Nyomda- és Rokonipar, 1938 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-01 / 1. szám

\.\VI 11. évfolyam Budapest, 1938 január 1­1. NYOMDA ÉS A KÖNYVNYOMDAI, LITOGRÁFIAI, FÉNYNYOMDAI, BETŰ- ÉS TÖMÖNTŐI, KEMIGRÁFIAI KÖNYVKÖTŐ, ÜZLETI KÖNYV, DOBOZGYÁRI ÉS EGYÉB PAPÍRFELDOLGOZÓ IPARI MEGJELENIK MINDEN HÓNAP 1.-ÉN 1\/TTT1\0­/" A A TA­DA­T ADTA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ÉS 15.-ÉN. TELEFONSZÁM: 1-876-64 lVI U VI IX /A/A­­J VJ I­. Lili Jíl BUDAPEST, IX. KNEZITS­ UTCA 12. SZ. TECh&W SMS' Uj esztendő — régi feladatok írta: Péter Jenő Megint egy esztendőt temetünk és a folytonosság jegyében élt esztendőt kö­szöntünk. Érzéseink ehhez a kétféleség­­hez alkalmazkodnak, úgy hogy azt kér­dezzük : vájjon mit kaptunk az elmúlt évtől jóban és rosszban és mit remélünk az újtól . A múlt kiérdemelte és el is bírja a kritikát, a jövő rózsás hajnalban kö­szönt ránk, de elmosódó körvonalai csak a reményt mutatják. Tehát nézzünk visszafelé és állapítsuk meg, hogy az egész elmúlt év­ben vissza­tekintettünk: nem azért, h­írét lélreértík-' ■ a­dók vagyunk és a modern haladás iránt érzéketlenek, hanem mert a múlt tör­ténetében lapozgatva, látjuk, hogy mind­azt, amit a gazdasági élet a legmoder­nebb szellem vágyálmaként felsőbb ha­talmak erejével akar valósággá vará­zsolni, mi régen megvalósítottuk a ma­gunk erejéből, a magunk javára. Az egyöntetűen meghatározott munkaidő és ieális munkabér képezték az alapját annak az elindulásnak, amellyel sok év­tizeddel ezelőtt megindítottuk az egyenlő­­ munkafeltételek felé haladó utakat. A gépi munka térfoglalásának már az elején, amikor az emberi erőnek géppel való pótlása úgyszólván minden más iparágban a kisipar holttányilvánításá­­nak volt a beharangozása, mi — bár a gép gazdasági és szociális haladást jelző útját ismertük — láttuk azokat a ve­szélyeket is, amelyek a kíméletlen elgé­­pesítés során fenyegetően állnak elénk. Amikor más iparágakban a nagyobb tőke, a tökéletesebb gépi erő nemcsak lehetőséget, hanem jogot is jelentett a gyengébb elpusztítására, akkor mi, illetve elődeink módot kerestek arra, hogy a nyomdaipar munkaadói egyforma jogon — a munka jogán — elismertessenek a nyomdai munkák jogos tulajdonosai­nak és így biztosítsák tisztes polgári megélhetésüket, függetlenül attól, hogy nagyok voltak-e vagy kicsinyek. A gép hatalmát nem kicsinyeltük le, de a belátás és az előrelátás voltak azok a segítők, amelyek a gép hatását nálunk nem pusztítóvá, hanem hasznossá tették. A gép segített az ember munkájában, könnyebbé és intellektuálisabbá tette azt és' miben van, négy'felismervén a 'teljesít­mény fokozása mellett a gépeknek em­bervédő feladatát, össze tudtuk egyez­tetni a­ munkaadók megélhetésének biz­tosítását a munkások megélhetésével. Nehéz volna nyomonkövetni a munka­vállalás és munkavégzés organikus fej­lődését. A f­őnökegyesü­letnek a kommün alatt elpusztított irattára sok tanúságot temetett el az egymást megértő nyom­dászok munkájáról és eredményeiről. De kötetekre menő tanúságokkal szolgál az 1910. évi kollektív szerződés tárgyalá­sainak fennmaradt hatalmas kötete, amely az igazságos munkálkodás alap­törvényeit alkotta meg és az igazi mun­­ karend alapjait fektette le. Akik ezt a terjedelmes tárgyalási anyagot figyelemre méltatják, azok meg­tanulják, hogy a kollektív szerződés alapját a munkaadók egységes gondol­kodású összessége kötötte a munkás­sággal. Az akkori munkaadókat ipari mun­kájuk egyforma nyomorúságú múltja hozta egy táborba, ahol a meggyőzés fegyvereivel hadakoztak és bebizonyítot­ták egymásnak, hogy az ipar különböző nagyságú munkaadói csak akkor lehet­nek ellenségei egymásnak, ha ellenségei önmaguknak. Ebből a tanulságból szár­mazott a tömörülés, megértés és meg­egyezés. Ez volt a múlt! A ma és a jövő csak akkor munkál­ható, ha ezen a törvényszerű fejlődésen kívül azt is megtanuljuk a múltból, hogy a megértésen alapuló megegyezés fenntartásának eszközeit ugyancsak a magunk erejéből szerveztük meg és hasz­­ ib­in­átv id­. * - ■ . A minimális munkabérből és az egy­öntetű munkaidőből kiinduló egyforma munkafeltételek betartása a magunk fel­adata volt. Ha tehát ma azt akarjuk, hogy a megértés — amelyre minden erőnkkel vágyunk — hatályos megegye­zéssé fejlődjék, akkor tudomásul véve a kormányzat intencióját, amely a tisz­tességtelen verseny megfékezésére a már fentebb említett üdvös rendelkezéseket kiadta, arra kell törekednünk, hogy eze­ket a magunk erejével valamennyiünk javára továbbfejlesszük és érvényre jut­­tassuk. A törvény ereje csak akkor hatályos, ha széles rétegek erkölcsi felfogását tük­rözi vissza és erkölcsi javát szolgálja. A végrehajtáshoz azonban szükség van a tömegek lelki és szellemi megértésére is, amelyet fáradhatatlanul munkálni a vezetők feladata. A múlt esztendő meghozta a javulást célzó törvényes rendelkezéseket, a jövő esztendő feladata, hogy ezeket közös akarattal és mindannyiunk javára szol­gáljuk és a való életbe átültessük.

Next