Műszaki Lap, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929-03-01 - 1929-04-01 / 3-4. szám

XXVIII. évfolyam, 3-4. szám Budapest, 1929. március-április hó MŰSZAKI LAP TECHNISCHE ZEITUNG der Landes-Verbandes der Techniker szakközlöny a gép- és fémipar, elektrotechnika, vegyészet, faipar és műszaki kereskedelem köréből ----------- Az 1907. évi kopenhágai nemzetközi szaklapkiállításon, a magyar szaklapok gyűjteményes kiállításában aranyérem kitüntetést nyert. ----------­AZ ORSZÁGOS MŰSZAKI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik havonként. — Előfizetési ára: egész évre 12 P, félévre 7 P. — Az egyesület tagjai a lapot a tagsági díj fejében kapják. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Fáik Miksa ucca 16. M. kir. postatakarékpénzt. csekksz. 22692 Otthonunk Az „otthon“ fogalmának jelentőségét és poézi­­sét nem akarjuk itt ecsetelni de egy k­i, szebb jöven­dő küszöbén örömmel tudatjuk t. tagtársainkkal, hogy Egyesületünk sok hányódás után az ideig­lenes helyiségekből egy olyanba költözött, amely most már alkalmas lesz arra, hogy az egyesületi hivatalos tevékenység céljain kívül tagjaink má­sodik otthonává váljon. Új helyiségünk V., Fálk Miksa ucca 16. szám alatt, a Klotild u. sarkán van. A bejárat uccai, amely bizonyos függetlenséget biztosít tagjaink­nak és ezért előnyös. Ezen helyiségek megszer­zése, berendezése és fenntartása, egyik igen lelkes vezető tagtársunknak, Kemény Lajosnak áldozat­­készsége folytán vált lehetővé. Kemény Lajos ál­dozatkészsége tette lehetővé azt, hogy helyiségein­ket impozánsan és klubszerűen úgy rendezzük be, hogy az tagjaink kényesebb igényeit is kielégítheti. Zöld posztóval bevont keményfa asztalok, szép szé­kek, garnitúrák, amerikai íróasztalok, külön elnöki szoba — a tisztikar tanácskozásai számára — stb. bizonyítékai annak az önzetlen, áldozatkész és min­den pártszemponttól mentes munkásságnak, mellyel a vezetőség halad a kitűzött, programm útján a cél felé. De nem állunk meg itt, hanem rövid időn belül felállítjuk a billiárdasztalt, gondoskodunk kellő számú sakktábláról, még­pedig lehetőleg az olvasó­teremtől független, teljesen külön teremben, hogy a tagjaink szórakoztatására vonatkozó kívánsá­goknak is eleget tegyünk. Reméljük, hogy a jól és klubszerűen berende­zett helyiség várható kedvező befolyása egyesületi életünk fellendítése szempontjából nem fog elma­radni. Mert hiába vannak lelkes ügyvezető kartár­saink, akik a mindennapi fárasztó munkájuk után energiát, időt és költséget nem kimélve dolgoznak Egyesületünkért —a kari érdekekért, ha tagjaink nagy része, még a legelemibb kötelességének, a tag­díjfizetésnek sem tesz eleget. Félre a közönnyel! Aki indolenciával viseltetik az Egyesülettel szemben, az ellensége tulajdonké­pen önönmagának is. Az elmaradt tagdíjak hát­ráltatják az egyesületet munkájában, s természe­tes, hogy ezt valamennyien, akik etikai és szociális téren az Egyesületre támaszkodunk, megérezzü­k. Minden egyesületi tevékenységnek anyagi elő­feltételei vannak. Enélkü­l nem lehetséges még igen szerény keretek közt sem az egyesületi élet fenn­tartása. Helyiség, adminisztráció, szaklap, mint elsőrendű szükségletek azonnal az előtérbe nyo­mulnak; ezeket követik a további igények: klubélet, könyvtár, szakelőadások rendezése, kari propagan­da stb. Nem is említve azt, hogy székház is ott lebeg előttem, mint Morus utópia. Mindezekhez azonban pénz szükséges, pénz és mégegyszer pénz! Banalitás már, de örök igazság marad a mondás: „egységben az erő!“ Kartársaink! Veszélyben van egy értékes tár­sadalmi réteg, szükség van minden erőre, minden kollégára, minden fillérre. Értessük meg végre a közönyösökkel, a Fabius Cunctatorokkal, hogy min­den elmaradt érdeklődés, minden elmaradt fillér, egyenlő az elmaradt siker, az el nem ért cél egy részével. Kartársak! Érdeklődjetek, tegyetek eleget leg­alább az elemi tagtársi kötelezettségeiteknek; egy kis ügyszeretet és minden cél megvalósul! Dömötör Jenő: Műszaki arcképcsarnok A „Műszaki Lap“ olvasóinak kívánságára, már XXVI. évfolyamában megkezdte a fenti cím alatt illusztris kortársaink életrajzának közlését. Mos­tani számunkban ismét alkalmunk nyílik Egyesü­letünk egyik igen kiváló, régi aktív és áldozatkész tagjának, Kemény Lajos vegyészmérnök, gyáros­nak élet­rajzát olvasóinkkal megismertetni, aki nem­csak az Egyesületben fáradhatatlanul dolgozva a kárért szerzett, érdemeket, de példán felül álló áldo­zatkészségével is már évek óta támogatja a sze­rény financiális körülmények között lévő Egyesü­letünket. Közleményünket aktuálissá teszi az a körül­mény is, hogy Kemény Lajost ismét Egyesületünk elnöki székében üdvözölhetjük. Kemény Lajos 1882. márc. 27-én Újpesten szü­letett. Középiskoláinak elvégzése után a Magy. kir. áll. felsőipariskola vegyészeti szakosztályán foly­tatta tanulmányait, amelyet 1903-ban fejezett be.

Next