Magyar Óra és Ékszeripar, 1935 (13. évfolyam, 13-24. szám)
1935-07-01 / 13. szám
XIII. évfolyam 13 szán» ----------------- ------------------------------b 43.com /on Megjelenik 1-én és 15-én А Гzb* ‘4.*‘ . Érdekképviseleti reform Írta: DÉVAI JENŐ Az érdekképviseleti reform törvénytervezete elkészült, a kormány bejelentése szerint rövidesen a törvényhozás elé kerül. A hiteles szöveg még nem publikáltatott, de a lapok megcáfolatlan ismertetései szerint sok hihetetlen furcsaságot tartalmaz. Ahol megfelelő egyesület nincs, ott elrendeli a törvény a kényszertömörülést, ahol több van, ott kényszerfúzió lesz. Ilyen esetben bizonyos körülmények közt a meglévő testületi vagyon igénybevétele is lehetővé válik. A rendelet a sztrájkot megtiltja, a szakszervezetek helyébe hivatalos apparátusokat létesít, a munkaadó egyesületeket is kormányosítja az által, hogy az elnököket és titkárokat a kormány nevezi ki. A rendelet által megállapított egységes tagdíjak adók módjára hajtandók be, a munkás is köteles tagdíjat fizetni. Az illetékesek szerint ezzel véget vetnek a egyesületi anarchiának, az ipari és kereskedelmi érdekeltségek szerint pedig minden szabad szakmai szervezkedést megszüntetnek és egyszer s mindenkorra lehetetlenné tesznek. Szakmánk egyesületi formájában ezek szerint sem lehet lényeges változás, mert mint tudvalevő, a Csarnok áruforgalmi intézmény és nem érdekképviseleti tömörülés, tehát még a kényszerfúziót sem alkalmazhatják. Hiszen az egyetlen szabad szervezetünkben az országos szövetség kebelében együtt vagyunk kereskedők, iparosok, handlerek, úgy látszik a kormány intencióját régen végrehajtottuk, erre bennünket szakmánk speciális összetétele késztetett és ezen együvétartozást ápoltatta velünk, vezetőkkel, szakmánk állandó mostoha heyzete, állandó nyomorúsága. Látva és érezve a szakmai nyomorúságot, aggodalommal látjuk ezt a törvénytervezetet, amely esetleg lehetetlenné akarja tenni a nyomorúság elleni szabad küzdelmet, szabad szavát és szabad megmozdulását. Érdekes jelenség, hogy ezt a szörnyű tervezetet a magyar ipar és kereskedelem egyszerű megriadással fogadja és nem látják azokat a lépéseket és azt a megmozdulást, amit a szabad szervezkedést fenyegető rendelet ellen tenni kellene. Úgy látszik, a kereskedelem és ipar teljes tehetetlenségbe esett, nem veszi észre, ha ez a rendelkezés, — még ha bizonyos simításokkal is — valóra válik, úgy az ipar és kereskedelem régi liberális korszaka tűnik le vele. Mert mi szükség van erre? Hiszen teljesen elégséges, ha az egyesületek alapszabályait a kormány hagyja jóvá, azok megtartása felett a kormány őrködik, tehát teljesen feleslegessé válik a szervezetek elnyomása. Az a kormányérv, mely az iparost és kereskedőt a sok tagdíj fizetésétől akarja mentesíteni, hamis, mert a rendelet szerinti munkaadó és munkás által kötelező tagdíjfizetés terhe lényegesen felülmúlja a jelenlegieket. Míg a jelenlegi tagdíjak mellett a súlyos viszonyok közt élő kereskedő és iparos egyszerűen kilépett az egyesületből és így mentesítette magát a tagdíj fizetése alól, addig ezt a jövőben egyetlen munkás vagy munkaadó nem teheti meg, hanem számolni kell a rá kivetett tagdíjjal, mint egy új adónemmel. 1/S 3 Budapest, 1935. július 1-