Műszaki Élet, 1982. július-december (37. évfolyam, 14-26. szám)

1982-10-14 / 21. szám

MOZAIK 7 Komolyan mondom... Olvastam az újságban, hogy az utóbbi hetekben akadozott a toalettpapír-ellátás. Erre hivat­kozva, azt kérdezte tőlem egyik ismerősöm, vajon e nálunk szo­katlan jelenséget képes va­gyok-e megmagyarázni. Termé­szetesen — válaszoltam. A W. C.­­papír átmeneti hiányát szerin­tem az okozta, hogy megkezdő­dött az őszi labdarúgószezon. Kérem, e magyarázatra ne kapják fel hitetlenkedve fejü­ket, hiszen a legkülönbözőbb dolgok is dialektikus kapcsolat­ban állnak egymással. Jómagam ugyan nem látogatom a labda­rúgó-mérkőzéseket, de igyek­szem mindenre odafigyelni, ami körülöttem történik. Ennek alap­ján megállapítottam a követke­zőket. Az emberek tudják, hogy bajok vannak, nemzetközi ver­senyképességünk csökkent, a színvonal romlott és a vezetők között viták folynak, milyen módszerekkel lábolhatunk ki a hullámvölgyből. Ismerősöm itt közbevágott, és az iránt érdeklődött, hogy miről beszélek. Természetesen a fut­­ballról­­ mondtam neki, és folytattam elméletem kifejtését. Szóval a drukkerek ismerik a gondokat, de a bajnokság meg­indulásakor mutatott akarástól fellelkesedve mégis reményked­nek. Ezt úgy akarják kimutat­ni, hogy meccs közben — mint azt a tévében megfigyelhettük — hosszú W. C.-papír szerpenti­neket hajigálnak a pályára. A kereskedelem természetesen nem számíthatott az ilyen ha­gyományostól eltérő felhaszná­lásra. A hiány oka tehát, hogy a W. C.-papír jelentős részét az emberek a pályára hajigálják. Ami még mindig jobb, mintha W. C.-csészéket dobálnának. Olvastam az újságban, hogy az utóbbi hetekben akadozott a fürdőkádellátás. Erre hivatkoz­va, azt kérdezte tőlem ismerő­söm, vajon e nálunk szokatlan jelenséget is képes vagyok-e megmagyarázni. Természetesen — válaszoltam. Szerintem az át­meneti fürdőkádhiányt az okoz­ta, hogy hisztéria tört ki az autópiacon, Önök ezúttal nyilván nem cso­dálkoznak a magyarázaton, mert már tudják, hogy a leg­különbözőbb dolgok között is dialektikus kapcsolat van. A szóban forgó hisztéria azért lett úrrá az autóra várakozók kö­zött, mert elterjedt, hogy a gép­kocsik árát negyven százalékkal felemelik, és ezt senki sem cá­folta. A nyugtalanság csak ak­kor lehetett volna még nagyobb, ha az értesülést megcáfolják. A hír hallatára csökkent a hasz­nált autók kínálata. Máskor ősz­szel esik a kocsik ára, most az ellenkezője történt. Ráadásul a lapok megírták, hogy­­ a vonat drága és összeütközik. A hír ol­vastán tovább nőtt az autóke­reslet. Egyik ismerősöm, aki el­adta Ladáját azzal, hogy télen amúgy sem használja, kétség­­beesetten rohant a Röppentyű utcába másikat venni. Ám hiá­ba, mert a kiválasztott járgány­ra tizenöt személyi igazolványt dobtak. Ebben az időben történt, hogy a tévé bemutatott egy franciát, aki fürdőkádból épített kocsit furcsa karosszériájú, de kétségtelenül autóra emlékezte­tő járművével végigszáguldott Párizson. Gyanítom, hogy a kö­vetkező naptól ugrott meg a kádforgalom. Először színválasz­tással, aztán anélkül. Még az ülőkádakat is megvették. Ami nem csoda, mert legkevesebbet fogyasztó típus, és sokak szerint jobb, mint a kis Polski. Jó, jó — mondta ismerősöm — most már világos, hogy a W. C.-papír hiányát a labdarúgó­­bajnokság, a kádmizériát az autó-áremelés híre okozta. De, miért akadozik például a fűthe­tő paplan ellátása? — Az egy­szerű — válaszoltam. — Miután kiderült, hogy csak addig nyúj­tózkodhatunk, ameddig a taka­rónk ér, mindenki igyekszik leg­alább meleg takarót szerezni! ÁGOSTON GYÖRGY DOKTORI ÉS KANDIDÁTUSI ÉRTEKEZÉSEK Május 10-én rendezték meg Nemes László „Rezgési-forgási kölcsönhatások analízise aszim­metrikus pörgettyűk spektru­maiban” című doktori értekezé­sének nyilvános vitáját.­­ A szerző elméleti célkitűzése a Coriolis együtthatók közötti cso­portelméleti összefüggések és a rezgési impulzusmomentum Co­­riolis-perturbációkban megnyil­vánuló szerepének tisztázása volt Numerikus analitikailag viszont egyszerűsített módszere­ket kívánt kidolgozni a Corio­­lis-kölcsönhatások számítógépes feldolgozásához. Célja volt a rezgési-forgási és a­­ forgási spektrumokban jelentkező cent­rifugális torzulási effektusok vizsgálata is, amelyek a Corio­­lis-kölcsönhatásokkal párhuza­mosan észlelhetők. A megfelelő spektroszkópiai állandók szintén alkalmasak a rezgési potenciál­­függvény egzaktabb meghatáro­zására. A disszertációban össze­foglalt kutatásokban a rezgési és a forgási problémák egyenlő súllyal szerepelnek, minthogy a vizsgált kölcsönhatások tanul­mányozása e két spektroszkópiai terület között hidat létesít. Május 13-án tartották meg Sólyom Sándor „Új spiro­szteroi­­dok szintézise” című kandidá­tusi értekezésének nyilvános vi­táját.­­ Az aldoszterongátló hatású terápiáján használt ve­­gyületek szűk köre, valamint az ismertté vált káros mellékhatá­sok egyaránt indokolták, hogy új típusú aldoszteron antagonis­­ták kutatásával foglalkozzon a szerző. Olyan új, heterociklus­­sal szubsztituált spiro-szteroidok szintézisét tűzte ki célul, ame­lyek a 17 béta helyzetű oxigén­atom mellett még legalább egy vagy két további heteroatomot tartalmaznak. Az új spiro-szte­­roid típusok különféle szterán­­vázat tartalmazó képviselőit a lehetőségeknek megfelelően a könnyen hozzáférhető kiindulá­si vegyületekből kívánta elké­szíteni. Továbbá az egyes típu­sokon belül a szteroid-kémia eszközeit felhasználva, további átalakításokat tervezett, első­sorban abból a célból, hogy a biológiai vizsgálatokhoz minél többféle vegyület álljon rendel­kezésre, és ily módon a szer­kezet és hatás összefüggéseit is tanulmányozni lehessen. Május 14-én rendezték meg Réti Péter „Egy és több fázisú kémiai reaktorok matematikai modellezése elsőrendű hiperbo­likus egyenletrendszerrel” című kandidátusi értekezésének nyil­vános vitáját.­­ A kémiai reak­tort leíró matematikai modellek alapvetően kétféle egyenletből állnak. Az egyik a természettör­vényt kifejező mérlegegyenlet, míg a másik az adott közegre jellemző, lényegében egy posz­­tulátum, amelyet a kísérleti ta­pasztalat igazol. Ez utóbbi a konstitutív egyenlet. A vegyész­­mérnöki gyakorlatban alkalma­zott konstitutív egyenletek li­neáris összefüggést állapítanak meg a kérdéses mennyiség gra­diense és az áramsűrűség kö­zött. Ennek az a következménye, hogy ha az egyenletrendszerből elimináljuk az áramsűrűséget, akkor parabolikus parciális dif­ferenciálegyenlet lesz a reaktor modellje. Ez utóbbi végtelen se­bességű hatásterjedést von ma­ga után, ami elvi szempontból nem megfelelő és bizonyos ese­tekben gyakorlati szempontból sem kívánatos. A szerző felada­tának tekintette a problémát megoldani kívánó eddigi el­szórt próbálkozások összegyűj­tését, szintetizálását és új reak­tormodellezési metodika megal­kotását. KITÜNTETETTEK Az ipari miniszter a Kiváló Munkáért kitüntetést adta a többi között a következőknek: dr. Sivó Róbert kereskedelmi igazgató — KONSUMEX Kül­kereskedelmi Vállalat; Krasznai Mihály műszaki igazgató — Budapesti Harisnyagyár; Sípos Zoltán osztályvezető, Nagy László és Balogh Mihály szak­osztályvezetők — Vegyiműveket Tervező Vállalat; dr. Bálint Já­nos osztályvezető — BIOGAL Gyógyszergyár; Valovits Emil gyáregységvezető — Budapesti Vegyiművek; dr. Bognár József gyárrészlegvezető; Söptei Csaba kutatómérnök — Nitrokémia Ipartelepek; Csatlós Ferenc ve­zérigazgató-helyettes Nagy La­jos gazdasági tanácsadó, Tóth Gézáné osztályvezető, Csizma­­zia Gyula üzemvezető — Péti Nitrogénművek; Pillánk István főmérnök, Szid­er Sebestyén főosztályvezető — MMG Auto­mata Művek; dr. Hosszú László irodavezető — Fegyver- és Gáz­készülékgyár; dr. Tarlócz László tudományos főmunkatárs — Távközlési Kutató Intézet; Eb­ner Gábor termelési főmérnök­helyettes — Bakony Fém- és Elektromoskészülék Művek; Konrád György főosztályvezető — Pécsi Bőrgyár; Andrási An­tal főosztályvezető — Április 4. Gépipari Művek; Debreceni László üzemvezető — Ipari Sze­relvény és Gépgyár; Győri Mik­lós főosztályvezető — Mezőgép Vállalat, Veszprém; Simon Ber­talan gyártásvezető — Magyar Optikai Művek; Machos Rudolf műszaki vezető — Oroszlányi Szénbányák. A közönségszolgálat vendége, az MK Lapunkban is többször hírül adtuk: a Lapkiadó Vállalat­­ megnyitotta Budapesten, a IX., Mester utca 3-ban, az MTESZ-lapok Közönségszolgálatát, ahol a szövetség vala­mennyi szaklapja megvásárolható, előfizethető vagy helyben is olvasható. Új szolgáltatásként a közönségszolgálat vendége lesz leg-­­­közelebb, október 19-én, kedden 16—18 óra között, a Műszaki Élet. Ebben az időben Pongrácz György, a lap főszerkesztője válaszol az érdeklődőknek a feltett kérdésekre és javaslatokra.. . ME A modern építészet válsága—álprobléma A rokon Szeretettel vállalkoztam Winkler Oszkár, Alvar Aalloról írt könyvének recenziójára, mert nagyon tisztelem e kiváló finn építészt, akinek a munkássága bizonyíték arra, hogy „a modern építészet válsága" álprobléma, és hogy a kiút a valós problémából nem az értelmetlen formák és még ke­vésbé az értelmetlen tartalom felé vezet. E könyv olyan számomra, mint Vörösmarty számára „az a bizonyos könyvtár”, amely az arról szóló „gondolatok” megírására ihlette. A könyvben ugyanis enciklopédikus értelem­ben mindaz benne van, amit a sorozat egy-egy művére szánt terjedelmi keretek között ösz­­sze lehet foglalni. Mégis olyan kortársban, aki egyben szerény kortársa is voltam az igen sok értékes adat és tömör leíró tő­mondat útján bemutatott alko­tónak — óhatatlanul felmerül az igénye a személy, a kor és a mindezekhez kapcsolódó aktuá­lis jelenségek átfogóbb elemzé­se iránt. A szóban forgó korszak ugyan­is — legalábbis azt hittük, amikor még benne éltünk és dolgoztunk — a legnagyobb és egyben végérvényesnek szánt változást jelentette az építészet mindaddig egymást felváltó építőművészeti stílusok folya­matában. Megszüntette a min­den előbbi korszakra jellemző kötelező ragaszkodást a közis­mert formális kötöttségekhez, hogy ezáltal létrejöhessen a forma és a tartalom legmaga­sabb szintű egysége, amelyben a tartalom, az emberi-társadal­mi szükségleteknek elérhető legmagasabb színvonalú kielé­gítése, az adott feltételek között. Már a szemünk előtt és a ke­zünk között kezdett kibontakoz­ni a technikának, a tudomány­nak és a művészetnek ez az együttes forradalma, amikor még azt tanultuk az egyetemen, hogy hogyan lehet és kell — a korábbi stíluskorszakokból ránk maradt homlokzati sémák mögé vagy alaprajzi kontúrok közé — egy-egy „korszerű” la­kást, lakáscsoportot, iskolát, kórházat stb. „belemasszírozni”. Ennek az anakronisztikus para­doxonnak a felszámolásában járt élen — és tett szert megér­demelt világhírre az a néhány építész, akik nagy részének élet­művéről már megjelent egy-egy kötet az említett sorozatban. Ezek életműve — számos vonat­kozásban egymástól eltérő fel­fogásuk és ízlésük ellenére is — közös. Együttesen tettek ta­núbizonyságot arról, hogy a stí­luskorszakokból átöröklődött formakincsek bilincseit lerázva is lehet jó és egyben szép épí­tészetet létrehozni — anélkül, hogy ezáltal egy új formarend­szer ketrecébe zárnánk a végre szabaddá tett képességeinket. Ez a világszerte kibontakozó szervezetlen forradalom, ame­lyet csak az új építészeti kon­cepciónak önkéntes híveiből alakult nemzetközi szövetség — a CIRPAC, illetve a CIAM — viszonylag ritka összejövetelei, valamint az egymás munkássá­gáról a leghaladóbb szakfolyó­iratokban közölt ismeretek, és az építészszervezetekben és egyetemeken tartott előadások tartoztak össze — a civilizált világ minden országában építé­szettörténeti értékű alkotásokat hozott létre. Egyetlen, komplex műhely­rendszerben megszerve­zett iskolájuk, a BAUHAUS — nemzetközileg ismert fogalom­má vált. Sajnos azonban — bár­mennyire is harcolt megalapító­ja, a nagyszerű Walter Gropius az ellen, hogy ezt a végre sza­baddá vált új építészetet egy újabb „stílussá” minősítsék — a hozzá nem értők sztereotipi­­kus gondolkodásmódja mégis­csak megalkotta a „Bauhaus­­stílus” és a „modern stílus” ab­szurd fogalmát. Sőt, ezek az el­­nevezések még ma is uralkod­nak — mégpedig pejoratív ér­telemben, éppen olyan építészeti alkotásokra vonatkoztatva, amelyeknél az itt ismertetett korszak egyes formajegyeit stí­­lusszerűen alkalmazva, azokat éppen a kor követelményeinek meg nem felelő tartalmú létesít­mények „beburkolására”, hom­­lokzatainak kiképzésére hasz­nálták fel. És így a „modern — korszerű” jelzőt értelmétől meg­fosztva jutott el korunk építész­­társadalmának nem csekély há­nyada a „posztmodern” — vagyis a „korszerű utáni” — építészet igényléséig, amelynek keretei között éppúgy megtűri a vasbetonból készült, de klasz­­szikus arányú — és így helyen­ként százszorosan túlméretezett — formákat, mint az alkotó építészet igen komoly követel­ményrendszerének merőben el­lentmondó, kertitörpe-színvona­­lú „játékosságokat”. A kialakult építészeti tö­megeket és azok külső-belső felületeit éppen csak „megsimí­totta”. Eszébe sem jutott, hogy az épületének valamiféle stílus­rendszerbe kellene tartoznia. Viszont szerette a természetet. Épületeinek környékén a leg­közelebbi fák is épségben is meg­­maradtak. Az Otaniemi-i egye­tem előcsarnokában az egykori terep rozsdabarna szikláit is érintetlenül meghagyta. Iskolát nem szervezett, mint Gropius, de épületei korának iskolapéldái lettek és egykori munkatársait tanácsaival támogatta. Kiemel­kedő szerepe volt abban, hogy a század derekán — az országot is súlyosan érintő eddigi legna­gyobb kataklizma ellenére — létrejött az a bizonyos „finn épí­tészet”, amelynek megismerésé­re és követésére éppoly lelkesen törekedtek a szakma legjobbjai, mint ahogyan az irodalom út­törői Párizsba vágytak. Elgondolkodtató, hogy ez a kis ország­­ lakossága a mien­­kének a felét sem éri el, ko­rábban főként szegény halász­nép, amely megközelítőleg sem élt át soha olyan építészeti kul­túrát, mint amilyet hazánk ro­mán, gót, reneszánsz, barokk, klasszikus, romantikus és sze­cessziós alkotásai képviseltek —, mégis éppen ebben körözte le a legfejlettebb kultúrájú orszá­gokat is. DR. GERLE GYÖRGY

Next