Szabók Szaklapja, 1931 (39. évfolyam, 1-11. szám)
1931-01-23 / 1. szám
o kosainakvann részük. Hiszen a kartelleknek éppen az a hivatásuk, hogy az egyes üzemek konkurrenciájjénak, Saabod versenyének arealitalista érdekekre káros hatásait megszüntessék és ennek révén a szervezettebb, fejlettebb kizsákmányolást tegyék lehetővé úgy a fogyasztókkal, mint a munkásokkal szemben. A kartellek tehát hű kifejezői a minél nagyobb profitra beállított termelésnek és elmaradhatatlan velejárói a kapitalizmus fejlődésének. A kartellek képződését tehát a kapitalista világrendben megakadályozni nem lehet, ezt jól tudjuk. Erre tehát nem is vállalkozhatik egyetlen kapitalista állam kormányhatalma sem, mert ha ilyen kísérletet tenne, rövidesen kiderülne, hogy a nemzetközi tőkének a világot uraló hatalmával szemben minden ország kormánya a legteljesebb mértékben tehetetlen. Ez azonban népijelenti azt, hogy a kartellpolitika vad elfajulásainak ne tudna egy kormány gátat vetni — ha ezt komolyan akarja. Persze, csak olyan kormány, amelyben megvan a hajlandóság arra is, hogy a nincsetlen proletártömegek érdekében is cselekedjen. De éppen ezért nem is vártunk mi a Bertnlen-kormánytól olyan kartell javaslatot, amely komoly svarcot jelentene a kartellek uzsorája és kizsákmányolása ellen. Az a kormány, amely nem törődik azzal, ha a munkanélküliek tízezrei családostul együtt éhen pusztulnak és amely a munkáltatói tőke kívánságárra ejtette el a munkanélküli-segély törvénybe iktatását, miért tagadná meg önmagát éppen a karteija vallatná ! Hiszen a kartell is olyan világjelenség, mint a gazdasági válság, amelynek nálunk ugyancsak védtelenül kiszolgáltatott, szabad prédája a munkásság. És, ha igaz is, hogy viszont a munkanélküliek törvényes biztosítása is — legalább európai, jelenség, de hát a Bethlen-kormánynak nyilván az a fölfogása, hogy mindenben mégsem kell a külföldet utánozni. A kormány tehát megelégszik azzal, hogy a gazdasági világválságból jóval többet juttatott nekünk, mint amennyi ezt az országot megilletné, ennek fejében viszont lemondott arról, hogy még a munkanélküliekről való gondoskodás európai módszereit is átplántálja hozzánk. Rajtunk áll tehát, hogy minden alkalmat fölhasználva, tudomására adjuk a kormánynak, hogy mi viszont erről, a munkanélküliek biztosításáról nem mondtunk le, nem vagyunk és nem leszünk hajlandók lemondani! ms^sssssss^smsssmssmsswmssssssssm. » • Gazdasági problémák ’• A magyarországi gazdasági helyzet nem önálló fejlődmnény. Függésben van ,a világgazdaság körforgiájával. Szeréiy része annak. Bizonyos azonban, hogy helyi viszonylatban, az uralkodó kórúányzati rendszer"bel- és külpolitikai módszere befolyásolják az általános gazdasági helyzet alakulását, így azután megtörténik, hogy kedvezőbb világjelenségek ellenére nálunk tovább mélyül a válság, avagy legalább is nem érvényesül a kedvezőbb nemzetközi áradala. Beszédesen igazolja és megerősíti ezt például a. ..Magyar Gazdaságkutató Intézet is. Egyik közelmúltban megjelent helyzetjelentésére hivatkozunk. E jelentésben olvashatjuk: „Magyarországnak a világgazdaságban való viszonylag csekély súlyánál fogva állandó jelenség az, hogy a külföld a magyar gazdasági viszonyokat nagyrészt az általános középeurópai és különösen a németországi politikai és gazdasági helyzet alapján ítéli meg.“ Szóval a nemzetközi tőkeáramlás Középeurópa sorsát■ hatalmas német demokrata népköztársaság általános helyzetének szempontjából mérlegeli. ..A helyzet rosszabbodása esetén — így folytatja a Gazdaságkutató Intézet kölése — Magyarország érd rendszerint azonnal megsínyli, míg javulás esetén a kedvezőbb megítélésiben Magyarország csak levésbe közvetlenül és így későbben részesedik.“ E diplomatikus körmondat kulisszája mögött az a valóság, hogy a múlévi szeptember 11-i német választások eredményei — a fasizmussal való kacérkodást és a november 94 választást megelőzően Ausztriában jelentkezett hasonló hullámverés, bizalmatlanná tette a francia-amerikai pénzcsoportokat és kiélesedést a gazdasági válság Középeurópábaan. Osztrák és német kölcsönajánlatokat visszavontak, osztrák és német kereskedelmi és ipari értékeket piacra dobtak és felmondották az osztrák és német bankoknál fekvő, rövidlejáratú külföldi betéteket, kölcsönöket. A világgazdasági vállságnak Közép Esrópában történt ilyen kimélyülése azonnal jelentkezett Magyarországon is! A választások után kitűnt, hogy az osztrák és a német nép zöme kitart a demokratikus Szocializmus zászlója alatt s a szociáldemokrácia a fiatal osztrák és német demokratikus köztársaság további békés fejlődése fölött töretlen erővel őrködik. Csakhamar visszatért a bizalom, nyugodtabb lett a gazdasági élet és a külső behatás most már enyhítője és nem kiélesítője az általános válságnak e két országban. Ezt a gazdasági folyamatot ajánljuk mindazoknak a figyelmébe, akik felülnek kortársorrzatú jelszavaknak, amit kormány támogató érdekeltségek szóval és írásban mint válsággyógyító receptet ajánlgatnak. 1931 SZABOK SZAKLAPJA A „kedvezőbb“ megítélésben csak nehezen részesül Magyarország, így állapítja meg a Gazdaságkutató Intézet: Várjon miért? Egyszerű és találó a felelet ebben a fogalmazásban: Nincs demokratikus, békés fejlődést garantáló kormányzati rendszere. A rendszer ellen kell tehát küzdeni az ország jövőjével törődő minden komoly tényezőnek. Amíg ebben az országban nem érvényesülhet a politikai demokrácia, amíg tehát ezúton nem biztosítható a munkások és alkalmazottak béreinek vásárlóereje, a tömegek fogyasztóképessége, addig nem lesz „kedvezőbb“ megítélés, nem lesz egészséges gazdasági föllendülés. Persze, a kormányzati rendszer haszonélvezői más irányba terelik a figyelmet. Receptjük szerint a válság enyhítésének egyik eszköze a közüzemek nagy részének lebontása, a másik pedig a dolgozók béreinek leépítése. A közüzemi kérdésben már ismételten és ismételten megállapítottuk, egyébként pedig minden tárgyilagosan gondolkozó ember tisztában van vele, hogy a közhasznú üzemek elleni hajsza sikere csak a nagykapitalizmust segítené nyeregbe. Majd a hitbizományok urai, meg a nagybankok „elintéznék“, hogy például a Budapesti Községi Élelmiszerárusító Üzem egész forgalma a herceg Eszterházy-féle buda ^AA4áá4AAáAUAiAAAUAÁAUAA^i ■ híto Meghívó A Magyarországi Szabómunkások és Munkásnők Szakegyesülete budapesti csoportja 1931. évi február helyén, szombaton este az Egyesület helyiségében (Almássy tér 2) Jelmezes táncestélyt rendez a munkanélküli segélyalap javára. A táncestély este 9 órától reggel 5 óráig tart. Táncrendező: Sugár Ödön, okleveles tánctanár. A tánczenét egy közkedvelt, elsőrendű zenekar szolgáltatja. Belépődíj (vigalmi adóval) személyenként 1.50 pengő. Belépőjegyek előre válthatók az egyesületi irodába, a gondnoknál és a vigalmi bizottság tagjainál. pesti kereskedelmi vállalkozás kereteit bővítse. A válságlevezető recept másik csodaszere a leépítés, a bérek és fizetések csökkentése. Néhány beszédes statisztikai számadat megmutatja, hogy ez mit használ. Legújabb adatok szerint : egymillió budapesti lakos után számítva, az összes húeneműekből — baromfi- és lóhús betudásával — 1929-ben az átlagos fejenkénti évi fogyasztás 72.66 kilogramm volt, az 1930. évi eddig közzétett adatok szerint pedig már csak 66.53 kilogramm, azaz fejenként 6.13 kilóval kevesebb. Csökkent a fővárosi vásárcsarnokok forgalma szerint is a fogyasztás, így például a legszegényebb néptömegek tápszeréből, a burgonyából mintegy 23%-kal kevesebb a forgalom, mint előző évben. A cukorfogyasztás 306.000 métermázsáról 264.000 métermázsára csökkent. Emelkedett ellenben a zálogházi forgalom. 1924-ben még csak 720.000 tételben 5.850.000 pengő értékű forgalmat bonyolított le a magyar királyi zálogház. 1930-ban pedig már 4.300.000 tételben 113 millió pengő volt az összes forgalom. Hat év alatt tehát hússzorosra emelkedett. Ezek a számadatok megmutatják a reakciós gazdaságpolitika csődjét, a tömegek lecsökkent fogyasztóképességét és vásárlóerejének aránytalan megfogyatkozását, iíit ér a racionalizált üzemeik felfokozott ter®nákereje, ha a piacra zúduló árutömegekre nincspénz, nincs vevő. Ha a munkanélküliek hadserege a szakegyletek támogatásán felül nem részesül olyan községi és állami támogatásban, amely vásárlóerejét legalább némileg megtartaná. Ezek a tények a gazdasági válság valódi kórokozói. A m. kir. Központi Statisztikai Hivatal kiadványában „A mezőgazdasági és ipari munkabérek“ című hatalmas tanulmányában dr Kovács Norbert írja: „A szociális igazság és az egész gazdasági élet jól fölfogott érdeke szempontjából is ismertetett munkabérek még mindig károsan alacsonyak s minden tényezőnek össze kell fogni azok egészséges ütemű följavítására!“ Felüdíteni a gazdasági körforgást — munkabércsökkenéssel — még lejjebb szállítani a halódó tömegvásárlóerőt, legbiztosabb útja az ország tönkretételének Somogyi W. Jenő. 6. oldal Munkát — kenyeret! A munkanélküliség kérdése egyre inkább égetőbb formában tolul előtérbe és a zord téli hónapokban nemcsak a munkanélküliek amúgy is óriási létszáma duzzad föl, de egyszersmind a kereset nélkül tengődők nyomora is fokozódik. A szabóiparban a mostani időszak a holt munka idényszaka normális körülmények között is, annál inkább több tehát a kéréseinélküli munkás és munkásnő most, a máskor már évek óta egyre inkább nagyobb lett a munkailány a szakmákban.’ Tehetetlenül viaskodnak a tömegek a sötét nyomorral s ilyen körülmények között senki se ' csodálkozzék rajta, ha az elkeseredés moraja egyre inkább élesebben zúg föl és ma már az utcákop tó a tereken ad hangot úgy a fővárosban, mint a vidéken, hogy segítségért kiáltson, hogy orvoslást követeljen. A kormányzat érzéketlenül és hallgatva, tűri az évek óta újból és újból fölhangzó követelést, anélkül hogy akárcsak megkísérelni igyekezne a kiadós orvoslást. Legföljebb ha hangosabban zúg föl a nyomorúság, a fegyvereket vonultatja föl az V!némítására. Karalapokkal és elzárással pedig nem lehet elintézni a legelemibb emberi és polgári jogot követelők igazságát, hogy munkát és kenyeret követelnek. Szomorú történeti példáik mutatják, hogy ilyen eljárás sohasem vezetett jóra. De nem lehet elintézni a saját hibáinkon kívül murca nélkül éhezők ügyét hangos rácokkal járó társadalmi jótékonykodással, vagy egyes városok tessék-lássék alkalmi segélyosztogatásával sem. Ha munkaalkalmat nem tudnak teremteni, tessék a munkanélküliek rendszeres segélyezéséről gondoskodni, tessék a munkanélküliség esetére szóló biztosítást törvénybe iktatni. Számtalan követelés és javaslat hangzott már el a munkások képviselői és a munkásság érdekképviseletei részéről, a munkanélküliség orvoslása, valamint a munkanélküliek segélyéezése tekintetében. A kormány és miniszterei, tanácskozásokon és egyébként, nem egyszer megígérték, legalább is egyik-másik követelés teljesítését. Tervezetek is készültek ilyen irányban, amelyek vagy a munkáltatók terrorjára, vagy a hatalomban részes egyéb társadalmi rétegekre való tekintettelbolt akták maradtak a miniszteri kiírókban. Követeljük az ígéretek beváltását, sürgős segítséget a munkanélküliség orvoslása és a munka nélkül nyomorgók érdekében. Ne nézzék tovább tétlenül a legértékesebb társadalmi, réteg, alegértékesebb nemzeti vagyon — a munkaerő — pusztulását. A munkanélküliség elleni akció során a Szakszervezeti Tanács a szakszervezetekkel egyetérően rendkívüli szakszervezeti kongresszust fog tartani Budapesten február 6-án, hogy újból a kormány és a nyilvánosság elé teregesse a legégetőbb társadalmi probléma, a munkanélküliség ügyét. Hogy újból föltárja a helyzetet és az orvoslásra vonatkozó javaslatait és újból számon kérje a kormánytól a tett ígéretek beváltását. A kongresszuson kívül természetesen egyéb akciók is tervbe vannak véve ez ügyben, amelyek egyelőre előkészítés alatt lévén, nem adhatunk róluk közlést. Természetesen készséggel vesszük tudomásul a Szakszervezeti Tanács és, a szakszervezeti választmány elhatározását ezen újabb akció ügyében. A munkanélküliek és az egész szervezett munkásság bizonyára teljes súlyával ad nyomatékot ennek az akciónak, amely a kormányt és egyéb illetékeseket, végre kiadós cselekvésre akarja kényszeríteni a munkanélküliség ügyében. A helyzet minden eddiginél súlyosabb. Meg kell ezt végre érteni azoknak is, akik hatalommal rendelkeznek az orvosláshoz, de éppen ezért felelősséggel is tartoznak a helyzetből bekövetkezhető veszélyekért. ......... ...........................lufammlli ímTíííb ! Ismét elmúlt egy esztendő ! Nagyon súlyos és nehéz idők következtek Magyarországon a szabómunkásokra és -a minkásnőkre. Ismét elmúlt egy esztendő, anélkül hogy gazdasági helyzetünkön javíthattunk volna. Sőt ellenkezője történt, inkább rosszabbodott. Nem is javulhatott, mert ebben az országban a politikai viszonyok még mindig olyanok, hogy a munkásság nem nyilváníthatja szabadon politikai meggyőződését úgy, ahogy azt a munkásság érdekei megkívánnák. A szabómunkások nagy egyetemének elsősorban a nyolcórai munkaidő törvénybe e letiltására volna szüksége, a munkanélküliség esetére szóló biztosítás és egyéb szociális védelem mellett. Igaz az, hogyha a munkásságnak nincs meg a politikai szabadsága, az magával hozza, a gazdasági helyzetének leromlását is. De mindazon nehézségek mellett is, amelyeket a mai reakciós kormányzati rendszer és kapitalista termelési rend vállainkra rakott, ném volna szabad a magyarországi szabóiparban ilyen anarchisztikus állapotoknak lenni.. Sajnos, azt kell látni, hogy a szervezett szabómunkások között is hiányzik a teljes szolidaritás. Csak az elmúlt hetekben történt meg, hogy egy műhelyből a szolidaritás hiánya miatt három munkás vesztette el kenyerét. Hová vezetez?