Művezetők Lapja, 1924 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1924-01-01 / 1. szám
XXVII. évf. I. szám. MŰVEZETŐK LAPJA, tett bírói döntések elvét elfogadván, ezen pótlékok megfizetését — dr. Usetty Béla jogtanácsosunk meggyőző érvelése után — elrendelte. A cég — amelyet itt megnevezni nem akarunk — kikerülhette volna a pervesztés minden ódiumát, ha a múlt lapunkban hangoztatott s a munkaadó testületek központja által megállapítandó irányító, egységes és a törvény szellemének teljesen megfelelő elvek szerint járt volna el, így már csak a kifizetendő leckepénz árán ismeri fel elhangzott javaslatunk helyességét. Helyi kerületeink közgyűlésének pontos bejelentését kérjük, hogy ott, a gazdasági ügyek elkülönített tárgyalásánál magunkat, elnökségünk vagy végrehajtóbizottságunk valamely tagja által, képviseltethessük. Amidőn az év lezárása után nyugodt lelkiismerettel valljuk, hogy kartársaink érdekeinek védelmében minden lehetőt megtettünk, arra kérjük tagtársainkat, hogy ezt a fáradozásunkat viszonozzák azzal, hogy a szolidaritás szükségességét szövetségünktovábbi kiépítése elvének alkalmazásával propagálják mindenütt, ahol még egy megszervezetlen kartársat találnak. Ez a szolidaritás biztosíthatja fellépéseink eredményét. És azokat, akik még nem tagjai Gazdasági Szövetségünknek, de fáradozásaink gyümölcsét élvezik, figyelmeztessék arra, hogy eljárásuk nem nobilis és a művezetők egyenes gondolkodásához és igazságérzetéhez nem méltó. A békés megértés és további munkálkodásunk sikerének reményében kívánunk kartársainknak boldog uj esztendőt. P—l B—n, mas tóból nyerik és pedig másodpercenként 100 ír.* viz nyerhető. A termelt áram feszültsége transformálás nélkül 10.000 Volt és teljes mennyiségében a vállalat tulajdonában levő telepek üzembentartására fordíttatik. A telepen valamel után (Birkeland és Eyde eljárása) a levegőből elvont nitrogénből salétromot állítanak elő. .. -itt. Vízi erők. Az aggasztó kérdés, mi történik, ha a föld gyomrából az utolsó tonna szenet is kibányászták, lázas kutatásra készteti a tudósokat új erőforrások után. A laikusok reménykedése a vizierők felé fordul. Hiú ábrándok azok, mert ha a világ összes vizsséseit teljesen és tökéletesen fel lehetne használni, nem fedezné a jelenlegi erőszükségletet sem. A vízesésekből nyerhető erőket újabb és újabb vizsgálat tárgyává teszik és minden újabb vizsgálat kedvezőbb adatokat eredményez. A legutóbbi megállapítások szerint az erőszolgáltatásra kiépíthető vízesések turbina, illetőleg géplőereje a következőképen oszlik meg: Európában 70 millió (főképen a Skandináv államokban és az Alpesekben); Ázsia, a Himalája vidékén 240 millió ; Afrika, a Viktória-tó környékén 160 millió ; Észak-Amerika a Niagara vízesésével 120 millió; Dél-Amerika, főképen a Panama-folyó környékén 100 millió, Ausztrália 100 millió lóerő. Ebből a 700 millióból eddig legföljebb 25 millió lóerő van kihasználva. Megemlítésre méltó, hogy az eddiek között a legnagyobb vízesést a svájci Wallis-i, Fully-féle Vízerőművek használja ki, amennyiben ott az esési magasság 1650 méter. A másodpercenként 0.9 mm vízmenyiségű vízturbinába szétoszolva 15.000 lóerőt eredményez. A vízbeömlési csövek átmérője 38 mm., a víz nyomása 165 atmph, és egyegy ilyen vékony vizszál a turbina útján 3000 lóerőt fejt ki. Ezidőszerint a legnagyobb vizerőtetej É Észak- Norvégiában van. Ez a Bjukanpos-i telep, mely 20 turbinából áll, egyenként 20.000 lóerővel, összesen 400.000 lóerővel. A vizet 400 m. eséssel egy hatal m reszelésről. Tartok tőle, hogy a közleményem, fölébe írt cím semmitmondó volta miatt ezt a rövid eszmefuttatást sokan el se olvassák, sőt akik elolvassák, azok is csalódva érkeznek a sorok végére. Ennek a megírására kár volt a tintát és papirost fogyasztani —, így az egyik. A másik olvasó : — Ebben nincs semmi újság, ezzel nem mondott újat —. Az előre elképzelt megjegyzések dacára, még sem lehet fölösleges a reszelőről, erről a minden iparágban használatos, ügyes és sokoldalú előnyökkel felruházott kézi szerszámról, helyesebben annak kezeléséről a közismert dolgok felfrissítése. E lap olvasóinak szükségtelen azt is megmagyarázni, milyen legyen a jó reszelő. Tételezzük fel azt, hogy a reszelő jó. A kedvvel dolgozó munkás megelégedéssel helyezi új reszelője hegyére az esztergályozott fanyelet. Csodálkozhatunk afölött, hogy az ősi fanyél még most is használatos. Mennyivel tartósabb, fogásra kellemes, puhán rugalmas, a kézmarkolatba szerkesztésen alapuló és megfelelő alakú, papírból készült reszelőnyél. Mindenki tapasztalatból tudja ezt és ennek dacára mégis megtűrt az otromba fanyél. A kézbevett uj reszelő azonnal vasra, sőt acélra helyeztetik. Egy-két taszítás és az uj reszelő a munkadarabon barázdákat hasít. M°gkezdődik a fogak közé szorult reszelékek acél rajztó hegyével, lapított sárgaréz, vagy vörösrézdróttal való lepiszkálása, mert a reszelőkefe tudvalevőleg e beszorult reszeléket nem kaparja ki. Méntől tovább dolgozunk, és méntől több a munkakedv, annál inkább fokozódik a bosszúság, míg végre elkedvetlenedve tesszük félre a reményekkel kézbe fogott uj reszelőt és ingadozással nyúlunk az elhasznált és kapott cégi reszelő után. Mi történt az uj reszelővel ? Az uj vágású reszelő fogairól a kemény vas, vagy acélanyag reszelése közben egymásután töredeznek le az élek. Egy-egy ilyen letörött él darabka a fogak közé szorul és mint az ekevasa a földet, úgy barázdálja a munkadarabot. Rövid, durva használat után az uj reszelő, mellyel egy tiszta reszelővonást nem tehettünk, felületein a pusztítás legsivárabb képét mutatja, mert a fogak legnagyobb része letöredezett. A reszelőfelület gyors pusztulásának oka könnyen megérthető. Az új resztőről előbb csak egy-egy fogar törik le. Ezek közül egyik-másik oly kicsiny, hogy a fogak között elférnek és csak kis barázdákat hasítanak, azonban egyhelyben forogva a szomszédos fogélek törését okozzák. Mit kellett volna tennünk? feleletet mindenki tudja, de nem mindenki követi. Új reszelőt nem szabad a fennti okoknál fogva közvetlenül vasra, még kevésbbé, acélra hanem bizonyos ideig előbb vörösrézre, azután fém reszelésére használni. A lágyabb anyag reszelése közben a fogyélek sorsa lassan lekopik és 3