Műszaki Élet, 1982. július-december (37. évfolyam, 14-26. szám)
1982-10-14 / 21. szám
MOZAIK 7 Komolyan mondom... Olvastam az újságban, hogy az utóbbi hetekben akadozott a toalettpapír-ellátás. Erre hivatkozva, azt kérdezte tőlem egyik ismerősöm, vajon e nálunk szokatlan jelenséget képes vagyok-e megmagyarázni. Természetesen — válaszoltam. A W. C.papír átmeneti hiányát szerintem az okozta, hogy megkezdődött az őszi labdarúgószezon. Kérem, e magyarázatra ne kapják fel hitetlenkedve fejüket, hiszen a legkülönbözőbb dolgok is dialektikus kapcsolatban állnak egymással. Jómagam ugyan nem látogatom a labdarúgó-mérkőzéseket, de igyekszem mindenre odafigyelni, ami körülöttem történik. Ennek alapján megállapítottam a következőket. Az emberek tudják, hogy bajok vannak, nemzetközi versenyképességünk csökkent, a színvonal romlott és a vezetők között viták folynak, milyen módszerekkel lábolhatunk ki a hullámvölgyből. Ismerősöm itt közbevágott, és az iránt érdeklődött, hogy miről beszélek. Természetesen a futballról mondtam neki, és folytattam elméletem kifejtését. Szóval a drukkerek ismerik a gondokat, de a bajnokság megindulásakor mutatott akarástól fellelkesedve mégis reménykednek. Ezt úgy akarják kimutatni, hogy meccs közben — mint azt a tévében megfigyelhettük — hosszú W. C.-papír szerpentineket hajigálnak a pályára. A kereskedelem természetesen nem számíthatott az ilyen hagyományostól eltérő felhasználásra. A hiány oka tehát, hogy a W. C.-papír jelentős részét az emberek a pályára hajigálják. Ami még mindig jobb, mintha W. C.-csészéket dobálnának. Olvastam az újságban, hogy az utóbbi hetekben akadozott a fürdőkádellátás. Erre hivatkozva, azt kérdezte tőlem ismerősöm, vajon e nálunk szokatlan jelenséget is képes vagyok-e megmagyarázni. Természetesen — válaszoltam. Szerintem az átmeneti fürdőkádhiányt az okozta, hogy hisztéria tört ki az autópiacon, Önök ezúttal nyilván nem csodálkoznak a magyarázaton, mert már tudják, hogy a legkülönbözőbb dolgok között is dialektikus kapcsolat van. A szóban forgó hisztéria azért lett úrrá az autóra várakozók között, mert elterjedt, hogy a gépkocsik árát negyven százalékkal felemelik, és ezt senki sem cáfolta. A nyugtalanság csak akkor lehetett volna még nagyobb, ha az értesülést megcáfolják. A hír hallatára csökkent a használt autók kínálata. Máskor őszszel esik a kocsik ára, most az ellenkezője történt. Ráadásul a lapok megírták, hogy a vonat drága és összeütközik. A hír olvastán tovább nőtt az autókereslet. Egyik ismerősöm, aki eladta Ladáját azzal, hogy télen amúgy sem használja, kétségbeesetten rohant a Röppentyű utcába másikat venni. Ám hiába, mert a kiválasztott járgányra tizenöt személyi igazolványt dobtak. Ebben az időben történt, hogy a tévé bemutatott egy franciát, aki fürdőkádból épített kocsit furcsa karosszériájú, de kétségtelenül autóra emlékeztető járművével végigszáguldott Párizson. Gyanítom, hogy a következő naptól ugrott meg a kádforgalom. Először színválasztással, aztán anélkül. Még az ülőkádakat is megvették. Ami nem csoda, mert legkevesebbet fogyasztó típus, és sokak szerint jobb, mint a kis Polski. Jó, jó — mondta ismerősöm — most már világos, hogy a W. C.-papír hiányát a labdarúgóbajnokság, a kádmizériát az autó-áremelés híre okozta. De, miért akadozik például a fűthető paplan ellátása? — Az egyszerű — válaszoltam. — Miután kiderült, hogy csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér, mindenki igyekszik legalább meleg takarót szerezni! ÁGOSTON GYÖRGY DOKTORI ÉS KANDIDÁTUSI ÉRTEKEZÉSEK Május 10-én rendezték meg Nemes László „Rezgési-forgási kölcsönhatások analízise aszimmetrikus pörgettyűk spektrumaiban” című doktori értekezésének nyilvános vitáját. A szerző elméleti célkitűzése a Coriolis együtthatók közötti csoportelméleti összefüggések és a rezgési impulzusmomentum Coriolis-perturbációkban megnyilvánuló szerepének tisztázása volt Numerikus analitikailag viszont egyszerűsített módszereket kívánt kidolgozni a Coriolis-kölcsönhatások számítógépes feldolgozásához. Célja volt a rezgési-forgási és a forgási spektrumokban jelentkező centrifugális torzulási effektusok vizsgálata is, amelyek a Coriolis-kölcsönhatásokkal párhuzamosan észlelhetők. A megfelelő spektroszkópiai állandók szintén alkalmasak a rezgési potenciálfüggvény egzaktabb meghatározására. A disszertációban összefoglalt kutatásokban a rezgési és a forgási problémák egyenlő súllyal szerepelnek, minthogy a vizsgált kölcsönhatások tanulmányozása e két spektroszkópiai terület között hidat létesít. Május 13-án tartották meg Sólyom Sándor „Új spiroszteroidok szintézise” című kandidátusi értekezésének nyilvános vitáját. Az aldoszterongátló hatású terápiáján használt vegyületek szűk köre, valamint az ismertté vált káros mellékhatások egyaránt indokolták, hogy új típusú aldoszteron antagonisták kutatásával foglalkozzon a szerző. Olyan új, heterociklussal szubsztituált spiro-szteroidok szintézisét tűzte ki célul, amelyek a 17 béta helyzetű oxigénatom mellett még legalább egy vagy két további heteroatomot tartalmaznak. Az új spiro-szteroid típusok különféle szteránvázat tartalmazó képviselőit a lehetőségeknek megfelelően a könnyen hozzáférhető kiindulási vegyületekből kívánta elkészíteni. Továbbá az egyes típusokon belül a szteroid-kémia eszközeit felhasználva, további átalakításokat tervezett, elsősorban abból a célból, hogy a biológiai vizsgálatokhoz minél többféle vegyület álljon rendelkezésre, és ily módon a szerkezet és hatás összefüggéseit is tanulmányozni lehessen. Május 14-én rendezték meg Réti Péter „Egy és több fázisú kémiai reaktorok matematikai modellezése elsőrendű hiperbolikus egyenletrendszerrel” című kandidátusi értekezésének nyilvános vitáját. A kémiai reaktort leíró matematikai modellek alapvetően kétféle egyenletből állnak. Az egyik a természettörvényt kifejező mérlegegyenlet, míg a másik az adott közegre jellemző, lényegében egy posztulátum, amelyet a kísérleti tapasztalat igazol. Ez utóbbi a konstitutív egyenlet. A vegyészmérnöki gyakorlatban alkalmazott konstitutív egyenletek lineáris összefüggést állapítanak meg a kérdéses mennyiség gradiense és az áramsűrűség között. Ennek az a következménye, hogy ha az egyenletrendszerből elimináljuk az áramsűrűséget, akkor parabolikus parciális differenciálegyenlet lesz a reaktor modellje. Ez utóbbi végtelen sebességű hatásterjedést von maga után, ami elvi szempontból nem megfelelő és bizonyos esetekben gyakorlati szempontból sem kívánatos. A szerző feladatának tekintette a problémát megoldani kívánó eddigi elszórt próbálkozások összegyűjtését, szintetizálását és új reaktormodellezési metodika megalkotását. KITÜNTETETTEK Az ipari miniszter a Kiváló Munkáért kitüntetést adta a többi között a következőknek: dr. Sivó Róbert kereskedelmi igazgató — KONSUMEX Külkereskedelmi Vállalat; Krasznai Mihály műszaki igazgató — Budapesti Harisnyagyár; Sípos Zoltán osztályvezető, Nagy László és Balogh Mihály szakosztályvezetők — Vegyiműveket Tervező Vállalat; dr. Bálint János osztályvezető — BIOGAL Gyógyszergyár; Valovits Emil gyáregységvezető — Budapesti Vegyiművek; dr. Bognár József gyárrészlegvezető; Söptei Csaba kutatómérnök — Nitrokémia Ipartelepek; Csatlós Ferenc vezérigazgató-helyettes Nagy Lajos gazdasági tanácsadó, Tóth Gézáné osztályvezető, Csizmazia Gyula üzemvezető — Péti Nitrogénművek; Pillánk István főmérnök, Szider Sebestyén főosztályvezető — MMG Automata Művek; dr. Hosszú László irodavezető — Fegyver- és Gázkészülékgyár; dr. Tarlócz László tudományos főmunkatárs — Távközlési Kutató Intézet; Ebner Gábor termelési főmérnökhelyettes — Bakony Fém- és Elektromoskészülék Művek; Konrád György főosztályvezető — Pécsi Bőrgyár; Andrási Antal főosztályvezető — Április 4. Gépipari Művek; Debreceni László üzemvezető — Ipari Szerelvény és Gépgyár; Győri Miklós főosztályvezető — Mezőgép Vállalat, Veszprém; Simon Bertalan gyártásvezető — Magyar Optikai Művek; Machos Rudolf műszaki vezető — Oroszlányi Szénbányák. A közönségszolgálat vendége, az MK Lapunkban is többször hírül adtuk: a Lapkiadó Vállalat megnyitotta Budapesten, a IX., Mester utca 3-ban, az MTESZ-lapok Közönségszolgálatát, ahol a szövetség valamennyi szaklapja megvásárolható, előfizethető vagy helyben is olvasható. Új szolgáltatásként a közönségszolgálat vendége lesz leg-közelebb, október 19-én, kedden 16—18 óra között, a Műszaki Élet. Ebben az időben Pongrácz György, a lap főszerkesztője válaszol az érdeklődőknek a feltett kérdésekre és javaslatokra.. . ME A modern építészet válsága—álprobléma A rokon Szeretettel vállalkoztam Winkler Oszkár, Alvar Aalloról írt könyvének recenziójára, mert nagyon tisztelem e kiváló finn építészt, akinek a munkássága bizonyíték arra, hogy „a modern építészet válsága" álprobléma, és hogy a kiút a valós problémából nem az értelmetlen formák és még kevésbé az értelmetlen tartalom felé vezet. E könyv olyan számomra, mint Vörösmarty számára „az a bizonyos könyvtár”, amely az arról szóló „gondolatok” megírására ihlette. A könyvben ugyanis enciklopédikus értelemben mindaz benne van, amit a sorozat egy-egy művére szánt terjedelmi keretek között öszsze lehet foglalni. Mégis olyan kortársban, aki egyben szerény kortársa is voltam az igen sok értékes adat és tömör leíró tőmondat útján bemutatott alkotónak — óhatatlanul felmerül az igénye a személy, a kor és a mindezekhez kapcsolódó aktuális jelenségek átfogóbb elemzése iránt. A szóban forgó korszak ugyanis — legalábbis azt hittük, amikor még benne éltünk és dolgoztunk — a legnagyobb és egyben végérvényesnek szánt változást jelentette az építészet mindaddig egymást felváltó építőművészeti stílusok folyamatában. Megszüntette a minden előbbi korszakra jellemző kötelező ragaszkodást a közismert formális kötöttségekhez, hogy ezáltal létrejöhessen a forma és a tartalom legmagasabb szintű egysége, amelyben a tartalom, az emberi-társadalmi szükségleteknek elérhető legmagasabb színvonalú kielégítése, az adott feltételek között. Már a szemünk előtt és a kezünk között kezdett kibontakozni a technikának, a tudománynak és a művészetnek ez az együttes forradalma, amikor még azt tanultuk az egyetemen, hogy hogyan lehet és kell — a korábbi stíluskorszakokból ránk maradt homlokzati sémák mögé vagy alaprajzi kontúrok közé — egy-egy „korszerű” lakást, lakáscsoportot, iskolát, kórházat stb. „belemasszírozni”. Ennek az anakronisztikus paradoxonnak a felszámolásában járt élen — és tett szert megérdemelt világhírre az a néhány építész, akik nagy részének életművéről már megjelent egy-egy kötet az említett sorozatban. Ezek életműve — számos vonatkozásban egymástól eltérő felfogásuk és ízlésük ellenére is — közös. Együttesen tettek tanúbizonyságot arról, hogy a stíluskorszakokból átöröklődött formakincsek bilincseit lerázva is lehet jó és egyben szép építészetet létrehozni — anélkül, hogy ezáltal egy új formarendszer ketrecébe zárnánk a végre szabaddá tett képességeinket. Ez a világszerte kibontakozó szervezetlen forradalom, amelyet csak az új építészeti koncepciónak önkéntes híveiből alakult nemzetközi szövetség — a CIRPAC, illetve a CIAM — viszonylag ritka összejövetelei, valamint az egymás munkásságáról a leghaladóbb szakfolyóiratokban közölt ismeretek, és az építészszervezetekben és egyetemeken tartott előadások tartoztak össze — a civilizált világ minden országában építészettörténeti értékű alkotásokat hozott létre. Egyetlen, komplex műhelyrendszerben megszervezett iskolájuk, a BAUHAUS — nemzetközileg ismert fogalommá vált. Sajnos azonban — bármennyire is harcolt megalapítója, a nagyszerű Walter Gropius az ellen, hogy ezt a végre szabaddá vált új építészetet egy újabb „stílussá” minősítsék — a hozzá nem értők sztereotipikus gondolkodásmódja mégiscsak megalkotta a „Bauhausstílus” és a „modern stílus” abszurd fogalmát. Sőt, ezek az elnevezések még ma is uralkodnak — mégpedig pejoratív értelemben, éppen olyan építészeti alkotásokra vonatkoztatva, amelyeknél az itt ismertetett korszak egyes formajegyeit stílusszerűen alkalmazva, azokat éppen a kor követelményeinek meg nem felelő tartalmú létesítmények „beburkolására”, homlokzatainak kiképzésére használták fel. És így a „modern — korszerű” jelzőt értelmétől megfosztva jutott el korunk építésztársadalmának nem csekély hányada a „posztmodern” — vagyis a „korszerű utáni” — építészet igényléséig, amelynek keretei között éppúgy megtűri a vasbetonból készült, de klaszszikus arányú — és így helyenként százszorosan túlméretezett — formákat, mint az alkotó építészet igen komoly követelményrendszerének merőben ellentmondó, kertitörpe-színvonalú „játékosságokat”. A kialakult építészeti tömegeket és azok külső-belső felületeit éppen csak „megsimította”. Eszébe sem jutott, hogy az épületének valamiféle stílusrendszerbe kellene tartoznia. Viszont szerette a természetet. Épületeinek környékén a legközelebbi fák is épségben is megmaradtak. Az Otaniemi-i egyetem előcsarnokában az egykori terep rozsdabarna szikláit is érintetlenül meghagyta. Iskolát nem szervezett, mint Gropius, de épületei korának iskolapéldái lettek és egykori munkatársait tanácsaival támogatta. Kiemelkedő szerepe volt abban, hogy a század derekán — az országot is súlyosan érintő eddigi legnagyobb kataklizma ellenére — létrejött az a bizonyos „finn építészet”, amelynek megismerésére és követésére éppoly lelkesen törekedtek a szakma legjobbjai, mint ahogyan az irodalom úttörői Párizsba vágytak. Elgondolkodtató, hogy ez a kis ország lakossága a mienkének a felét sem éri el, korábban főként szegény halásznép, amely megközelítőleg sem élt át soha olyan építészeti kultúrát, mint amilyet hazánk román, gót, reneszánsz, barokk, klasszikus, romantikus és szecessziós alkotásai képviseltek —, mégis éppen ebben körözte le a legfejlettebb kultúrájú országokat is. DR. GERLE GYÖRGY