Műszaki Lap, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)
1929-03-01 - 1929-04-01 / 3-4. szám
XXVIII. évfolyam, 3-4. szám Budapest, 1929. március-április hó MŰSZAKI LAP TECHNISCHE ZEITUNG der Landes-Verbandes der Techniker szakközlöny a gép- és fémipar, elektrotechnika, vegyészet, faipar és műszaki kereskedelem köréből ----------- Az 1907. évi kopenhágai nemzetközi szaklapkiállításon, a magyar szaklapok gyűjteményes kiállításában aranyérem kitüntetést nyert. ----------AZ ORSZÁGOS MŰSZAKI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik havonként. — Előfizetési ára: egész évre 12 P, félévre 7 P. — Az egyesület tagjai a lapot a tagsági díj fejében kapják. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Fáik Miksa ucca 16. M. kir. postatakarékpénzt. csekksz. 22692 Otthonunk Az „otthon“ fogalmának jelentőségét és poézisét nem akarjuk itt ecsetelni de egy ki, szebb jövendő küszöbén örömmel tudatjuk t. tagtársainkkal, hogy Egyesületünk sok hányódás után az ideiglenes helyiségekből egy olyanba költözött, amely most már alkalmas lesz arra, hogy az egyesületi hivatalos tevékenység céljain kívül tagjaink második otthonává váljon. Új helyiségünk V., Fálk Miksa ucca 16. szám alatt, a Klotild u. sarkán van. A bejárat uccai, amely bizonyos függetlenséget biztosít tagjainknak és ezért előnyös. Ezen helyiségek megszerzése, berendezése és fenntartása, egyik igen lelkes vezető tagtársunknak, Kemény Lajosnak áldozatkészsége folytán vált lehetővé. Kemény Lajos áldozatkészsége tette lehetővé azt, hogy helyiségeinket impozánsan és klubszerűen úgy rendezzük be, hogy az tagjaink kényesebb igényeit is kielégítheti. Zöld posztóval bevont keményfa asztalok, szép székek, garnitúrák, amerikai íróasztalok, külön elnöki szoba — a tisztikar tanácskozásai számára — stb. bizonyítékai annak az önzetlen, áldozatkész és minden pártszemponttól mentes munkásságnak, mellyel a vezetőség halad a kitűzött, programm útján a cél felé. De nem állunk meg itt, hanem rövid időn belül felállítjuk a billiárdasztalt, gondoskodunk kellő számú sakktábláról, mégpedig lehetőleg az olvasóteremtől független, teljesen külön teremben, hogy a tagjaink szórakoztatására vonatkozó kívánságoknak is eleget tegyünk. Reméljük, hogy a jól és klubszerűen berendezett helyiség várható kedvező befolyása egyesületi életünk fellendítése szempontjából nem fog elmaradni. Mert hiába vannak lelkes ügyvezető kartársaink, akik a mindennapi fárasztó munkájuk után energiát, időt és költséget nem kimélve dolgoznak Egyesületünkért —a kari érdekekért, ha tagjaink nagy része, még a legelemibb kötelességének, a tagdíjfizetésnek sem tesz eleget. Félre a közönnyel! Aki indolenciával viseltetik az Egyesülettel szemben, az ellensége tulajdonképen önönmagának is. Az elmaradt tagdíjak hátráltatják az egyesületet munkájában, s természetes, hogy ezt valamennyien, akik etikai és szociális téren az Egyesületre támaszkodunk, megérezzük. Minden egyesületi tevékenységnek anyagi előfeltételei vannak. Enélkül nem lehetséges még igen szerény keretek közt sem az egyesületi élet fenntartása. Helyiség, adminisztráció, szaklap, mint elsőrendű szükségletek azonnal az előtérbe nyomulnak; ezeket követik a további igények: klubélet, könyvtár, szakelőadások rendezése, kari propaganda stb. Nem is említve azt, hogy székház is ott lebeg előttem, mint Morus utópia. Mindezekhez azonban pénz szükséges, pénz és mégegyszer pénz! Banalitás már, de örök igazság marad a mondás: „egységben az erő!“ Kartársaink! Veszélyben van egy értékes társadalmi réteg, szükség van minden erőre, minden kollégára, minden fillérre. Értessük meg végre a közönyösökkel, a Fabius Cunctatorokkal, hogy minden elmaradt érdeklődés, minden elmaradt fillér, egyenlő az elmaradt siker, az el nem ért cél egy részével. Kartársak! Érdeklődjetek, tegyetek eleget legalább az elemi tagtársi kötelezettségeiteknek; egy kis ügyszeretet és minden cél megvalósul! Dömötör Jenő: Műszaki arcképcsarnok A „Műszaki Lap“ olvasóinak kívánságára, már XXVI. évfolyamában megkezdte a fenti cím alatt illusztris kortársaink életrajzának közlését. Mostani számunkban ismét alkalmunk nyílik Egyesületünk egyik igen kiváló, régi aktív és áldozatkész tagjának, Kemény Lajos vegyészmérnök, gyárosnak életrajzát olvasóinkkal megismertetni, aki nemcsak az Egyesületben fáradhatatlanul dolgozva a kárért szerzett, érdemeket, de példán felül álló áldozatkészségével is már évek óta támogatja a szerény financiális körülmények között lévő Egyesületünket. Közleményünket aktuálissá teszi az a körülmény is, hogy Kemény Lajost ismét Egyesületünk elnöki székében üdvözölhetjük. Kemény Lajos 1882. márc. 27-én Újpesten született. Középiskoláinak elvégzése után a Magy. kir. áll. felsőipariskola vegyészeti szakosztályán folytatta tanulmányait, amelyet 1903-ban fejezett be.