Magyar Óra és Ékszeripar, 1936 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-01 / 1. szám
XIV. évfolyam 1. szám EstiMestjelenik 1-én és 15-én. S&74 Budapest, 1935. január 1. f ## 41 О ЩЩ OFFICElACOfiP.D10И.06Е В5 A BUDAPEST. A BUDAPESTI ÓRÁSIPARTESTÜLET HIVATALOS*LABJA. ^ Szerkesztődés és kiadóhivatal: Budapest, VII., Károly király út 3/a Telefoni József 352—00. AMTLICHEM ORGAN DEU BUDAPESTED UHRMACHER- бЕШЕМШ: ívjfloxdu&óxa Lezajlott a karácsony és elérkeztünk az év végéhez és itt állunk az uj esztendő küszöbén. A gondos gazda, kereskedő, iparos ilyenkor mérleget csinál, számbaveszi a mulasztásokat, megállapítja, milyen kiadásokat kell csökkenteni, melyik üzletágat kell fejleszteni stb. A mi szakmánk sajnos, máról-holnapra tengődik és ha tárgyilagosan meg is állapíthatjuk, hogy az elmúlt évben a fellendülés egészen halvány jelei kezdtek mutatkozni, az év végén mégis inkább visszaesésről számolhatunk be. Szakmai iparosaink és kereskedőink tehát nem készíthetnek nagy programot a jövő évre sem, legalább nem érik őket kellemetlen meglepetések. Annál több buzgalommal kell a szakmai szervezetek vezetőségeinek programmot felállítani, illetve a régit megvalósítani. Ha vizsgálgatjuk a szakma helyzetét, megállapíthatjuk, hogy évek hosszú sora óta fennálló problémáink még ma is elintézetlenek. Vannak kérdések, melyekben egy lépést sem tettünk előre, sőt mondhatjuk, hogy visszafejlődtünk. Itt van mindjárt a kontárkérdés. Talán soha nem grasszált annyi kontár szakmánkban, mint éppen most. Tétlenül kell néznünk, hogy több éves tanulás és szenvedés, nélkülözés után a kontárok és illegitim iparűzők elorozzák előlünk a munkát. Vagy itt van az árrombolás kérdése. Hiába a rendeletek és cikkek özöne, olyan gyilkos és könyörtelen verseny fejlődött ki, mely normális üzletvezetést csaknem lehetetlenné tesz. (üdvös kivételnek számít néhány óra márka áregyezménye, ez azonban csak egy csepp a tengerben.) Újabb csapás az áruházak versenye, mely elnyeléssel fenyegeti szakmánkban a kisemberek százait. Az elmúlt évben ünnepeltük Ipartestületünk ötven éves fennállását. Az ünnepi közgyűlésen felolvasásra került a Testület története és hallottuk, hogy elődeink több évtizeddel ezelőtt már eredménytelen harcot vívtak a kontárokkal és árrombolókkal szemben. Ez a harc még ma is áll és még ma is eredménytelen. Míg azonban elődeink egy nagy, gazdag és fejlődő országban éltek, addig mi csonka országban, megbénítva egymást marjuk és tesszük az életünket elviselhetetlenné. Ne legyünk azonban kishitűek, mert van orvoslás bajainkra — ha mi is úgy akarjuk! Az Ipartestület, a Detailista- és órásszakosztály vezetősége olyan kartársakból áll, akiknek akarata, képessége és buzgalma reményt nyújt arra nézve, hogy évtizedes problémáink végre mégis megoldást nyernek. Ennek azonban egy feltétele van: Egységes tábor. Nincs olyan hadvezér a világon, aki fegyelmezett katonák nélkül sikeres hadjáratot tudna vívni. Nálunk is hiábavaló a vezetők minden igyekezete, ha nem érzik hátuk mögött az egységben felsorakozott tábor biztató erejét. Már az év elején meg fog kezdődni a szakmánkban a szervező és alkotó munka. Mindenkinek kötelessége ebben a munkában részt venni, akár mint vezető, akár mint közkatona. Aki távolmarad, annak nincs joga számonkérni, sem panaszkodni. Az megérdemli azt a szomorú sorsot, melyben ma is vagyunk. Minden szakmabeli készüljön fel tehát az új évben a közös munkára!