Művezetők Lapja, 1916 (19. évfolyam, 1-19. szám)

1916-01-10 / 1. szám

4 XIX évf 1. szám MŰVEZETŐK LAPJA. nappal is ég a lámpa, varrógépe fölé hajolva és lázasan tapossa a pedált. Könnyék gördülnek le hervadó arcáról a vastag katonaposztóra. Vájjon milyen érzés sajtolja szemébe e könnyeket ? Én felszedem az apró meleg cseppeket és toliam hegyéről szerte fröcscsentem, — mint az Isten szolgája a mise után a szentelt vizet -—■ felétek tagtársak. Ezek az apró cseppek nem égetnek, bocsássátok sziveitek­hez, fogadjátok be, rejtsétek el; dp gördüljenek elé, ne feled­kezzetek meg róluk majd a legközelebbi nagygyűlésünkön se. A szegény özvegy asszony könnyeit a levélhordó sajtolta » ki, a ki néhány- perccel előbb kézbesítette neki a mi szövet- I ségünk nem várt összegű karácsonyi segélyét, 60 koionát —. j Nem várt összegű segitség? Talán megbotlott toliam? Hiszen az özvegyeknek és árváknak az alapszabályok biztosítják a karácsonyi segélyt. Igen. Biztosítják a segélyt, de nem annak összegét. Ez a segély 60 koronáig terjed­het, ha az e célra gyűjtött tőke kamatjai, továbbá az e célra beérkező adományok, végül a szabályok szerint e célra évenként egyszer befizetendő 1 koronányi járulék­ból az ily mérvű segélyezés nyújtható is. De ez alkalommal alig nyújthatott volna 40 koronát a szövetség az özvegyek­nek és árváknak karácsonyi segétyképen. 2000 korona hiányzott ahhoz. Miért ? Azért, mert az adományok e háborús évben gyéren folytak be és mert 1000 tagtáisunk nem fizette be a folyó évben az e célra megállapított, szabályaink szerinti 1 koro­nányi járulékot — ! • A központi elöljáróság, ismerve az özvegyek nagy­részének jelenlegi kétségbeejtő helyzetét, december havi gyűlésében nem tudott abba belenyugodni, hogy éppen most, a legnagyobb szükségben ne folyósítsa karácsonyi segély­képen a legmagasabb összeget, a 60 koronát. Kölcsön vette a hiányzó 2000 koronát egy más célra gyűjtött alapból és pedig annak a reményében, hogy a legközelebbi nagygyűlés, a mely — a rokkant és a harctéren elesettek után kifizetett állandó és haláleseti segélyek pótlásáról is gondoskodnia kell majd — amúgy is nagy feladatok megoldása elé állittatik, úgy a kölcsönvett összeg pótlásáról, valamint az özvegyek­nek hathatósabb segélyezéséről gondoskodni fog... És nézem a karácsonyfát. Mintha az a szerényen, lassan égő lángocska a levéliró özvegy elhalt férjére emlé­keztetne —-. Munkás, józan, takarékos, szerény igényekkel élő ember volt. Gyűjtött is és öreg napjaira önálló iparossá lett. Tómenetelü volt az üzlet a beosztó és szakértő vezetés mellett. De — a gyertya elfogyott, a láng elaludt —. Az özvegy nem értett a szaktudást igénylő üzlethez, megcsal­ták és most : kora reggeltől késő estig alig képes a napi élethez szükségest megkeresni —. Ti lángocskák, beszéljetek nekem tovább ! Te, te fénylő nagy láng, mely oly gyorsan égsz ! Lelki szemeimmel látom jelképezett embeii alakjaidat. Egy- egy tehetség mindegyik. Ezt az emberek elismerik, meg is fizetik. Ök jól dolgoznak és — jól élnek —. önmagoktól nem vonnak meg semmit, családjukat a szükségesekkel bőségesen ellátják, jó módban élnek. Azt hiszik, ez igy lesz majd mindig. A jövőre nem gondolnak, a család részére sem anyagi, se szellemi tőkét nem gyűjtenek. „Utánam ám jöjjön a vízözön“ — és egy napon a gyertya elfogyott. És te, szegény sercegő, lobogó lángocska ! Feléd száll minden részvétem, mert te benned van a beteg bél —•. Ott látom a te lángod képében is az embert. Még nem tudja, csupán sejti azt, hogy beteg, hogy szervezete nincs egészen rendben, de még se azt ápolja, azt gondozza. Ez a sejtés arra készteti, hogy jövőjéről gondoskodjék. A saját jövő­jéről. Hát a feleség, a gyermekek ? Azok majd csak meg­lesznek valahogyan, ugy-e ? Valahogyan ? Igen, hiszen itt van a szövetség, az is csak nyújt majd valamit nekik. Ezt a választ hallom onnan a guggoló, meg-megnyuló lángocska köréből. íme : az egészségesek, a feleség, a gyer­mekek majd csak kapnak valamit, majd csak megélnek valahogyan. Elsősorban mi jövünk, a férfiak. Nekünk kell az állandó évi segély, a családnak azonban elégséges a karácsonyi 60 koronányi segély —. Nem haragszom reád, te lángocska, ki ezeket a gon­dolatokat ébresztetted fel bennem. Nem haragszom, de munkára, izgatásra, agitálásra serkentenek itt, a karácsony­fa tövében, tehát békés és embertszerető szívvel, ezek a gondolatok. Ismét toliamhoz nyúlok, ürömbe és szatírába mártom s ezt a keveréket fröcscsentem szét. Hát nem keserű igazság az, hogy az állandó segély megállapításánál mi férfiak első sorban önmagunkra gon­doltunk ? és nem szatíra az, hogy a mi jó, a mi nemes, a mi nagynak nevezett szivünk azt hiszi, hogy eleget tesz belső sugalatának akkor, ha a szeretett, de esetleg gyámol­talan hátrahagyott családunkról a karácsonyi 60 korona segély nyújtásával gondoskodunk ? Én úgy érzem, hogy e világháború lezajlása után ebben a tekintetben is megváltozik és nemesül az emberi­ség gondolkozása 'és úgy érzem, hogy a feleségek is előre­látóbbak lesznek és szövetségünk nagy elhatározásaiban a reájuk való köteles gondoskodásra nézve jogosan befolyá­solják majd a férjek akaratát, mert a jövőben a család megóvása és megtartása nemzeti érdek is lesz —. Mire e gondolatokhoz értem, a karácsonyfa utolsó gyertyája is ellobbant és én sötétségben maradtam. Rósz jelnek tartom ezt.. Jóllehet, ez az eszmefuttatás is a nem­törődömség, a meg nem értés sötétjében vész el. . A harang azonban újra felzug : — bim-bam, én pedig e hangok hallatára — bízni tudok a jövőben —. Szövetségünk és lapunk kedvezményei tagjaink részére! BUDAPESTI-BAZÁR. E minden tekintetben magas szín­vonalon álló, praktikus divatlapot tagjaink és előfizetőink, ha az előfizetési dijat a Művezetők Lapja kiadóhivatalába küldik, negyedévenként 2.50 korona helyett, 2.J0 koronáért kapják. Segélyezési állományban levő tagtársainkhoz. A megadott utasítás értelmében minden egyes segélyezeti tagtárs január hóban tartozik életbenlétét j igazolni. A ki ezt elmulasztja, annak február hóban I nem folyósittatik a segély. Az igazolás történhetik a legközelebb székelő kerü­leti egyesület által hitelesitett levélben, ennek hiányá­ban hatóságilag hitelesített levéllel, vagy pedig szemé- lyesen is a központi irodában. Az igazolás határideje: 1916. január 25. A központi elnökség.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék