Magyar Óra és Ékszeripar, 1939 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1939-01-01 / 1. szám
1 szám MAGYAR ÓRA- ÉS ÉKSZERIPAR Felvidéki kortársaink figyelmébe! A m. kir. minisztérium 8.220/1938. M. E. számú rendeletével a Magyar Szent Koronához visszacsatolt területekre vonatkozólag 1938. december 15-i hatálylyal kiterjesztette az aranykészletek bejelentése és az aranyra vonatkozó jogügyletek korlátozása tárgyában kibocsátott 2.360/1935. M. E. számú rendeletet. A 8.220/1938. M. E. számú rendeletnek az aranykészletek kötelező bejelentésére vonatkozó fejezetét alábbiakban szó szerint közöljük: Az aranykészletek kötelező bejelentése. 13. §. (1) A visszacsatolt területeken lakó természetes személyek és az ott székhellyel (teleppel) bíró jogi személyek és cégek, az utóbbiak akkor is, ha jogi személyiségük nincs, kötelesek az 1939. évi január hó 10. napjáig bejelenteni az 1938. évi december hó 15. napján tulajdonukban vagy birtokukban lévő színaranyat, aranyötvözeteket — ideértve az aranyérméket és a törött aranyat is — végül az aranyvegyületeket (az alábbiakban „arany”). Nem kell bejelenteni az aranyból vagy arany felhasználásával készült ékszereket, műtárgyakat és használati tárgyakat, valamint az ugyanazon személy tulajdonában vagy birtokában lévő törtaranykészletet sem, ha ennek nyers súlya összesen 20 grammot meg nem halad. A birtokos, ha nem ő a tulajdonos, bejelentésében köteles a tulajdonost megnevezni. (2) Külföldi cégeknek a visszacsatolt területeken lévő telepeit (fiókjait, képviseleteit) a bejelentési kötelezettség szintén terheli. (3) A bejelentést a Magyar Nemzeti Bank főintézetéhez (Budapest, V., Szabadság-tér 8.), vagy a visszacsatolt területeken működő valamelyik kirendeltségéhez kell benyújtani. A bejelentés céljára a Magyar Nemzeti Bank által megállapított szövegű nyomtatvány szolgál, amely a Banknak a visszacsatolt területeken működő kirendeltségeinél és az ezek által kijelölt pénzintézeteknél díjtalanul rendelkezésre áll. A más alakban tett bejelentést a Magyar Nemzeti Bank visszautasíthatja és új bejelentést követelhet. (4) Nem kell bejelenteni az aranyat, ha azt a tulajdonos az (1) bekezdésben meghatározott bejelentési határidő eltelte előtt a Pénzintézeti Központnak eladja. (5) A Pénzintézeti Központ az ebben a §-ban meghatározott bejelentési határidőben eladásra felkínált aranyat az általa megállapított áron megveszi, anélkül, hogy joga volna kutatni, ki az arany tulajdonosa vagy birtokosa. 14. §. (1) Aki a 13. §-ban megállapított bejelentési kötelezettségét megszegi vagy kijátsza, a 2.360/1935. M. E. számú rendelet 10. §-ának rendelkezései szerint esik büntetés alá. (2) A bejelentésekre a jelen rendelet 11. §-a rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell. A 11. §. így szól: (1) A bejelentéseket bizalmasan kell kezelni, bírói eljárás céljára azonban azokat a bíróság megkeresésére a bírósággal közölni kell. (2) A bejelentések tartalma más célra nem használható fel. Tanoncul szerződtetés az iskolai szünidő tartamára Az egyik budapesti ipartestület tagja négy gimnáziumot végzett gyermekét kívánta oly módon tanoncul szerződtetni, hogy a gyermek azért a középiskolát, sőt ezt követőleg esetleg a felsőbb iskolákat is látogassa az évnek tíz hónapján át, míg a fennmaradó évi két hónapi szünidőt a tanonckodással kapcsolatos ismeretek megszerzésével töltse. Minthogy az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1936:VII. t.-c. 21. §-a értelmében azok, akik valamely középiskola vagy polgári iskola négy osztályát sikerrel elvégezték két évnél rövidebb tanidőre nem szerződtethetők, a szóban levő tanoncot tehát, 24 havi tanidőt véve alapul, 12 évre kívánták szerződtetni, azonban ilyen körülmények között természetesen nem tudta volna a tanonciskolát látogatni. A kérelem az iparügyi miniszter döntése alá került, aki azt nem találta teljesíthetőnek. Az iparügyi miniszter döntése rámutat arra, miszerint a tanviszonyt tárgyaló ipari közigazgatási jogszabályok egyik legfontosabb célja a tanoncok megfelelő kiképzésének biztosítása. A törvény által elérni kívánt ezzel a céllal nem volna összeegyeztethető az olyan tanviszony, amely a közép-, illetőleg a felsőfokú tanfolyamok szünideiből, következően aránylag kis időtartamokból tevődnék össze. Egyébként az ipari szakképzés komolyságát veszélyeztetné, ha a tanonc ■—■ egyéb tanulmányainak végzése mellett — mellékesen kísérelhetné meg annak megszerzését. Az említett körülményeken felül az ilyen tanszerződés jogszabályba is ütköznék. Az 1936 :VII. t.-c. 21. §-a ugyanis folytonos tanidőt állapít meg és annak legrövidebb, valamint leghosszabb tartamát is megszabja. Továbbá a tanviszonyra vonatkozó jogszabályok a tanviszony folytonosságát tartják szem előtt. Ennélfogva tehát sem a két havi időtartamra szóló tanviszony kötésének, sem pedig a tervezett, 12 iskolai szünidőre szóló tanszerződés kötésének nincsen helye. De jogszabályba ütköznék az ilyen tanviszony azért is, mert a szóban levő körülmények között szerződtetendő tanonc a tanonciskolát egyáltalában nem látogathatná, ami pedig az 1922 :XII. t.-c. 95. §-a első bekezdésével ellenkeznék. A felsorolt akadályok folytán az iparügyi miniszter a szóban levő tanszerződés megkötésére nem látott jogi lehetőséget. 5. oldal