Nyomdaipar, 1916 (15. évfolyam, 1-39. szám)

1916-01-05 / 1. szám

2. oldal NYOMDAIPAR Jelen soroknak célja fölkérni a Budapesti Grafikai és Rokoniparosok Főnökegyesületét : fogjunk össze és tanácskozzunk, cselekedjünk! Ma még két malomban őrölünk, habár két év előtt Szövetségünk megtette a lépést, hogy az egész ország nyomdászságát képviselő, magába foglaló szervezetet alakítsunk. Eljött már az ideje, hogy szövetkezzünk és kezet fogva, szervezkedjünk az eljövendő nagy munkára! Komoly kötelességek. A ránk virradó újév hajnalán a nap vértengerből bukkan föl, de mert már az új esztendővel harmadik évfolyamába fordul a világháború, válik mind erősebbé a remény, sőt nem is remény már, de szigorú következetesség, hogy a világöldöklés, ez a nagy világdráma, immár a krízisen túl van, és pedig miránk szerencsésen van túl, s hogy már csak a klaszszikus drámák végkifejlése, a bűnhödés (és jutalmazás), a kiengesztelődés van hátra. Sőt már Szerbia sorsában ez is lepergett előttünk, s ami cselekvés-dagály a tavaszszal elkövetkező esetleges újabb erőfeszítésekben is meg fog nyilvánulni, az már a dráma megoldását megelőző látszólagos újabb eseményhullámnál nem lesz egyébb. A világháború ezen diagnózisa komoly kötelességek terhét hárítja reánk. Látjuk pedig e világháború folyamatán, hogy épen a kötelességtudás helyes megismerése és tetteinknek ehhez szabott szigorú megfegyelmezése az, amelytől a siker elsősorban függ. Nem kell szégyellenünk, hiszen a mi lelkes odaadásunk nélkül a német önfegyelem és kötelességtudás csak félsikerre vezethetett volna, de mégis a higgadtan mérlegelő, önfegyelmezés terén nekünk is tanulni kellett. De tanulni nem szégyen, és amit e téren mi e világháború tapasztalatain, sokszor a saját kárunkon is tanultunk, azt a háború befejeztével is okosan kell, tudjuk felhasználni. Itt pedig abból kell kiindulnunk, hogy amint e háború gazdasági okokból eredt, úgy folytatását is gazdasági téren fogja megtalálni a békében. A fegyveres háborúra nem készültünk előre, mert úgy kényszerítették munkás kezünkbe a gyilkos szerszámot. De a békével elkezdődő gazdasági mérkőzésre annál inkább előre kell készülnünk. Dacára annak a sok nehézségnek, mely például hazánk első gazdasági ága, az őstermelésnek a háború alatt bekövetkezett óriási és soha nem remélt konjunktúra fejlődéséből reánk is háramlott a mérhetetlen drágaság folytán, épen azért mi a magunk részéről soha vészkiáltásra okot nem találtunk, mert ez csak akkor válna végzetessé, ha a közgazdaság többi tényezői, az ipar, a kereskedelem, az intellektualitás vele lépést tartani nem tudnának. Hála azonban a magyar fajban élő nemzeti energiának, azt látjuk, hogy az egész vonalon megindult az alkalmazkodás munkája. És ebben a munkában egyformán fontos kötelességek állanak a politikai állam és annak minden foglalkozási ága, s így a nyomdaipar előtt is. Amint ugyanis állami magasabb érdekek indokolttá és szükségessé teszik a nagy, közép és törpe birtokok bizonyos kontingensének a háború pusztításaitól felmentések, időszaki szabadságolások stb. útján való megóvását, úgy az ipar bizonyos, a háború után fejlődőképes quantumának megmentése is állami érdek, mert nem kevesebb veszély rejlik abban, hogy ha valamely jelentős iparágnak, mint a nyomdaipar is, magja rész, mint hogyha széles határokon parlagon maradt földtáblák jelzik a szántás-vetés elmaradását. Oly szempontok tehát ezek, melyek az állam elé állítanak fontos kötelességeket nyomdaipari vállalataink, kisipari telepeink megóvása körül. De emellett nem kisebbek azok a kötelességek, amelyek a háború pusztításaitól megkímélt vagy megóvott nyomdák tulajdonosaira várnak. Ha valamikor a jövőért dolgoztunk, úgy százszorosan áll ez ma, amikor önmagunkban való üzemünk csak- ugyan egy arasztnyi létnél is kisebb jelentőségű Ma csakugyan kényszerít a sors bennünket arra, hogy összefogjunk, mert mindenikünket úgy megtépázott e világháború, hogy akik annak zivatarát túléljük, a változott viszonyok közé a régi elvekkel, vagy elvtelenséggel bele nem helyezkedhetünk. Nincs más hátra, mint azoknak is, akik eddig kiváltak a szervezkedésből, elismerni annak szükségességét és egyesült erővel keresni a kivezető utat a hínárból, hová a háborún kívül rövid látásunk, oktalan önzésünk vezetett bennünket. Ennek felismerésében ne vonakodjék tehát senki, a V. Ny. O. Sz. sokszor lebecsült, okkal, ok nélkül lekritizált, de kellőképen soha nem méltányolt jelentőségét a belépésével emelni és ne legyen rest a hozzáfordult megkeresésekre, információ kérésekre legjobb tudásával válaszolni, illetőleg a helyzet tisztázódásához mindenkor hozzájárulni. A V. Ny. O. Sz. sokkal nagyobb fejlődés lehetőségeit hordja magában, mint amennyit kartársaink egy része annak tulajdonítani hajlandó. Legyünk csak ott benne mindazok, akik iparunk fejlődését szivünkön hordjuk, s a V. Ny. O. Sz. mindjárt az lesz, aminek szántuk: a vidéki nyomdaipari érdekek tetterős érdekképviselete 1. szám Lapunk előfizetési ára:z egész évre .... 12. korona 1 fél évre................ 6. korona