Magyar Óra és Ékszeripar, 1936 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-01 / 1. szám

XIV. évfolyam 1. szám EstiMestjelenik 1-én és 15-én. S&74 Budapest, 1935. január 1. f ## 4­1 О ЩЩ OFFIC­­ElACOfiP.D1­­0И.06Е В5 A BUDAPEST. A­ BUDAPESTI­ ÓRÁSIPARTESTÜLET HIVATALOS*­LABJA. ^ Szerkesztődés és kiadóhivatal: Budapest, VII., Károly király­ út 3/a Telefoni József 352—00. AMTLICHEM ORGAN DEU BUDAPESTED UHRMACHER- бЕШЕМШ: ívjfloxdu&óxa Lezajlott a karácsony és elérkeztünk az év vé­géhez és itt állunk az uj esztendő küszöbén. A gondos gazda, kereskedő, iparos ilyenkor mérleget csinál, számbaveszi a mulasztásokat, meg­állapítja, milyen kiadásokat kell csökkenteni, melyik üzletágat kell fejleszteni stb. A mi szakmánk sajnos, máról-holnapra tengődik és ha tárgyilagosan meg is állapíthatjuk, hogy az elmúlt évben a fellendülés egészen halvány jelei kezdtek mutatkozni, az év vé­gén mégis inkább visszaesésről számolhatunk be. Szakmai iparosaink és kereskedőink tehát nem ké­szíthetnek nagy programot a jövő évre sem, legalább nem érik őket kellemetlen meglepetések. Annál több buzgalommal kell a szakmai szervezetek vezetőségei­nek programmot felállítani, illetve a régit megvaló­sítani. Ha vizsgál­gatjuk a szakma helyzetét, megálla­píthatjuk, hogy évek hosszú sora óta fennálló prob­lémáink még ma is elintézetlenek. Vannak kérdések, melyekben egy lépést sem tettünk előre, sőt mond­hatjuk, hogy visszafejlődtünk. Itt van mindjárt a kontárkérdés. Talán soha nem grasszált annyi kon­tár szakmánkban, mint éppen most. Tétlenül kell néznünk, hogy több éves tanulás és szenvedés, nél­külözés után a kontárok és illegitim iparűzők eloroz­zák előlünk a munkát. Vagy itt van az árrombolás kérdése. Hiába a rendeletek és cikkek özöne, olyan gyilkos és könyör­telen verseny fejlődött ki, mely normális üzletveze­tést csaknem lehetetlenné tesz. (üdvös kivételnek számít néhány óra márka áregyezménye, ez azonban csak egy csepp a tengerben.) Újabb csapás az áruházak versenye, mely elnyeléssel fenyegeti szakmánkban a kisemberek százait. Az elmúlt évben ünnepeltük Ipartestületünk ötven éves fennállását. Az ünnepi közgyűlésen fel­olvasásra került a Testület története és hallottuk, hogy elődeink több évtizeddel ezelőtt már eredmény­telen harcot vívtak a kontárokkal és árrombolókkal szemben. Ez a harc még ma is áll és még ma is eredmény­telen. Míg azonban elődeink egy nagy, gazdag és fejlődő országban éltek, addig mi csonka országban, megbénítva egymást marjuk és tesszük az életünket elviselhetetlenné. Ne legyünk azonban kishitűek, mert van orvos­lás bajainkra — ha mi is úgy akarjuk! Az Ipar­testület, a Detailista- és órásszakosztály vezetősége olyan kartársakból áll, akiknek akarata, képessége és buzgalma reményt nyújt arra nézve, hogy évtize­des problémáink végre mégis megoldást nyernek. Ennek azonban egy feltétele van: Egységes tábor. Nincs olyan hadvezér a világon, aki fegyelmezett katonák nélkül sikeres hadjáratot tudna vívni. Ná­lunk is hiábavaló a vezetők minden igyekezete, ha nem érzik hátuk mögött az egységben felsorakozott tábor biztató erejét. Már az év elején meg fog kezdődni a szakmánk­ban a szervező és alkotó munka. Mindenkinek köte­lessége ebben a munkában részt venni, akár mint vezető, akár mint közkatona. Aki távolmarad, annak nincs joga számonkérni, sem panaszkodni. Az meg­érdemli azt a szomorú sorsot, melyben ma is va­gyunk. Minden szakmabeli készüljön fel tehát az új évben a közös munkára!

Next