Művezetők Lapja, 1901 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1901-01-10 / 1. szám

A MŰVEZETŐK LAPJA, pedig Bécs alá rendelni, hogy ott, az ellenségtől távol, nagyobb hasznukat vehessék. Mind kevés liszt volt a XVII. század elején a magyar végvárakban, kitetszik az élelmező hivatalnak 1723. márc. 18-án kelt jelentéséből. E szerint a győri katonaság három nap óta egy falat kenyeret se kapott, hamarjában a fischamendi molnártól,a Huebertől szereztek 1550 mérő lisztet 5618 frtért. Hajón vitték sietve az éhező hadi népnek. Ugyanekkor a mölki kolostortól is vettek a győriek részére 300 muth gabonát, azaz 9300 mérőt. Az akkori szokás szerint ezt is Fischamendben akarták megőröltetni. A győri Proviantverwalter azonban ellenezte s azt kívánta, hogy a gabonát Mölkből hajón egyenest Győrbe hozzák és ott őröltessék meg. Fischam­endben ugyan több lisztet készítenek búzából, mint Magyarországon—írja Zanger győri Proviantverwalter — de azért mégis előnyösebb lesz az itteni őrlés. A 31 mérőből, azaz egy muthból, 3 mérő a molnáré, a többi 28 mérőből itt Győrött 31 cseh mérő liszt és 6 mérő korpa lesz. Ámde a korpát nagyon is használhatni kenyér­sütésnél. Az itteni lisztből jobb kenyér sül, mint a fischamendiből. Győr körül negyven malom van most a Dunán! Katonai erővel kényszeríteni lehetne őket, hogy azonnal őröljék meg a gabonát! Hamarább lesz tehát liszt. Aztán igy a hordókba való csomagolás költ­sége is elmarad s nem kell a hajósokat fegyveres néppel kényszeríteni — a­mint Fischamendben szokás — a liszt lehozására. A gabonát tehát Mölkből egyenest Győrbe kell hajóztatni, így is történt. A Rákóci-féle fölkelés évében elég bőséges termés volt Magyarországban; gabonát mindenütt s igen mér­sékelt áron lehetett kapni. Amint Rákóci mozgolódásá­nak híre érkezett, az udvari kamara meg az élelmező hivatal azonnal hozzáfogott a császári seregek részére szükséges gabona összevásárlásához. Gabona tehát lett volna elég, de mint a nádor és a magyar tanácsurak jelentik, nem volt elegendő malom az őrlésre és kocsi a szállításra. A Pálffy által 1644-ben szállított 15,500 mérő gabonát Galgócon és Tapolcsányban őröltette a kincstár («wegen des vorhandtenen schönen Mühlwerks»). A gal­­góci molnárok azonban 2000 mérő gabonából 600-at elloptak s bár megintették őket, hallani sem akartak a csalárd után szerzett gabona visszaadásáról. Ez a lopás valószínűleg azért történt, mert a galgóci molnárokat akaratuk ellenére korpával fizették. A Galgócra küldött élelmező tiszt ugyanis utasításul kapta, hogy az őrlés kezdetén jelen legyen, a malomköveket rendbe hozassa (­die Stain recht hauen lassen») s mig egy mérőt meg nem őröltek, addig a malomból ne távozzék. Vigyázzon — mondja az utasítás — hogy minden mérő gabnából 13/4 mérő liszt és korpa legyen. A korpát adja a mol­nároknak. Minden mérő gabona után tehát nettó: 0/4 mérő, vagyis 30—31 font lisztet követeljen. A lisztet hordókba csomagoltassa, a hordók tetejét jól elzárassa («die Böden mit Spatten wohl verwaret») s minden hordóra rávésesse, mennyi liszt van benne. A kuruc-labanc háborúk idején állandóan nagyobb­­számu katonaság tartózkodván Magyarországban, a duna­­menti végvárak tárházaiba évről-évre nagymennyiségű gabnát és lisztet szállítottak. Hogy a gabnát megőröl­hessék, Komáromban és Lipótváron szaporították a császári hajómalmok számát. Az 1675-iki kimutatás szerint dunamenti végvárainkba egy-egy év alatt jóval több mint ötvenezer mázsa lisztet szállítottak. Az élelemszállítás könnyítése céljából Lipót 1684. márc. 30-án elrendelte, hogy ezúttal a lisztet és gabnát, amit szálakon hoznak Bécsbe, vagy Nussdorfba, a régi szokástól eltérően ezentúl átrakodás nélkül kell Magyar­óvárra szállítani. Óvárott aztán hajókra kell rakni s úgy tovább szállítani Győrbe s Komáromba. A Magyaróvárt maradó üres szálakat kincstári malmok építésére lehet fordítani. Buda visszafoglalása után az élelmi cikkek és a gabna nagyrészét többé nem Győrbe, hanem jobbára Pestre és Budára szállították. Épp ezért a gabona őrlésére nagyobbszerű malmot is építettek Budán Nicola de la Vigne főmérnök tervei szerint. Ezzel egyidőben papír­­malom, lőpormalom és ágyúöntő építését is megkezdték. A budai és pesti tárházakból vitték aztán a lisztet felső Magyarországba is, így 1688. március havában Karaffa 50,000 mázsa lisztet szállított el Pestről. Ezt a lisztet és még 30,000 mérő zabot ötven hajó hozta Bécsből Budára. A hajósok minden mázsa után 8 krt kaptak az útjukért. Mivel a Budán összehalmozott rengeteg gabnaneműt nem helyezhették jól el, 1688-ban majdnem az egész zabkészlet tönkrement. Elkövetkezvén II. Rákóci Ferenc diadalmas fölkelése, a katonaság élelmezése új irányt vett. A Duna, mint a legfőbb élelmezési vonal, teljesen elvesztette jelentőségét, a fejedelem hadseregét pedig, a magyar élelmezési biztosok, magyar liszttel s magyar borral élelmezték. Molnárok Lapja. Gőzkazánban szerencsétlenül járt munkások. Egy szerencsétlenségről óhajtunk hírt adni, mely nem a gőzkazánnal, hanem annak kezelő­ személyzetével történt. Két egymás mellett fekvő, egy tüzelőcsővel, apró tűzcsövekkel, körülbelül 55 négyzetméter tűzfelülettel bíró és 10 atm. használati nyomással dolgozó kazán közül az egyik üzemben volt, a másik időközönkénti tisztításra előkészíttetett, nevezetesen egy szombati nap este leszereltetvén, vasárnap koromtisztításra készíttetett el, mely munka rendszerint hétfőn végeztetett. E célból a kazán többször kiürittetett és újból víz­zel megtöltetett úgy, hogy dacára annak, hogy a kémény tolója a másik kazánnak üzemben tartása végett csak éjjel volt nyitva, az meglehetősen lehűlt; kedden óhaj­tották a belső tisztítást elvégezni. Kénytelenek vagyunk mindjárt megjegyezni, hogy 1. szám.

Next