Művezetők Lapja, 1918 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1918-01-01 / 1. szám
Budapest, 1918. Január 1. XXI. évfolyam, 1. szám. MŰVEZETŐK LAPJA * / A.MŰVEZETŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉKEK EGYESÜLETI ÉS SZAKLAPJA. A Magyar szaklapok gyűjteményes kiállításában arany éremmel kitüntetve a szaklapoknak 1907. évi kopenhágai nemzetközi kiállításán. ELŐFIZETÉSI ARA: Egész évre 5.— korona, félévre 2 kor. 50 fill Tagoknak egész évre 3 korona 60 fillér ----- Egyes szám ára 20 fillér. ■ Megjelenik minden hó 1 én. LAPTULAJDONOS Művezetők Országot Szövetsége KIADÓ: A szövetségközjelölt, nevében: SIMONYI GYULA. FELELŐS SZERKESZTŐ : PALIK FERENC. A lap szellemi részére vonatkozó megkeresések a» Művezetők Lapja» szerkesztőségébe, hirdetések és egyebek a »Művezetők Lapja« kiadóhivatalába Budapest Vill., Német-utca 32. elmzandók. Telefon : József 24-68. Békét és békességet az uj esztendőben! 11 központi elöljáróság. Szervezkedés a béke felé. Irta: Palik Ferenc. Ki nem látott égiháborút ? Ezer ágyú dörgésével reng az ég, szélvihar korbácsolja az őrülten száguldó levegőtengert, melyen vakító fénnyel suhan át a cikkázó istennyila. Vastag sugarakban ömlik a víz, közbe-közbe ökölnyi jégdarabok verik ragyásra a föld színét. Sugárfák hajladoznak, terebélyesek ágaikkal laposabbra ülnek. Leteríti a vizár az útjában álló növényzetet. A dörgés tova gurul, a csattogás ritkább, soványodik a hulló eső oszlopa. A vihar farka már csak játszadozik az ágakkal. Egy napsugár nyargal elő a béke színével, sok-sok milliónyian követik s virgoncán fürdenek a tavak, pocsolyák tükrében, ahonnan merész röppenéssel keresik a páradús kék eget s telemázolják azt apró ecsetjeik szivárvány színével. A vihar elvonult. A gyárak füstjétől kormos-szürke verébsereg merészkedik elő legelőbb. Szemlét tartanak, ki hiányzik közölük, kit sújtott agyon a jég s komoly csipogással seregbe ülve tárgyalják meg a levegőég dühöngését----------. A szivárvány színei még nem pompáznak egünkön, de az azt előhívó sugarak hírnöke már végig röppent keletről nyugatra. Elszállt Noé galambja és már zöld ágra talált a szikkadó vértenger szárazulatán. Ide, ide tagtársaim, hogy számláljalak meg benneteket, megvagytok-e mindnyájan ? Dehogy vagytok meg. Sokan, óh! sokan hiányoznak közületek is, ti kormosszürke verebek. Volhynia, Uzsok, Brassó, Petrozsény, Doberdó, Asiago, Ypern, sőt Bagdad és Jeruzsálem földje, mind, mind ízlelt már magyar vért. Hát csak a csatamezők ? ! és a gyárak, a bányák, a hajógépházak nem szomjaznak előbb a sós, a keserű verejtékre, azután a piros, édes vérre ? Igen, sokan elhullottak közületek ott és sok áldozat kellett itt. Felsőbb rendűnek nevezett kötelesség és munka, csatamező és gyár. Hát nem mindegy ez ? Vér ott és vér itt és könny — mindenütt! Jöttek olvasóim, hajoljunk meg emlékük előtt, tűzzünk egy gondolat virágot porladó csontjaik fölé. És a könnyeket törüljük le a csillogó gyermekszemekről és az özvegyek bánatos arcáról. Nem állítottuk meg azoknak folyását, csak letörültük egy-két órára a tagtársak szívének akaratából. A karácsonyi ünnepekre a mi szövetségünk özvegyei és árvái ez évben is kézhez vették a szokásos segélyt. Fogadjátok e sorok utján az ő köszönetöket — ez a tietek, bár én tudom azt, hogy ti még ezt sem vártátok. Béke ! Napsütéses, zöldleveles béke ! Jöjj el és önts az emberszívekbe a tobzódó indulathullámokra csillapító olajat és égesd ki onnan tisztító tüzeddel az önző kapzsiság érzéketlen taplóját, csapd le lángpallosoddal a gyűlölet hydrafejét és bocsássa szeplőtelen méhed világra a fényes homloku igazságot. Ki fogadta el elsőnek a feléje nyújtott békejobbot ? Ki hozza, ki takargatja, ki melengeti keblén a leggondosabban a csecsemő Békét ? Nem reszelt körmű, illatos kezű diplomaták , kérges kezű orosz parasztok, munkások értették meg először az elhangzott békeszózat nagyszerű horderejét. A szervezettség hatalmas erejével 10, 20, 100 milliónyi orosz torokból hangzott el egyszerre a jelszó : „Legyen béke“ ! E jelszót a földgömb felszíne fölött szerte röpítette egy szikra és megrendült bele a világ —. A ki ezt hoztad, a ki ezt megteremtetted, a ki ezt megvalósítod: üdv neked Szervezet —! Nem kérdjük mi azt, hogy melyik szellemet ülteted imádandó trónodra, s nem kérdjük azt, hogy mi a politikai hitvallásod, nem kérdjük azt, hogy állítasz-e újabb osztályokat, avagy lerombolod valamennyit"; csak azt látjuk, hogy nemes vagy, emberien érző vagy. És azt látjuk, hogy követőid rang és rend nélküli dolgozó milliók, akiket eddig úgy neveztek, hogy : munkások. Hát ha ilyen mindaz, aki munkás, akkor csak nekik van megértő eszök és szivök, szóval csak ők az igazi emberek és ha a szervezet oly hatalmas kapocs, mely a józan észt és az érző szivet az emberek millióinál egy gondolatra, egy érzésre, egy tettre készteti, akkor farkát behúzva sompolyogjanak el előre elmúlt századok