Nemesfémipari Közlöny, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-03 / 1. szám
A belga gyémántszindikátus a pénzügyminisztériumtól kér felvilágosítást, a magyar exportpiacról. Jelentettük, hogy a Budapesti Nemesfém- és Drágakőcsarnok a magyar nemesfémipari termések exportálását szorgalmazza, olyképen, hogy piacot keres az egyes ipari cikkek részére a keleten. Az előkészítő tárgyalások folyamán a szükséges adatok beszerzésére a Csarnok titkársága érintkezésbe lépett az egyes külföldi képviseletekkel, ahol főkép az iránt tudakozódott, hogy azokban az államokban, ahol az ékszerkereskedelem kizárólag importra van utalva, mily módon lehetne magyar árut elhelyezni. A török, bolgár és jugoszláv képviseletek szívesen fogadták az érdeklődést, de érdeklődéssel várják a magyar exporttörekvést azok a külföldi érdekeltségek is, amelyek a magyar piacot nyersanyaggal látják el. Ezt bizonyítja az az átirat is, amelyet a belga gyémántszindikátus az exporttal kapcsolatosan a pénzügyi kormányunkhoz intézett. A belga szindikátus főkép az iránt érdeklődik, hogy a kormányzatunknak van-e tudomása az exportakcióról és ha van, arra kéri a minisztériumot, informálná, milyen stádiumban van az ügy. A pénzügyminisztérium, a kereskedelemügyi minisztérium útján a belga szindikátus átiratát megküldötte a Budapesti Nemesfém- és Drágakőcsarnok tanácsának és utasította, hogy a kivánt kérdésekről informálja a külföldi érdekeltséget. A belga szindikátus érdeklődése komoly tanújele annak, hogy a külföldi piac is alkalmasnak tartja a magyar ipart a kelet felé való exportra és amennyiben tényleg létrejön az a szerv, amely a magyar nemesfémipari termékeket kihelyezni kívánja a külföldre, számíthat a nyugati piacok támogatására. A Budapesti Nemesfém és Drágakőcsarnok legközelebbi tanácsülésén fog foglalkozni a belga átirattal és a kereskedelemügyi minisztérium utasításai szerint a kívánt felvilágosítást meg fogja adni. Természetesen az export megszervezése csak akkor járhat eredménnyel, ha a nemesfémipar megkapja a szükséges támogatást a kormány részéről. A nemesfémipari és órásszakma gazdasági mérlege az 1928. évben. Irta: Dr. Engel Géza. A nagykereskedőink részéről a kihitelezés körül tanúsított elővigyázatos eljárás, valamint kiskereskedőink körültekintő óvatossága, hogy bevásárlásaiknál csakis a feltétlenül szükséges áruk beszerzésére szorítkoztak. eredményezte azt, hogy míg az OHB jelentése szerint az 1928. év második felében az első félévvel szemben a fizetésképtelenségek száma az összes szakmákban emelkedett, az ékszer- és óraszakmában e jelenség nem mutatkozott. Ha ennek dacára a fizetésképtelenségek száma az 1927. évvel szemben szakmánkban is emelkedett, az az ország — mondhatnám egész Európa — gazdasági helyzetében keresendő. A nyomasztó terhek, melyek az utóbbi esztendők során megnehezítették a kereskedelem életlehetőségét, azok az akadályok, melyek a szakma fejlődése elé tornyosultak, csaknem kivétel nélkül teljes számban meg vannak ma is. Az államnak a magángazdaságba egyre mélyebben való beavatkozása, a pénzpiac feszültsége, a súlyos közterhek, a mai viszonyok között aránytalanul magas házbérek, az általános rezsiköltségek emelkedése és ennek természetszerű következményekép a vevőközönség hiánya kétségtelenül nyomasztólag hatnak a szakmai kereskedelemre is. Ámde mindez nem jelenti azt, hogy az elmúlt évben teljes üzlettelenség volt és hogy javulás nem várható. A szakma legtöbb árucikke ma épp úgy nélkülözhetetlen közszükségleti cikk, mint bármely más szakma árucikke, sőt a többi szakmával szemben megállapítható, hogy cikkei többékevésbé értékállók, a divat szeszélyeiből eredő változásoknak kitéve nincsenek és így vevőközönségre fokozottabb mértékben számíthatnak. További általános megjegyzés helyett álljon itt a szakma fizetőképessége tekintetében néhány statisztikai adat: 1928. évben 44 (negyvennégy) fizetésképtelenség volt, ebből magánegyezség: 86, kényszeregyezség: 8. A magánegyezség létrejött 38 ügyben, két ügyben az eljárás még folyamatban van, egy ügyben a hitelezők csődöt rendeltettek el és büntető feljelentést tettek, melynek során az adós néhány napig előzetes letartóztatásban is volt. A büntető eljárás még folyamatban van. A kényszeregyezségeknél az egyezség megköttetett 3 ügyben, 3 ügyben csőd nyittatott, mert a hitelezők szándékos megkárosításukat látták a fizetések megszüntetése folytán. Két ügyben az adós ellen elsőfokon már büntető ítélet is hozatott, a harmadik ügyben pedig az ügyészség vádirata alapján az eljárás széles mederben folyik. Két kényszeregyezségi ügyben a tárgyalásokat még nem fejeztük be. Magánegyezségeknél az elért kvóta átlag 73,5 százalék, kényszeregyezségeknél 54,17 százalék. A megkötött egyezségek két eset kivételével betartattak, illetve a fizetések még folyamatban vannak. E statisztikából kitűnik az, hogy a fizetésképtelenségek arányszáma a szakmai kereskedők számához viszonyítva 0,67 százalék. E százalékot szembeállítva a többi más szakmában tapasztalt fizetésképtelenségekkel, megállapítható, hogy 1928. évben az ékszer- és óraszakmában fizetésképtelenségek arányszáma a legkisebb volt.