Nyomdaipar Magyarországon, 1914 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-01 / 1. szám
2. oldal tényezővé válnak épen számbeli többségüknél fogva. S aztán a példák mutatják, hogy a gazdaságilag gyengébbeknek van épen a nagyobb szükségük a szervezkedésre. Ott tartunk tehát ma, hogy remény lehet rá, hogy a VNyOSz taglétszáma végre a szükséges fokra emelkedik s esetleg a nem régen határozott alakot öltött irányban, a budapesti Grafikai Egyesülettel szövetkezve fog az építés munkájához. Igaz, sokan félnek a budapestiektől is, nagynyomda-kartellektől tartanak. Mi azonban rövidlátó, vagy rosszindulatú rémnek tartjuk ezt, mert hiszen nyilvánvaló, hogy kevésbé tarthatunk a szövetséges fegyverbaráttól, mint az idegen ellenségtől s ahol mi is felemelhetjük szavunkat saját külön érdekeink védelmére, ott kevésbé vannak érdekeink veszélyeztetve, mint ahol rólunk nélkülünk határoznak. Mi ugyanis csak olyan fegyverbarátságot fogadunk el, ahol nekünk is biztosíthatunk beleszólást. Mindezek a szempontok, — melyek mintegy a múlt tanulságai gyanánt szűrhetők le, — adhatják meg egyúttal iparunk jövő küzdelmeinek és a ránk köszöntött új év munkálkodásának irányát és programmját, egyben a mi múltunk mérlege és jövő munkánk programmja is ez. Van már egy lelkes gárda a mi szerény kis zászlónk mellett. Kihagyva itt sok érdemeset, mégis megemlítve Láng, Mayer, Klein, Hoffmann kartársainkat, fejezzük ki nekik és valamennyinek e helyen is közremunkálásukért köszönetünket. Nem alaptalan bennünk a remény, hogy a mi küzdő csapatunk szaporodni fog a jövőben is. A vidéki nyomdatulajdonosok összessége be fogja látni, hogy mi összekötjük és egy közös cél felé irányítjuk a széttagolt nyomdászságot, s hogy egy ilyen összekötő és közös érdeket szolgáló agitációs szervre feltétlenül szükségünk van s hogy ennek az agitációs szaklapnak a támogatásával, erősítésével gazdasági küzdelmeink egy közös eszközét teszi minden nyomdatulajdonos erősebbé s ezáltal a sikert biztosabbá s hogy ezt megtenni minden öntudatosan gondolkodni tudó nyomdatulajdonosnak becsületbeli kötelessége. Mult és jövő. Irta: Láng József. Nagyvárad. Szövetségünk évi működésére visszapillantván, hasonlatképen eszembe jut Verescsaginnak az orosztörök háború után készült remekműve: a Sipka-szorosban minden csendes. A közönynek dermesztő hidege csonttá fagyasztotta a kortársak kollegiális lelkületét. Sivár tájat látunk, amelyen hólepel borítja a jobb jövő reményeit és csak egy puskaszurony zavarja az egyhangú képet, felkiáltó jelként kiáltva a rossz kollegákhoz: „Így akartok ti csatát nyerni! ?“ Szégyenpir futja az arcomat, valahányszor arról elmélkedem, hogy mit mivel a művelt nyugat, miként halad lépésről-lépésre, ezekhez képest mit mivelünk mi és van-e eredménye ? ” Olvasom a külföldi szaklapokból, hogy amit a nyomdatulajdonosok külföldi szervezete kezdeményez, csakhamar végre is hajtja, mert a nagy és a kis üzemek tulajdonosai mindegyikében élénk tűzzel ég a közügyek szolgálata iránti lelkesedés, vállvetett munkával segítik diadalra a vezetők harcát. Nálunk ellenben semmi sem sikerül, mert egyrészt megöl minden kísérletet a kárhozatos nemtörődömség, másrészt rossz lelkek intrikája, alattomos lelkek szennyversenye a leghasznosabb törekvéseket is hó alá temeti. Szövetségünknek csak két intézményére kívánok rámutatni, hogy beigazoljam ezt a szomorú valóságot. Németország nyomdatulajdonosai harminc év óta vannak erős szervezetben, amelyből alig hiányzik valaki. Kerületi központjaik útján a legapróbb részletekig megtárgyalnak minden fölvetett eszmét és megvalósítanak sok olyan dolgot, amiről mi még álmodni sem merészelünk. Mi még a kerületi központokat sem tudjuk megalakítani, pedig minden szövetkezésnek az alapszükséglete a jól szervezettség. Mit érnek a jó eszmék, mit az alapos tudással megszerkesztett javaslatok, ha nincs, aki azokat végrehajtsa ? Szövetségünk három év előtt határozta el, hogy harminc kerületi központot alakít. Nem kis fáradságba került munkával ma is ott tartunk, hogy november hónapban alakult meg a huszadik, a nagyszebeni kerület. Tíz kerületnek megalakulását ma is várjuk. Ebből a tízből Kolozsvár, Pécs és Temesvár, tehát erős gócpontok, a részvétlenség és helyi gabalyodottság miatt nem alakult meg, pedig még két év előtt ez iránt kísérlet volt téve. A többi hét: Kaposvár, Nyitra, Szabadka, Szeged, Szolnok, Turócszentmárton, Újvidék, beláthatatlan időkig meg sem alakítható, mert a hozzájuk beosztott nyomdák tulajdonosai álomkórságukból föl nem ébreszthetők. Ez a tíz kerület, ha előbb nem, a munkásszervezettel kötött nyolc éves kollektív szerződés lejártakor lesz csak megalakítható, amikor tudniillik keresni fogják ottani kartársaink a Szövetség védelmét. A másik intézményünk az egységes nyomtatványárszabály. Mikor Németországban az első ilyen munkát kiadta az egyesület, mindenki lelkesedéssel fogadta és ma már a harmadik bővített és helyesbített kiadás forog közkézen, mondanom sem kell, hogy teljes sikerrel. Szövetségünk tíz éves fönnállása alkalmából, 1913 május 25-én bocsátotta közforgalomba nagy fáradsággal és költséggel elkészített nyomtatványárszabályát. A közgyűlésen lelkesedéssel fogadták, de ez a lelkesedés csak szappanbuborék volt, mert hazaérkezvén, mindenki meggyőződött, hogy a helyi szennyversenytől iparágunkat megtisztítani egyelőre nem lehet. Kísérletet tettünk Debrecenben és Nagyváradon, hogy a kerületükhöz tartozókat a tarifa alkalmazásának meg NYOMDAIPAR I (§?] ] g3j ЁЗ] g3] £33 £3] (25 Cs3j \Щ] g3] g3] £3] £31 ® 1. szám