Tejgazdasági Szemle, 1923 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-01 / 1. szám

1923 Január 1 TEJGAZDASÁGI SZEMLE mottevő iparág lesz a világpiacon. Ha pedig az exportálás meg lesz könnyítve és a kormány intenzív támogatásában ré­szesül, akkor hazánk gazdasági javulásával állandóan fejlőd­ni is fog. A francia mintára készített libamájpástétom a kül­földön is élénk keresletnek örvend, ami szintén előmozdítja baromfitenyésztésünk fejlődését. A magyar tojás már a há­ború előtt is utat tört magának a külföldön és így nem mond­hatjuk, hogy csupán valutánk romlása folytán lett keresett cikk. Elszakított területeink révén óriási tojásmennyiség veszett el, ami a magyarországi tojásexport csökkenését von­ta maga után. A jelenlegi súlyos feltételek mellett e cikben egyelőre nem várható exportunk fejlődése. A vadexport, bár a háború előtt óriási fejlődésnek indult, teljesen visszaesett. Ennek oka részben az, hogy a forradalmi idők alatt rengeteg vadat pusztítottak el és ezt pótolni nehezen lehet. Az export­ra kerülő vadmennyiség a békeidőbelinek még a negyedré­szét sem teszi ki. Londonból jelentik, hogy a karácsonyi ünnepek alatt 60 vágón magyar pulyka és 40 vágón magyar hízott csirke érkezett az angol fővárosba. Az exportot a Magyar Élelmi­­szerszállító Rt. szervezte és a legújabb jelentések szerint a magyar pulyka győzött, London piacait a kínai és argentiniai versenyt legyőzve, karácsony hetében a magyar baromfiak uralták. A kitűnően megszervezett export révén remélhető, hogy egy-két esztendő múlva Csonka Magyarországnak jelen­­tékeny bevétele lesz a baromfiexportból A tejkereskedelem és tejipar érdekei az éjjeli munkát tiltó törvényjavaslatban A kereskedelmi miniszter legutóbb törvényjavaslatot ter­jesztett a nemzetgyűlés elé az éjjeli munkának egyes ipar­ágakban való eltiltásáról. A javaslat természetesen tekintettel van arra a gazdasági és termelésbeli kényszerűségre, amely az éjjeli munkát — ahogy ez a tej­gazdálkodás menetében is fennáll — nélkülözhetetlenné teszi. A tejtermelés és a tejfel­dolgozóipar szempontjából a javaslat így közelebbről érdekel bennünket. A javaslat megokolása hangsúlyozza, hogy egyes iparok munkásai részéről panaszok merültek fel a­miatt, hogy bár a kérdéses ipar körébe tartozó munkák természete nem teszi szükségessé, hogy azok éjjel végeztessenek, egyes munkaadók mégis éjjel végeztetik a munkát, vagy azt hajnalban oly ko­rán kezdik meg, hogy alkalmazottaik éjjeli pihenőjüktől fosz­tatnak meg. Az alkalmazottaikat megokolatlanul és szükség­telenül éjjel, illetőleg a korai hajnali óráktól kezdve foglalkoz­tató munkaadók ezzel nemcsak alkalmazottaiknak okoznak sú­lyos hátrányokat, de a szakmáho­z tartozó többi munkaadót is abba a kedvezőtlen hely­zetbe juttatják, hogy példá­jukat követve munkásaikat éjjel kénytelenek foglalkoztatni. Minthogy pedig az egyenlőtlen versenyt nem mindegyik mun­kaadó tudja, illetőleg hajlandó elviselni, az éjjel, illetőleg a korai hajnali óráktól kezdve dolgoztató munkaadók megoko­­latlan munkabeosztásukkal egyre szélesebb köröket sodornak az éjjeli munka terére és ezzel a közérdeket érzékenyen ká­rosítják. Általánosan elismert tény, hogy az iparágaknak egész sora nem nélkülözheti az éjjeli munkát. Ide tartoznak azok az iparok, amelyeknél a termelési folyamat műszaki okokból meg nem szakítható folytonos munkát igényel, to­vábbá azok, amelyeknél a feldolgozásra kerülő nyersanyag, illetőleg félgyártmány gyors romlásának elkerülése érdekében a munkát elhalasztani nem lehet. Ide tartoznak az idényhez kötött iparok, amelyeknél a munkát csak az évnek meghatá­rozott szakában lehet végezni és ezt az időt teljes mértékben fel kell használni. Egészen más a helyzet azoknál az ipari munkáknál, amelyeknek éjjeli végzése nem múlhatatlanul szükséges. Ami a kérdés megoldását illeti, az ipari érdekeltség né­mely körei részéről javasolt módozatot, hogy a törvény egyen­­ként sorolja fel, hogy mely munkák végezhetők éjjeli időben, mellőzni kellett, mert bármilyen körültekintéssel és gonddal történnék is ez a felsorolás, azt az ipari gazdasági élet örökös változása, fejlődése rövidesen túlhaladná s a felsorolás előbb utóbb oly megkötöttséget jelentene, amelyet fenntartani többé nem lehetne. Az ilykér alkotott törvényt tehát folyton módo­sítani kellene, ez azonban semmiesetre sem felelne meg az élet igényeinek, mert a törvénymódosítás hosszabb időt igé­nyel, e részben pedig gyors rendelkezésre van szükség, ame­lyek kellő időre csak rendelettel adhatók ki. Felmerült az a kérdés is, melyik megoldás helyesebb: az-e, hogy az alkotandó törvény az ipari üzemekben az éjj­­eli munkát általában eltiltja s a kivételeknek rendelettel meg-,­állapítására ad felhatalmazást, avagy az, ha az alkotandó törvény ilyen általános tiltó rendelkezést nem állapít meg, ha­nem csak arra ad felhatalmazást, hogy bizonyos munkáknak éjjeli időben végzése legyen eltiltható. Gyakorlati szempontok­ból az utóbb említett megoldás a megfelelőbb. Az első helyen említett megoldás esetében ugyanis az összes iparágakat sor­ba kellene venni, mindazokat a munkákat kimerítően és pon­tosan fel kellene sorolni, amelyeknek éjjeli időben végzését feltétlenül meg kell engedni. Ennek a felsorolásnak elkészíté­se pedig nem csak az iparosok sokféleségénél fogva, hanem azért is, mert e részben nem elegendő általános ismertető je­lekre támaszkodni, hanem az üzemek sajátszerű berendezését, fekvését, gazdasági helyzetét stb. is figyelembe kellene venni, rendkívül bonyolult feladat lenne. Ezzel szemben a második helyen említett, megoldásnál oly képen fog alakulni a helyzet hogy iparáganként merülnek majd fel az érdekeltek részéről kifogások amiatt, hogy az iparban megokolatlanul éjjel vé­geznek munkát. Ezeknek a kifogásoknak iparonkénti elbírá­lása alapján lesznek azután a tiltó rendelkezések egymást kö­vetően kiadhatók s az egész kérdés lépésről-lépésre menve lesz minden rázkódtatás nélkül rendezhető. A törvényjavaslat csak a felmerült és kétségkívül meg­okolt panaszok megszüntetésére kíván a fennforgó lehetőségek .

Next