Magyar Óra és Ékszeripar, 1939 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-01 / 1. szám

1 szám MAGYAR ÓRA- ÉS ÉKSZERIPAR Felvidéki kortársaink figyelmébe! A m. kir. minisztérium 8.220/1938. M. E. számú rendeletével a Magyar Szent Koronához visszacsatolt területekre vonatkozólag 1938. december 15-i hatály­­lyal kiterjesztette az aranykészletek bejelentése és az aranyra vonatkozó jogügyletek korlátozása tár­gyában kibocsátott 2.360/1935. M. E. számú rende­letet. A 8.220/1938. M. E. számú rendeletnek az arany­­készletek kötelező bejelentésére vonatkozó fejezetét alábbiakban szó szerint közöljük: Az aranykészletek kötelező bejelentése. 13. §. (1) A visszacsatolt területeken lakó természetes személyek és az ott székhellyel (teleppel) bíró jogi személyek és cégek, az utóbbiak akkor is, ha jogi személyiségük nincs, kötelesek az 1939. évi január hó 10. napjáig bejelenteni az 1938. évi december hó 15. napján tulajdonukban vagy birtokukban lévő színaranyat, aranyötvözeteket — ideértve az arany­érméket és a törött aranyat is — végül az arany­­vegyületeket (az alábbiakban „arany”). Nem kell be­jelenteni az aranyból vagy arany felhasználásával készült ékszereket, műtárgyakat és használati tár­gyakat, valamint az ugyanazon személy tulajdonában vagy birtokában lévő törtaranykészletet sem, ha ennek nyers súlya összesen 20 grammot meg nem halad. A birtokos, ha nem ő a tulajdonos, bejelenté­sében köteles a tulajdonost megnevezni. (2) Külföldi cégeknek a visszacsatolt területeken lévő telepeit (fiókjait, képviseleteit) a bejelentési kötelezettség szintén terheli. (3) A bejelentést a Magyar Nemzeti Bank fő­intézetéhez (Budapest, V., Szabadság-tér 8.), vagy a visszacsatolt területeken működő valamelyik kiren­deltségéhez kell benyújtani. A bejelentés céljára a Magyar Nemzeti Bank által megállapított szövegű nyomtatvány szolgál, amely a Banknak a visszacsa­tolt területeken működő kirendeltségeinél és az ezek által kijelölt pénzintézeteknél díjtalanul rendelke­zésre áll. A más alakban tett bejelentést a Magyar Nemzeti Bank visszautasíthatja és új bejelentést követelhet. (4) Nem kell bejelenteni az aranyat, ha azt a tulajdonos az (1) bekezdésben meghatározott beje­lentési határidő eltelte előtt a Pénzintézeti Központ­nak eladja. (5) A Pénzintézeti Központ az ebben a §-ban meghatározott bejelentési határidőben eladásra fel­kínált aranyat az általa megállapított áron megveszi, anélkül, hogy joga volna kutatni, ki az arany tulajdo­nosa vagy birtokosa. 14. §. (1) Aki a 13. §-ban megállapított bejelentési kötelezettségét megszegi vagy kijátsza, a 2.360/1935. M. E. számú rendelet 10. §-ának rendelkezései szerint esik büntetés alá. (2) A bejelentésekre a jelen rendelet 11. §-a rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell. A 11. §. így szól: (1) A bejelentéseket bizalmasan kell kezelni, bírói eljárás céljára azonban azokat a bíróság meg­keresésére a bírósággal közölni kell. (2) A bejelentések tartalma más célra nem használható fel. Tanoncul szerződtetés az iskolai szünidő tartamára Az egyik budapesti ipartestület tagja négy gimnáziumot végzett gyermekét kívánta oly módon tanoncul szerződtetni, hogy a gyermek azért a középiskolát, sőt ezt követőleg esetleg a felsőbb iskolákat is látogassa az évnek tíz hónapján át, míg a fennmaradó évi két hónapi szünidőt a tanonckodás­­sal kapcsolatos ismeretek megszerzésével töltse. Minthogy az ipari közigazgatás egyes kérdései­nek szabályozásáról szóló 1936:VII. t.-c. 21. §-a értelmében azok, akik valamely középiskola vagy pol­gári iskola négy osztályát sikerrel elvégezték két évnél rövidebb tanidőre nem szerződtethetők, a szóban levő tanoncot tehát, 24 havi tanidőt véve alapul, 12 évre kívánták szerződtetni, azonban ilyen körülmények között természetesen nem tudta volna a tanonciskolát látogatni. A kérelem az iparügyi miniszter döntése alá került, aki azt nem találta teljesíthetőnek. Az ipar­ügyi miniszter döntése rámutat arra, miszerint a tanviszonyt tárgyaló ipari közigazgatási jogszabályok egyik legfontosabb célja a tanoncok megfelelő kikép­zésének biztosítása. A törvény által elérni kívánt ezzel a céllal nem volna összeegyeztethető az olyan tanviszony, amely a közép-, illetőleg a felsőfokú tanfolyamok szünideiből, következően aránylag kis időtartamokból tevődnék össze. Egyébként az ipari szakképzés komolyságát veszélyeztetné, ha a tanonc ■—■ egyéb tanulmányainak végzése mellett — mellé­kesen kísérelhetné meg annak megszerzését. Az említett körülményeken felül az ilyen tan­szerződés jogszabályba is ütköznék. Az 1936 :VII. t.-c. 21. §-a ugyanis folytonos tanidőt állapít meg és annak legrövidebb, valamint leghosszabb tartamát is megszabja. Továbbá a tanviszonyra vonatkozó jog­szabályok a tanviszony folytonosságát tartják szem előtt. Ennélfogva tehát sem a két havi időtartamra szóló tanviszony kötésének, sem pedig a tervezett, 12 iskolai szünidőre szóló tanszerződés kötésének nincsen helye. De jogszabályba ütköznék az ilyen tanviszony azért is, mert a szóban levő körülmények között szerződtetendő tanonc a tanonciskolát egyál­talában nem látogathatná, ami pedig az 1922 :XII. t.-c. 95. §-a első bekezdésével ellenkeznék. A felsorolt akadályok folytán az iparügyi minisz­ter a szóban levő tanszerződés megkötésére nem látott jogi lehetőséget. 5. oldal

Next