Műszaki Élet, 1982. január-június (37. évfolyam, 1-13. szám)

1982-04-01 / 7. szám

Tudományos kilátó A Napba becsapódó üstökös Az amerikai haditengerészet néhány évvel ezelőtt műboly­gót lőtt fel, hogy tanulmányoz­za a Nap koronáját. A műboly­gó olyan televíziós kamerával tesz eleget feladatánál­, amely automatikusan eltakarja a Föld­re továbbított képen a vakító napkorongot, így jól vizsgálha­tó a napkorona. Úgy is mondhat­nánk, hogy a műbolygó előidézi a teljes napfogyatkozást. 1979. augusztus 30-án a mű­bolygó szabályos időközökben készítette a napkorona-felvéte­leket, amikor hirtelen nem várt jelenség következett be: üstökös csapódott be a Napba. A felvé­telsor elején jól látható az üstö­kös, amint hihetetlen — órán­ként egymillió kilométeres — sebességgel száguld a Nap felé. Fénylő por- és gázcsóvája 5 mil­lió kilométer hosszú volt Az üstökös eltűnt a Napban, de néhány órával később a műboly­gó televíziós kamerája rendkí­vül erőteljes kitörést regisztrált, amelynek hullámai tíz— meg tízmillió kilométerre lövelltek a Napból. Az üstökös megszűnt lé­tezni, miközben óriási energia­mennyiség szabadult fel belőle — a számítások szerint másod­percenként az Egyesült Államok egy évi energiaszükségletének ezerszerese. Soknyelvű tolmácsgép A Saarbrücken­ Egyetemen (NSZK) nemzetközi tervezet áll kivitelezés alatt, amely megold­ja a Közös Piac szerveiben a fordítási feladatokat. Az elgon­dolás szerint a Susy névre „hallgató” elektronikus fordító­­masina gyorsan, és a lehető leg­tökéletesebben fog fordítani­­tolmácsolni a legfontosabb euró-­­pai nyelveken. Úgy tervezik, hogy 1986-ban lép a Közös Piac mos­tani 2000 fordítója a tolmácsa helyébe. A tengerészek ivóvize A hosszú tengeri utakon a ha­jókon tengervíz desztillálásával nyernek ivóvizet. A desztillált víz azonban nem jó ízű, és hosz­­szú ideig való fogyasztása meg­fosztja a szervezetet bizonyos nélkülönözhetetlen anyagoktól, tehát ártalmas. Ezért kis meny­­nyiségben sót adagolnak hozzá, savasságát pedig bikarbónát ionokkal állítják helyre. Ezeket az ionokat mindmáig széndioxid és nátriumkarbonát normális nyomáson végbement reakciójá­ból nyerték. Ehhez nagyszámú szénsavas acélpalackot kell a fe­délzetre venni, ami nagy súly­többletet jelent, s ráadásul a széndioxidnak nem egészen egy­­harmada hasznosítódik, a többi kárba vész A Rostocki Egyetem vegyészei a Wismari Fia­kógyár mérnökei­vel közösen új módszert dolgoz­tak ki a desztillált tengervíz ihat­óvá tételére. Csak folyé­kony és por alakú reagenseket használnak — egy bizonyos sor­rendben. Berendezést is szer­kesztettek az ivóvíznek az új módszer szerinti előállítására. A módszer egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb is, mint a régi. Prolong Peter Lowings, a Cambridge-i Egyetem el­őadótanára hosz­­szas kísérletezés eredménye­ként olyan­ vegyszert állított­ elő, amely meghosszabbítja a ba­­ra­ck, a szilva, a körte, a banán, a mangó, az avocado és más gyorsan romló gyümölcs élettar­tamát. A Prolong néven előállí­tott vegyszert cukor és zsírok al­kotják, s por formájában for­galmazzák. Vízben oldva a nö­vekedésben levő gyümölcsre permetezik. Az oldat megszárad, és nagyon vékony, színtelen, szagtalan és íztelen, emészthető réteget képez a gyümölcs felüle­tén. A védőréteg korlátozza az oxigén- és széndioxid-cserét, ezzel lassítja a gyümölcs anyag­cseréjét, következésképpen az érési folyamatot is. A leszedett gyümölcs minden egyéb tartósí­tási eljárás nélkül sokáig eláll. A Cambridge-i Egyetem to­vábbi kísérleteinek célja, hogy hasonló készítményt állítsanak elő a gyümölcsökétől eltérő fe­lületű gyökérzöldség, burgonya és egyéb konyhakerti termé­nyek tartósítására. A forgalmazó vállalat, a TAL Chemicals azt állítja, hogy a Prolong-os kezelés harmadré­szébe kerül a zsákokban való tá­rolásnak, és negyedébe a hűtő­házinak. Elfordul a hegylánc A Kis-Kaukázus hegyvonula­ta az óramutató járásával ellen­kező irányú, igen lassú forgó mozgást végez. Elmozdulása 60-65 millió évvel ezelőtt kez­dődött, és megállapították, hogy a Nagy-Kaukázus vonulatához képest az utóbbi 25 millió év­ben 30-40 fokos szögben moz­dult el. A felfedezéshez paleo­­mágneses kutatásaik vezették az azerbajdzsáni Tudományos Aka­démia geofizikai központjának kutatóit. A Nagy-Kaukázus és a Kis- Kaukázus kéregképződményeit összevetették Közép-Ázsia és Szibéria azonos korú kőzeteivel, s meglepetéssel tapasztalták, hogy a mágneses ércek erővona­lai a Kis-Kaukázusban — és egyedül ott — más irányba mu­tatnak, mint a Föld mágne­ses tere. A Kis-Kaukázus elfordulásá­nak most már bizonyított ténye igen nagy elméleti és gyakorlati jelentőségű. A kontinensek ván­dorlásának elméletéből kiindul­va a szovjet tudósok azt a hipo­tézist állították fel, hogy a Kau­kázus egész hegyrendszere el­mozdulóban van. Bizonyítása nyilvánvalóan időt igényel, de az azerbajdzsáni geofizikai köz­pont szakemberei olyan félveze­tős készüléket szerkesztettek, amely kimutatja az ércekben a leggyengébb remanens mágne­sességet, m­ég akkor is, ha erre későbbi korokban rétegesen ra­kódtak új mágneses informá­ciók. Szinszimin Vietnami tudósok ásványi pre­parátumot állítottak elő mikro­elemekből, Szinszimin néven­­ sertéstápszerként. A készítmény nátrium-, jód-, réz-, cink-, vas-, kobalt-, mangánvegyületeket és mikroelemeket tartalmaz, a ser­tések szervezetének szükségletei szerint. A Szinszimin növekedés­serkentő hatású, és megóvja a sertéseket a vérszegénységtől. Állatonként havonta csak 17 grammra van szükség belőle. A múlt év folyamán több ser­téstelepen alkalmazták kísérle­tileg a Szinszimint. Az ered­mény egyöntetűen azt mutatja, hogy azok a malacok, amelyek táplálékába kevernek ebből a készítményből, három hónap alatt többszörös súlygyarapodást érnek el a többi malachoz ké­pest. Hogyan pusztult ki a barlangi medve ? Európában több helyen nagy mennyiségben találhatók bar­­langimedve-csontok. Ezek a csontmaradványok nem az ős­ember által elejtett állatoktól származnak, nem is természeti katasztrófa során tömegesen el­pusztult állatoktól. A barlangi medvék többnyire természetes halállal, a téli álom alatt pusz­tultak el. A csontok szerkeze­téből következtetnek erre, mert a csontok fő tömegét egyrészt fiatal állatok, másrészt nagyon beteg vagy öreg egyedek marad­ványai adják. Téli álom alatt ugyanis ezek forogtak a legna­gyobb veszélyben. És még vala­mi kimutatható a leletekből: a nagy áttelelő barlangok medve­népességének zöme — mintegy 75 százaléka — hím. A nősté­nyek bocsaikkal többnyire ki­sebb, zavartalan barlangokat kerestek a téli álom idejére. A barlangokban a barlangi medvék egykori előfordulását arról lehet felismerni, hogy a szűk bejárat peremét fényesre dörzsölte a ki-be járó medvék bundája. A jégkorszak végén Európa utolsó barlangi medvéi is ki­pusztultak — ma már csak a barlangok jelzik egykori létüket. Gyermeknek halálos méreg Egy három és fél éves gyer­meknek már­ két evőkanálnyi pálinka is halálát okozhatja — állapították meg a müncheni egyetem gyermekklinika szak­orvosai. Tapasztalatuk alapján a pohárból való kortyolgatá­st sem tartják megengedhetőnek, mert az így ivott alkoholnak már a töredéke is súlyosan meg­mérgezheti a kisgyermeket. A müncheni klinikán kezelt nyergezéses gyermekek közül minden nyolcadik alkoholmér­gezésben szenved. A kisebbek — 2-3 évesek — kíváncsiak, min­dent tudni akarnak, s belekós­tolnak a tiltott italba. Az isko­lás korúak a felnőtteket utánoz­zák az ivásban is. Az alkoholtól a gyermekek — különösen a kisebbek — gyor­san elkábulnak, 10-15 perccel az ivás után mély eszméletlen­ségbe merülhetnek, amelyből a legrosszabb esetben­­ nincs ébredés. Édesebb rádiófü­lek Az univerzum mélységeit für­késző rádióteleszkóp érzékeny­sége százszorosára növelhető azzal az újfajta erősítővel, ame­lyet szovjet tudósok fejlesztet­ték ki. Az újfajta mézer „szíve” andaluzit egykristály, amely az abszolút nulla fokot megkö­zelítő hőmérsékleten dolgozik. A nagy távolságból felfogott gyenge rádiójel gyakorlatilag háttérzaj nélkül erősíthető fel az újfajta mézerrel. Fúrósziget elsüllyesztése Még élénken él emlékeze­tünkben az Alexander L. Kiel­­land fúrósziget másfél évvel ez­előtti katasztrófája, amely 123 ember életébe került. A norvég kormány most elhatározta, hogy nem áldoz többet a fúrósziget megmentésére — el kell sül­lyeszteni. Kivontatják a mé­lyebb vizekre, és ott hajtják végre a műveletet. A sziget talpra állítása csak akkor jö­hetne szóba, ha lenne garancia arra, hogy ezzel nem kockáz­tatnak további emberéleteket. Ilyen azonban nincs. Az elsüly­­lyesztés előtt a parlamentnek még jóvá kell hagynia azt a 15 millió koronát, amit már elköl­töttek az esetleges helyreállí­tással kapcsolatos eddigi vizs­gálatokra. Tengeri régészet Ez év tavaszán, a görögorszá­gi Navarino-öbölben (Pelopon­­nészosz­) felavatnak egy tenger­­alatti régészeti központot, ahol a többi között laboratóriumot is berendeznek a tenger alatt talált régészeti tárgyak konzer­válására. A központ saját kutató­hajójával szándékoznak felku­tatni a görög partok közelében fekvő hajóroncsokat 500 méter mélységig. Már eddig több hajó helyét meghatározták, ezek kö­zött vannak időszámításunk előtt 4500 évvel elsüllyedt hajók. Bio­víztisztítás Működéséhez nincs szükség gé­pekre, és tökéletesen szagtalan a Svájcban kidolgozott újfajta szennyvíztisztító módszer. A vi­zet tavakba vezetik, amelyeket előzően különböző mocsári nö­vényekkel — kardliliommal, kákával, náddal — ültettek be. A növények gyökerei között nagy mennyiségű olyan mikro­organizmus él, amely kivonja a vízből a szerves szennyeződése­ket. Fontos a mikroorganizmu­sok kellő adagolása, mert egy részüknek oxigénre van szük­sége, más részük egyáltalán nem viseli el az oxigént. Csak a két cs­oport megfelelő együttműkö­dése bonthatja el a lerakodott sze­nny­ez­ődás­t. Földrengés-katalógus A szovjet tudósok olyan földrengés-katalógust állítottak össze, amely 33 ezer földlökés­ről tartalmaz információkat. A Kamcsatka-félszigeten vég­zett megfigyelések eredménye­ként született katalógus értékes segítséget nyújt azoknak a szak­embereknek, akik e természeti jelenség törvényszerűségeivel foglalkoznak. A Rák-köd titka A Bika csillagkép Rák-ködje egy igen nagy tömegű csillag felrobbanásából származik. Erre a felfedezésre jutott egy angol csillagász, amikor különleges el­járással sikerült a bizonyítékul szolgáló fénygyűrűt lefényképez­nie. Eddig ugyanis kisebb töme­gű anyag jelenlétét feltételezték. A képen a Rák-köd mellett kö­rülbelül 2 ívpercnyire kis fél­tengely látható, amely az 1054. évi szupernóva-kitöréskor kelet­kezett, 6 ívpercre egy hosszú fél­tengely, 3,5 ívpercnyire pedig egy, a nagy féltengely centrumá­tól kereken 14 ívpercnyire eltá­volodott képződmény ismerhető fel. Az egykori burok ma fény­gyűrűként hívja fel magára a fi­gyelmet. Átmérője négyszer olyan nagy, mint maga a Rák­köd. Be­ou-üveg Rigai kutatók folyékony üvegből olyan habot készítettek, amely szilárdan megtapad a vas­beton-elemeken. A „steklopor” elnevezésű anyag viszonylag ol­csó, kitűnő hő- és hangszigetelő. Lényegesen könnyebb, mint a betonra felvitt eddigi kerámia­bevonatok. Már megkezdték az új anyag nagyüzemi gyártását. Sarki és A. Liikkanen finn orvos há­rom éven át tanulmányozta a sarki éj hatását az emberi szer­vezetre. Bár a déli égtájakról érkező emberek­ nehezen szok­nak hozzá a sarki éjszakához, azok általában jó hatással van­nak az emberi szervezetre. A néhány­ hónapig tartó sarki éj megnyugtatja az idegrendszert, és ebben az időszakban keve­sebb a megbetegedés. Rejtélyes Antarktisz Az időközi nagy, tengervíz hordta talajáramlatok intenzi­tása összefügg az Antarktisz hő­mérsékletének változásával. Legalábbis ezt támasztják alá az In­diai-óceánból vett talaj­­próbák. Egy amerikai tudós­­csoport értékelése szerint bizo­nyos időszakokban semminemű lerakódás nem észlelhető, más­kor pedig gyors ütemben nö­vekszik az üledékes kőzetmeny­­nyiség. A tengeráramlatok kö­zéppontjában maga az áramlat akadályozza meg a hordalék le­rakódását, s a szélek felé ha­ladva először apró, majd köze­pes nagyságú hordalék figyel­hető meg. Koruk 4,3-2,6 millió évre tehető. A szakaszonként üle­dékmentes terepen végzett fú­rópróbák azt bizonyítják, hogy a lerakódás az Antarktisz külö­nösen hideg időszakaiban je­lentős. A jelenség magyaráza­tát még nem lelték meg. Négykerekű mikronok A cím túloz, de az bizonyos, hogy e járművek igen hasonla­tosak abban, hogy erőforrásuk a járműmotorok családjának legapróbbjai, az 50 cm3-esek kö­zé tartoznak. A törpeautó, azaz a guruló fe­dett sámli már akkor is kísér­tett, amikor még ismeretlen fo­galom volt a miniatürizálás, vagy még inkább az energiavál­ság. A törpeautó gondolatának sem az olajkrízis volt a szülője, hiszen már régen is foglalkozott effélével a szakmai világ. Az amúgy is híres francia autó­ipar szinte sokkolta a világot a „csúf kiskacsa” becenevű 2 CV Citroennel. Aztán jöttek a ke­vésbé híres egyéb szerkezetek, 250-es és 125-ös motorjaikkal. E próbálkozásokból egyedül a 2 CV maradt keréken, illetve hódította meg a világot. (Említ­sük meg az ismert német gyárt­mányú, háromkerekű Messer­­schmittet is.) Az utóbbi években sok-sok ki­­sebb-nagyobb vállalkozásba fog­tak az 50 cm3-es motorocskákra épült „fedeles­ sámli­k” gyártásá­ra. A tavaly őszi párizsi szalo­non több mint 20 cég mutatta be durrogó törpéit, ilyen jól hangzó nevek alatt, mint Flip­per, Capucine, Dingo, William, Candy, Ligier. A robogób­ól je­les olasz Vespa és Lambretta is bemutatta guruló sámliját. Az ERAD-társaság (Etudes e­t Réalisations Automobiles du Dauasis), amely 1974-ben alakult Daniel Ronald vezetésével, ma 180 munkásával évi 2000 Capu­­cine-t gyárt, erőforrásul 50 cm-­ es Peugeot- vagy Motobecane­­motort használ, amely 45 kilo­­méter/óra sebességgel hajtja a fedett, kétüléses járművet. Szelíd robbanás Bristar a neve egy újfajta robbantóanyagnak. A jelentékte­len, szürke port Japánban fej­lesztettél­ ki, és immár Euró­pában is árusítják. Ha egy nagy sziklatömböt kell felrobbanta­ni, először 35-50 milliméter át­mérőjű lyukat fúrnak a sziklá­ba. öt kilogrammnyi Bristal­­port másfél liter vízzel összeke­vernek, és a keveréket tíz perc elteltével a lyukba töltik. Ott néhány óra alatt annyira kitá­gul a szürke por, hogy csaknem hangtalanul darabokra repesz­­ti a kőzettömböt. A hangtalan és szétrepülő töredékek nélküli robbantással lakóépületek köz­vetlen közelében is robbanthat­nak. Egyébként az ötlet nem új: már az ókorban is alkalmaztak hasonló célokra víztől megda­gadó faékeket. Veszélyes méhek Megjelentek Caracasban, Ve­nezuela fővárosában az igen ag­resszív afrikai méhek. A méhek Brazíliából vándorolnak tovább, ahol már számos áldozatot szed­tek az Amazonas térségében. Két évvel ezelőtt érkeztek Vene­zuela nyugati részébe, és már itt is okoztak halált. A hatóságok rendkívüli brigádokat létesítet­tek a méhek pusztítására, és ajánlásokat dolgoztak ki azok­nak, akiket megcsíptek a méhek, feküdjenek árnyékba, tépjék ki a fullánkot, és tegyenek jeget a csípés helyére, míg orvosi se­gélyben részesülnek. Űrszemét Több mint 5000, legalább tíz centiméter átmérőjű tárgy ma­radt és bolyong az űrben a koz­mosz-kutatási tevékenység eddi­gi következményeként. Legtöbb­jük 1000 kilométer körüli ma­gasságban kering. Egyelőre nem áll fenn a veszély, hogy ezek a tárgyak összeütköznek az űrha­jókkal, ám a jövőben az űrhajók és az űrszemét sokasodása nyo­mán ilyen veszéllyel is számolni kell. (Az eddigi értesülések sze­rint 1983­ és 1990 között 200 ke­reskedelmi műholdat lőnek fel.) Az űrben maradt tárgyak nagy része a hordozórakéták marad­ványai. Szakemberek véleménye szerint tíz éven belül felmerül annak szükségessége, hogy ösz­­szegyűjtsék ezeket a tárgyakat Lombikbébi Az izraeli tudósok nagy sikert arattak. Nagy-Britannia, az USA, India és Ausztrália után Izrael az ötödik ország, ahol magzat­beültetéssel kísérleteznek. Egy lombikbébit nemrég egy har­mincéves asszony méhébe he­lyeztek, s az jól fejlődik. 21 ME

Next