Nyomda- és Rokonipar, 1938 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-01 / 1. szám

2. oldal Újévre Ismét búcsúzunk az óesztendőtől és köszöntjük az újat... S ismét a szakma vezető tényezőihez fordultunk azzal a kéréssel: számoljanak be az elmúlt üz­letévben szerzett tapasztalataikról s mu­tassanak irányt a jövőre. Lapunk szerkesztője az újévi cikke­ket kérő levelében — többek között — a következőket írta: Az 1937-es esztendőben érvénybe lépett, a sokszorosítóipari munkáltatást szabályozó külön­féle miniszteri rendeletek kétségtelenül forduló­­pontot jelentenek szakmánk életében és ezzel párhuzamosan mintha a kori szellem némi ja­vulása is észlelhető volna. Igen alkalmasnak tar­tom tehát az időpontot arra, hogy a szakma vezető tényezői írásaikban ismét foglalkozzanak a szakma időszerű kérdéseivel, elősegítve és gyorsítva ezzel a megindult javulási folya­matot. * Mielőtt átadnék a szót — a cikkek beérkezési sorrendjében — a szakma hivatott vezetőinek, csak néhány szerény megjegyzést kívánunk tenni. Ünnepélyes alkalmakkor, de különö­sen így újév táján, a mérlegkészítés idején kissé magunkba szoktunk szállni. Végigolvassuk az újévi cikkeket, ame­lyek a szakma mindmegannyi hibáját felsorolják s elhatározzuk, no majd az új esztendőben másképpen lesz, véget ve­tünk a széthúzásnak, a féktelen árver­senynek és a többi bűnöknek. Ilyenkor újév táján — legalább egy pillanatra! — ráeszmélünk arra, hogy az a szakma, amely már évtizedekkel ezelőtt képes volt egy mintaszerű mun­kaadói szervezetet létesíteni és kiépí­teni, talán mégis fejlettebb, érettebb, semhogy belenyugodjék a csodavárásba. S az üdvös hatósági segítség, a mun­­káltatást szabályozó rendeletek igénybe­­vételével talán már ideje volna — to­vábbi beavatkozások sürgetése helyett — a saját erőnkből a portánkon rendet teremteni. Legyen tehát az itt következő cikkek­nek visszhangjuk a szürke hétköznapo­kon is. A hibák feltárása ne csüggesz­­szen, hanem azok kiküszöbölésére ösz­tönözzön és annak felismerése, hogy kellő munkamennyiség mellett sem reá­lisak a vállalási árak, töltsön el min­denkit azzal a jogos optimizmussal, hogy egy kis észszerűség, no meg kal­kulálási tudás mellett ebben az iparban tisztességesen is meg lehetne élni. Legyünk már végre kissé gerinceseb­bek. Mosolyogjunk egyszerűen a kü­lönféle »árdrágítási« vádakon, a »kar­tel« dajkameséken, de igenis kérjünk a munkánkért reális árakat. Amiből nem­csak a munkabérre, hanem­­—, a köz­­terhekre és az üzem karbantartására is telik. Legyünk végre mi is, de a fogyasztók is, tisztában azzal, hogy kapitalisztikus gazdasági rendszerben nemcsak az egyes üzemek fennmaradásához, hanem az egész nemzetgazdaság egészséges fejlő­déséhez elengedhetetlenül szükséges­ a tisztességes polgári haszon. NYOMDA- ÉS ROKON IPA 11 1938 január 1 Az elmúlt év mérlege Ha az évforduló alkalmával vissza­tekintünk az elmúlt év üzletmenetére, úgy tagadhatatlanul érezhető fellendü­lést nem az egész szakma területén ál­lapíthatunk meg. Egyesek jobban ki­vették részüket a fellendülésből, mások csak csekélyebb mértékben, míg jelen­tékeny rész nem sok hasznot húzott abból. Mint általában, itt is mutatkozik az a jelenség és a nyomdaiparban, — mint amely a többi iparnak úgyszólván függ­vénye, — még fokozottabb mértékben, hogy a depresszió nálunk érezhető leg­először, míg a konjunktúra hullámai leg­utoljára jutnak el hozzánk, ellentétben más iparokkal, mint pl. a textiliparral vagy a nehéziparral, melyeknél előbb és jelentékenyebben érezhető fel­e­ndü­­lés volt tapasztalható. Csak a gazdasági élet huzamos ideig tartó konjunktúrája lenne alkalmas arra, hogy iparunk egész területén tartós fellendülés jöjjön létre. Ilyen általános fellendülés a múlt évben nem nagyon volt érezhető, de annál komolyabb kér­désként áll előttünk újabban, hogy mit hoz a jövő esztendő. Ez a kérdés ter­mészetszerűleg nemcsak bennünket, ha­nem a hazai és a v­ilág közgazdasági éle­­tének számottevő tényezőit is foglalkoz­­tatja. Nálunk — tudott dolog­­— az ipar boldogulása nagyrészben a termés­­eredménytől függ, de nem kisebb mér­tékben vetülete is az általános külpoli­tikai helyzetnek. Akármily optimiszti­­kusan látjuk, vagy akarjuk látni a jövőt, a világpolitika oly fordulóponthoz ju­tott, melynek kimenetelét előre senki sem tudhatja. Ez az általános bizonytalanság nem akadálya annak, sőt még fontosabbá te­szi, hogy iparunk belső viszonyai rende­zettek legyenek, amit erős kézzel és erős akarattal kellene megteremteni. Számtalan értékes cikket olvastunk és felszólalást hallottunk erről a kérdés­ről, mindannyian tudjuk, hogy ez a mi legnagyobb bajunk és addig, amíg ez a kérdés nem jut közmegelégedésre nyugvópontra, addig iparunkban érez­hető javulás nem fog mutatkozni. Mta a konkrét kérdéseket nézem és a sokszorosító ipart érintő miniszteri ren­deletek eredményeit vizsgálom, úgy azon nézetemnek kell kifejezést adni, hogy ezeknek érezhető hatása csak akkor lesz, ha azok a gyakorlatban egész terjedel­mükben érvényesülni fognak. Igen fontos megoldandó problémánk lesz a kontár-kérdés rendezése és az új tarifa megalkotása. Nem mulaszthatom el egyik igen fon­tos problémánk, a munkaerők utánpót­lása kérdésének megemlítését. A gaz­dasági depresszió mélypontjának idején a tanonckérdést oly módon rendeztük, mely a munkaerők utánpótlását a leg­minimálisabbra csökkentette, bár mun­kanélküliek most is vannak, a termé­szetes kiválasztódás és a huzamos mun­kanélküliségből kifolyólag­­— magától értetődően — ezek, a munkaerők leg­gyengébb kategóriáját képezik; mert a hosszú időn át foglalkozás nélkül ma­radt munkás annyira visszamaradt, sőt felejtett gyakorlatából, hogy a mai fejle­t technikájú, gyorsjáratú, esetleg több színt nyomó gépek kezelésére alkalmat­lan. Különösen áll ez a jelenség a lito­gráfiai iparra. Ez a kérdés napról napra mind gyak­rabban jelentkezik és ennek hátrányait a litográfiai ipar mind erősebben érzi, úgy, hogy ennek a problémának meg­oldása mindkét félnek oly fontos és sürgős, melyre mielőbb módot kell ta­lálnunk. Megelégedéssel és örömmel tapasztal­ható volt a kori szellem némi javu­lása is és ha e tekintetben sem jutot­tunk el még az ideális állapotokhoz, ha mindannyian tele is vagyunk indo­kolt, vagy indokolatlan panasszal és ha kisiklások e téren még mindig elég gyak­ran történnek, remélem, hogy a fokozot­tabb propaganda, az egymásra utaltság tényének állandó hangoztatása, a köl­csönös megértés ápolása fogja megnyitni az utat egy boldogabb és eredménye­sebb jövő felé. Herrmann Sámuel: Modern, szép betűk, réztém­ák elsőrendű ötvözetből és kivitelben NEBIOLO BETŰÖNTŐDÉ TURIN TYPO MINTAFÜZETEKKEL ÉS KÖLTSÉGVETÉSSEL SZOLGÁL a MAGYARORSZÁGI KÉPVISELET: GRAFIKAI IPARI ÉS KERESKEDELMI KFT. MND, ÉS N,io betűk BUDAPEST VI. C-UCCA 4. TELEFON: 11-89-82

Next