Művezetők Lapja, 1925 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1925-01-01 / 1. szám
XXVIII. gyf. 1. szám. MŰVEZETŐK LAPJA: gyűjtsék, összefoglalják. Ezek az időmegállapítások nem lesznek tudományosak, számításon alapulóak, hanem a gyakorlatban tapasztaltak, megfigyeltek. Jeles lépés volna ez a kézzel végzendő gyártási munkálatokra szükséges idők, tehát akkordok meghatározása felé és ha csak kis részben is sikerül ezeknek az időknek az összegyűjtése, ezek közzétételével nagy és becses szolgálatot tesznek a gépiparnak. Normalizálni, szokványosítani kell lehetőleg mindent ! ez a jelenkor jelszava. Ehhez pedig az időmeghatározások fontos teendő. (Folytatjuk.) A Művezetők Orsz. Gazdasági és Jogvédelmi Szövetsége közleményei. A kereskedelemügyi minisztériumtól véleményezés végett kiadott, Magánalkalmazottak szolgálati viszonyát szabályozó törvényjavaslat előadói tervezetben — mint ahogy azt már jeleztük — a művezetők nincsenek felvéve. Ennek a sérelemnek orvoslása iránt már a munkaadói érdekeltségeknél panaszt emeltünk és ott a munkaadók összességének plénuma behatóan foglalkozik panaszunk kielégítő megoldásának módjával. Nem akarunk jóslásokba bocsátkozni, csak annyit jelezhetünk, hogy ezideig ügyünk elintézése kedvező kilátásokra jogosít föl. A végleges döntést azonban csak december hó végére várhatjuk. A célunk az, hogy ügyünk méltányos elintézéséhez a munkaadó érdekeltség támogatását is megnyerjük. A döntést azonban be nem várta, attól függetlenül a kereskedelemügyi miniszterhez egy 5 tagú küldöttség fogja a napokban elvinni az alábbi memorandumot, amelyben sérelmeink orvoslását kérjük. Reméljük és hisszük, hogy jogos kérelmünk megfelelő orvoslást fog találni. A beadvány így szól: Nagy méltóságú Walkó Lajos kereskedelmi miniszter úrnak Budapesten. Kegyelmes Urunk ! A Művezetők Országos Gazdasági és Jogvédelmi Szövetsége, a magyarországi művezetők összesége nevében, az alábbi alázatos kérelemmel járul Nagyméltóságod elé : A magánalkalmazottak szolgálati viszonyát szabályozó törvényjavaslat előadói tervezetét áttanulmányozva, sajnálattal tapasztaltuk, hogy azok közé, akikre a törvény hatálya kiterjesztendő lesz, az ipari művezetők nincsenek felvéve s így ismét csak a szolgálat jellegének és az azt minősítő közfelfogásnak alapján kell esetről-esetre megállapítani, hogy méltók-e e törvény védelmére. Hogy a gyárak és nagy iparüzemek gyártási menetét s annak vezetéséhez szükséges szakmabeli felkészültség mértékét nem ismerő bírákra háramló ezen nehéz feladat eddig is mily egymástól eltérő felfogáson alapuló ítéletnek lett kutforrása, azt a munkaügyi bíróság előtt lefolytatott perök tömege bizonyítja. De minden ítélet kimondja a művezetői állások fontosságát s a művezetőket a most érvényben álló, kereskedősegédek és magántisztviselők szolgálatviszonyáról szóló 1910/1920. M. E. sz. rendelet hatálya alá tartozónak ismeri el. És a Curia által is jóváhagyott ezen ítéletek dacára a jelen törvénytervezet mégsem tartja méltóknak a művezetőket arra, hogy e törvény keretébe felvegye. Kegyelmes Urunk ! Helyénvalónak véli-e Nagyméltóságod, hogy éppen most, amikor az országban szerte, egységesen az a buzdító jelszó hangzik el, hogy dolgozzunk s építsük fel romokban heverő hazánkat, akkor ennek az építő munkatermelésnek vezetésével kitüntetett, szakképzett egyének és az ipariskolákat éppen ily vezető pozíciók elnyerhetése végett hosszas tanulás után sikerrel végzett intelligens ifjak annyira sem értékeltessenek, mint a 3 évi tanonckodás után felszabadult kereskedősegédek ? Nem jogos-e az az aggodalom, hogy az ipari értelmiségnek s evvel az ipari munkának ily értékelése után az intelligens ifjakat elriasztjuk az ipari pályától? Mi ambicionálja őket a tanulásra, ha látják, hogy annyi szakismeret megszerzése után még oly társadalmi és törvényes értékelésben sem részesülnek, mint egy kereskedősegéd? Ha az iparszakmabeli felkészültség ily vigasztalan jövőt helyez kilátásba, akkor zárják be az ipariskolákat, mert az intelligens ifjak kerülni fogják azt. Mi tartja vissza a törvénytervezőket attól, hogy a művezetőket bevegyék a törvény keretébe? Hisz a nagy kultúrájú Németország is bevette a művezetőket (Werkmeistereket) az ő Gewerbegesettébe a mérnökök és üzemi tisztviselők sorába, sőt már az 1908-ban, a koalíciós kormány alatt készült, de kormányválság miatt törvényerőre nem emelkedett Szterényi-féle törvényjavaslatban is benn volt a munka- és művezető. Feltehető-e, hogy ez a tervezet széleskörű előtanulmány és az érdekeltek meghallgatása nélkül jött volna létre, vagy hogy azóta az a felfogás nyert volna jogosultságot, hogy a magyar hazának ma már nincs szüksége arra, hogy iparkultúrájának vezető egyéneit ily megbecsülésben részesítse? Szabad-e ezen feltevésnek még csak a látszatát is tűrni, amikor ennek éppen az ellenkezőjét láttuk abban a néhány év előtt kiadott kereskedelemügyi miniszteri rendelkezésben, amellyel az állami üzemekben alkalmazott művezetők az altiszti állományból a segédtiszti státusba emeltettek át. Nem hinnénk, hogy éppen Kegyelmes Urunk lenne az, aki a termelőmunka jegyében ily leértékeléssel sújtaná a termelés faktorait, a művezetőket. Kegyelmes Urunk ! Mindezek alázatos előrebocsájtása után mély tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, hogy a művezetőknek a készülő törvény keretébe a tisztviselők és a kereskedősegédek mellé leendő felvételét kegyesen elrendelni méltóztassék. Az ipari művezetők alatt azok lennének értendők, akik munkakönyv nélkül, nem munkáslétszámban, nem azokkal hasonló ipari munkát végeznek, hanem csak azok munkáinak szakszerű vezetését, irányítását és felügyeletét látják el. Ezen megbecsültetésünk köszönete abban az odaadó munkában fog megnyilvánulni, hogy éppen termelésünk emelése és versenyképessé tevése mellett, a kezeinkre bízott munkásokat és tanoncokat