Művezetők Lapja, 1925 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1925-01-01 / 1. szám

XXVIII. gyf. 1. szám. MŰVEZETŐK LAPJA: gyűjtsék, összefoglalják. Ezek az időmegállapítások nem lesznek tudományosak, számításon alapulóak, hanem a gyakorlatban tapasztaltak, megfigyel­tek. Jeles lépés volna ez a kézzel végzendő gyártási munkálatokra szükséges idők, tehát akkordok meg­határozása felé és ha csak kis részben is sikerül ezek­nek az időknek az összegyűjtése, ezek közzétételé­vel nagy és becses szolgálatot tesznek a gépiparnak. Normalizálni, szokványosítani kell lehetőleg min­dent ! ez a jelenkor jelszava. Ehhez pedig az időmeg­határozások fontos teendő. (Folytatjuk.) A Művezetők Orsz. Gazdasági és Jog­védelmi Szövetsége közleményei. A kereskedelemügyi minisztériumtól véleménye­zés végett kiadott, Magánalkalmazottak szolgálati viszonyát szabályozó törvényjavaslat előadói ter­vezetben — mint a­hogy azt már jeleztük — a mű­vezetők nincsenek felvéve. Ennek a sérelemnek orvos­lása iránt már a munkaadói érdekeltségeknél pa­naszt emeltünk és ott a munkaadók összességének plénuma behatóan foglalkozik panaszunk kielégítő megoldásának módjával. Nem akarunk jóslásokba bocsátkozni, csak annyit jelezhetünk, hogy ezideig ügyünk elintézése kedvező kilátásokra jogosít föl. A végleges döntést azonban csak december hó végére várhatjuk. A célunk az, hogy ügyünk mél­tányos elintézéséhez a munkaadó érdekeltség támo­gatását is megnyerjük. A döntést azonban be nem várta, attól függetlenül a kereskedelemügyi minisz­terhez egy 5 tagú küldöttség fogja a napokban el­vinni az alábbi memorandumot, a­melyben sérel­meink orvoslását kérjük. Reméljük és hisszük, hogy jogos kérelmünk megfelelő orvoslást fog találni. A beadvány így szól: Nagy méltóságú Walkó Lajos kereskedelmi miniszter úrnak Budapesten. Kegyelmes Urunk ! A Művezetők Országos Gazdasági és Jogvédelmi Szövetsége, a magyarországi művezetők összesége nevében, az alábbi alázatos kérelemmel járul Nagy­méltóságod elé : A magánalkalmazottak szolgálati viszonyát sza­bályozó törvényjavaslat előadói tervezetét áttanul­mányozva, sajnálattal tapasztaltuk, hogy azok közé, akikre a törvény hatálya kiterjesztendő lesz, az ipari művezetők nincsenek felvéve s így ismét csak a szolgálat jellegének és az azt minősítő közfelfogásnak alapján kell esetről-esetre megállapítani, hogy mél­­tók-e e törvény védelmére. Hogy a gyárak és nagy iparüzemek gyártási menetét s annak vezetéséhez szükséges szakmabeli felkészültség mértékét nem ismerő bírákra háramló ezen nehéz feladat eddig is mily egymástól eltérő felfogáson alapuló ítéletnek lett kutforrása, azt a munkaügyi bíróság előtt lefolytatott perök tömege bizonyítja. De minden ítélet kimondja a művezetői állások fontosságát s a művezetőket a most érvény­ben álló, kereskedősegédek és magántisztviselők szol­gálatviszonyáról szóló 1910/1920. M. E. sz. ren­delet hatálya alá tartozónak ismeri el. És a Curia által is jóváhagyott ezen ítéletek dacára a jelen törvénytervezet még­sem tartja mél­tóknak a művezetőket arra, hogy e törvény keretébe felvegye. Kegyelmes Urunk ! Helyén­valónak véli-e Nagyméltóságod, hogy éppen most, amikor az országban szerte, egységesen az a buzdító jelszó hangzik el, hogy dolgozzunk s építsük fel romokban heverő hazánkat, akkor ennek az építő munkatermelésnek vezetésével kitüntetett, szakképzett egyének és az ipariskolákat éppen ily vezető pozíciók elnyerhetése végett hosszas tanulás után sikerrel végzett intelligens ifjak annyira sem értékeltessenek, mint a 3 évi tanonckodás után fel­szabadult kereskedősegédek ? Nem jogos-e az az aggodalom, hogy az ipari értelmiségnek s evvel az ipari munkának ily érté­kelése után az intelligens ifjakat elriasztjuk az ipari pályától? Mi ambicionálja őket a tanulásra, ha lát­ják, hogy annyi szakismeret megszerzése után még oly társadalmi és törvényes értékelésben sem része­sülnek, mint egy kereskedősegéd?­­ Ha az iparszakmabeli felkészültség ily vigasztalan jövőt helyez kilátásba, akkor zárják be az ipar­iskolákat, mert az intelligens ifjak kerülni fogják azt. Mi tartja vissza a törvénytervezőket attól, hogy a művezetőket bevegyék a törvény keretébe? Hisz a nagy kultúrájú Németország is bevette a mű­vezetőket (Werkmeistereket) az ő Gewerbegesettébe a mérnökök és üzemi tisztviselők sorába, sőt már az 1908-ban, a koalíciós kormány alatt készült, de kormányválság miatt törvényerőre nem emelkedett Szterényi-féle törvényjavaslatban is benn volt a munka- és művezető. Feltehető-e, hogy ez a tervezet széleskörű előtanulmány és az érdekeltek meghall­gatása nélkül jött volna létre, vagy hogy azóta az a felfogás nyert volna jogosultságot, hogy a magyar hazának ma már nincs szüksége arra, hogy ipar­­kultúrájának vezető egyéneit ily megbecsülésben részesítse? Szabad-e ezen feltevésnek még csak a látszatát is tűrni, amikor ennek éppen az ellenkező­jét láttuk abban a néhány év előtt kiadott keres­kedelemügyi miniszteri rendelkezésben, a­mellyel az állami üzemekben alkalmazott művezetők az al­tiszti állományból a segédtiszti státusba emeltettek át. Nem hinnénk, hogy éppen Kegyelmes Urunk lenne az, aki a termelőmunka jegyében ily leértéke­léssel sújtaná a termelés faktorait, a művezetőket. Kegyelmes Urunk ! Mindezek alázatos előrebocsájtása után mély tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, hogy a mű­vezetőknek a készülő törvény keretébe a tisztviselők és a kereskedősegédek mellé leendő felvételét ke­gyesen elrendelni méltóztassék. Az ipari művezetők alatt azok lennének érten­dők, akik munkakönyv nélkül, nem munkáslétszám­ban, nem azokkal hasonló ipari munkát végeznek, hanem csak azok munkáinak szakszerű vezetését, irányítását és felügyeletét látják el. Ezen megbecsültetésünk köszönete abban az odaadó munkában fog megnyilvánulni, hogy éppen termelésünk emelése és versenyképessé tevése mel­lett, a kezeinkre bízott munkásokat és tanoncokat

Next