Művezetők Lapja, 1914 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1914-01-25 / 2. szám

22 MŰVEZETŐK LAPJA. XVII. évf. 2. szám. (7 - 8) áttételek és a (4, 5) elektromágnesek akként vannak szerkesztve, hogy a lámpa rendes üzeménél, amidőn t. i. a feszültség és áramerősség közti viszony állandó, a (6) kerék ugyanannyi fordulatszámot ad a (8)­­keréknek, mint a (7) kerék, vagyis a (8) kerék a (9) tövisen lazán forog, anélkül, hogy a (9) tövis helyéből kimozdulna. Mihelyt a feszültség és áramerősség közti viszony megváltozik, a (2) és (3) tárcsák fordulatszámának viszonya is megváltozik, miáltal a (8) kerék a gyorsabban forgó fogaskerék által magával vitetik úgy, hogy a (9) tövis kimozdul és ezáltal az (1) tengely elforgattatik. A (11) zsinór már most úgy van a (10) dobra felcsavarva, hogy a széncsúcsok eltávolodásánál keletkező nagyobb feszült­ség által a (10) dob úgy forgattatik, hogy a széncsú­csokat összébb tolódni engedi , fordított esetben pedig azokat széthúzza. Azáltal, hogy a (2) és (3) tárcsák, továbbá a (6, 7) és (8) fogaskerekek állandóan futnak még akkor is, ha a lámpa rendes üzemben van, a szabályozás nem lesz lökésszerű és így a legkevesebb ingadozás jön létre. A találmány tárgyát képező második újítás abban áll, hogy a szabályozó szerkezet könnyen romló része, mely a (14) lemezre van szerelve és ezáltal a szénruda­­kat befogadó tértől elkülönítve, a szénrudak égésénél keletkező maró gázoktól és röpülő hamutól egy folya­­dékelzárás által van különválasztva úgy­, hogy ezen részek nincsenek a gyors romlásnak kitéve. E célra a (14) lemezen, ott ahol az (1) szabályozó tengely áthalad, egy fölül nyílt gyűrű alakú térrel bíró (15) persely van beerősítve, melybe egy, az (1) tengelyre erősített (16) harang nyúlik úgy, hogy a (15) és (16) részek együttesen egy folyadékelzárást képeznek ; e (15) persely­gyűrű térbe egy célszerűen fagymentes és az itt tekintetbe jövő hőmérsékleteknél el nem párolgó folyadékot helye­zünk, miáltal a szabályozókészülék fogaskerekei s egyéb kényesebb részei a szénrudakat befogadó tértől légmen­tesen elzáratnak. Természetes, hogy a fönt leírt újítások nemcsak V-alakban, hanem bármiféle más módon elrendezett szénrudakkal bíró lámpáknál is együtt vagy külön-külön alkalmazhatók. Vegyesek. Az iparosok nyugdíj-mozgalma. Impozáns mére­tekben hömpölyög előre az a mozgalom, melyet a buda­pesti iparosok az aggkori és rokkantsági ellátás sokszor megfeneklet ügyének dűlőre juttatása érdekében legutóbb újból fölvettek. Vízkereszt napján a régi képviselőház termében hatalmas nagygyűlést tartottak a budapesti ipartestületek és iparoskörök tagjai, ötszáznál többen voltak jelen a gyűlésen, melyen Zkék Endre elnökölt s a kereskedelemügyi miniszter képviseletében dr Fenyvesy József min. osztálytanácsos vett részt. Az elnöki meg­nyitó beszéd után dr. Horváth János, az Országos köz­ponti hitelszövetkezet nyugalmazott igazgatója, a­ki több évi passzivitás után most visszatért az iparügyi tevékeny­séghez, számolt be az előkészítő bizottság munkájáról, majd Edvi-Illés László, az építőmesterek titkára tartott tetszéssel és hosszantartó tapssal fogadott beszédet, fel­ölelve az életbe vágó kérdés egész komplexumát. Cserna János, Bittner János, Spits Lajos és mások közbeszólása után elhatározták, hogy a kötelező iparos-nyugdíjbiztosítás­nak az ipartörvény revíziójával kapcsolatban leendő meg­valósítását kérő emlékiratot küldöttségileg adják át a kereskedelemügyi miniszternek s a mozgalmat országossá teszik. Harkányi János báró miniszter m­ár a reá követ­kező napon fogadta a küldöttséget, kijelentve, hogy a nagy szociális kérdést szivén viseli, azzal behatóan foglalkozni fog és amennyiben rajta áll, mindent el fog követni az iparosság régi óhajtásának teljesülése érdekében. A Ganz-gyári kizárás e hó 5-én megszűnt, de egy nappal későbben újra kezdődött, bár csak huszonnégy órára, mert a gyárigazgatóság csírájában fojtotta el a sztrájk­taktikát, melyet ismét megkísértenek az elvtársak. A 4300 munkás kizárása azzal ért véget, hogy a gyár­­mintegy négyezer munkást visszavett, de nem vette fel a bujtoga­tókat, a­kik ott a gyárban örökös békétlenséget szítot­tak. Erre az esztergályos osztály tizenöt munkása abba­hagyta a munkát. Mivel esztergályosok nélkül a gyár több más osztálya se dolgozhatik, ezzel az ártatlannak látszó csellel megadásra akarták kényszeríteni az igaz­gatóságot. Az igazgatóság újból beszüntette az üzemet és elbocsátotta az összes munkásokat, kijelentvén, hogy semmiféle forradalmat nem tűr el, inkább nem dolgoztat. A szakszervezet aztán leintette a mozgalmat és a Ganz­­gyár ma ismét teljes erővel dolgozik. Hol vannak ipari szakiskolák hazánkban ? Az iparoktatási tanács a kereskedelemügyi minisztérium fenhatósága alá tartozó iparoktatási intézetekről a követ­kező hivatalos adatokat teszi közzé: Az iparoktatási intézetek részint államiak, részint pedig államilag segélye­zettek. Az előbbiek ismét feloszlattak első fokon felső­ipariskolákra, azután ipari szakiskolákra, nőipariskolákra, kézművesipariskolákra és múzeumokra. Felsőipariskolák vannak : Budapesten kettő (az egyik építőipariskola), Kassán és Szegeden. Ipari szakiskolák vannak: a) fa- és fémipariak Aradon, Győrött, Kolozsvárott, Marosvásár­helyt, Nagyváradon és Temesvárott ; b) faipariak Brassó­ban, Homonnán, Iglón, Szatmárnémetin, Szegeden és Újpesten ; c) fémipariak Besztercebányán, Debrecenben.

Next