%-kal nőtt. A vállalatok át­gondolt beszerzési politikája eredményes volt, és számos olyan korszerű gépet vásároltak, amely segítette a hazai termék­­szerkezet korszerűsítését. A Mosonmagyaróvári Kötött­árugyárban négy csehszlovák gyártmányú körkötő automatát állítottak üzembe, melyeken 24 óra alatt 1000 pólóing és trikó alapanyagot készíthetik el. A rendkívül finom kidolgozású trikókat a nyugat-európai orszá­gokban értékesítheti a külkeres­kedelem. Az importgépek segítségével bővülhet az export a dohány­iparban is. A nyírségi dohány­termesztési rendszer gazdasá­gaiban — Európában elsőként — megkezdték a dohánypalán­ták fólia alatti nevelésének gé­pesítését a kanadai JMW fölsze­dő gépek segítségével. Az új tí­pusú készülékkel a teljesítmény megháromszorozható, és a minőség is jelentősen javul. A szocialista országokból még az idén számos olyan berende­zés érkezik, amelyre a hazai gazdaságnak szüksége van, így például Romániából mozdonyo­kat, Lengyelországból faipari és bányagépeket, Csehszlovákiából és az NDK-ból építőipari gépe­ket kapunk. A közelmúltban a Nikex és a Pragoinvest kötött szerződést arra, hogy a csehszlo­vák vállalat a dorogi mészmű teljes rekonstrukcióját vállalja több mint 700 ezer rubelért. Ugyancsak a szocialista import és export bővítését segíti elő az Elektromodul legújabb szerző­dése a lengyel Unitraval; esze­rint Magyarország — a többi között — légszigeteléses forgó­kondenzátorokat és Isotat mű­szerkapcsolókat vásárol, a len­gyel cég pedig Kontakta gyárt­mányú több sarkú kapcsolókat importál. Felmerült az együtt­működés gondolata — és várha­tóan megállapodás is születik majd — a színes tv-készülékek gyártásában. (Itt elsősorban a képcsövek és alkatrészek cseréje merül fel.) Az importban termé­szetesen szerepet játszanak a különféle anyagok és alkatré­szek is, amelyek behozatalunk jelentős részét alkotják. Gazdálkodásunk javulását mutatja, hogy az összes ener­giahordozók importja értékben csak 5,5%-kal volt több a ta­valyi első négy havinál, nem rubel viszonylatból pedig lénye­gesen kevesebb. Az idei év el­ső hónapjaira még az is jellem­­ző, hogy a nem rubel elszámo­lásban a cserearány-romlás mindössze 0,6% volt. Mint az első öt hónap adatai is jelzik, a felgyorsult kivitel és az átgon­dolt importpolitika eredményei már tükröződnek a számokban is. Az év második felében az ex­portnövekmény túlnyomó részét a fejlesztési és a beruházási programok megvalósítása már biztosítja. MISZAKI ÉLET 3

Next