Szabók Szaklapja, 1931 (39. évfolyam, 1-11. szám)

1931-01-23 / 1. szám

o­ kosainak­­vann részük. Hiszen a kartelleknek éppen az a hivatásuk, hogy az egyes üzemek konkurrenciájjénak, Saa­bod versenyének a­­rea­lita­lista érdekekre ká­ros hatásait megszüntessék és ennek révén a szervezettebb, fejlettebb kizsákmányolást tegyék lehetővé úgy a fogyasztókkal, mint a munká­sokkal szemben. A kartellek tehát hű kifejezői a minél nagyobb profitra beállított termelés­nek és elmar­adh­at­atl­an velejárói a kapitaliz­­mus fejlődésének. A kartellek képződését tehát a kapitalista világrendben megakadályozni nem­ lehet, ezt jól tudjuk. Erre tehát nem­ is vállalkozhatik egyetlen kapitalista állam kor­mányhatalma sem, mert ha ilyen kísérletet tenne, rövidesen kiderülne, hogy a nemzetközi tőkének a világot uraló hatalmával szemben minden ország kormánya a legteljesebb mér­tékben tehetetlen. Ez azonban népi­­jelenti azt, hogy a kartellpolitika vad elfajulásainak ne tudna egy kormány gátat vetni — ha ezt komo­lyan akarja. Persze, csak olyan kormány, amelyben megvan a hajlandóság arra is, hogy a nincsetlen proletártömegek érdekében is cse­lekedjen. De éppen ezért nem is vártunk mi a Bertn­len-kormánytól olyan kartell javaslatot, amely komoly svarcot jelentene a kartellek uzsorája és kizsákmányolása ellen. Az a kormány, amely nem törődik azzal, ha a munkanélküliek tízezrei családostul együtt éhen pusztu­lnak és amely a munkáltatói tőke kívánságárra ejtette el a munka­nélküli-segély törvénybe iktatását, miért tagadná meg önma­gát éppen a kart­eija vallatná !­ Hiszen a kar­tell is olyan világ­jelenség, mint a gazdasági válság, amelynek nálunk ugyancsak védtelenül kiszolgáltatott, szabad prédája a munkásság. És, ha igaz is, hogy viszont a munkanélküliek törvényes biztosítása is — legalább európai, jelenség, de hát a Bethlen-kormánynak nyil­ván az a fölfogása, hogy mindenben mégsem kell a külföldet utánozni. A kormány tehát megelégszik azzal, hogy­ a gazdasági világvál­ságból jóval többet juttatott nekünk, mint amennyi ezt az országot megilletné, ennek fejé­ben viszont lemondott arról, hogy még a munkanélküliekről való gondoskodás európai módszereit is átplántálja hozzánk. Rajtunk áll tehát, hogy minden alkalmat fölhasználva, tudomására adjuk a kormány­nak, hogy mi viszont erről, a munkanélküliek biztosításáról nem mondtunk le, nem vagyunk és nem leszünk hajlandók lemondani! ms^sssssss^sm­sssmssmsswmssssssssm. » • Gazdasági problémák ’• A magyarországi gazdasági helyzet nem ön­álló fejlődmnény. Függésben van ,a világgazda­ság körforgiájával. Szeréiy része annak. Bizo­nyos azonban,­ hogy­ helyi viszonylatban, az uralkodó kórú­ányzati rendszer"bel- és külpoli­tikai módszere befolyásolják az általános gaz­dasági helyzet alakulását, így azután megtör­ténik, hogy kedvezőbb világjelenségek elle­nére nálunk tovább mélyül a­ válság, avagy legalább is nem­ érvényesül a kedvezőbb nem­zetközi áradala­­. Beszédesen igazolja és megerősíti ezt például a. ..Magyar Gazdaságkutató Intézet­ is. Egyik közelmúltban megjelent helyzetjelentésére hi­vatkozunk. E jelentésben olvashatjuk: „Ma­gyarországnak a v­i­lág­g­azdaságban való vi­szonylag csekély súlyánál fogva állandó jelen­ség az, hogy a külföld a magyar gazdasági viszonyokat nagyrészt az általános közép­­európai és különösen a németországi politikai és gazdasági helyzet alapján ítéli meg.“ Szóval a nemzetközi tőkeáramlás Középeurópa sorsát­­■ hatalmas német demokrata népköztársaság általános helyzetének szempontjából mérlegeli. ..A helyzet rosszabbodása esetén — így foly­tatja a Gazdaságkutató Intézet kölése — Ma­gyarország érd rendszerint azonnal megsínyli, míg javulás esetén a kedvezőbb megítélésiben Magyarország csak levésbe közvetlenül és így későbben részesedik.“ E diplomatikus körmondat kulisszája mögött az a valóság, hogy a múlévi szeptember 11-i német választások eredményei — a fasizmus­sal való kacérkodás­t és a november 94 válasz­tást megelőzően Ausztriá­ban jelentkezett ha­sonló hullámverés, bizalmatlanná tette a fran­cia-amerikai pénzcsoportokat és kiélesedést a gazdasági válság Középeurópábaan. Osztrák és német kölcsönajánlatokat visszavontak, osztrák és német kereskedelmi és ipari értékeket piacra dobtak és felmondották az osztrák és német bankoknál fekvő, rövidlejáratú külföldi betéte­ket, kölcsönöket. A világgazdasági vállságnak Közép Es­rópába­n történt ilyen kimély­ülése azonnal jelentkezett­­ Magyarországon is! A választások után kitűnt, hogy az osztrák és a német nép zöme kitart a demokratikus Szocializmus zászlója alatt s a szociáldemo­krácia a fiatal osztrák és német demokratikus köztársaság további békés fejlődése fölött töret­len erővel őrködik. Csakhamar visszatért a bizalom, nyugodtab­b lett a gazdasági élet és a külső behatás most már enyhítője és nem ki­­élesítője az általános válságnak e két­ ország­ban. Ezt a gazdasági folyamatot ajánljuk mindazoknak a figyelmébe, akik felülnek kor­­társorrzatú jelszavaknak, amit kormány támo­gató érdekeltségek szóval és írásban mint vál­sággyógyító receptet ajánlgatnak. 1931 SZABOK SZAKLAPJA A „kedvezőbb“ megítélésben csak nehezen részesül Magyarország, így állapítja meg a Gazdaságkutató Intézet: Várjon miért? Egy­szerű és találó a felelet ebben a fogalmazás­ban: Nincs demokratikus, békés fejlődést garantáló kormányzati rendszere. A rendszer ellen kell tehát küzdeni az ország jövőjével törődő minden komoly tényezőnek. Amíg ebben az országban nem érvényesülhet a politikai demokrácia, amíg tehát ezúton nem­­ biztosít­ható a munkások és alkalmazottak béreinek vásárlóereje, a tömegek fogyasztóképessége, addig nem lesz „kedvezőbb“ megítélés, nem lesz egészséges gazdasági föllendülés. Persze, a kormányzati rendszer haszonélvezői más irányba terelik a figyelmet. Receptjük szerint a válság enyhítésének egyik eszköze a közüzemek nagy részének lebontása, a másik pedig a dolgozók béreinek leépítése. A köz­üzemi kérdésben már ismételten és ismételten megállapítottuk, egyébként pedig minden tár­gyilagosan gondolkozó ember tisztában van vele, hogy a közhasznú üzemek elleni hajsza sikere csak a nagykapitalizmust segítené nye­regbe. Majd a hitbizom­ányok urai, meg a nagybankok „elintéznék“, hogy például a Budapesti Községi Élelmiszerá­rusító Üzem egész forgalma a herceg Eszterh­ázy-féle buda­ ^AA4áá4AAáAUAiAAAUAÁAUAA^i ■ hí­to Meghívó A Magyarországi Szabómunká­sok és Munkásnők Szakegyesü­lete budapesti csoportja 1931. évi február he­ly­én, szombaton este az Egyesület helyiségében (Al­mássy tér 2) Jelmezes táncestélyt rendez a munkanélküli segély­alap javára. A táncestély este 9 órától reg­gel 5­­ óráig tart. Táncrendező: Sugár Ödön, okleveles tánctanár. A tánczenét egy közkedvelt, első­rendű zenekar szolgáltatja. Be­lépődíj (vigalmi adóval) szemé­lyenként 1.50 pengő. Belépőjegyek előre válthatók az egyesületi iro­­dába­, a gondnoknál és a vigalmi bizottság tagjainál. pesti kereskedelmi vállalkozás kereteit bővítse. A válságl­evezető recept másik csodaszere a leépítés, a bérek és fizetések csökkentése. Né­hány beszédes statisztikai számadat meg­mutatja, hogy ez mit használ. Legújabb adatok szerint : egymillió budapesti lakos után szá­mítva, az összes húene­műekből — baromfi- és lóhús betudásával — 1929-ben az átlagos fejen­kénti évi fogyasztás 72.66 kilogramm volt, az 1930. évi eddig közzétett adatok szerint pedig már csak 66.53 kilogramm, azaz fejenként 6.13 kilóval kevesebb. Csökkent a fővárosi vásár­­csarnokok forgalma szerint is a fogyasztás, így például a legszegényebb néptömegek táp­szeréből, a burgonyából mintegy 23%-kal keve­sebb a forgalom, mint előző évben. A cukor­­fogyasztás 306.000 métermázsár­ól 264.000 méter­mázsára csökkent. Emelkedett ellenben a zálogházi forgalom. 1924-ben még csak 720.000 tételben 5.850.000 pengő értékű forgalmat bonyolított le a ma­gyar királyi zálogház. 1930-ban pedig már­ 4.300.000 tételben 113 millió pengő volt az összes forgalom. Hat év alatt tehát hússzorosra emel­kedett. Ezek a számadatok megmutatják a reakciós gazdaságpolitika csődjét, a­ tömegek lecsökkent fogyasztóképességét és vásárlóerejének arány­talan megfogyatkozását, iíit ér a racionalizált üzemeik felfokozott ter®nák­ereje, ha a piacra zúduló árutömegekre nincs­­pénz, nincs vevő. Ha a munkanélküliek hadserege a szak­egyle­tek támogatásán felül nem részesül olyan községi és állami támogatásban, amely vásárló­­erejét legalább némileg megtartaná. Ezek a tények a gazdasági válság valódi kórokozói. A m. kir. Központi Statisztikai Hivatal kiadvá­nyában „A mezőgazdasági és ipari munka­bérek“ című hatalmas tanulmányában dr Ko­vács Norbert írja: „A szociális igazság és az egész gazdasági élet jól fölfogott érdeke szem­pontjából is ismertetett munkabérek még min­dig károsan alacsonyak s­ minden tényezőnek össze kell fogni azok egészséges ütemű föl­javí­tására!“ Felüdíteni a gazdasági körforgást —­ munka­­bércsökkenéssel — még lejjebb szállítani a halódó tömegvásárlóerőt, legbiztosabb útja az ország tönkretételének­ Somogyi W. Jenő. 6. oldal Munkát — kenyeret! A munkanélküliség kérdése egyre inkább égetőbb formában tolul előtérbe és a zord téli hónapokban nemcsak a munkanélküliek amúgy is óriási létszáma duzzad föl, de egyszersmind a kereset nélkül tengődők nyomora is foko­zódik. A szabóiparban a mostani időszak a holt munka idény­szaka normális körülmények között is, annál inkább több tehát a kérései­nél­küli munkás és munkásnő most, a máskor már évek óta egyre inkább nagyobb lett a munkai­­lány a szakmákban.’ Tehetetlenül vias­kodnak a tömegek a sötét nyomorral s ilyen körülmények között senki se ' csod­álko­zzék rajta, ha az elkeseredés moraja egyre­­ inkább élesebben zúg föl és ma m­ár az utcákop tó­ a tereken ad hangot úgy a fővárosban, mint a vidéken, hogy segítségért kiáltson, hogy orvos­lást követeljen. A kormányzat érzéketlenül és hallgatva, tűri az évek óta újból és újból fölhangzó követe­lést, anélkül hogy akárcsak megkísérelni igye­kezne a kiadós orvoslást.­ Leg­följebb ha han­gosabban zúg föl a nyomorúság, a­ fegyvereket vonultatja föl az V!­némítására. Karalapokkal és elzárással pedig nem lehet elintézni a leg­elemibb emberi és polgári jogot követelők igazságát, hogy munkát és kenyeret követel­nek. Szomorú történeti példáik mutatják, hogy ilyen eljárás sohasem vezetett jóra. De nem lehet elintézni a saját hibáinkon kívül mu­rca nélkül éhezők ügyét hangos rácokkal járó tár­sadalmi jótékonykodással, vagy egyes városok tessék-lássék alka­lm­i segélyosztogatásá­­­va­l sem. Ha munkaalkalmat nem tudnak tere­m­­teni, tessék a munkanélküliek rendszeres­ se­gélyezéséről gondoskodni, tessék a munkanél­küliség esetére szóló biztosítást törvénybe ik­tatni. Számtalan követelés é­s javaslat hangzott már el a munkások képviselői és a munkásság érdekképviseletei részéről, a mun­ka­nélküliség orvoslása, valamint a munka­nélküliek segélyé­e­zése tekintetében. A kormány és m­iniszte­rei, tanácskozásokon és egyébként, nem egyszer megígérték, legalább is egyik-másik követelés teljesítését. Tervezetek is készültek ilyen irány­ban, amelyek vagy a munkáltatók terrorjára, vagy a hatalomban részes egyéb társadalmi rétegekre való tekintettel­bolt akták maradtak a miniszteri kiírókban. Követeljük az ígéretek beváltását, sürgős segítséget a munkanélküli­­ség orvoslása és a munka nélkül nyomorgók érdekében. Ne nézzék tovább tétlenül a legér­tékesebb társadalmi, réteg, a­­legértékesebb nem­zeti vagyon — a munkaerő — pusztulását. A munkanélküliség­­ elleni akció során a Szakszervezeti Tanács a szakszervezetekkel egy­etérően rendkívüli szakszervezeti kon­gresszust fog tartani Budapesten február 6-án, hogy újból a kormány és a nyilvánosság elé teregesse a legégetőbb társadalmi probléma, a munkanélküliség ügyét. Hogy újból föltárja a helyzetet és az orvoslásra vonatkozó javas­latait és újból számon kérje a kormánytól a tett ígéretek beváltását. A kongresszuson kí­vül természetesen egyéb akciók is tervbe van­nak véve ez ügyben, amelyek egyelőre előké­szítés alatt lévén, nem adhatunk róluk közlést. Természetesen készséggel vesszük tudomásul a Szakszervezeti Tanács és, a szak­szervezet­i választmány elhatározását ezen újabb akció ügyében. A munkanélküliek és az egész szer­vezett munkásság bizonyára teljes súlyával ad nyomatékot ennek az akciónak, amely a kor­mányt és egyéb illetékeseket, végre kiadós cse­lekvésre akarja kényszeríteni a munkanélküli­ség ügyében. A helyzet minden eddiginél sú­­lyosabb. Meg kell ezt végre­ érteni azoknak is, akik hatalommal rendelkeznek az orvosláshoz, de éppen ezért felelősséggel is tartoznak a helyzet­ből bekövetkezhető veszélyekért. .........­­ ...........................lufammlli ímTíííb ! Ismét elmúlt egy esztendő ! Nagyon súlyos és nehéz idők következtek Magyarországon a szabómunkásokra és -a min­­kásnőkre. Ismét elmúlt egy esztendő, anélkül hogy gazdasági helyzetünkön javíthattunk volna. Sőt ellenkezője történt, inkább rosszab­bodott. Nem is javulhatott, mert ebben az or­­szágb­an a politikai viszonyok még mindig olyanok, hogy a munkásság nem nyilváníthatja szabadon politikai meggyőződését úgy, ahogy azt a munkásság érdekei megkívánnák. A szabómunkások nag­y egyetemének első­sorban a nyolcórai munkaidő törvénybe e letiltá­­sára volna szüksége, a munkanélküliség esetére szóló biztosítás és egyéb szociális védelem mellett. Igaz az, hogyha a munkásságnak nincs meg a politikai szabadsága, az magával hozza, a gazdasági helyzetének leromlását is. De mind­azon nehézségek mellett is, amelyeket a mai reakciós kormányzati rendszer és kapita­lista termelési rend vállainkra rakott, ném­ volna szabad a magyar­országi szabóiparban ilyen anarchisztikus állapotoknak lenni.. Saj­nos, azt kell látni, hogy a szervezett szabómun­­kások között is hiányzik a teljes szolidaritás. Csak az elmúlt hetekben történt meg, hogy egy műhelyből a szolidaritás hiánya miatt három munkás vesztette el kenyerét. Hová vezet­­ez?

Next