Művezetők Lapja, 1908 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1908-01-10 / 1. szám
XI. évf. 1. szám. MŰVEZETŐK LAPJA. 5 vége. Arra nézve, hogy mily veszélyes több fojtott lyuk közül egyiket a másik után elsütni, bizonyítja a következő eset: " Egy főnyilámban az alsó szénrétegen, melyben a rés már ki volt lőve, két súrolólyuk, a felső szénrétegen pedig két főlyuk volt. Minthogy a felső szénrétegben lévő lyukak hatása az alsó rétegben levő lyukak akadálytalan eltávolításától függött, a fojtott 4 lyuk közül mindenekelőtt az alsó kettőt kellett kisütni. Midőn a két lövés ropogott, akkor ért oda egy munkás, hogy azoknak hatásáról meggyőződjék és a másik két lyukat meggyújtsa. Ebben a pillanatban, amidőn a munkás a munkahely elé lépett, pattant el a lövés, mely a szerencsétlent halálosan megsebesítette. A két első lövésnek robbanási lángja — a lyukak puskaporral voltak fojtva — a fölötte levő fúrólyuknak gyújtózsinór végét gyújtotta meg. Nagyon sokszor állanak elő szerencsétlenségek azáltal, hogy nem mind a csatornák vannak fojtva és valaki egyenesen a robbanó lövés elé rohan. Ennek a veszélynek különösen a felügyelő tisztek vannak kitéve. Velem is megtörtént a következő eset: Egy öreg légnyilámon haladtam el egy munkahely előtt. Éppen amikor a kőszén-mart elé értem, közvetlenül mellettem hallottam, hogy egy gyújtófészek „törékel“. A puskaportölténynek gyújtócsatornája, melyet gyújtófészekkel kellett robbanásba hozni, mint utóbb kitűnt, rossz fojtás alkalmazása következtében bedugult úgy, hogy a gyujtófészeknek szúrólángja nem érte el a puskaport. Egy másik eset: Egy felügyelőtiszt kezén és lábán a pásztavégen mászott tova csekély széntelep mellett, midőn közvetlenül maga előtt egy gyujtólyuk gyujtófészkének izzó taplóját vette észre, szerencsére még volt annyi lélekjelenléte, hogy a fészket a gyújtócsatornából kihúzza, mielőtt még késő lett volna. Nem éppen a ritkaságokhoz tartoznak oly balesetek, melyek azáltal állnak elő, hogy a munkásnak álláshelye szerte röpülő részek ellen nincs kellően megvédve. A legtöbb baleseteket az elcsettentők számlájára kell írnunk, melyeknek kezelésére vonatkozólag a saarbrückeni kir. kőszénbánya bányászai számára a következő utasítást bocsátotta ki: „Netaláni elcsettentésekre vonatkozólag megjegyzendő, hogy a lövés, mely fészekkel való gyújtásnál nem sül el, a legtöbb esetben új fészek elhelyezése után süthető ki. Mindenekelőtt azonban kell, hogy a gyújtórés tűjének lassanként és óvatos elhelyezése után kézzel vizsgáljuk meg, hogy a gyújtócsatorna egész hosszában nyitva van-e még. Soha sem szabad megkísérelni, a gyújtócsatornáb a gyújtórés tűjének erőszakos elhelyezése által a netán beleesett fojtástól megszabadítani, minthogy ily módon gyakran állanak elő balesetek. Ha az új fészek nem sikerül, akkor a lövést beszüntetni, elfojtani és szétkenni kell. A csettentő szoros fojtását kifúrni feltétlenül tilos. Ha azonban a fojtás csakis agyagból áll, akkor megengedhető, hogy azt a kaparóvassal gondosan a feléig eltávolítsuk és aztán a fúrólyukat egy bevezetett második, kisebb tölténynyel megtöltsük és kisüssük. Ha gyújtókupakkal, vagyis repesztőolajat tartalmazó robbanóanyagokkal lövünk, akkor minden kísérletet abba kell hagyni, midőn egy csettentőnek fojtását eltávolítani akarjuk. Vízfojtásnál szintén egy második, kisebb töltényt kell elhelyeznünk. Minden rángatás a netán használt gyújtópálcikán szigorúan kerülendő. Ha egy csettentőt helyén kell hagyni, akkor új lyuk fúrásánál ügyelnünk kell arra, nehogy a fúrólyukak találkozzanak. Az új lövés elsülése után a csettentőtől eredőleg szétszórt tölténydarabok gonddal felkeresendők és megsemmisítendők“. Ezen előírások részben teljesíthetetlen követeléseket tartalmaznak, aminek tulajdonítható az, hogy nem is tartják be. Az előírásokban ugyanis ez foglaltatik: A lyukat meg kell fojtani. Itt csak puskaporos lövésekről van szó. Ahol ezen puskaport a bányákban még használni szabad, azt majdnem kizárólag kőszénben alkalmazzák. A kőszénben azonban a legkevesebb lyukat fúrják beesően, mert ezáltal a fúróliszt nehezen távolítható el. A lyukak tehát többnyire szintesek vagy emelkedők. Az ilyen lyukakat azonban elfojtani igen nehéz, sőt segédeszközök alkalmazása nélkül teljességgel lehetetlen. Azt is mondja az előírás, hogy nem lobbanékony robbanóanyagoknál a fojtást a feléig el szabad távolítani, hogy aztán a fúrólyukat egy elhelyezett második kisebb tölténynyel megtölteni és elsütni lehessen. Ez teljesen céltalan. Mert ha fészekkel lövünk és a lövés nénysült el, akkor a gyújtócsatorna bedugul, ha pedig gyújtózsinórral történik a lövés, akkor a robbanóanyaghoz nem lehet hozzáférni. A második töltény tehát egyáltalán nem képes a többi robbanóanyagot meggyújtani, melyet ezen esetben csakis egy láng hozzávezetése által lehet robbanásra hozni. A bevezetett töltény kedvező esetben a robbanólyuknak mellső részét fogja szétverni, a tulajdonképpeni elcsettentő azonban még mindig megvan. Azonkívül puskaporos lövéseknél a fojtás leginkább a fúrólyuknak karimájáig ér, mert az ilyen lövés lassú hajtó erejénél fogva a legcsekélyebb ellenállást keresi, melyet rossz fojtás idézhet elő. (Folytatása következik.) Mily feltételek mellett ajánlatos az asztalosiparosnak gépekkel dolgozni. Irta: Gaál Károly tanár. A fa földolgozásánál tudvalevőleg nagyon sok az az anyag, amely elforgácsolandó. Ennél a forgácsolásnál aztán az anyag mennyiségének megfelelően nagy az energiafogyasztás is. Ez okozza, hogy minden józan gondolkozó technikus és iparos odatörekszik, hogy az ember izommunkáját nem ily kezdetleges módon, t. i. forgácsolásra használja föl, hanem azt szellemi munkával párosítva nemesebb célok, nevezetesen helyes szerkezetek, művészi díszítések, szolid elkészítés és a szép csinozás szolgálatába szegődtesse. Az anyag elforgácsolását az ember a holt gépekre bízza. Ez így rendjén volna. Látjuk, hogy mai nap — a gépek korában, — némileg okszerű iparüzemmel, nem igen fér össze az emberi izommunkát a rengeteg energiát fogyasztó nyersanyagforgácsolásra fölhasználni. A kérdés most már az, hogy az ember miként használja a gépet, milyen energiaforrásból táplálja a gépet, hogy az a megkívánt forgácsolási munkát elvégezze ? Sokan vannak faiparosok még mai nap is, akiknek legfőbb kívánsága egy-egy egyszerű vagy kombinált munkagép, amely az ember izommunkájával volna hajlandó. Ez a legnagyobb értelmetlenségre valló és pazarlással járó eljárás, amit csak képzelhetni. Alkalmas ez a gépüzem arra hogy annak szerencsétlen kisiparos tulajdonosát rövid idő alatt teljesen tönkre juttassa. Az asztalosnak szükséges gépek közül főképen a kör- és szalagfűrész, a marógép, sőt néha még az egyengetőgyalugép is azok közé tartoznak, amelyeket beszerezni szoktak. Tegyük most már föl, hogy ezek közül pl. a marógép az, amelyet emberi munkával működtetnek. Ennek maximális munkaszükséglete normális viszonyok között