Műszaki Szemle, 1928 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1928-04-01 / 4. szám

1992 Műszaki Szemle nagysága is nehézzé teszi a süveg méretei, az óriási lángnyelv, nagy füst- és por­felhő miatt. A leghatásosabb rendszabálynak Sonnenberg a színlelt ütegek építését tartja. (Ez a Dardanelláknál jól is sikerült — ford.) Már az üreg be­építésénél is tekintettel kell lenni a burkolásra az egyes lövegállások széthúzá­sával, a terep jó kihasználásával stb. Bár a repülőfigyelés a hajókról való lövést határozottan eredményesebbé tette, a partvédelemnek még­sem szabad túlságosan megriadni tőle. A mozgó hajóról való lövés még mindig igen nehéz, mert nemcsak a cél viszonyait kell tekintetbe venni az irányzásnál, hanem a saját hajó futását, fordulatait és ingását is. Jól működő és megfelelő lövegekkel felszerelt parti üteggel szél­ben a hajók sebes futásból tüzelnek a partra, azért, hogy az előnyösebb helyzetben lévő parti ütegek részére az irányzást megnehezítsék. Sonnenberg hivatkozik a Dardanellák ellen intézett támadásokra, melyekben a Hamidié-erőd igen erős bombázása csodálatosan kevés eredménnyel járt. Ezzel ellentétben a hajók igen érzékenyek a találatok iránt. Egy jól elhelyezett nagyobb kaliberű telitalálat nagy csatahajót is elsüllyeszthet. Példa erre a „Queen Mary“ a skagerraki csatában. Viszont valamely parti ütegben jól elhelyezett telitalálat ritkán okoz nagyobb kárt, mint egy lövegnek és kezelőinek harcképtelenné tételét. Mindenesetre nagy veszedelem az a partvédő ütegekre, hogy a támadó hajók óriási tüzérségi tömeggel jelennek meg. A Dardanellákat támadó sok hajó közül csak magának a „Queen Elizabeth“-nek 8 darab 38 cm és 12 darab 15 cm ágyúja volt. 1915 március 18-án egyszerre 16 nagyhajó támadta meg a Dardanellák bejáratát. Amikor tehát a partvédők ellenében a támadó hajóhad 10-szeres tüzérségi fölényével számolunk, inkább kicsit veszünk, mint nagyot. Számolnia kell azonfelül a partvédelemnek a támadó repülőinek bomba- és gép­puskatámadásával is. A hajóknak a szárazföldi tüzérség tüze iránt való érzékenységére jellemzőek a következő adatok: 1. Port Arthurnak ostrománál sikerült a japánoknak egy meg­felelő hegycsúcsnak elfoglalása útján a belső kikötőben, a tenger felől biztonságban horgonyzó orosz hajóhad ellen figyelőhelyet találnia. Az első és csak 12 cm-es ostromágyúk gránátjaival elért találatok arra bírták az orosz hajóhad parancsnokát, hogy egy utolsó, kétségbeesett kitörést kíséreljen meg. Ennek sikertelensége után az oroszok hadi­hajóikat önként elsüllyesztették a kikötőben. 2. A Dardanellák ostroma idején a sarosi öbölben, a part közelé­ben és vélt biztonságban horgonyzó „Henry IV“ francia hadihajó egy török hegyi ágyús ütegnek néhány találatára sietve eltávozott. A Dardanellák tapasztalatai után a hajók óriási tüzérségi fölénye ellenére­­is kétséges, hogy a hajók a partvédő erődítményeket egyenesen megtámadják. Av­­entente sokkal gyorsabban ért el nagyobb sikert a Dardanellák ostrománál, a Gallipoli félszigeten az állandó parti erődök tűzkörletén kívül való partraszállás útján, mert így ezeket gyenge hátakban fenyegette. Újabb harcászati elv úgyis az, hogy ottan támadjunk súlyponttal, ahol az ellenség gyengébb. A Dardanel­­lákat is csak az osztrák-magyar és német közepes és nehéz ütegek megjelenése mentette meg a hátbatámadás veszélyétől. Ebből aztán az a követelmény is levezethető, hogy legalább is a nehéz­­partvédő lövegek ne csak a tenger felé, de 360°-es oldalirányzással, a szárazföld felé is lőhessenek. Még jobb volna azonban, ha a lövegek nem lennének szilárdan beépítve, hanem mozgékonyak lennének. A németek (és a többi hatalmak is — ford.) a világháború folyamán hajó­ágyúk csöveit többé-kevésbé rögtönzött vasúti lövegtalpakba helyezték.

Next