Természet és Technika, 1952 (111. évfolyam, 1-12. szám)
1952-04-01 / 4. szám
szabadságharcban honvédorvos volt. Margó vezette be a darwinizmust az egyetemre, állattani előadásainak bevezetéseképpen adta elő a darwini tant. Itt kell felvetnünk azt a kérdést, hogyan értelmezték Magyarországon a darwinizmust? Milyen mélyre hatoltak beléje, megfogták-e benne azt a csirát, amely a lényege, a dialektikus materializmus kezdetét? Látni fogjuk, hogy e tekintetben nagyon különböző volt a darwinizmus értelmezése. Legáltalánosabb hiba volt a darwinizmus túlzott leegyszerűsítése, mechanizálása. Más esetben idealista részletek belekeverésével tértek el a klasszikus darwinizmustól. Akadtak azonban túlzó darwinisták is a magyar követők sorában. Hogyan értelmezte Margó a darwinizmust? A feleletet erre a kérdésre megtaláljuk 1868-ban megjelent „Általános állattana’-ban. Bevezetésképpen bőven ismerteti az átmeneti alakokat a „különböző alapszabványú" állatok között, amivel megdöntöttnek minősíti Cuvier típus- és többszörös teremtéselméletét és igazolva látja Lamarck, valamint Geoffroy St. Hilaire, Baer és Goethe nézeteit. Azután kifejti, hogy mindezektől miben különbözik Darwin tana. „Darwin — írja — az állatfajok átalakulásának természeti okait fejtegetvén, számos tapasztalati adattal bizonyítja, miszerint ezen fontos physiológiai folyamat két oki mozzanattól függ, egyik az öröklés (belső alakulási vagy képződési erő), a másik pedig az alkalmazkodás (külső alakulási vagy képződési erő). Ugyanis az öröklés által minden szervezet a tenyésztés útján hasonló szervezetből származik, az alkalmazkodás folytán pedig minden állatszervezet a külviszonyok befolyása alatt az öröklött tulajdonságok egy részét elvesztvén, helyettük lassanként új tulajdonságokat ölt magára. E két tényező (öröklés és alkalmazkodási) közötti viszonyulásból (átvitt értelemben mondva: a lét miatti küzdés által) származik Darwin szerint az egész szerves világnak, módosulataiban a végtelenségig menő sokfélesége és változatossága. Ha az öröklés, vagyis belső alakulási erő egyedül hatna, akkor tenyésztés útján a szülőkkel egészen egyenlő állatok származnának, ha pedig a külső alakulási erő működnék egyedül a folyamatnál,akkor a szülőktől teljesen különböző egyének, jönnének létre, tehát mindkét tényező egyidejű hatásának tulajdonítható, hogy a tenyésztés által származott új egyének a szülőkkel sem nem egészen egyenlők, sem tőlük egészen nem különböznek, hanem csak hasonlók lesznek az anyaállathoz." Látjuk, Margó Tivadar ekkor még inkább az öröklődés és alkalmazkodás gyűjtőnevének használta fel a darwinizmust és éppen azt hagyta ki belőle, amire a darwinizmus épült: a mesterséges kiválasztás párhuzama alapján a természetben felismert természetes kiválasztódást. Ellenben a „viszonhatás" (vagyis kölcsönhatás) dialektikus értelmezés. E tekintetben Margó azonban nagy fejlődésen ment át. A darwinizmus elterjedésében Margóval kapcsolatban fontos szerep jutott a Magyar Természettudományi Társulatnak is. Mikor 1869-ben a Magyar Természettudományi Társulat megkezdte az ismeretterjesztő előadásokat, Margó nagy közönség előtt adta elő Darwin és az állatvilág című tanulmányát, amely még ugyanazon évben megjelent a Természettudományi Közlöny első évfolyamában képek kíséretében. Margó ebben már helyesebben értelmezi a darwinizmust és „A fajok eredete” című munkán kívül felhasználta Darwin gyakorlatilag fontos munkáját is, az 1868-ban napvilágot látott „Az állatok és növények megváltozása a háziasítás állapotában" („On the variation of animate and plants under domestication"“-t, amelynek fordítása — sajnos — ma is hiánya a magyar biológiai szakirodalomnak. A Természettudományi Társulat azonban ennél sokkal többet is tett a darwinizmus elterjesztésére: kiadta jó fordításban Darwin két alapvető munkáját, mindkettőt Margó felügyelete alatt. „A fajok eredeté"A Dapsy László (1843—1896) fordította és 1873-ban és 74-ben jelent meg. Dapsy járt tanulmányúton Angliában és nemcsak a darwinizmusnak lett lelkes híve, hanem az angol kapitalizmus közgazdasági elméleteinek is. Darwin másik munkája „Az ember származása és az ivari kiválás” címmel 1884-ben látott napvilágot magyar fordításban. Ezt Török Aurél és Entz Géza ültette át magyarba s a közben Darwint Downban meglátogató Margó Tivadar „Charles Robert Darwin élete, jelleme és irodalmi működése” címmel a munka első kötetében közreadta Darwin életrajzát. Rónay és Margó darwinista propagandája nyomán széles körben terjedt el a materialista biológia iránti érdeklődés. Hogy a haladó polgárság gondolatvilágához tartozónak tartották és az arisztokratikus feudalizmus ellentétének, arról a kor szépirodalmi művei is tanúskodnak, így a fiatalon elhúnyt Justh Zsigmond „Faimus” című regényében azzal jellemzi Czobor Ádám haladó polgári irányát, hogy könyvtárának biológiai munkáit sorolja fel: „A kis szoba kifejezte Ádám egyéniségét. A falakat könyvek lepték el, egymás mellett Darwin, Haeckel, Spencer, Geoffroy St. Hilaire, Lamarck művei.” Darwinista ökológusok A darwinizmus az élőlények és az élettelen környezet ellentétének és kapcsolatának dialektikus egységén alapul. Az élőlény környezeti viszonyainak és kölcsönhatásainak tudományát ökológiának nevezzük. Magyarul nevezik „a természet háztartásának” is, nevezik környezettannak is. A darwinizmus új szempontokat vitt az ökológiába, amely Darwin előtt pusztán leíró tudomány volt. Magyarországon hamarosan megmutatkozott az ökológiában a darwini hatás, bár nem mondhatjuk, hogy ökológusainkat átterelte a materialista szemléletre, de mindenesetre mérsékelte az idealizmust az ökológiai kutatásban. Két kiváló ökológusunk volt ebben a korban: a zoológus Herman Ottó és a botanikus Borbás Vince. Herman Ottó (1835—1914) a múlt század 70-es éveiben a magyar biológia legszélesebb körben ismert, népszerű vezéralakja volt. Önképzéssel küzdötte fel magát. Mint lakatostanonc kezdte Miskolcon, mint a korompai gyár munkája folytatta és 1854—1856 között több bécsi cégnél dolgozott mint géplakatos. Közben Bécsben felébredt az érdeklődése az állatok élete iránt s mint ügyes állattömő, előbb a kolozsvári, majd a budapesti múzeumban olyan helyzetbe került, hogy az állatok életét a szabad természetben tanulmányozhatta és zoológiai vizsgálatai eredményét biológiailag is kiértékelhette. Nagy érdeklődéssel kísért ökológiai előadásait a Természettudományi Társulatban tartotta.