Művezetők Lapja, 1920 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1920-01-15 / 1. szám
4 MŰVEZETŐK LAPJA XXIII. évf. 1. szám. kölcsönös támogatást, többféle szempontból kell ezen kérdést megvilágítani. Általánosságban művezetőknek tekinthetők az iparban alkalmazott oly szakegyének, kik művezetéssel foglalkoznak. Lapunk 1898. szeptember havi 1-ső számában — tehát 22 év előtt — a központi elöljáróság megállapítása szerint az akkori viszonyoknak megfelelően a következő hasonló állású vezető egyének állapíttattak meg, felvételre jogosultaknak : Intézők, üzemvezetők, művezetők, főmesterek, mesterek, faktorok, főgépészek, felelős vezető gépészek, általában kik az ipari termelési ágakban : ilyenek a műhelyek, gyárak, műtermek, munkatermek, munkacsarnokok, hajóműhelyek, öntödék, laboratóriumok, bányák, malmok, szeszgyárak, elektromos telepek stb., üzemi szaktisztviselők. Közelebbi meghatározásul művezetőknek oly szakegyének tekintendők, kik az egész üzemet vagy annak egy részét önállóan és felelősség mellett vezetik. Feltételeztetik azonban, hogy az illetők feltétlenül rendelkeznek azon szakképzettséggel, mely az üzem, vagy az üzem illető részének vezetéséhez megkívántatik. Ebből a 22 év előtt megállapított keretből azonban, a közben rohamosan fejlődő iparvállalataink vezetésének szakszerűbb és modernebb organizatiója folytán, oly változatos munkakörök nőttek ki, melyeknek betöltői ingadoznak azon meggyőződésükben, hogy belépjenek-e szövetségünkbe, vagy hogy a művezetők táborába tartoznak-e ? Ha visszapillantunk a 20—25 év előtti időkre, úgy még emlékezetünkben lehet, hogy gyakorlati vezető egyének szaktudásuk és rátermettségük folytán nemcsak kisebb műhelyek, vagy üzemek vezetését, hanem nagyobb iparvállalatok több műhelyének vagy egész üzemének felsőbb vezetését is intézték, tehát a művezetői munkakör a legfelsőbb vezető állásokig kiterjedt. Még ma is vannak nagy 4. Zeitgemässer Ausbau der Institution der Arbeitsver! mittlung. 5. Fachgemässe Erziehung bez. Ausbildung der Werkweister. 6. Betreiben der staatlichen Unterstützung der Arbeits\ losen und verpflichtenden staatlichen Pensionsversicherung. 7. Verfahren zur zeit- und notgemässen Veränderung oder Schöpfung der die Interessen der Werkmeister berührenden Gesetze und Verordnungen. 8. Materielle Unterstützung im Falle gesetzlicher Arbeitseinstellungen. 9. Errichtung eines Fonds zur Verwirklichung der in diese Punkte gefassten und noch hinzureihenden. Wenn die Mitglieder zur Verwirklichung der in obige Punkte gefassten die Errichtung der genannten Unterabteilung nötig finden, rufen wir auf Antrag der Bezirksvereine eine Mitgliedsversammlung zusammen, deren Entscheidung gemäss wir die nötigen Veranstaltungen treffen werden. Mit Kollegialem Gruss die Zentralvorstehung des ,,Ungarländischen Werkmeister-Verl Budapest, VIII. Német-utca 32. csak egy ember ellen hozták, de azzal a félelmetesen hatalmas névvel együtt hány más kesergő, siró magyart is lökött el a nemzet magától! Régi bűnök. Győrött szálltam be az Ausztráliából hazatért magyarok kocsijába. Tekintetem a podgyászok feliratain akadt meg : Csutorás, Bozsó, Gomba, Sándor, Nagy stb. Szives szóval köszöntöm őket, fásultan, leverten fogadják. Öt nap és éjjel utaznak vasúton Trieszttől fűtetlen kocsikban. Trieszttől Villachig fedett teherkocsikban, ülőhelyek nélkül a padozaton guggolva — a jószivü olaszok emberségéből. — Királyhidára december hó 29-én este érkeztek, ahol minden utas egy-egy hazai cipőt kapott s a fagyos éjjel első részét ott a hideg kocsikban töltötték. Másnap reggel Győr állomáson meleg levest osztottak honfitársainknak és esti megérkezésükig, tehát 24 óra alatt egyéb ellátásban nem részesültek. Szegény, meg nem tagadott magyar haza, aki más világrészekből kirúgott, kifosztott és kebeledre visszatérő fiaidnak egy egész napra csak egy cipót és egy tányér levest tudsz nyújtani. — Honnan jönnek honfitársak ? — kérdem az abban a kocsiban ülőktől. — Ausztráliából — hangzik az egyhangú válasz. — Az amerikaiak másik kocsiban vannak. Szóba elegyedem a velem szemben ülőkkel. Csakhamar embergyűrű alakul körülöttem. — Nagyváradon, Szent László városában születtem, mondja egy negyven év körüli borotvált arcú, nyílt tekintetű férfi. Ruházata erős cipő, hosszú gyapjú harisnya és ing, posztó nadrág és alsó kabát, sötét szürke hosszú köpeny, posztó utisapka. Ezt a ruházatot Ausztráliában, a táborban kaptuk, ahol fogva voltunk. Én huszonhárom esztendő óta élek külföldön, Németországban, Dániában, Finnországban, Amerikában, utóbb hosszú idő óta Ausztráliában , Sidneyben, ahol ácsmunkákat vállaltam önállóan. Jó dolgom volt. 1914-ben útban voltam Magyarország felé, hogy itt keressek feleséget, de az angolok a Földközi tengeren elfogtak, akkor történt a hadüzenet s visszaszállítottak Ausztráliába, ahol internáltak. Ott gyűjtötték össze az angolok a déli részeken elfogott ellenséges államok alattvalóit. Mintegy ötezren voltunk együtt, túlnyomólag németek, azután osztrák alattvalók és mi mintegy hetvenen magyarok, hármas drótsövénnyel bekerített táborban és fa-barakokban, a melyek egyik oldalukon nyitottak, azonban ponyvával befödhetők voltak. Valamennyien szabad polgárok voltunk és nem katonák. — — Nálunk az egész háború alatt szabadon éltek foglalkozásaiknak az angol és francia alattvalók, — jegyeztem meg én. Általános elcsodálkozás. -- Eleintén munkára is kényszerítettek minket — folytatá az ácsmester, de a németek kereken kijelentették, hogy ők szabad polgárok, munkára nem kötelezhetők. Az egész tábor sztrájkba lépett. Hat napon át csak egy darabka kenyeret kaptunk. Végre is az angolok engedtek. A napi testgyakorlaton s az időnkénti munkára vezénylésen kívül azután ki-ki tetszése szerint foglalkozhatott. Elmondták még, hogy az élelmezés egyszerű, de elégséges volt. Akinek kedve volt hozzá, még javíthatott is