Nyomda- és Rokonipar, 1938 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-01 / 1. szám
2. oldal Újévre Ismét búcsúzunk az óesztendőtől és köszöntjük az újat... S ismét a szakma vezető tényezőihez fordultunk azzal a kéréssel: számoljanak be az elmúlt üzletévben szerzett tapasztalataikról s mutassanak irányt a jövőre. Lapunk szerkesztője az újévi cikkeket kérő levelében — többek között — a következőket írta: Az 1937-es esztendőben érvénybe lépett, a sokszorosítóipari munkáltatást szabályozó különféle miniszteri rendeletek kétségtelenül fordulópontot jelentenek szakmánk életében és ezzel párhuzamosan mintha a kori szellem némi javulása is észlelhető volna. Igen alkalmasnak tartom tehát az időpontot arra, hogy a szakma vezető tényezői írásaikban ismét foglalkozzanak a szakma időszerű kérdéseivel, elősegítve és gyorsítva ezzel a megindult javulási folyamatot. * Mielőtt átadnék a szót — a cikkek beérkezési sorrendjében — a szakma hivatott vezetőinek, csak néhány szerény megjegyzést kívánunk tenni. Ünnepélyes alkalmakkor, de különösen így újév táján, a mérlegkészítés idején kissé magunkba szoktunk szállni. Végigolvassuk az újévi cikkeket, amelyek a szakma mindmegannyi hibáját felsorolják s elhatározzuk, no majd az új esztendőben másképpen lesz, véget vetünk a széthúzásnak, a féktelen árversenynek és a többi bűnöknek. Ilyenkor újév táján — legalább egy pillanatra! — ráeszmélünk arra, hogy az a szakma, amely már évtizedekkel ezelőtt képes volt egy mintaszerű munkaadói szervezetet létesíteni és kiépíteni, talán mégis fejlettebb, érettebb, semhogy belenyugodjék a csodavárásba. S az üdvös hatósági segítség, a munkáltatást szabályozó rendeletek igénybevételével talán már ideje volna — további beavatkozások sürgetése helyett — a saját erőnkből a portánkon rendet teremteni. Legyen tehát az itt következő cikkeknek visszhangjuk a szürke hétköznapokon is. A hibák feltárása ne csüggeszszen, hanem azok kiküszöbölésére ösztönözzön és annak felismerése, hogy kellő munkamennyiség mellett sem reálisak a vállalási árak, töltsön el mindenkit azzal a jogos optimizmussal, hogy egy kis észszerűség, no meg kalkulálási tudás mellett ebben az iparban tisztességesen is meg lehetne élni. Legyünk már végre kissé gerincesebbek. Mosolyogjunk egyszerűen a különféle »árdrágítási« vádakon, a »kartel« dajkameséken, de igenis kérjünk a munkánkért reális árakat. Amiből nemcsak a munkabérre, hanem—, a közterhekre és az üzem karbantartására is telik. Legyünk végre mi is, de a fogyasztók is, tisztában azzal, hogy kapitalisztikus gazdasági rendszerben nemcsak az egyes üzemek fennmaradásához, hanem az egész nemzetgazdaság egészséges fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges a tisztességes polgári haszon. NYOMDA- ÉS ROKON IPA 11 1938 január 1 Az elmúlt év mérlege Ha az évforduló alkalmával visszatekintünk az elmúlt év üzletmenetére, úgy tagadhatatlanul érezhető fellendülést nem az egész szakma területén állapíthatunk meg. Egyesek jobban kivették részüket a fellendülésből, mások csak csekélyebb mértékben, míg jelentékeny rész nem sok hasznot húzott abból. Mint általában, itt is mutatkozik az a jelenség és a nyomdaiparban, — mint amely a többi iparnak úgyszólván függvénye, — még fokozottabb mértékben, hogy a depresszió nálunk érezhető legelőször, míg a konjunktúra hullámai legutoljára jutnak el hozzánk, ellentétben más iparokkal, mint pl. a textiliparral vagy a nehéziparral, melyeknél előbb és jelentékenyebben érezhető felendülés volt tapasztalható. Csak a gazdasági élet huzamos ideig tartó konjunktúrája lenne alkalmas arra, hogy iparunk egész területén tartós fellendülés jöjjön létre. Ilyen általános fellendülés a múlt évben nem nagyon volt érezhető, de annál komolyabb kérdésként áll előttünk újabban, hogy mit hoz a jövő esztendő. Ez a kérdés természetszerűleg nemcsak bennünket, hanem a hazai és a világ közgazdasági életének számottevő tényezőit is foglalkoztatja. Nálunk — tudott dolog— az ipar boldogulása nagyrészben a terméseredménytől függ, de nem kisebb mértékben vetülete is az általános külpolitikai helyzetnek. Akármily optimisztikusan látjuk, vagy akarjuk látni a jövőt, a világpolitika oly fordulóponthoz jutott, melynek kimenetelét előre senki sem tudhatja. Ez az általános bizonytalanság nem akadálya annak, sőt még fontosabbá teszi, hogy iparunk belső viszonyai rendezettek legyenek, amit erős kézzel és erős akarattal kellene megteremteni. Számtalan értékes cikket olvastunk és felszólalást hallottunk erről a kérdésről, mindannyian tudjuk, hogy ez a mi legnagyobb bajunk és addig, amíg ez a kérdés nem jut közmegelégedésre nyugvópontra, addig iparunkban érezhető javulás nem fog mutatkozni. Mta a konkrét kérdéseket nézem és a sokszorosító ipart érintő miniszteri rendeletek eredményeit vizsgálom, úgy azon nézetemnek kell kifejezést adni, hogy ezeknek érezhető hatása csak akkor lesz, ha azok a gyakorlatban egész terjedelmükben érvényesülni fognak. Igen fontos megoldandó problémánk lesz a kontár-kérdés rendezése és az új tarifa megalkotása. Nem mulaszthatom el egyik igen fontos problémánk, a munkaerők utánpótlása kérdésének megemlítését. A gazdasági depresszió mélypontjának idején a tanonckérdést oly módon rendeztük, mely a munkaerők utánpótlását a legminimálisabbra csökkentette, bár munkanélküliek most is vannak, a természetes kiválasztódás és a huzamos munkanélküliségből kifolyólag— magától értetődően — ezek, a munkaerők leggyengébb kategóriáját képezik; mert a hosszú időn át foglalkozás nélkül maradt munkás annyira visszamaradt, sőt felejtett gyakorlatából, hogy a mai fejlet technikájú, gyorsjáratú, esetleg több színt nyomó gépek kezelésére alkalmatlan. Különösen áll ez a jelenség a litográfiai iparra. Ez a kérdés napról napra mind gyakrabban jelentkezik és ennek hátrányait a litográfiai ipar mind erősebben érzi, úgy, hogy ennek a problémának megoldása mindkét félnek oly fontos és sürgős, melyre mielőbb módot kell találnunk. Megelégedéssel és örömmel tapasztalható volt a kori szellem némi javulása is és ha e tekintetben sem jutottunk el még az ideális állapotokhoz, ha mindannyian tele is vagyunk indokolt, vagy indokolatlan panasszal és ha kisiklások e téren még mindig elég gyakran történnek, remélem, hogy a fokozottabb propaganda, az egymásra utaltság tényének állandó hangoztatása, a kölcsönös megértés ápolása fogja megnyitni az utat egy boldogabb és eredményesebb jövő felé. Herrmann Sámuel: Modern, szép betűk, réztémák elsőrendű ötvözetből és kivitelben NEBIOLO BETŰÖNTŐDÉ TURIN TYPO MINTAFÜZETEKKEL ÉS KÖLTSÉGVETÉSSEL SZOLGÁL a MAGYARORSZÁGI KÉPVISELET: GRAFIKAI IPARI ÉS KERESKEDELMI KFT. MND, ÉS N,io betűk BUDAPEST VI. C-UCCA 4. TELEFON: 11-89-82