Tejgazdasági Szemle, 1942 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1942-01-15 / 1. szám

XXII. ÉVFOLYAM. I, SZÁM, BUDAPEST, 1942. JANUÁR 15. EGYETEMES TEJGAZDASÁGI, TEJTERMÉKIPARI Eb kukh^KEDELMI SZAKLAP SZERKE íZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, I., VAK BOTTYÁN-U. 3., III. 5 TELEFON: 2—591--52. ______Hivatalos órák naponta 10—12 óra között. LAPTULAJDONOS FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: Özv. Dr. kovács józsefné MEGJELENIK Minden HÓ 15-FN ts SO-ÁN ELŐFIZETÉSI ÁRA NEGYEDÉVRE 4.8'.i P, FÉLÉVRE 9 P, Eayes szám 80 fill Külf Idr" a fenti arak kétszerese. Pns'a'akarék-én't n r !■' ks/ámla 49128. TARTALOM: 1. Löcherer Bélu: A tejgazdaság megszervezése Németországban és ennek tanulságai. 2. Kinevezések, előléptetések és cím­adományozások a földművelésügyi minisztériumban. 3. Hírek. 4. Budapesti lej és tejtermékpiac. 5. Hirdetmények. 6. Hir­detések. A tejgazdaság megszervezése Németországban és ennek tanulságai Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tejgaz­dasági bizottságának a mait év december 15-én tartott ülésén Löcherer Béla, az Országos Magyar Tejszö­vetkezeti Központ vezérigazgatója fenti címmel nagy érdeklődéssel kísért, rendkívül tartalmas és nagy hozzá­értésről tanúskodó előadást tartott. A kitűnő tanul­mányt, lapunk szükreszabot.1 keretei miatt nem tudjuk teljes egészében közreadni. Azonban a legfontosabb és leglényegesebb részeket az alábbiakban közöljük. Alkalmam volt az 1920-as évek németországi tejgazdasá­gát és tejkereskcdelmét megismerni. Az akkori Németor­szág Európa legjobb átvevő piaca volt, ha nem az árak, de mindenesetre a minőség szempontjából. A német tejipar ekkor igen kezdetleges fokon állott és a Németországban termelt vaj minősége meg sem közelítette a főleg Dániából, Hollandiából, Skandináviából, New-Zeelandból, Kanadából és a balti államokból behozott vajak minőségét. A német vaj részben mint ilyen került közvetlen fogyasztásra, rész­ben az említett külföldről importált vajakkal keverve került forgalomba. Ugyanez volt a magyarországi vajak helyzete is. Ami­dőn első vajfeleslegeinkkel Németországban megjelentünk ezeket a még háború előttről Magyarországgal összeköttetést fenntartott cégek útján hoztuk forgalomba, Főleg Drezda és kisebb mértékben Berlin voltak az átvevő helyek. Vajunk igen nagy része a külföldi vajakkal keverve került fogyasz­tásra és csupán mint hordóáru volt a magyar márkázott vaj ismeretes a kereskedői forgalomban. Ebben az idő­ben a német piacot jellemezte a minőséggel szembeni teljes igénytelenség, nem volt olyan hibás minőségű vaj, amit ár­engedménnyel a német piac át ne vett volna. Az 1914—18-iki világháborúban a német agrártermelés 25 százalékkal csökkent. A csökkenésnek három főoka volt: a munkaerő-, műtrágyahiány és a termelésre zavaróan vis­szaható árpolitika. Tudnunk kell, hogy 1909—13. átlagában Németország éleim i szer fogy a sztásán ak 80 "/o-á (. fedezte bel­földi termelésből és csak 20°/o erejéig szorult importra. A falusi lakosságnál és a katonaságnál, tehát az összlakosság kb. 50 százalékánál a békebeli élelmezésen változás ;i há­ború alatt sem igen következett be. A lakosság másik 50®/»- ánál, főleg a városi lakosságnál tehát 40°/o-kal kevesebb élel­miszer állt rendelkezésre. Emellett a termelt mennyiségek elégtelen összegyűjtése, igazságtalan elosztása, áruzsora és zugkereskedelem teljes piaci anarchiára vezetett. Ugyan­ekkor a termelés még 25 n/o-kal csökkent i s. Elháríthatatla­nul bekövetkezett az az ismert helyzet, hogy a városok ré­szére már alig-alig jutott élelmiszer, ami azután az ellen­állás megtöréséhez és végül is a teljes összeomláshoz ve­zetett. Ezekből a szörnyű és keserű tapasztalatokból azonban az új Németország levonta a tanulságokat. A tejtermelés, tejfeldolgozás, tejértékesítés és áruelosztás' problémáinak minél tökéletesebb és közérdekű megoldása céljából a né­metek Hitler uralomra jutása után olyan szervezetet építet­tek ki, amely az elmúlt évek során a tűzpróbát nemcsak a békében, de a háborúban is teljes sikerrel kiállotta, amely szervezet eredményeiről csak a legnagyobb elismerés hang­ján lehet megemlékezni. A kitűzött gazdasági célok minél eredményesebb elérése végett a Birodalmat körzetekre osztották. E körzeten be­lül a Reichsbauerführerschaft, a Hauptvereinigung der deutschen Miieb- und Fettwirtschaft, illetve a Reichsstelle für Milcherzeugnisse Öle und Fette működnek. E szervezetekben a gyakorlati életben nevelődött első­rendű szakemberek foglalnak helyet és a szó legszorosabb értelmében valóban irányítják körzetükben az egész tejgaz­dasági életet. Az egész tejgazdasági élet irányítója maga a Milch- und Fettwirtschaftsverband: termelési, feldolgo­zási és értékesítési vonatkozásban. Termelési vonatkozás­ban a parasztszövetségek, értékesítési vonatkozásban a Reichsstellék a kiegészítő testvérszervezetek. A tejgazda­sági szövetségekben futnak össze a tejtermelés, feldolgozás, elosztás és értékesítés összes szálai. A tejgazdasági szövet­ségek állandóan irányítják és ellenőrzik a termelőket, a fel­dolgozó üzemeket, az áruelosztást, az értékesítési tevékenysé­get s mindezek eredményét. Állandó megfigyelés alatt tart­ják körzetükben az egyes gazdasági egyedek, üzemek tel­jesítményét, eredményeit, s ahol a tevékenység vonalával, az elért eredményekkel nincsenek megelégedve, ott beavat­koznak, segítségre sietnek s mindent elkövetnek a jobb ered­mény, az lőrehaladás érdekében. Az élelmezés biztosítása terén foganatosított intézkedé­sek végeredményben a következő négy főcél szolgálatában állnak: 1. Az agrártermelés biztosítósa, 2. Behozatal biztosítása, azaz a blokád áttörése. 3. A termelt élelmiszerek maradéktalan megfogása és az élelmiszerek igazságos szétosztása. 4. Az árak rögzítése. A termelt élelmiszerek maradéktalan megfogása és igaz­ságos elosztása elsősorban is - a termelő és fogyasztó fe­

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék