Nyomdaipar Magyarországon, 1914 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-01 / 1. szám

2. oldal tényezővé válnak épen számbeli többségüknél fogva. S aztán a példák mutatják, hogy a gazdaságilag gyen­gébbeknek van épen a nagyobb szükségük a szervez­kedésre. Ott tartunk tehát ma, hogy remény lehet rá, hogy a VNyOSz­ taglétszáma végre a szükséges fokra emel­kedik s esetleg a nem régen határozott alakot öltött irányban, a budapesti Grafikai Egyesülettel szövetkezve fog az építés munkájához. Igaz, sokan félnek a buda­pestiektől is, nagynyomda-kartellektől tartanak. Mi azonban rövidlátó, vagy rosszindulatú rémnek tartjuk ezt, mert hiszen nyilvánvaló, hogy kevésbé tarthatunk a szövetséges fegyverbaráttól, mint az idegen ellenség­től s ahol mi is felemelhetjük szavunkat saját külön érdekeink védelmére, ott kevésbé vannak érdekeink veszé­lyeztetve, mint ahol rólunk nélkülünk határoznak. Mi ugyanis csak olyan fegyverbarátságot fogadunk el, ahol nekünk is biztosíthatunk beleszólást. Mindezek a szempontok, — melyek mintegy a múlt tanulságai gyanánt szűrhetők le, — adhatják meg egyúttal iparunk jövő küzdelmeinek és a ránk köszöntött új év munkálkodásának irányát és pro­­grammját, egyben a mi múltunk mérlege és jövő munkánk programmja is ez. Van már egy lelkes gárda a mi szerény kis zászlónk mellett. Kihagyva itt sok érdemeset, mégis megemlítve Láng, Mayer, Klein, Hoffmann kartársain­kat, fejezzük ki nekik és valamennyinek e helyen is közremunkálásukért köszönetünket. Nem alaptalan ben­nünk a remény, hogy a mi küzdő csapatunk szapo­rodni fog a jövőben is. A vidéki nyomdatulajdonosok összessége be fogja látni, hogy mi összekötjük és egy közös cél felé irányítjuk a széttagolt nyomdász­­ságot, s hogy egy ilyen összekötő és közös érdeket szolgáló agitációs szervre feltétlenül szükségünk van s hogy ennek az agitációs szaklapnak a támogatásá­val, erősítésével gazdasági küzdelmeink egy közös eszközét teszi minden nyomdatulajdonos erősebbé s ezáltal a sikert biztosabbá s hogy ezt megtenni min­den öntudatosan gondolkodni tudó nyomdatulajdonos­nak becsületbeli kötelessége. Mult és jövő. Irta: Láng József. Nagyvárad. Szövetségünk évi működésére visszapillantván, hasonlatképen eszembe jut Verescsaginnak az orosz­török háború után készült remekműve: a Sipka-szo­rosban minden csendes. A közönynek dermesztő hidege csonttá fagyasz­totta a kortársak kollegiális lelkületét. Sivár tájat látunk, amelyen hólepel borítja a jobb jövő reményeit és csak egy puskaszurony zavarja az egyhangú képet, felkiáltó jelként kiáltva a rossz kollegákhoz: „Így akartok ti csatát nyerni! ?“ Szégyenpir futja az arcomat, valahányszor arról elmélkedem, hogy mit mivel a művelt nyugat, miként halad lépésről-lépésre, ezekhez képest mit mivelünk mi és van-e eredménye ? ” Olvasom a külföldi szaklapokból, hogy amit a nyomdatulajdonosok külföldi szervezete kezdeményez, csakhamar végre is hajtja, mert a nagy és a kis üze­mek tulajdonosai mindegyikében élénk tűzzel ég a köz­ügyek szolgálata iránti lelkesedés, vállvetett munkával segítik diadalra a vezetők harcát. Nálunk ellenben semmi sem sikerül, mert egyrészt megöl minden kí­sérletet a kárhozatos nemtörődömség, másrészt rossz lelkek intrikája, alattomos lelkek szennyversenye a leghasznosabb törekvéseket is hó alá temeti. Szövetségünknek csak két intézményére kívánok rámutatni, hogy beigazoljam ezt a szomorú való­ságot. Németország nyomdatulajdonosai harminc év óta vannak erős szervezetben, amelyből alig hiányzik valaki. Kerületi központjaik útján a legapróbb részlete­kig megtárgyalnak minden fölvetett eszmét és megvaló­sítanak sok olyan dolgot, amiről mi még álmodni sem merészelünk. Mi még a kerületi központokat sem tud­juk megalakítani, pedig minden szövetkezésnek az alapszükséglete a jól szervezettség. Mit érnek a jó esz­mék, mit az alapos tudással megszerkesztett javasla­tok, ha nincs, aki azokat végrehajtsa ? Szövetségünk három év előtt határozta el, hogy harminc kerületi központot alakít. Nem kis fáradságba került munkával ma is ott tartunk, hogy november hónapban alakult meg a huszadik, a nagyszebeni kerület. Tíz kerületnek megalakulását ma is várjuk. Ebből a tízből Kolozsvár, Pécs és Temesvár, tehát erős gócpontok, a részvétlen­ség és helyi gabalyodottság miatt nem alakult meg, pedig még két év előtt ez iránt kísérlet volt téve. A többi hét: Kaposvár, Nyitra, Szabadka, Szeged, Szolnok, Turócszentmárton, Újvidék, beláthatatlan időkig meg sem alakítható, mert a hozzájuk beosztott nyomdák tulajdonosai álomkórságukból föl nem ébreszthetők. Ez a tíz kerület, ha előbb nem, a munkásszervezettel kötött nyolc éves kollektív szerződés lejártakor lesz csak megalakítható, amikor tudniillik keresni fogják ottani kartársaink a Szövetség védelmét. A másik intézményünk az egységes nyomtatvány­árszabály. Mikor Németországban az első ilyen mun­kát kiadta az egyesület, mindenki lelkesedéssel fogadta és ma már a harmadik bővített és helyesbített kiadás forog közkézen, mondanom sem kell, hogy teljes sikerrel. Szövetségünk tíz éves fönnállása alkalmából, 1913 május 25-én bocsátotta közforgalomba nagy fá­radsággal és költséggel elkészített nyomtatványársza­bályát. A közgyűlésen lelkesedéssel fogadták, de ez a lelkesedés csak szappanbuborék volt, mert hazaérkez­vén, mindenki meggyőződött, hogy a helyi szennyver­senytől iparágunkat megtisztítani egyelőre nem lehet. Kísérletet tettünk Debrecenben és Nagyváradon, hogy a kerületükhöz tartozókat a tarifa alkalmazásának meg­ NYOMDAIPAR­ I (§?] ] g3j ЁЗ] g3] £33 £3] (25 Cs3j \Щ] g3] g3] £3] £31 ® 1. szám

Next